Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 19. szám · / · Figyelő

Laczkó Géza: "Ez a lány meghalt..."

Önök, akik olvasnak róla, talán épp oly kevéssé ismerik, mint én, aki írok; tudniillik senkitől se lehet megkövetelni, hogy a "Szent Ferenc Hírnöke" című folyóiratot figyelemmel kísérje. Kolozsvári ferences barátok szerkesztik. Hát ebben a lapban találkoztam én Anka János nevével. Írt oda regényt, elbeszélést és verseket, inkább zsoltárokat, lüktető prózában zsoltárokat. El merem mondani, olvastam egyet, ami igazán meghatott. Mért nem ír ez az ember máshova? Mért teszi ki magát annak, hogy halva szülessen a verse. Kérem, én se vásárolok mindennap papírt, könyvet, hogy a Szent Ferenc Hírnöké-be csomagolhassák. Pedig nem lenne egészen érdektelen megismerni ezt az Ankát. Tehetség-e vagy csak vallásos ihlete egyszer tette harsonához hasonlóvá a hangját? A harsona gyászlepel mögött zúg. Érdemes-e előhozni mögüle? A nyáron történt ez, akkor tájban, amikor Paul Fort-ral ismerkedtem. Lám, Párizs beszél erről a sajátságos költőről, aki ritmikus prózában írja, itt-ott rímmel vagy asszonánccal, a külső alaknak megfelelő tartalmú, kép vagy zenedarab jellegű költeményeit a kilencvenes évek közepe óta. A Ballades Françaises vállalkozó szellemű szerzője még egyébért is kedves nekem. Volt neki egy színháza, három évig állt fönn, a Théâtre d'Art, az elhanyagolt, félreismert és egészen új írók új világot jelentő deszkája. A mi Thaliánk előképe. Testvérsorsuk volt a halál. Paul Fort-ról beszél Párizs. Ankáról csak én írok. Én is félve. Hátha becsap a véletlen?

Paul Fort-nál nem, őt ismerem és bízom benne. Szabados költeményei szigorúbb formai szabályok kapcsai közt szilárdulnak meg, mint a "vers libre" apostolainak versei. A prózai sor zenei ütemben lüktet s a fordulásokat rímmel jelzi... "ez a lány meghalt, meghalt a kedvese karján..." De ez se kell. Megvan rím nélkül is.

Ez a lány meghalt, meghalt a kedvese karján.
Vitték gyep alá, gyep alá a hajnali ködben.
Fektették egyedül, egyedül cicomásan.
Fektették egyedül, egyedül a sírba.
Hazatértek derüsen, derüsen a kelő nappal.
Danolták derüsen, derüsen: "Ő volt a soron.
Ez a lány meghalt, meghalt a kedvese karján."
Kimentek a földre, a földre, mint nap nap után...

Szegény cicomás paraszt-lány! Olvassátok és menjetek dolgozni, dolgozni mint nap nap után.