Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 16. szám · / · Fenyő Miksa: Két regényről

Fenyő Miksa: Két regényről
I.

Előbb néhány szó a produktív kritikáról. Mely nem éri be azzal, hogy megállapítja: "concipiálni nem tud", "a hőse vértelen marionett", "az emberek csinált érzelmeket éreznek", "minden az író akaratja szerint történik" stb., nem éri be azzal, hogy az írót rajtakapja, tehetségeit osztályozza, értékeit fémjelzi, hanem... Ellesi a műből az író maga tehetsége erejével - lessingi erővel - művészileg alakítja, a maga egyéniségének zománcával futtatja be, szépségeket lát és láttat meg, melyek mellett az író botorkálva elhaladt, vagy drágaköveit másképp csiszolja, más napban tündökölteti, szóval: új értékeket teremt a produktív kritika. "Bírálónak lenni: ostoba foglalkozás, ha nincs valamely erő bennünk, mely túlsegít ezen bennünket. Lecsapolt tanok hamar elévülnek. Csak annak a bírálatnak van értéke, amely maga is mű; melynek hatása még akkor is él, mikor igazságai már régen színüket hagyták (mikor a megbírált mű már régen megpenészedett). Csak annak a bírálatnak, mely maga is költői műfaj. Igen, ha a bírálat tudomány volna. De számolnunk kell az imponderabiliákkal benne. Tehát a legjobb esetben művészet. Gondoljunk csak Lessingre; a transitorikus mozzanatról szóló tanítását ma már senki sem veszi komolyan, a katarzisról szóló tanítása üres beszéd, mely Aristoteles félremagyarázásán alapul: csak az a mód, ahogy mindezt elmondja, halhatatlan. A művészet teszi a kritikust. Mert mi az: termékeny kritika? Soha még kritikus költőt nem teremtett. A termékeny kritika művet teremt magában a kritikában". Igen - s ez az, amiért erre a bevezetésre szükségem volt - ám, ha a talaj, melybe a kritika gyökereit bocsátja, nedvtelen, szikár s nincs egy röge, melybe bekapcsolódhatna, nincs egy mélysége, melyet beárnyékolhatna. A kritika termékenységét nem mindig a bíráló tehetsége determinálja és nem lehet közömbös, hogy Rousseau-ról mondunk-e bírálatot vagy Ohnet-ről, Hauptmannról vagy Sudermannról. Négy könyvet olvastam az utóbbi időben: Herczeg Ferenctől a Lélekrablás-t, Tolsztojtól a Családi boldogság-ot, Gárdonyitól az Isten rabjai-t és Dosztojevszkijtől a Karamazov fivérek-et. Nem lehet közömbös...