stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.


szemle

De Franeker universiteitsbibliotheek in de zeventiende eeuw. Beleid en belang van een academiebibliotheek. Redactie Jos. M. M. Hermans, Goffe Jensma, Jacob van Sluis, Lydia Wierda. Hilversum, 2007. Verloren, 198 l.

„Egy egyetemi könyvtár haszna és hátránya” címmel 2005 szeptemberében egynapos konferenciának adott otthont a Fríz Akadémia. Megrendezésére abból az alkalomból került sor, hogy néhány hónappal korábban elhagyta a nyomdát Lydia Wierda hiánypótló munkája az Armamentarium totius sapientiae – Een arsenaal van alle wetenschap: De Franeker academiebibliotheek in de zeventiende eeuw (vö. MKsz 2007. 4. sz. 540–542.), amely a franekeri egyetemi könyvtár 17. századi állományának leírása, nyomtatott katalógusainak, s berendezésének bemutatása mellett általános áttekintést nyújt a téka korabeli történetéről. A projekt célkitűzése és az idő szabta korlátok miatt azonban óhatatlanul kimaradtak belőle menet közben megfogalmazódott izgalmas könyv-, könyvtár- és egyetemtörténeti kérdések. Ezekre próbáltak választ találni a Leeuwardenben felszólalt kutatók.

Az elhangzott előadásokból összeállított kötet első része az egyetemi könyvtár héber, jogi, orvosi és matematikai anyagát vizsgálja. Wout van Bekkum, Robert Feenstra, Mart J. van Lieburg és Klaas van Berkel tanulmányaiból kiderül, hogy a könyvtár a 17. században nehezen tudott lépést tartani e négy tudományterület fejlődésével, mivel frissen megjelent munkák beszerzésére csak ritkán kínálkozott lehetőség. Ennek elsősorban anyagi természetű okai voltak. Az egyetem nem biztosított állandó összeget új könyvek vásárlására és a gyarapodást többnyire magánszemélyek vagy intézmények adományai tették lehetővé, így a vizsgált időszakban nem beszélhetünk mai értelemben vett kiegyensúlyozott könyvállományról. Ha a diákok naprakész ismeretekre vágytak, akkor a főleg alapszükségletek kielégítésére szolgáló műveket: összefoglaló munkákat, atlaszokat, lexikonokat tartalmazó egyetemi téka mellett érdemes volt felkeresniük valamelyik professzor magánkönyvtárát. A megőrzött aukciós katalógusoknak köszönhetően ez utóbbiakról egyértelműen megállapítható, hogy a bennük fellelhető címek jól kiegészítették az egyetemi könyvtár kínálatát. A konferenciakötet legnagyobb hiányossága az összállomány több mint felét kitevő teológiai könyvek mellőzése. Érdekes kérdés ugyanis, hogy azok alapos elemzése mennyiben árnyalná a fenti megállapításokat. A ‘libri theologici’ a hazai peregrinációkutatás számára is szolgálhatnak újdonságokkal, hisz ne feledjük, hogy a Franekerben tanult magyar diákok legtöbbje teológiát hallgatott.

Az előbbinél jóval szélesebb területet ölel fel a kötet második része. Gerda C. Huisman a 17. század folyamán Németalföld északi tartományaiban kiadott könyvtárkatalógusokkal ismerteti meg az olvasót. E nyomtatványokból 1595 és 1700 között 26 jelent meg, melyek nem csupán a fontosabb egyetemi könyvtárak – Leiden, Franeker, Groningen, Utrecht – anyagát tartalmazzák, hanem olyan kevésbé ismert gyűjteményekét is, mint amilyen az amszterdami, hoorni, haarlemi és enkhuizeni városi téka. A jegyzékek összeállítása a könyvtárosok feladata volt, akik ezért külön juttatásban részesültek. Petrus Bertius 1595-ben 150 guldent kapott a leideni Nomenclator elkészítéséért. Akadt arra is példa, hogy a főállásban gyakran professzor könyvtárosok e számukra alantas és időrabló munkát diákokra bízták, természetesen jóval alacsonyabb honoráriumért. A franekeri orvostanhallgató Philippus Mauritius Ottenwaltius 1656ban kénytelen volt megelégedni 40 guldennel, ráadásul bele kellett törődnie abba is, hogy nevét nem tüntették fel sem a ‘catalogus librorum’ címlapján, sem annak előszavában. Az összeírás célja az állomány számbavétele mellett a reklám volt. A könyvtár vezetése a katalógusok kiadásával és terjesztésével próbált támogatókra szert tenni és az intézmény hírnevét öregbíteni.

A konferencián Lydia Wierda az Armamentarium szerzője is szót kapott. Előadásában helyreigazított néhány, a könyvben utólag felfedezett számolási hibát, aminek következtében némileg módosult az összállomány nagysága. A kötetek száma mellett azok mérete is vita tárgyát képezte. Az Armamentarium megjelenését követően napvilágot láttak olyan feltételezések, melyek szerint könyvtárosok a franekeri katalógusokba csak a nagyobb – folió és negyedrét – köteteket vették fel, s a többit szándékosan kihagyták belőlük. Wierda ezt az 1691–94-es és az 1713-as katalógusok összehasonlításával cáfolja. Ha nem is nagy számban, de mindkettő tartalmaz nyolcadrét héber és orvosi nyomtatványokat.

A kötet címe azt sugalja, hogy a benne helyet kapott valamennyi írás részben vagy teljesen a franekeri egyetem könyvtárával foglalkozik. Az első hat esetében ez igaz is, ám a többiről sajnos nem mondható el. A szerkesztők e hibája a szóban forgó cikkek minőségét szerencsére nem befolyásolja. Sybren Sybrandy két híresség: Aegidius Radeaus (vö. MKsz 2006. 3. sz. 393–394.) és Johannes Boudewyns Wellens bemutatásával az egyetem nyomdászainak mindennapjaiba kalauzol el. Az ‘ordinum typographus in academia’ legfontosabb feladata az őt kinevező Fríz Rendek hivatalos iratainak nyomtatása, valamint akadémiai kiadványok: ‘exercitii gratia’ és ‘pro gradu’ disputációk, orációk, üdvözlőversek, stb. megjelentetése volt. A többi nyomdásztól a jogállásuk mellett – a ‘civitas academica’  tagjai lévén az egyetemi törvények vonatkoztak rájuk – többnyire csak ezek az állandó megbízások különböztették meg őket. Repertoárjukat az egyetem professzorainak tudományos publikációi is színesítették. A drága papír okozta magas előállítási költségek és a korlátozott franekeri vásárlóerő miatt a könyveik bel- és külföldi terjesztésére ösztönözte Raedeusékat. Mindketten rendelkeztek amszterdami és leideni kapcsolatokkal, s látogatták az európai piacra utat nyitó Frankfurti Könyvvásárt.

A franekeri egyetemi nyomda után Paul Hoftijzer a leideni diákkönyvtárakba enged bepillantást. Igaz, hogy az 1575-ben alapított egyetem komoly könyvtárral büszkélkedhetett, ám annak használata a 17. században még csak kevesek számára adatott meg. Diákok ritkán nyertek bebocsátást és a könyvtárosi feladatokat 1607-től 1655-ig ellátó Daniel Hensius professzor szigorú korlátozásai ellen már munkatársai is zúgolódtak. Ilyen mostoha körülmények között nem tekinthető felesleges luxusnak a magánkönyvtárak létrehozása. Leidenben ehhez nagyon kedvezőek voltak a feltételek. A város bővelkedett könyvkereskedésekben és otthont adott többek között Plantin és Elzevier nagynevű nyomdáinak. A kínálatra tehát nem lehetett panasz, de az új könyvek beszerzése értelemszerűen nagy anyagi terheket rótt a vásárlókra. A professzorok és a jobb házakból származó diákok számára ez többnyire nem jelentett áthidalhatatlan akadályt. A szegényebbek azonban inkább az árveréseket látogattak, ahol jutányos áron tehettek szert elhunyt tanáraik, hallgatótársaik könyveire. A licitálásból a magyar diákok is alaposan kivették a részüket. Közvetítésükkel sok fontos, Magyarországon nem kapható munka jutott haza.

Philippus Breuker Leidenből újra Frízföldre vezeti vissza az olvasót. A franekeri egyetem jelentőségét már sokan méltatták, de annak a fríz nyelvre és irodalomra gyakorolt hatása ez idáig kevés figyelmet kapott. Pedig a források igazolják, hogy a fríz, ha magában az oktatásban nem is, az egyetemi életben mindenképpen jelen volt. A tartományból származó hallgatók anyanyelvükön írtak üdvözlőverseket diáktársaik disputációiba és alkalmi költeményekkel köszöntötték frissen kinevezett professzoraikat, majd az 1600as évek közepétől az ő közreműködésükkel lett népszerű az almanachokban megjelenő szatirikus próza. A 18. század második felével kezdődően Everwinus Wassenbergh professzor vezetésével aztán egyetemi szinten is fokozatosan teret nyert a fríz nyelv és történelem kutatása.

Az utolsó tanulmányban Piter van Tuinen a franekeri és a harlingeni latin iskolák 17. századi történetét tárgyalja. Frízföldön ebből az iskolatípusból a vizsgált időszakban 13 működött. A falaik között tanuló diákokból kerültek ki a tartomány egyházi méltóságai, valamint a közigazgatási és jogi hivatalainak vezetői. Emellett rájuk hárult az egyetemre el nem jutó ifjak kulturális épülésének feladata. Jóllehet Franekert mindössze néhány kilométer választja el Harlingentől, latin iskoláik tanterve lényegesen eltért egymástól. Minden bizonnyal szerepet játszott ebben a két település – egyetemi és kikötőváros – közti különbség. A franekeri diákok elsősorban az akadémiai tanulmányokra kaptak alapos felkészítést. Megmutatkozott ez a rektorok kinevezésében is, ahol a tudományos előélettel rendelkező pályázók nagyobb eséllyel indulhattak. Harlingben ezzel szemben a gyakorlatiasabb tudás elsajátításán volt a hangsúly.

Meglepő az a lelkesedés, ami a lassan kétszáz éve megszűnt franekeri egyetem történetének több országban folyó kutatását jellemzi. Felsorolni is nehéz az egykori frízföldi akadémia diákjaival, professzoraival, könyvtárával, nyomdászaival foglalkozó publikációkat. Goffe Jensma és társai jóvoltából a lista most újabb címmel gazdagodott. Láthattuk, hogy a kötet nem mentes a hiányosságoktól. Ezektől eltekintve nagy erénye, hogy ízléses külsejével, képanyaggal és mellékletekkel bőségesen ellátott, igényes tanulmányaival kevéssé ismert területekre vezeti el az olvasót, méltó emléket állítva az időközben elhunyt Jos. M. M. Hermans professzornak.

Eredics Péter


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.