stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.


HEGYI ÁDÁM

Magyarországi diákok könyvgyűjtési és könyvtárhasználati szokásai Bázelben és Bernben a 18. században[1]

A berni Societas Studiosorum könyvtárának irataiban többször találkozunk magyarországi diákokkal kapcsolatos feljegyzésekkel. Igen érdekes ezek közül az, amely Nemegyei János figyelmét hívta fel arra, hogy a magyarországi ifjak számára ezentúl egyszerre hat könyvnél többet nem lehet odaadni. Ezt a döntést a könyvtár kurátorai azzal indokolták, hogy panasz érkezett a könyvek hiánya és a raktári rend be nem tartása miatt:

„Zu Herren Nemegyei aus Hungarn!

Quaerela Curatoribus Bibliothecae nostrae – tradita ob crebram Librorum Absentiam, nec minus, ut ordo servetur bonus in Bibliotheca, librisque rite omnia membra uti queant decreverunt 24to Febr. 1780. – ne numerus Librorum Dnis ex Hungaria in usum tradendorum in posterum ultra sex una crescat.

Em. Franck. S. S. Theol. Stud. Societ. Stud. Actuarius

Datum 24to Febr. 1780”[2]

A források nem szólnak arról, milyen könyvek tűntek el, csak annyit tudunk, hogy Nemegyei 1779. november 18-án Pierre Bayle lexikonát kölcsönözte ki,[3] majd 1780. február 24-én – vagyis ugyanazon a napon, amelyen az előbb említett feljegyzés készült – nem hat, hanem csak öt könyvet kapott meg a könyvtárból.[4] 1780. szeptember 30-án[5] Nemegyei elutazott Bernből és Utrechtben iratkozott be az egyetemre, majd 1782-ben kinevezték Nagyenyedre tanárnak.[6] A neve mégis előfordul 1780 után is a berni forrásokban, ugyanis 1783-ban a Societas Studiosorum könyvtárának ajándékozta Johannes Chrysostomus Opera omniáját.[7] Igaz, nemcsak diákok, hanem bárki ajándékozhatott könyvet ennek a berni társaságnak, mégis érdekes, hogy egy hallgató tanulmányai befejezése után, Erdélyből küld könyvet Svájcba.[8] Chrysostomus művének Bernben lévő példányából sajnos nem derül ki, miért ajándékozta azt Nemegyei a Societas Studiosorumnak,[9] és a Societas Studiosorum 1794-es katalógusa sem közöl a provenienciájával kapcsolatban semmilyen adatot.[10] Pierre Bayle lexikonának Bernben található különböző kiadásaiban sincs nyoma annak, hogy Nemegyei bármelyiket is használta volna.[11] Nemegyei kéziratai között nem találtunk naplót vagy önéletírást, így berni élményeiről nem rendelkezünk tőle származó adatokkal.[12] Szerencsére könyvtárát az enyedi kollégiumra hagyta, amelyet az 1850-ben készült katalógusból ismerünk.[13] Ebben a jegyzékben 1702-es[14] és 1738-as[15] kiadású Bayle-féle lexikont sorolnak föl. Az 1702-es kiadásút már akkor raktári jelzet nélkül közölték, míg a másik kiadás[16] ma is megvan a könyvtárban. Ez utóbbiban szerepel egy korabeli „Nmg” bejegyzés, amelynek feloldása Nemegyei és nagyméltóságú is lehet. A feloldás Nemegyei volta mellett áll az, hogy az 1850-es katalógus is „Nmg” rövidítéssel jelölte Nemegyei összes könyvét[17] és az enyedi possessorkatalógus is felváltva használja a „Nemegyei” és az „Nmg” megjelölést.[18] A nagyenyedi könyvtárban ma négy különböző kiadásban[19] van meg Bayle műve, amelyek közül az előbb említett 1738-as műben van csak „Nmg” possessor, de egyikben sincs nyoma a Societas Studiosorum bélyegzőjének vagy bejegyzésének. Igaz, egy tulajdonost nem jelölő ex libriszszel[20] találkozunk az 1738-as könyvben, de nem tudunk arról, hogy a Societas Studiosorum használt volna ex librist.[21]

Könyvkölcsönzés vagy könyvlopás? A kérdés Nemegyei esetében teljes bizonyossággal nem eldönthető.

A fentebbi példa alapján felmerül a kérdés: hogyan használták a magyarországi diákok a könyvtárakat, és a peregrinációjuk során milyen eszközökkel szerezték be könyveiket? A következőkben a 18. században Bernben és Bázelben járt magyarországiak könyvgyűjtési és könyvtárhasználati szokásait próbálom meg öszszefoglalni.

Bernben két gyűjtemény volt elérhető a diákok számára: a főiskola és a Societas Studiosorum könyvtára. Mindkettő lehetővé tette a kölcsönzést, de igazán a hallgatók számára elérhető gyűjteménynek a Societas Studiosorum számított. Igaz, a 18. században több olvasótársaság is létrejött, de nem valószínű, hogy ezekhez a Bernben főiskolára járó fiatalok tanulói jogviszonyuk által férhettek volna hozzá.[22]

Berni hallgatók a Societas Studiosorumot 1730-ban azért alapították, hogy egy diákkönyvtárat hozzanak létre. A könyvtár gyarapodásában nagy szerepe volt az ajándékozásoknak, amelyek könyvek vagy pénzadományok voltak. A társaságnak berni diákok és egykori diákok lehettek a tagjai, amelyért tagdíjat kellett fizetniük, és az így befolyt összegeket a könyvtár gyarapítására fordították.[23] Fontos itt megjegyezni, hogy a berni akadémián a külföldi állampolgárok sosem írták be magukat az intézmény matrikulájába, ezért hallgatói jogviszonyuk is eltért társaikétól.[24] A külföldiek közül egyedül a piemonti és a magyarországi fiatalok voltak kedvezőbb helyzetben, mert ők rendszeres ösztöndíjat is kaphattak. Ezt az összeget könyvek vásárlására is költhették.[25] A nem egyenrangú hallgatói jogviszonyok miatt a Societas Studiosorum könyvtárából kölcsönözni alapvetően csak a kanton területén lakók számára volt lehetséges, de helyben olvasásra másoknak is volt lehetősége. A könyvtárhasználat szabályait rendszeresen megsértették az olvasók, a társaság protokollumában többször előfordul a kölcsönzési határidő be nem tartásával kapcsolatos bejegyzés.[26]

A berni főiskola könyvtárában súlyosabb kihágások is történtek, ugyanis a 18. század elején lopások is voltak, ezért megszigorították a használati feltételeket.[27]

Bernhez hasonlóan Bázelben sem tartozott a hallgatói jogviszonyhoz, hogy a városban működő összes intézményi vagy testületi könyvtárat használhassák, így például a 18. századra jellemző módon Bázelben is létrejött olvasókabinet, de ez nem a diákság igényeit szolgálta ki.[28] Ezzel ellentétben 1717-től kezdve az Alumneum (Erasmianum) saját diákkönyvtárral rendelkezett, majd 1747-ben a Frey-Grynaeus Intézet megalapításával egy számában és tartalmában is jelentősebb gyűjtemény jött létre, amely a hallgatók tanulmányait segítette.[29] Az Alumneumban rendszeresen tartottak könyvárveréseket, ahol alapvetően diákok szerezték be magánkönyvtáruk számára a fontosnak tartott köteteket.[30] A Frey-Grynaeus Intézeten és az Alumneumon kívül az egyetemi könyvtár állt még a diákság rendelkezésére. Ide igen nehezen juthattak be az egyetemisták a gyűjteménybe, mert nem volt olvasóterme, ráadásul csak hetente egyszer volt nyitva, és kölcsönözniük bizonyos megszorításokkal lehetett: vagy dékáni igazolás birtokában vagy kaució megfizetésével. A kikölcsönzött könyveket Bázel határán kívülre vinni csak külön engedély birtokában lehetett.[31] A Frey-Grynaeus Intézet könyvgyűjteményét alapvetően teológus hallgatók használhatták. Kölcsönzési adatok nem maradtak fenn, de azt tudjuk, hogy a Tatler és a Spectator angol folyóiratokban aláhúzások, margináliák bizonyítják ezek gyakori olvasását. A 18. század végén az intézet akkori vezetője tovább szélesítette a könyvtár nyilvánosságát, 1831-ben mégis megtiltották, hogy diákok bármit is kölcsönözhessenek a gyűjteményből.[32]

Az egyetemi könyvtár Bázelben nemcsak olvasói igényeket elégített ki, hanem egyfajta turisztikai látványosság is volt, mert ritkaságait és képzőművészeti gyűjteményét szívesen látogatták meg az utazók. Mindezt abból a vendégkönyvből tudjuk, amelybe nemcsak külföldiek, hanem bázeli diákok is bejegyezték a nevüket.[33] A gyűjtemény állományának tekintélyes részét képezték a 18. században az ajándék- és kötelespéldányok, ugyanis az 1681-es szabályok szerint a Bázelben magiszteri vagy doktori fokozatot szerzettek kötelesek voltak a könyvtárnak legalább 2 rajnai tallér értékben könyvet adományozni. Nyilvánvalóan nemcsak diákok, hanem nyomdászok és magánszemélyek is adtak könyveket a könyvtárnak, de ez témánk szempontjából nem fontos. Szerencsére az adományozásokról jegyzékek és korabeli adományozási táblák maradtak fenn.[34]

Nézzük meg, hogyan éltek a magyarországi diákok a számukra is elérhető lehetőségekkel! A rendelkezésre álló források mind a könyvtárhasználatra, mind a könyvgyűjtés módjaira szolgáltatnak adatokat.

A magyarországi hallgatók 18. századi könyvtárhasználatáról a következőket tudjuk elmondani: több mint kétszázan tanultak Bernben és Bázelben, és közülük hatvan olyan személyt sikerült beazonosítanunk, akiknek tudunk valamilyen használói szokásáról. Többségüknél csak annyit ismerünk, hogy megtekintették az adott városban lévő híres és érdekes gyűjteményeket. Erről tanúskodnak a bázeli egyetemi könyvtár (1. melléklet) és a Faesch-család múzeumának vendégkönyvei (2. melléklet). A látottakkal kapcsolatban ezek sajnos nem tartalmaznak bejegyzéseket, ugyanis legtöbben csak nevüket, származásukat és látogatásuk dátumát jegyezték be, mint például Bethlen Pál vagy Tunyogi Sámuel. Néha a foglalkozásukat is megjelölték, így például Szeitz Antal feltüntette, hogy Vácon volt filozófiatanár és meg kell említeni azt is, hogy női látogatója is volt a könyvtárnak Nádasd Mária és Appony grófné személyében. Magyarországi bejegyzők összesen négyen vannak a Faesch-család vendégkönyvében és huszonnyolcan az egyetemi könyvtáréban. Annak ellenére, hogy ezek a gyűjtemények csak hetente egyszer két órát voltak nyitva, 1662–1822 között összesen 12.000 látogatóról beszélhetünk.[35] A magyarországiak érdeklődése a könyvtár iránt kicsit visszafogottnak tűnik, ha figyelembe vesszük azt, hogy Bázelben az 1760/70-es években a hallgatók egyharmada Hungarus vagy Transsylvanus volt.[36] Ráadásul a bejegyzők közül csak öten voltak ténylegesen Bázelben tanuló magyarországi diákok, a többiek peregrinációjuk befejeztével látogattak el Bázelbe (mint például Pétzeli József), esetleg európai utazgatás részeként tekintették meg a gyűjteményt.[37] A vendégkönyvekbe bejegyző Bázelben tanuló magyarországi diákok alacsony száma azzal magyarázható, hogy az egyetemi könyvtárba csak kaucióval vagy dékáni ajánlással lehetett bejutni, és létezett önálló diákkönyvtár is, amelyet egyszerűbben használhattak az ösztöndíjban részesült fiatalok. Az ilyen típusú látogatás ténylegesen nem könyvtárhasználat volt, hanem érdeklődés a régi és szép gyűjtemények iránt, bár a könyvek iránt megfigyelhető volt egyfajta különleges vonzódás is. Pápai Páriz Ferenc naplója ez utóbbiról tanúskodik, hiszen Gutenberg sajtójából kikerült könyvet is felfedezett a Faesch-múzeumban:

„Megtekintettem a kiváló és nagytudományú férfiúnak Remigius Feschius úrnak, a Basileai Egyetemen mindkét jogtudomány és a történelem doktorának és igen híres professzorának ritkaságokat tartalmazó szobáit. Itt bámulatra méltó könyvtárával együtt, sok és igen híres, részben természet alkotta, részben kézzel készített dolog látható…

Láttam… Hasonlóképpen Cicero Officiumait, a Moguntiában feltalált könyvnyomda első példányát...Bibliát minden nyelven, amelyen csak megjelent.”[38]

A könyvtárak tényleges funkciójának megfelelő használatára – vagyis olvasásra, kölcsönzésre, kutatásra – másfajta forrásokkal rendelkezünk: ilyenek a korabeli „szervezeti és működési szabályzatok”, protokollumok, levelezések, naplók. Az alábbiakban ezeket mutatjuk be.

Maróthi György 1735. március 10-én arról számolt be barátjának, Jakob Christoph Becknek, hogy Bernben a főiskola könyvtárából semmit sem lehetett kikölcsönözni,[39] de a helyben olvasás lehetőségével lehetett élni, amiről Maróthi egy másik levelében írt.[40] 1767-ben a Societas Studiosorum könyvtára is elérhetővé vált a magyarországiak számára, ugyanis megengedték nekik a gyűjtemény használatát: „Constitutum fuit, ut studiosis ex Hungaria oriundis in Academia vero nostra degentibus permissum sit Bibliotheca nostra fruendi.”[41] Amint láttuk Nemegyei János élt is ezzel a lehetőséggel.

Ahhoz, hogy valaki egy-egy könyvtár minden őt érdeklő dokumentumához hozzáférhessen, jó kapcsolatok is szükségesek voltak. Teleki Sámuel jó baráti viszonyba került a bázeli egyetemi könyvtár könyvtárosával, az előbb is említett Jakob Christoph Beckkel. Ennek köszönhetően többször is néhány órát tölthetett el a könyvtárban, valószínűleg olvasásra is használva ezt az időt:

„A bibliothecarius lévén tisteletes professor Beckius uram, igen gyakran elvitt az bibliothecaban és sokszor csak az én barátságomért elment és ottan órákot töltött én velem.”[42]

Ez a kapcsolat Telekit ahhoz is hozzásegítette, hogy hazatérte után Bernben lemásoltassák számára Thuróczi János Krónikáját.[43] A forrásokból nem derül ki egyértelműen, hogy Jacques Bongars kiadásában megjelent szövegre volt kíváncsi Teleki, vagy az egykor Bongars tulajdonában lévő 15. századi kéziratra.[44]

Kevés magyarországi diákról tudjuk, hogy bázeli vagy berni professzorok magánkönyvtárait használhatták. Teleki Sámuel naplója alapján valószínű, hogy Johann Rudolf Iselin bázeli professzor könyvtárában is megfordult:

„Ezen professzor Isellius uram igen sokat olvasott tudós ember, nagy bibliothecája is vagyon…”[45]

Fogarasi Pap József ehhez képest néhány évvel később már arról számolt be, hogy Jakob Christoph Beck könyvtárát szabadon használhatta. Sőt, Fogarasi megfogalmazása alapján azt is feltételezhetjük, hogy Beck több diák számára nyitotta meg magángyűjteményét:

„Tiszteletes Professor Beck Uramis minden Letzkéjit, sőt még a Thecájátis szabaddá tette…”[46]

A tanár-diák kapcsolatok során az is előfordult, hogy a diák ismertette meg professzorával a magyar református egyházi műveket. Huszti György Samuel Scheurer számára készített Brevissima Gentis, Terrae et Regni Hungarorum … descriptio című írásában Magyarország történetével együtt „Libri Symbolici” címmel foglalta össze ezeket, és valószínűleg egy 1737-es kiadású magyar nyelvű bibliát is ajándékozott tanárának.[47]

Nemegyei János esetén kívül nem került viszont elő olyan forrás, amely elmarasztalólag szólt volna a magyarországi diákok könyvtárhasználati szokásairól. Ezzel ellentétben megmaradtak olyan feljegyzések, amelyek pozitívan reagáltak a magyarországi fiatalok bázeli vagy berni könyvtárakhoz kapcsolódó viszonyáról. Ezek adományok és tagdíjak voltak.

A magyarok olyan jelentős adományokat nem tettek a könyvtárak számára, mint a professzorok, de általában igyekeztek hálájukat tanulmányaik befejezése után is leróni. Jó példa erre Hatvani István, aki Thermae Varadienses című könyvét küldte meg Bázelbe.[48] Nagyobb volumenű volt ehhez képest 1738-ban Tzellek Mihály és Dallos István ajándéka, akik az Alumneum könyvtárára hagyták saját könyveiket.[49]

A könyvtári pénztár számára a diákok bizonyos alkalmakkor kötelesek voltak fizetni.[50] Legjellemzőbb erre a fokozatszerzés: Pápai Páriz Ferenc 1674-ben az orvosi cím megszerzésekor befizette az előírt összeget.[51]

Térjünk most át a könyvgyűjtés módjaira! Erről a következő forrástípusok állnak a rendelkezésünkre: peregrináció során keletkezett könyvjegyzékek, levelezések, naplók, possessorbejegyzések, előfizetői listák. Ezek alapján két nagy típusa állapítható meg a könyvgyűjtésnek: a vásárlás és az ajándékozás.

A peregrinusok igen változatos módon jutottak hozzá a könyvekhez. A gyűjtés egyik fajtája az aukciókon való vásárlás volt. Bázelben az Erasmianumban rendszeres volt az aukciók tartása, ahol a diákok igyekeztek minél olcsóbban megszerezni az eladásra kínált műveket.[52] Possessorbejegyzésekből és levelekből tudjuk, hogy Maróthi György több könyvét is itt vette meg.[53]

Különböző könyvkereskedőktől is vásároltak a magyarországiak. Maróthi György Bernben például Valerius Gottschal üzletében egy többkötetes mű áráról érdeklődött, amelynek még csak az első hét kötete jelent meg.[54] Konkrét vásárlásról is van adatunk: Teleki József Daniell Bernoulli Hydrodynamica című művét 2 rajnai forintért és 40 krajcárért vette meg Thurneysen bázeli könyvkereskedőtől.[55] Arra is van példa, hogy egy harmadik személyt kérnek föl könyvvásárlásra: Maróthi azt kérte Bázelben tartózkodó diáktársától, Dallos Istvántól, hogy Jakob Christoph Beck számára adja át azt a pénzt, amelyből Beck megveheti Maróthi számára a Lexicon Basiliensét.[56] Ehhez hasonló, amikor a külföldön tartózkodó peregrinus patrónusa megbízásából szerzett meg könyveket. Ráday Gedeon könyvtárába így kerültek Bázelben megvett könyvek, ezeket többek között Blasek Mihály vásárolta meg Ráday útmutatása alapján.[57] Fontos megemlítenünk Johann Rudolf Imhofot is, ugyanis ő nemcsak magyar nyelvű munkákat adott ki Bázelben, hanem kereskedett is könyvekkel. Teleki József tőle is vásárolt:

„[1760. május] 14a … Tegnap kifizettem némely aprólékot; köntösökért, bibliopola Imhoff uramot az Acta Helveticakért etc.”

„[1760. május] 12a Megfizettem Imhoff uramnak az aktákért és Sol[tár] ért 7 18”[58]

Jellemző volt, hogy a peregrinusok a könyvvásárlásra fordított összegeket az egyéb kiadásokhoz hasonlóan (szállás, utazás, étkezés) feljegyezték maguknak, így például Nánási Lovász József Bernben „Pro Libris” 18 magyar forintot költött.[59] Teleki Sámuel a könyvek beszerzéséről két külön füzetet vezetett. Eszerint első bázeli tartózkodásakor 410, második tartózkodása során 49 kötetet vásárolt meg.[60] Mindegyik könyvnél feljegyezte, hogy az pontosan mennyibe került. Ezekben a könyvjegyzékekben csak olyan tétel van, amely vételként vagy ajándékként került Teleki birtokába.[61] Rokona, Teleki József hasonló gondossággal mindig pontosan feljegyezte a könyvekre fordított kiadásait.[62]

A vásárlás talán legérdekesebb példája az az előfizetői lista, amely Samuel Werenfels Opuscula theologica című művének 1782-es bázeli kiadásában található (3. melléklet).[63] A kinyomtatott mű 123 előfizetőt sorolt fel, köztük a sárospataki  református kollégiumot is. Az előfizetők közül 22 személy Hungarus vagy Transsylvanus, és a többségük teológus hallgatóként volt feltüntetve. A magyarországiak közül néhányan több példányt is rendeltek, akik közül a legtöbbet – 10 darabot – Mindszenti Sámuel fizetett elő. Érdekes, hogy Emanuel Merian bázeli első lelkész is 10 példányt rendelt, pedig ő rangban és vagyonban is Mindszenti felett állt.[64]

Mint korábban említettem, a magyarországi diákok ingyen is szert tehettek könyvekre. Ezt mai fogalmaink alapján tiszteletpéldánynak is lehetne nevezni, hiszen többször is találkozunk olyan esettel, amikor egy bázeli tanár saját művét ajándékozta egyik kedves tanítványának: Johann Rudolf Iselin egy általa elnökölt disputa nyomtatott változatát ajándékozta 1734-ben Maróthi Györgynek.[65]

Nemcsak possessorbejegyzések tanúskodnak mester-tanítvány egymáshoz való viszonyáról, hanem a levelezésekben is nyomon lehet követni, hogy a tanár-diák kapcsolat lényegi eleme volt a nyomdatermékekről folytatott eszmecsere. Ezek hol egy-egy könyv megszerzésével kapcsolatosak, hol csak az olvasmányélmények megosztásáról szólnak. A többtucatnyi példa közül Teleki Sámuel egyik levele tipikus mintája ennek: Teleki 1760. november 8-án Jakob Christoph Becknek írt levelében leírta barátjának, milyen könyvekre tett szert és miket kívánt még megvenni.[66]

Ha most megnézzük, milyen tartalmú csoportok alakíthatóak ki a forrásokat illetően, arra a következtetésre jutunk, hogy alig maradt nyoma a magyarországi diákok könyvtárhasználati és könyvgyűjtési kihágásainak. A diákok által használt gyűjteményekben látogatóként és használóként is előfordultak magyarországi fiatalok és az egyes könyvtárak gyarapodásához pénzzel vagy könyvadománnyal hozzájárultak. Olyan is előfordult, hogy felhívták svájci barátaik figyelmét az egyes intézményekben található hungarikumokra. A könyvgyűjtésnek sokféle módszerét ismerték: igyekeztek személyes kapcsolatokat kiépíteni berni és bázeli tudósokkal, könyvkereskedőkkel, akiktől segítséget és ajánlatot remélhettek egy-egy kívánt könyv megszerzésekor.

A fenti adatokból kitűnik, többségben vannak a legális szokásoknak megfelelő gyűjtési és használói magatartások, de a proveniencia-kutatás még szolgálhat új adatokkal.

 

1. melléklet

A bázeli egyetemi könyvtár vendégkönyvében található magyarországi bejegyzők[67]

fol. 23r. Anno 1685. die 6. octobris David Tibius[?] Poson. Hung.

fol. 110r. Samuel Samaraeus Hungarus, S. S. Theolog. et Medicin Cultor. Ann. 1663. die April. ult.

fol. 115r. Anno 1665 die 27 7bris Paulus a Bethlen Transylvanus.

Paulus Tsernatoni Transylvanus.

fol. 129r d. 21. Sept. 1666. Jacob Erhard Preining Hungarus

fol. 175v. d. 27. Septembr. 1676 Stephanus Győngyösi Ungarus

fol. 235v. S. R. I. Comes Samuel Teleki de Szék Transylvano-Hungarus Ao. MDCCLXIII. d. XX. Maii

fol. 237v. Pr. Antonius Szeitz e Scholis Piis, Philosophiae Professor in Collegio Casareo Regio Theresiani Vaciensi in Hungaria die 16a mensis Septembris 1778.

fol. 240r. 26a Febr. 1774. Franciscus Fekete de Frits nobl. Transsilv. Hung.

fol. 261r. 1781. aug. 23. Baron v. Skaricza aus Ungarn

fol. 264r. 1782 jun. 26. Georg. Boros Transylv. Hung.

Johannes Kazaij Hungarus mp.

Johannes Maklári Hungar.

Török István Magyar mfh

Georg Véegh Hungarus mh

Samuel Tunyogi Patakino-Hungarus mp

fol. 266r. Josephus Pétzeli Debrecino Hungarus die 23 Sept. 1782

Johannes Kotsis Transylvano Hungarus 23. 7br 1782

fol. 269v. 1783 Aout de 18 Samuel Baron de Kemény

Aout de 18 Joseph de Lenart

fol. 290r 1787 Aout. 9. Andreaj Szirmay de Szirma Bessenő Hungarus

fol. 292r 1787. Octobr. 27. Comtesse D’Appony née Comtesse de Lodron

Comte d’Appony, Chambellan de S. M. Imp. Roy. Apost. Hongrois

fol. 303r 1789. Septbr. 30 Nadasd General Hongrois

Nadasd Maria Hongrois

Char. de Erdődy Hongrois

fol. 337r Aug. 1. Ladislaus Rhedey ex Hungaria 1798

Sigism. Pap Szathmari Transylv-Hungarus Ao. Dni. 1798. d. 31. J.

2. melléklet

A Faesch Múzeum vendégkönyvében található magyarországi bejegyzők[68]

fol. 17r. 20. Mart. 1656. Johannes Schrimpff Poson. Hungaro

fol. 70r Paulus Bethlen Hungar

Paulus Tsernatoni Transylv.

fol. 104v. 1666. Septemb. Jacob Erhard Preining Sopronio Hungar.

3. melléklet

Samuel Werenfels Opuscula theologica (1782) című művének magyarországi előfizetői[69]

Index eruditorum, qui editionem hanc Opusculorum Werenfelsianorum promoturi nomina dederunt

Blasek, Michael, S. Th. St. Hung.

Bodola, Sam. S. Th. St. Hung.

Donyan, Sam. S. Th. St. Hung.

Harsanyi, Mich. S. Th. St. Hung.

Herepei, Adam, S. Th. Cand. Transsylv.

Ilyes, Joannes S. Th. Cand. Hungar.

Kazai, Johannes, Hung.

Kazintzy, Johannes, Hung.

Kotsis, Sam. S. Th. Cand. Transsylv.

Maklari, Johannes, Hung.

Mindszenti, Sam. S. Th. Cand. Hung. 10 Expl.

Nagy, J. K. S. Th. St. Hung. 3 Expl.

Palotzi, Paulus, Pastor Hung.

Patay-de-Baaj, Joseph. Jun. S. Th. Cand. Hung.

Illustre Collegium Reformatorum Saros Patakiense

Sarkany, Paul. Pastor Hungarus.

Sarkany, Joseph. S. Th. Cand. Hung. 2 Expl.

Solymosi, Dan. S. Th. Cand. Hung.

Szaklányi, Emericus, S. Th. St. Hung.

Török, Steph. Hung.

Tunyogi, Sam. S. Th. St. Hung.

Wégh, Joh. S. Th. Cand. Hung.

Wégh, Georg. S. Th. Cand. Hung.

ÁDÁM HEGYI

Coutumes de collection de livres et d’emploi de bibliothèque des étudiants hongrois à Bâle et à Berne au 18e siècle

Dans les actes de la bibliothèque de la ’Societas Studiosorum’ de Berne on retrouve à plusieurs reprises les traces des problèmes d’emprunt de livres de l’étudiant transylvain János Nemegyei. L’étude présente essaye de comparer les coutumes de collection de livres et d’emploi de bibliothèque de Nemegyei et des autres étudiants hongrois et transylvains.

A propos de l’emploi de bibliothèque des étudiants hongrois du 18e siècle nous pouvons constater les suivants: plus de 200 personnes avaient poursuivis des études à Berne et à Bâle, parmi eux, nous pouvons identifier soixante jeunes hommes, dont nous avons trouvés des traces de quelques coutumes d’emploi.

Dans les sources il y a à peine de traces de contravention des étudiants quant à l’emploi de bibliothèque et à la collection de livres. Dans les grandes collections souvent visitées par les étudiants, on trouve des Hongrois autant comme visiteurs que lecteurs, ils ont également contribué financiellement à l’enrichissement des bibliothèques. Ils ont parfois attiré l’attention de leurs amis suisses à certaines pièces ayant rapports â la Hongrie, conservées dans les collections. Ils ont connu plusieurs méthodes de collection de livres: ils ont essayé de construire des rapports personnels aux savants, et aux commerçants de Bâle et de Berne, de qui ils pouvaient espérer de l’aide et des offres à l’acquisition d’un livre désiré.

 



[1] Munkámat a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj támogatta.

[2] Burgerbibliothek Bern, (Továbbiakban: BB) Mss. H. H. XXIV. 15. Aktenbuch des Curats 1733–1816. 67.

[3] BB Mss. H. H. XXIV. 16. Acta der Bibliothekkommission 1752–1817. 61.

[4] BB Mss. H. H. XXIV. 16. Acta der Bibliothekkommission 1752–1817. 64.

[5] Ez a dátum nem egyértelmű. A berni Ratsmanual szerint 1780. augusztus 19-én még kapott ösztöndíjat. Staatsarchiv Bern A II 940 Ratsmanuel der Stadt Bern. 323. Walter Meyrat szerint szeptember 30-án befejezte berni tanulmányait. Meyrat, Walter: Die Unterstützung der Glaubensgenossen im Ausland durch die reformierten Orte im 17. und 18. Jahrhundert. Bern, 1941. 282.; Bozzay Réka és Ladányi Sándor adattára alapján már 1780. szeptember 10-én beiratkozott Utrechtben: Bozzay Réka–Ladányi Sándor: Magyarországi diákok holland egyetemeken 1595–1918. Bp. 2007. nr. 1879. (Továbbiakban: BozzayLadányi: Magyarországi…)

0[6] Segesváry Lajos: A magyar református ifjak az utrechti egyetemen 1636–1836 = Theológiai tanulmányok (Debrecen) 1935. 44. sz. 39–40. P. Szathmáry Károly: A gyulafehérvári–nagyenyedi Bethlen főtanoda története. Nagyenyed, 1868. 311. (Továbbiakban: P. Szathmáry: A gyulafehérvári…)

0[7] „Hr. Nemegyeii Hungarus 1783. Chrysostomi opera omnia versio lat. fol. 5. Tom. Basileae, 1547.” BB Mss. H. H. XXIV. 6.1 Verzeichnisse der Verehrungen und Geschenken welche Gesellschaft der Studierenden in Bern seit ihrer Stiftung sind gemacht worden, 1742–1803. fol. 141r.

0[8] Külön kötetben vezették az ajándékozásokat, amelyekben nemcsak magánszemélyek, hanem különböző társaságok is fel vannak sorolva adományozóként. De Capitani, François: Die Berner Societas Studiosorum im 18. Jahrhundert. In: Bernard, Nicolai–Reichen, Quirinus (hrsg.): Gesellschaft und Gesellschaften. Festschrift zum 65. Geburtstag von Ulrich Im Hof. Bern, 1982. 240. (Továbbiakban: De Capitani: Die Berner…)

0[9] Mindkét köteten csak a ma is használt raktári jelzet és a „Bibliotheca Bernensis” feliratú pecsét található. Semmilyen más tulajdonosi jegy vagy marginália nincs a kötetekben. Vö.: [Chrysostomus, Johannes]: Opera D. Ioannis Chrysostomi… Basel, 1547. Stadt- und Universitätsbibliothek Bern. (Továbbiakban: StUB) ZB Gross J 9.

[10] „Chrysostomi (Joh.) Opera, lat. versa, Tom. 5. Vol. 4. Basil. 1547.” Catalogus librorum quibus bibliotheca florentiss. Societatis studiosorum Bernensium constat. [Bern],. 1794. StUB 1022 (5). nr. 32.

[11] Vö.: StUB ZB Gross Z 279:1–4. StUB ZB Fg R 4:1–4. StUB ZB Lexica 16: 1–4. StUB ZB Lexica 14:1–4. StUB ZB Thun alt fol 34:1–4. StUB ZB Fellenberg R 5:1–4. StUB ZB Lexica 19:1–4. BB Mülinen A 211

[12] Kéziratban maradt művei és a tulajdonában volt kéziratok is megtalálhatóak Nagyenyeden az Erdélyi Református Egyházkerület Bethlen Dokumentációs Könyvtárában (Továbbiakban: EREBDK) Nemegyei Johannes: Antiquitates Romanae. Ms. 224. Nemegyei Johannes: Historia universalis. Ms. 223. Nemegyei Johannes: Institutiones ad fundamenta linguae graecae antiquae quibus via Hernitur ad eusdem analogiam restituendam et ab anomalia vindicandam. 1830. Ms. 364. [Hemsterhusius, Tiberius]: Dictata in Aristophanis Plutum viri celeberrimi Tiberii Hemsterhusii W Van Helmont 15. 3. 1749. Ms 76. [Valkenarius]: L. Valkenarii Dictata in Epistolam Pauli 1. ad Corinthos. Ms. 90. Hemsterhusius, Tiberius: Dictata in Callimachii hymnos et epigrammata. 1752. Ms. 110. A tabularis instructio magyarázattya jegyzésekkel bővítve. M. Vásárhelyen, 1824. Ms. 14.

[13] „Libri bibliotheca Cl. quondam professoris Collegii nostri, Joannis Nemegyei, a posteris ejusdem dono dati” Catalogus librorum Bibliothecae Collegii Bethleniam. 1850. EREBDK Ms 220. I. 368–375. II. 30–35, 76–79, 172–183, 252–257. (Továbbiakban: Catalogus…)

[14] „[nr.]81. Le grand dictionaire historique. Par Mr. Louys Morery neuviéme editio ou l'on corrigé les fautes censurées dans le Dictionaire Critique de mr. Bayle Tom. troisieme Amsterdam et a La Haye 1702 fol.” Catalogus…(13. jegyzet) 370.

[15] „[nr.] 102. Dictionnaire historique et critique par Mr. Pierre Bayle. Tome second et 3me, C-I-P. A Basle 1738. fol. [ceruzával]: 899 Nmg.II. III. vol” Catalogus…(13. jegyzet) 374.

[16] Bayle, Pierre: Dictionnaire historique et critique par Mr. Pierre Bayle. Basel, 1738. EREBDK 899.

[17] Vö.: Catalogus… (13. jegyzet) I. 368–375. II. 30–35, 76–79, 172–183, 252–257.

[18] Protestáns Teológiai Intézet Könyvtára (Kolozsvár): A nagyenyedi Kollégium könyvtárának régi anyaga: (possessorok). jelzet nélkül.

[19] EREBDK 1966/I–IV. 717/I–III. 899. 899/I–III

[20] Jelmondata: Ex Lapide Salus Ex duris Gloria. EREBDK 899.

[21] Vö.: De Capitani: Die Berner…, i. h. (8. jegyzet) 230.

[22] De Capitani: Die Berner…, i. h. (8. jegyzet) 232–233. Michel, Hans A.: Das wissenschaftliche Bibliothekswesen Berns vom Mittelalter bis zur Gegenwart. Bern, 1985. 183–184. Senser, Christine: Die Bibliotheken der Schweiz. Wiesbaden, 1991. 64–71. Leu, Urs (hrsg.): Handbuch der historischen Buchbestände in der Schweiz. http://www.zb.uzh.ch/index.html?http://hhch.eurospider.com/digital_library/html/hhch_be_ber_k001820.html (2008. április 20.) Ritter-Lutz, Susanne: Die bernische Kunstkammer im 18. Jahrhundert In: Schubiger, Benno (Hrsg.): Sammeln und Sammlungen im 18. Jahrhundert in der Schweiz. Collections et pratiques de la collection en Suisse au XVIIIe siècle. Genève, 2007. 51, 56. (Továbbiakban: Ritter-Lutz: Die bernische…)

[23] De Capitani: Die Berner…, i. h. (8. jegyzet) 226, 231, 240.

[24] Hochschulgeschichte Berns 1528–1984. Bern, 1984. 390.

[25] Hochschulgeschichte Berns 1528–1984. Bern, 1984. 422.

[26] De Capitani: Die Berner…, i. h. (8. jegyzet) 232–233, 239.

[27] Ritter-Lutz: Die bernische…, i. h. (22. jegyzet) 52–53.

[28] Roth, Paul–Grütter, Wilhelm: Hundertfünfzig Jahre Allgemeine Lesegesellschaft in Basel 1787–1937 Festschrift zum 150jährigen Bestehen der Allgemeinen Lesegesellschaft in Basel. Basel, 1937. 14–18.

[29] Vischer, Eberhard: Das Collegium Alumnorum in Basel. In: Theologischen Fakultät der Universität Basel (hrsg.): Festschrift Paul Wernle. Aus fünf Jahrhunderten schweizerischer Kirchengeschichte. Zum Geburtstag von Paul Wernle. Basel, 1932. 149. (Továbbiakban: Vischer: Das Collegium Alumnorum…) Staehelin, Ernst: Johann Ludwig Frey, Johannes Grynaeus und das Frey-Grynaeische Institut in Basel. Basel, 1947. 118–119. (Továbbiakban: Staehelin: Johann…) Sommer, Andreas Urs: Dieses Heiligthum der Wissenschaft. In: Uő. (hrsg.): Im Spannungsfeld von Gott und Welt, Beiträge zu Geschichte und Gegenwart des Frey-Grynaeischen Instituts in Basel 1747–1997. Basel, 1997. 27, 35. (Továbbiakban: Sommer: Dieses…)

[30] Vischer: Das Collegium Alumnorum…, i. h. (29. jegyzet) 126. Lengyel Imre–Tóth Béla: Maróthi György külföldi tanulmányútja. = Könyv és Könyvtár. (8.) 1970. 1. sz. 17. (Továbbiakban: LengyelTóth: Maróthi…)

[31] Bonjour, Edgar: Die Universität Basel von den Anfängen bis zur Gegenwart. Basel, 1971. 322. Staehelin, Andreas: Geschichte der Universität Basel 1632–1818. Basel, 1957. 351–352. (Továbbiakban: Staehelin: Geschichte…). Heusler, Andreas: Geschichte der öffentlichen Bibliothek der Universität Basel. Basel, 1896. 26. (Továbbiakban: Heusler: Geschichte…)

[32] Sommer: Dieses…, i. h. (29. jegyzet) 27, 35. Staehelin: Johann…, i. m. (29. jegyzet) 155–156. de Roche, Suzanne: Die Anglica der Frey-Grynaeischen Bibliothek. In: Sommer, Andreas Urs (hrsg.): Im Spannungsfeld von Gott und Welt, Beiträge zu Geschichte und Gegenwart des Frey-Grynaeischen Instituts in Basel 1747–1997. Basel, 1997. 239.

[33] Burckhardt, Max: Europäische Notabilitäten auf der Durchreise in Basel. Ein Einblick in das alte Gästebuch der Basler Universitätsbibliothek. = Basler Zeitschrift. 1971. 207–208. (Továbbiakban: Burckhardt: Europäische…). Baeschlin, Theodor: Aus einem Fremdenbuch der öffentlichen Bibliothek der Universität Basel. = Basler Jahrbuch. 1906. 194. Staehelin: Geschichte…, i. m. (31. jegyzet) 352.

[34] Heiligensetzer, Lorenz [et al.] (hrsg.): „Treffenliche schöne Biecher” Hans Ungnads Büchergeschenk und die Universitätsbibliothek Basel im 16. Jahrhundert mit einem Ausblick auf spätere Geschenke. Basel, 2006. 119–120, 130–131.

[35] Burckhardt: Europäische…, i. h. (33. jegyzet) 212.

[36] Vö.: Wackernagel, Hans Georg (Hrsg.): Die Matrikel der Universität Basel 1726–1818. 5. Band. Basel, 1980. 241–334.

[37] Vö.: Hegyi Ádám: Magyarországi diákok svájci egyetemeken és akadémiákon 1526–1788 (1798). Bp. 2003. nr. 416, 514. BozzayLadányi: Magyarországi…, i. m. (5. jegyzet) Nr. 1897.

[38] Pápai Páriz Ferenc: Életem folyása. In: Uő.: Békességet magamnak, másoknak. Bukarest, 1977. 156.

[39] Maróthi György Jakob Christoph Becknek, Bern, 1735. március 10. LengyelTóth: Maróthi…, i. h. (30. jegyzet) 39. Később mégis kölcsönözhetett a gyűjteményből, de Maróthi ekkor is a használók korlátozásaira panaszkodott: Maróthi György Jakob Christoph Becknek, keltezés nélkül. LengyelTóth: Maróthi…, i. h. (30. jegyzet) 70.

[40] Maróthi György Jakob Christoph Becknek, Bern, 1735. július 21. LengyelTóth: Maróthi…, i. h. (30. jegyzet) 63.

[41] BB Mss. h. h. XXIV. 13. Acta florentiss Societatis Stvdiosorvm Bernensium afvndatione sva 1730. 95.

[42] Biás István (s. a. rend.): Gróf Teleki Sámuel úti naplója 1759–1763. Marosvásárhely, 1908. 43. (Továbbiakban: Biás: Gróf Teleki…)

[43] Teleki Sámuel Jakob Christoph Becknek Sárd, 1764. április 9. In: Szántay Antal: Die TelekiKorrespondenz in Basel In: Kalmár János (szerk.): Miscellanea fontium historiae Europeae. Bp. 1997. nr. 10. (Továbbiakban: Szántay: Die Teleki-Korrespondenz…) Stähelin, Ernst: Die Korrespondenz des Basler Professors Jakob Christof Beck 1711–1785. Basel, 1968. nr. 395. Deé Nagy Anikó: Teleki Sámuel és a Teleki-téka. Bukarest, 1976. nr. 7.

[44] Sem a nyomtatványban, sem a kéziratban nincs nyoma a másolásnak: StUB Bong. V. 748. Bongars, Jacques: Rerum Hungaricarum scriptores varii… Frankfurt, 1600. BB Cod. 279 [Thuróczi János] Johannis de Thurocz: Chronica Hungariae… [15–16. sz.]

[45] Biás: Gróf Teleki…, i. m. (42. jegyzet) 17.

[46] Fogarasi Pap József Teleki Sámuelnek, Bázel, 1769. december 22. In: Deé Nagy Anikó: A könyvtáralapító Teleki Sámuel. Kolozsvár, 1997. 237. (Továbbiakban: Deé Nagy: A könyvtáralapító…)

[47] Huszti részletesen felsorolta a magyar nyelvű bibliakiadásokat, amelyben az 1737-es utrechtit is megemlíti: „Octavam et hactenus qvantum mihi constat ultimam Biblior. Hungaricorum editionem Trajecti 1737 procuravit.” Staatsarchiv Bern B III 58 XXI. Huszti György: Brevissima Gentis, Terrae et Regni Hungarorum, cumprimis vero adflictae et animam fere agentis Sionis Hungaricae descriptio quam Jussu viri venerandi et celeberrimi Domini Samuelis Scheureri in Illustri Bernatum Academia Theologi Primarii et p. n. Rectoris Magnifici Georgius Huszti peregrinus Rudi Minerva diebus Novembris et Decembris concinnavit Bernae 1746. Scheurer könyvtárában valóban megvolt ez a kiadás: „S. Zent Biblia. Estendoben 1737” Catalogus variorum et praestantissimorum librorum quos suis usibus sibi collegit vir reverendus ac celeberrimus Samuel Scheurer, dum viveret SS. theologiae apud bernates professor primarius. Hastae subjicientur Bernae in Collegio majori horâ 2. pom. eo Ordine, Qui sequenti pagina exhibetur. [S. l.] [S. n.] 1748. 47. StUB i 59

[48] UBB Mscr. AR I 25 Index librorum aliarumque rerum, quibus augebatur Bibliotheca publica Academiae Basiliensis ab a. 1772 an annum [1829] fol. 11r. Vö.: Dörnyei Sándor–Szávuly Mária (összeáll.): Régi Magyar Könyvtár III/XVIII. század. Bp. 2005. Nr. 2494.

[49] Vischer: Das Collegium Alumnorum…, i. h. (29. jegyzet) 150. Weiss, Johann Martin: Oratio de origine ac institutione collegii alumnorum vulgo Erasmiani dicti… [Bázel], [1760]. 9.

[50] Heusler: Geschichte…, i. m. (31. jegyzet) 31–32.

[51] Staatsarchiv Basel Universitätsarchiv M 2. Rationes fisci bibliothecae communis (Rechnungsbücher des Bibliotheksfonds) 1664–1769, 1769–1836. Itt: 1674–1675.

[52] LengyelTóth: Maróthi…, i. h. (30. jegyzet) 17.

[53] Például: Ötvös János: Maróthi György könyvtára. = KLTE Könyvtára Közleményei 1955. nr. 242.

[54] Maróthi György Jakob Christoph Becknek, Bern, 1735. július 21. Közli: LengyelTóth: Maróthi…, i. h. (30. jegyzet) Nr. 12. Gottschall és Maróthi kapcsolatáról lásd még: LengyelTóth: Maróthi…, i. h. (30. jegyzet) 23, 25.

[55] Tolnai Gábor (összeáll.): Egy erdélyi gróf a felvilágosult Európában. Teleki József utazásai 1759–1761. Bp. 1987. 285. (Továbbiakban: Tolnai: Egy erdélyi gróf…)

[56] Maróthi György Jakob Christoph Becknek, Leiden, 1737. augusztus 18. LengyelTóth: Maróthi…, i. h. (30. jegyzet) 109–110.

[57] Segesváry Viktor: A Ráday könyvtár 18. századi története. Bp. 1992. 197.

[58] Tolnai: Egy erdélyi gróf…, i. m. (55. jegyzet) 109, 288.

[59] Tiszántúli Református Egyházkerület Könyvtára Debrecen (Továbbiakban: TtREK) R 691. Nánási Lovász József peregrinációs albuma. 1730–1732. Fol. 78r

[60] Deé Nagy: A könyvtáralapító…, i. m. (46. jegyzet) 160–162.

[61] Ezt bizonyítja, hogy minden tétel mellett fel van tüntetve az ár. Vö.: Teleki-téka, Teleki levéltár II/c 785. Pretium librorum Samuelis Teleki de Szék S. R. I. comitis quos in peregrinatione sua litteraria sibi comparavit.

[62] „Németországi utamban tett költségeimnek miden hiba nélkül való táblája” In: Tolnai: Egy erdélyi gróf…, i. m. (55. jegyzet) 268–310.

[63] Werenfels, Samuel: Opuscula theologica, philosophica et philologica. Basileae. 1782. Tomus primus. XXXXVI–XXXXVIII. (Továbbiakban: Werenfels: Opuscula…)

[64] „Merian, Eman. Antistes Eccles. Basil. 10. Expl.” Rajta kívül egyedül Leonhard Usteri (1741–1789) rendelt ennél is több példányt: „Usteri, Prof. et Bibliothecar. Tigur. 30 Expl.” Werenfels: Opuscula…, i. m. (63. jegyzet) XXXXVII– XXXXVIII.

[65] „Clarissimus Auctor dono dedit Georgio Marothi a. d. VII. Kal. Dec. 1734. Basileae in Erasmiano” TtREK F 302 nr. 16. Iselin, Johann Rudolf: Brevis Romanorum judiciorum historia… publico eruditorum examini submittet Joh. Rudolphus Iselius… respondente juvene florentissimo Leonhardo Eulero Basel, J. R. Thurneisen. 1722.

[66] Teleki Sámuel Jakob Christoph Becknek, Bázel, 1760. november 8. In: Szántay: Die Teleki-Korrespondenz…, i. h. (43. jegyzet) nr. 2.

[67] UBB Mscr. AN II 30 Fremden-Buch 1664–1822.

[68] UBB Mscr. AN VI. 18. Besucherbuch des Faeschischen Museums 1653–1683.

[69] Werenfels: Opuscula…,i. m. (63. jegyzet) XXXXVI–XXXXVIII.


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.