stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.


szemle

 Guarino Veronese latin nyelvtana (Regulae). Kiadta Vadász Géza. Szerkesztő Kovács Eleonóra. Székesfehérvár, 2007. Alba Civitas Történeti Alapítvány, 171 l.

Janus Pannonius egyik meghatározó, ha nem a legmeghatározóbb itáliai élménye a Guarino Veronese (1374–1460) ferrarai iskolájában eltöltött időszak, a ’studia humanitatis’ ismereteivel, a klasszikus szerzőkkel való élményszerű foglalkozás volt.

Guarino az oktatói folyamat során a tanítványok kiegyensúlyozott testi-lelki nevelését tartotta szem előtt. A latin és görög nyelv tanítása érdekében maga is írt nyelvtani, metrikai kézikönyveket, rétorikai kommentárokat. Latin nyelvtana – közismert néven Regulae grammaticales – a 15. századi grammatikai irodalom mérföldkövévé vált.

A Regulae közreadásával Vadász Géza hatalmas és nyomasztó űr pótlására vállalkozott. Az opusnak nincs kritikai kiadása, grammatika-történeti jelentősége viszont már régen megkövetelte, hogy modern közreadásban nemcsak a kutatók, hanem szélesebb közönség előtt is ismert és tanulmányozható legyen. Az 1426 előtt keletkezett nyelvtani munka Európa-szerte elterjedt kézikönyv volt. Számos magyarországi diák forgatta, 16. századi könyvtár- és könyvjegyzékeink gyakori tétele.

Guarino eredeti kéziratát nem ismerjük. Vadász Géza a grammatika általa ismert legrégibb másolatát vette alapul, amely a szerző eredeti kézirata alapján jött létre 1450 előtt Ferrarában (Vatikán, Palat. Lat. 1760, a továbbiakban „A”). Ennek a másoló figyelmetlenségéből fakadó hibáit Vadász Géza elsősorban az editio princeps (1470) alapján javította. Más kéziratokkal és kiadásokkal összehasonlítva olyan változatot közöl, amely az eredeti mű szövegéhez leginkább közelít.

A népszerű nyelvtani kézikönyv – más közkedvelt grammatikákhoz pl. Melanchthonéhoz hasonlóan – létrejötte után „önállósult”: szövege az idők folyamán változott, különböző rétegekkel vastagodott, sok esetben torzult.

A szövegkritikai nehézségek már a mű címében is jelentkeznek. Közismert Regulae grammaticales címe egy 1475. évi kiadásban szerepel. A kézirati hagyományban más-más címet visel. Vadász az egyszerűség kedvéért a Regulae elnevezést használja. A Regulae után Guarino egy másik, helyesírásról szóló művét (De diphthongis) is közli, a kisebbik mű közreadásával az a célja, hogy Guarino didaktikai elveit árnyaltabban mutassa be. Döntése helyes, gondoljunk csak arra, hogy egy-egy grammatikus kisebb művei sok esetben a nagyobb művekkel együtt szerepeltek nemcsak a kézirati hagyományban, hanem a nyomtatott kiadásokban is.

A mű nemzetközileg elismert kutatója, W. Keith Percival az általa áttanulmányozott példányok ismeretében a következő álláspontot alakította ki: az interpolációk jellege és mennyisége miatt a szöveg helyreállításának hagyományos módszerei nem alkalmazhatóak. A kódexek leszármazási tábláját, stemmáját nem lehet megszerkeszteni. Percivalnak Guarino eredeti szövegére vonatkozó eredményei többségükben egyeznek az „A” kódex szövegével. Mindezektől függetlenül hiányoljuk annak indoklását, hogy a fennmaradt kéziratok és (ős)nyomatványok közül miért éppen a A–L betűkkel jelöltek lettek a kiadás fő forrásai.

A szövegközreadás előtti Bevezetés fejezetei a Regulae létrejöttének körülményeit, tartalmát és hatását elemzik. A „Regulae hatása az itáliai grammatikai fejlődésre” Guarino műve későbbi (általában bővített) kiadásainak (1542, 1567, 1595, 1645, 1734) ismertetésén keresztül a Regulae-re támaszkodó, más szerzők által írt grammatikai művek (1594, 1615, 1624, 1647) bemutatását tartalmazza. Reméljük, hogy Vadász Géza a későbbiekben a Guarino-kiadások teljes censusát is elkészíti, azaz közzéteszi az egyes kiadásokban található (kiadói) előszókat (Paratext, praeliminaria). Az egyértelmű (könyvészeti) azonosítások érdekében célszerű lenne a Gesamtkatalog der Wiegendrucke vagy az EDIT 16 azonosító számait is feltüntetni a hivatkozásoknál.

A „Regulae tartalma, genezise, jellege és forrásai” című fejezet röviden ismerteti a mű tartalmát. A nyelvtan egyes részei olasz nyelvű, egész pontosan különböző itáliai dialektusú fordításokat is tartalmaznak, általában annak megfelelően, hogy az adott kódexet hol másolták (pl. „versus Veronam vado” esetében más kódexekben „Romam”, „Lucam”, „Bononiam” helynevek szerepelnek). Vadász Géza – elsősorban – Remigio Sabbadini és W. Keith Percival eredményeinek összegzésével és saját eredményeinek felmutatásával elénk tárja a Regulae genezisét, vagyis ismerteti, hogy Priscianus, Alexander de Villa Dei, Francesco da Buti, Folchino dei Borfoni stb. milyen hatást gyakoroltak Guarinóra. Az elemzés fontos, mert felhívja figyelmünket arra a folyamatra, amely során a „középkori” nyelvtanokat elkezdték felváltani a „humanista” grammatikák.

A „Guarino tanítványai a Regulae-ról” című fejezetben Vadász Géza részben megismétli az 1999-ben megjelent könyvében (A korai humanizmus lírája) bőven közölt példákat annak igazolására, hogy Janus Pannonius, Guarino tanítványa, a mesterétől tanult értelemben és árnyalatban használja az igéket és névszókat. A vas főnév [’edény’] egyes számban a harmadik declinatio, többes számban pedig a második alapján ragozandó (vö. Regulae 150). Janus nyilvánvalóan Guarinótól is megtanulhatta a szabályt, de ne felejtsük, hogy ezt Janus a mindig népszerű Priscianustól is tanulhatta (Grammatici Latini II. Ed. M. Hertz. 239.: 1–2. sor.)!

A „Regulae-ból kiinduló grammatikai fejlődés a Quattrocento második felében” című fejezet egy azonosítatlan, ismeretlen szerző nyelvtani műveit tartalmazó, Rómában őrzött ősnyomtatványt ismertet. A Regulae 1567. évi firenzei megjelenésének kiadói betoldásai többségükben ebből a nyomtatványból származnak. A fejezet címéből kiindulva hiányoljuk a Regulae elsősorban Niccolò Perotti, általában pedig Antonio Mancinelli, Giovanni Tortelli, Francesco Negri, Sulpiziano Verulano, Pomponio Leto, Lorenzo Valla stb. munkásságára kifejtett hatásának vizsgálatát.

Grammatikai művek közreadásakor – a szerkezet átláthatósága érdekében – célszerű részletes tartalomjegyzéket is mellékelni. Sajnos ez elmaradt, az „Index principiorum grammaticorum” című register inkább a tárgymutató szerepét tölti be.

A kritikák nem csökkentik Vadász Géza érdemeit. Közreadása gigászi munka eredménye, és a feldolgozott kéziratok, nyomtatványok biztos alapot nyújtanak a további Guarino-kutatásokhoz. Az ismertetett kötet tipográfiája tetszetős és világos. A bevezető tanulmányt – teljes terjedelemben – olaszul is tartalmazza a kötet.

Ekler Péter

 


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.