stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.


közlemények

A Vigyázó család könyvgyűjteményei. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának történetében mindig is fontos szerepet kaptak a nagynevű nemes ajándékozók, akik nemcsak a gyűjteményt gyarapították adományaikkal, hanem a nemzeti kultúrát, tudományt is. Gróf Vigyázó Ferenc (1874?–1928) összes birtokát és 17.000 kötetes családi könyvtárát hagyta végrendeletileg az Akadémiára.

A könyvgyűjtés a családi hagyomány része volt. A családból, a 19. század elején élt Vigyázó Antal inszurrekciós kapitányt, már mint gyűjtőt emlegették, aki értékes anyaggal büszkélkedhetett. Ő leginkább a 19. század magyar és német szépirodalmi műveit, történelmi, és különösen magyar történelmi munkákat és folyóiratokat gyűjtötte. Ez az anyag a vácrátóti gyűjteményben kapott helyet. A Vigyázó könyvtár anyagának nagy részét gróf Vigyázó Sándor sok évtizedes fáradhatatlan gyűjtésének köszönheti, ő ritkaságokat és értékes műveket gyűjtött: kódexeket, ősnyomtatványokat, régi magyar könyveket, műtörténeti kiadványokat, továbbá folytatta Vigyázó Antalnak egyetemes és magyar történelmi könyvgyűjtését, de az ő könyvtárának jellegét a ritkaságok adják.[1]

Dézsi Lajos irodalomtörténész, az MTA tagja, aki egy időben a budapesti Egyetemi Könyvtár tisztviselője volt és sűrűn találkozott bibliofil emberekkel, 1928-ban Szegeden így nyilatkozott rektori székfoglalójában a gyűjteményről:

„Szakember előtt e gyűjteményt úgy jellemezhetnem, hogy Apponyi Sándor könyvtárához hasonlítható, csakhogy gyűjtési köre tágabb volt Apponyiénál, tudniillik nemcsak a magyar vonatkozású műveket, vagy magyar szerzőknek nem magyar nyelven írt külföldön nyomtatott munkáit, hanem magyar szerzők magyar műveit s a Magyarországon nyomtatott, bármilyen nyelvű műveket is gyűjtötte.”[2]

Vigyázó Sándor könyvtárának volt egy általánosabb jellegű része is, ahol francia, angol és német klasszikusok metszetetekkel díszített, ritka példányai voltak találhatók.[3] Az öreg grófot gyakran lehetett antikváriusoknál látni, Károly körúti palotáját pedig sűrűn keresték fel az antikvár könyvkereskedők. Külföldön is jól ismerték nevét az antikvár kereskedők, siettek is felkeresni őt ajánlataikkal. Erre példák azok a külföldi könyvkereskedői ajánlatok, amelyek az Akadémia Könyvtára Kézirattárában találhatók Vigyázó Sándornak címezve. Az egyikben Jacques Rosenthal müncheni könyvkereskedő antikvárius egy 1500-ból származó, Velencében készült Iustinianust ajánl (Hain 9645, Apponyi 40.), a másik Carl W. Hiersemann lipcsei könyvkereskedőnek ajánlata 1912-ből, egy folio Aristoteles Opera latinájának 1489-es velencei kiadásáról, végül B. Haas müncheni antikvárius 1911-es ajánlata egy hungaricumról: Biagio della purificatione – olasz nyelvű magyar vonatkozású munka 1687-ből, negyedrét, pergamen kötésben. Az ajánlat alján Vigyázó Sándor írása: „Megszemléltem utánvétellel”.[4] A külföldi könyvpiacot is figyelemmel kísérte, olykor-olykor a nevezetes könyvárverésekre kiküldött vagy megbízott egy antikváriust, hogy számára a kijelölt művekre licitáljon. Magánszemélyek is megkeresték és megküldték munkáikat számára.[5]

Könyvtára értékesebb darabjait díszes kötésekbe köttette a régi kötéseket utánozva, a tábla belső oldalát olykor selyemmel boríttatva. Főként a budapesti Egyetemi Könyvtár könyvkötője Dochnál, majd utódja Pausz Gyula dolgozott neki. Vigyázó Sándor fiát a könyvszeretetre is igyekezett nevelni. Mikolik Kálmán, Ferenc nevelője így emlékezett:

„Ifjusági olvasmányokról rendesen a szülők gondoskodtak, volt is sok könyvük, ezeket leltárba kellett foglalniok.”[6]

Fiát az apa időnként elvitte magával egy-egy antikváriumba, később Ferenc maga is ellátogatott az antikváriusokhoz, tudósította apját arról, ha valami értékes, érdekes művet látott. Ő leginkább a francia memoárirodalmat kedvelte, folytatta a műtörténeti és magyar történeti gyűjtést, magának közjogi, politikai és történeti műveket illetve könnyebb francia és német regényeket vásárolt. Szerette a költészetet is, poétikus hajlamát követve ő maga is írt néhány költeményt. A rákoskeresztúri kastélyban őrizték az anyai örökséget, a Podmaniczky család könyveit. Ezek között sok, a 19. század első feléből származó német regény, kézzel írott zenemű, nagy számban kéziratos, evangélikus, hitbuzgalmi művek voltak fellelhetők. Mindkét család hagyatékának gazdag és rendezett kéziratos anyagában a szakszerű gazdálkodásra valló, gazdasági témájú, magyar, német és szlovák nyelvű munkák vannak nagy számban (számadások, díszkertészet, állatgyógyászati munkák, szakácskönyvek stb.)[7]

A családi könyvtár felépítése, kezelése

A Vigyázó család könyvtára három helyen, Vácrátóton, Rákoskeresztúron és Budapesten a Károly körúti palotában volt elhelyezve. Példás rendben tartották könyvtárukat, rátóti gyűjteményüknek külön szabályzatot írtak, „A bojári gr. Vigyázó könyvtár berendezésének és kezelésének szabályai címmel”. Alatta: „Kelt Rátóthon, 1897 VII. hó 3-án: Vigyázó Ferenc. Az itt összeállított szabályoknak bővebb magyarázata Kudora Károly Könyvtártanában található fel.”[8] Tehát könyvtártani szempontból is precízen rendezték a könyveket, szakozták és saját valódi pecsétjükkel látták el. A körpecsét felirata: BOJÁRI GRÓF VIGYÁZÓ KÖNYVTÁR. RÁTÓTH, közepén a családi címerrel. Önállóan kezelték az ősnyomtatványokat és a régi könyveket (1525-ig), a régi magyar könyveket, hungaricumokat (1473–1711), a kéziratokat, metszeteket és a térképeket is. Szakrendszerként nyolc nagy főcsoportot különböztettek meg a könyvtárban:

A             –              hittudomány

B             –              jogtudomány

C             –              államtudomány

D             –              orvostudomány

E             –              matematika és természettudomány

F             –              filozófia, esztétika és pedagógia

G             –              történelem és földrajz

H             –              filológia és literatúra[9]

A családi könyvtárnak egy 1870 körüli részkatalógusa arról tanúskodik, hogy igen sok teológiai mű volt a kötetek közt, számos gazdasági, jogi, politikai munka, kevesebb biológiai–orvosi, nyelvészeti, földrajzi témájú könyv, továbbá szépirodalmi alkotások, regények, útleírások, nyelvkönyvek, katonai munkák tették ki a gyűjteményt. Ez a szakrendi katalógus több mint 780 művet sorol fel, amelyből – leszámítva a periodikumokat – 135 magyar nyelvű a fordításokkal együtt.[10] Külön kezelték a folyóiratokat is, hiszen a család rendszeresen előfizetett hazai, illetve külföldi lapokra, időszaki kiadványokra. Többek közt: Tudományos Gyűjtemény, Életképek, Regélő, Élet és Literatúra, Századunk, Archeológiai Értesítő, Auróra, Borsszem Jankó, Pesti Divatlap, Allgemeine Zeitung, Illustrirtes Familien Journal és más időszaki kiadványok.[11]

A Vigyázó hagyaték könyveiről készült 1928. évi leltárban bibliográfiai segédkönyveket is találunk szép számmal, ami a gondos könyvészeti ismeretekre utal: Apponyi: Hungarica, Hain és Copinger ősnyomtatvány-katalógusa, Ráth György Régi Magyar Könyvtára, Szabó Károly: RMK és kisebb munkák: A Nemzeti Múzeum címjegyzékei I–II, Récsey: Pannonhalmi ősnyomtatványok, Kertbeny Károly: Magyarország német könyvészete, Varju: A gyulafehérvári Batthyány könyvtár stb. Ezek nyújtottak segítséget az azonosításhoz és a könyvvásárlásokhoz. A könyveket, folyóiratokat hatalmas szekrényekben (Rákoskeresztúron 3,7 m magas szekrények voltak), illetve kisebb üveges szekrényekben, könyvállványokon tárolták a kastélyok könyvtárszobáiban.[12]

Gróf Vigyázó Ferenc időnként kölcsönadott könyveket másoknak a családi könyvtárból, Török Pál akadémiai alkönyvtárnok 1929-ben jelentésében ezt írja:

„Sajnálattal kell jelentenem, hogy boldogult Vigyázó Ferenc gróf úr könyveiből kölcsönadni is szokott, a jegyzékből megállapítható, hogy némelyik könyv nem jutott vissza a könyvtárba…”[13]

Egy kis fekete vászonborítású füzetbe jegyezte fel Vigyázó Ferenc a kölcsönadott könyveket 1896–1910 között. Ebből megtudhatjuk, hogy például Károlyi Mihálynak adott kölcsön 1897-ben egy munkát, továbbá Bánffy Miklósnak 1897–98-ban több kötetet is, főleg közjogi munkákat, statisztikai jegyzeteket.[14]

A család tervszerűen évente gyarapította könyvtárát, a pénz egy részét féléves előfizetésekre költötték, a többit megjelenő kiadványokra és ezeket feljegyezték a „Vett és kifizetett könyvek” jegyzéke alatt. Az 1823 és 1840 közötti jegyzékben igen sok német nyelvű munka, kevesebb magyar és egy-két latin és francia nyelvű könyv szerepel. Lexikonokat, kézikönyveket, történelmi, művészeti és gazdasági munkákat, továbbá magyar szépirodalmi alkotásokat vásároltak (például: Vörösmarty, Kisfaludy, Tompa Mihály munkáit). Évi 500 és 1500 forint közötti összeget költöttek könyvekre, folyóiratokra, könyvkötésre, képekre, metszetekre.[15]

A könyvtár jellege

Az ősnyomtatványokon, hungaricumokon és régi magyar könyveken kívül a 16. századi Aldus és Plantin nyomda termékeit, a 17. századból pedig az Elzevir-nyomtatványokat emelhetjük ki. A 16. századból igen sok német nyelvű Luther-kiadást találunk, az Akadémián készített possessor-katalógus huszonhét Luther-munkát tüntet fel. Fellelhető Comenius Orbis Pictusa, a lőcsei (1685) és a nürnbergi (1669) kiadás is. A 16–17. század neves magyar és „hungarus” szerzőinek értékes munkái is megtalálhatók: Pápai Páriz Ferenc, Heltai Gáspár, Sylvester János, Káldi György, Komáromi Csipkés György, Pázmány Péter, Zsámboki János, Johannes Honterus, Esterházy Pál, Telegdi Miklós, Bod Péter, Geleji Katona István és mások tudomány- és kultúrtörténeti szempontból is értékes művei. A családi könyvtárkatalógusban mégis túlnyomó többségben 17–19. századi munkákat találunk, köztük – nem véletlenül – igen sok gazdasági jellegű munkát. Sok kolligátumot is tartalmaz a gyűjtemény, például 14–16. századi, olasz és latin nyelvű, pergamenre írt, főleg vallásos kéziratokat, egybekötve. Nagyszámú magyar történelmi munka van a gyűjteményben: Kossuth Lajos írásai, Hunyadiak kora Magyarországon, Mátyás király emlékkönyv, Török–magyar történelmi emlékek, Árpád és Árpádok – és még sorolhatnánk. Érdekesség, hogy Kossuth saját példánya, az Országgyűlési Tudósítások 1835. novemberi számaiból is Vigyázóékhoz jutott.[16]

Jól mutatja az arányokat, hogy az Akadémiához került anyag szakokba való osztásakor a 9564 tételből 1947 magyar nyelvű könyv volt található, ezen belül a megosztás a következőképp alakult: 247 teológiai munka, 434 gazdasági, 530 történeti, 353 irodalmi mű, nem számítva a magyar nyelvű folyóiratokat. A 9564 tételből 431 ősnyomtatvány.[17] A tudományterületek széles skálája megtalálható a gyűjteményben különböző arányban: jogtudomány, gazdaság, politika, ókortudomány, mitológia, görög- latin irodalom, teológia, pedagógia, földrajztudomány, matematika, orvostudomány, állattan, hadtudomány, nyelvtudomány, irodalomtudomány, művészettörténet (széptudomány), ami a több nemzedéken át folytatott, és a gyűjtők különböző érdeklődési körének megfelelő gyűjtésnek köszönhető.

Meg kell említeni még a metszetgyűjteményt is, amely a ceruzarajzoktól kezdve a színezett tusrajzon át a rézmetszetekig különböző formájú anyagokból állt. Vadászjelenetek, irodalmi illusztrációk, verses gúnyrajzok, tájképek, arcképek, csendéletek és művészi alkotások reprodukciói szerepeltek a metszeteken.

A zeneértő és zeneszerető Podmaniczkyak és a Vigyázók is gyűjtötték a zenei iratokat, kottákat, zeneműveket. Főként Podmaniczky részről volt hagyománya a gyűjtésnek. Megtaláljuk Mozart operaáriáit, duettjeit, sőt egy opera részletét is, amely egy ismeretlen opera első felvonásának fináléja. Továbbá Haydn néhány művét, Süssmayr-, Salieri-, Cherubini-kottákat, Pleyel szonátáit, Rossini-, Haydn-, Mozart-, Beethoven-első kiadásokat és zongoraműveikből kéziratmásolatokat is. 18–19. század elejei német- olasz operákból áriák (Müller, Süssmayr, Kauer, Salieri, Haydn, Mozart művei stb.), ismeretlen szerzők darabjai a 18. századból, zongoradarabok – töredékek egykorú másolatai, dalok, áriák, zongoraiskolai kották, összhangzattan-jegyzetek. Magyar vonatkozású Csermák Antal vonósnégyeseinek kottái a 19. századból, illetve Czibulka Alajos és Speck János művei. A Vigyázó családhoz került az úgynevezett Szirmay–Keczer-gyűjtemény is, amely több éven át készült, szám szerint ez a legtöbb táncdallamot tartalmazó gyűjtemény a 18. századból (1730 körüli). A Vigyázó–Podmaniczky-zenei gyűjteménynek különlegessége az a harminc darab kéziratos polonéz, amelyet csembalóra írtak, ezek sokáig ismeretlenek voltak a zenetörténetben. A kéziratok között találjuk Sztáray Mihály (1790–1800 körül) zeneszerző és hegedűművész polonézeit is.[18]

A 17.000 kötetnyi Vigyázó-könyvtár anyagát az Akadémiai Könyvtárban a rendezéskor különféle gyűjteményekbe osztották szét. A könyvek közül jó néhányat beosztottak a nagyállományba, illetve egyes folyóirat-sorozatokat beépítettek a folyóirat részleg anyagai közé. A Keleti Osztály gyűjteményébe is került néhány Vigyázó-könyvtári darab, például egy mohamedán imakönyv. A kódexek a Kézirattárba kerültek. A kódexek között sajnos nincs magyar nyelvű; 34 latin nyelvű, német, olasz és holland nyelvűből pedig van egy 12. századi Biblia-töredék is. Figyelemreméltó tény, hogy az ősnyomtatványok közül az Akadémia Könyvtára tulajdonában lévő 1189 műnek több mint az egyharmada származik a Vigyázó-könyvtárból, szám szerint 431 mű 424 kötetben.[19]

A világháborús harcok idején, 1945-ben az Akadémia palotája erősen megrongálódott. Az első emeleten elhelyezett Vigyázó-szobában is súlyos károk keletkeztek, mivel a felette lévő Széchenyi Múzeum egy része lezuhant az alatta lévő Vigyázó-könyvtárra. Az 1944–45-ös ostromkor sajnos a gazdag Podmaniczky–Vigyázó-levéltár nagy része elpusztult a rákoskeresztúri múzeumban. A megmentett iratok többségét Bartók János, illetve Bartók Albert juttatta el az Akadémiai Könyvtárba.[20]

Az Akadémiai Könyvtárban 1971-ben indult meg a könyvtár anyagának rekatalogizálása. A címfelvételeken feltüntették a Vigyázó-könyvtárhoz való tartozás tényét. Külön katalóguslap készült az úgynevezett possessor-katalógus számára.

Sajnálatos, hogy nem készült annak idején nyomtatott katalógus vagy könyvjegyzék a Vigyázókönyvtárról, mint például a Ráth-könyvtárról. Az Akadémia Könyvtárában lévő ősnyomtatvány-anyagnak több mint egy harmadát az e hagyatékból származó incunabulumok teszik ki, de nemcsak a 15. századi nyomtatott könyvek, hanem a kéziratos kódexek, régi magyar könyvek, antikvák és egyéb ritkaságok is gazdagítják a könyvtár állományát. Ez a gyűjtemény méltó társa az Akadémiai Könyvtár nagy családi gyűjteményeinek, az alapító Teleki család (1826), a Batthyány család (1839), valamint Ráth György (1905) könyvtárának.

Tömöry Pál

 

 



[1] Jelentés a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának 1927. évi állapotáról. = Akadémiai Értesítő (41.) 1931. 30–31.

[2] Dézsi Lajos: A gr. Vigyázó alapítvány és a magyar tudomány politika. Szeged,1928., (különnyomat a Széphalom 1928. 11–12. számából.) 4.

[3] Vigyázó hagyaték leltára 1928. MTAK Kézirattár K 875

[4] MTAK Kézirattár Bibl. 4-rét 7/10, 7/9, 7/12

[5] Lásd Dobóczky Lajos levele Vigyázó Sándorhoz. (1932-ben a Gazd. O.5612. 3. I. jelzésű műben talált levél) MTAK Kézirattár Lev. 4-rét 178/11.

[6] Mikolik Kálmán: Dr. Vigyázó Ferenc élete. Kézirat, MTAK Kézirattár Ms 4176/102.

[7] Lásd: 1. jegyzet, 31.

0[8] A Vigyázó-könyvtár berendezésének és kezelésének szabályai. Rátót, 1897. MTAK Kézirattár K 837/22

0[9] Uo.

[10] A Vigyázó- könyvtár egyik részének katalógusa 1870 körül 37 f. MTAK Kézirattár K 837/8

[11] Forrás: a vácrátóti könyvtár helyi katalógusa (MTAK Kézirattár Könyvészet 8-rét 9/1–2)

[12] Török Pál jelentése. MTAK Kézirattár K: 813: 1929/285.

[13] Ua.

[14] Kölcsönzött könyvek – Vigyázó Ferenc feljegyzései. MTAK Kézirattár K 837/21

[15] Vigyázó Sándor könyvtárára vonatkozó feljegyzések MTAK Kézirattár Könyvészet 4-rét 7. 1. 2.

[16] Lásd: 3. jegyzet

[17] Török Pál irányításával szakokba osztott anyag 1930–40 között. MTAK Kézirattár K 873

[18] Hamburger Klára cédulái a Podmaniczky–Vigyázó kottagyűjteményről. MTAK Kézirattár

[19] Rozsondai Marianne: Az Akadémia Könyvtára ősnyomtatvány-gyűjteménye 2000-ben. In: Örökségünk, élő múltunk. Gyűjtemények a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában. Szerk.: Fekete Gézáné. Bp. 2001. /MTAK Közleményei 37. (112.), Új sorozat/ 36.

[20] Bibó István: A rákoskeresztúri egykori Podmaniczky–Vigyázó kastély története. Bp. 1979. /MTAK Közleményei 8./ [27] és 54.


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.