stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.


szemle

Historicus Societatis Jesu – Szilas László emlékkönyv. Szerk.: Molnár Antal, Szilágyi Csaba, Zombori István. Bp. 2007. /METEM Könyvek 62./

Aki az elmúlt évtizedekben a Kárpát-medence újkori művelődéstörténetével foglalkozott, nem kerülhette ki a jezsuiták szerepének vizsgálatát, ami azt is jelentette, hogy találkozott a 20. század második felében a jezsuiták római történeti intézetében nagyon fontos szerepet játszott három magyar jezsuita szerzetes, Polgár László, Lukács László és Szilas László kutatási és bibliografizálási eredményeivel. De sokunk számára megadatott az is, hogy személyesen tapasztalhattuk meg segítőkészséggel párosult anyagismeretüket Rómában, az utóbbi két évtizedben már Magyarországon.

Aki forgatott már jezsuita historia domust, vagy alaposan nézegette a Lukács László által készített jezsuita történeti névtárnak köteteit, annak ismerősen hangzik a Szilas László jezsuita atyát 80. születésnapján köszöntő kötet címe: Historicus Societatis Jesu. A historia domusok ugyanis évenként felsorolják a rendházban lakó atyák munkaköreit, megnevezik a historia domust vezető historicust is. A Jezsuita Történeti Intézetben fontos szerepet játszó atyák e hagyomány folytatói: a rend régebbi és újabb történeti forrásainak számadói.

Példájuknak, ösztönzésüknek és segítőkészségüknek nagy szerepe van abban, hogy az elmúlt évtizedekben több hazai kutató (alkalmilag, néhányan fő kutatási területként is) foglalkozott/foglalkozik a jezsuita rend magyarországi jelenlétével és szerepével, kiemelkedő jezsuita személyekkel. Jól illusztrálja ezt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának 2004 őszén tartott „A magyar jezsuiták küldetése a kezdetektől napjainkig” című konferenciája. A sok újdonságot feltáró előadások (57 tanulmány, köztük Szilas László atyáé is) Szilágyi Csaba szerkesztésében jelentek meg 2006-ban.

A METEM Könyvek sorozat 62. kiadványaként megjelent emlékkönyvben 408 lapon, hat fejezetben 27 szerző (köztük az ünnepelt, négy rendtárs, hét világi pap, közvetlen tanítványok és tisztelők) egyháztörténeti, néhány kivételtől eltekintve jezsuitákkal foglalkozó tanulmányait tették közzé a kötet szerkesztői: Molnár Antal, Szilágyi Csaba és Zombori István. A konferenciakötet és a Szilas atyát köszöntő kötet külsőleg is, tartalomban is jól illeszkedik egymáshoz.

Az első fejezetben Szilas László atya vall önmagáról és Polgár László munkásságáról. Ugyanitt Molnár Antal az emigráns jezsuiták római munkaközösségéről és annak magyarországi erjesztő szerepéről ad összefoglalást. A „Kora újkori eszmetörténetírás és vallásosság” fejezetben olvashatunk Pázmány Péter kegyelem-felfogásáról (Szabó Ferenc); Arator István és Roberto Bellarmino vitájáról (Szilágyi Csaba); az európai szellemi áramlatok alsópapságra gyakorolt kora újkori hatásáról (Monok István). Fazekas István az eddig csak alkalmilag emlegetett, a Pázmáneum 17. század végi történetében fontos szerepet játszó Kecskeméthy János arcélét vázolja fel, Baán István a jezsuiták ruténok uniója érdekében végzett tevékenységéről ír. Fülep Katalin a rend 1773-as feloszlatását járja körül, a könyvtáralapító Széchényi Ferenc kézirat-gyűjteményéből közölve a börtönbe zárt generális, Lorenzo Ricci vallástételének magyar szövegét.

Az „Oktatás” címszó alá került Thomas M. McGoog írása az angol jezsuiták 1600 körüli sevillai jelenlétéről, az ottani angol és spanyol jezsuiták nem mindenben felhőtlen (az osztrák–magyar rendtartomány vizsgálatához is tanulságos) kapcsolatának bemutatása. Nemeshegyi Péter jezsuita szerzeteseknek a 16–17. századi japán oktatásában játszott szerepét vizsgálja, Bikfalvi Géza a jezsuiták oktatásának gyakorlatát elemzi a Ratio studiorum alapján. Véghseő Tamás a Collegium Germanicum et Hungaricum 17. századi pálosok missziós tudatának alakulására gyakorolt hatását vizsgálja, Tóth Tamás egy, a 20. század első felében jezsuita irányítású szegedi hittudományi kar tervéről írt. Tempfli Imre pedig a papnevelés mai helyzetének megújítási kísérleteiről.

Négy tanulmányt soroltak a szerkesztők a „Kultusztörténet” fejezetcím alá: Pázmány Péter Szent Márton napi prédikációját elemzi Bitskey István; a magyarországi Jézus Szíve-tisztelet kezdeteinek forrásait vallatja Szelestei N. László; Xavéri Szent Ferenc magyarországi kultusztörténetét képmellékletekkel kísérve mutatja be Szilárdfy Zoltán. R. Várkonyi Ágnes a II. Rákóczi Ferenc tiszteletére 1705-ben felállított kolozsvári diadalkapu politikai értelmezésének és az önálló jezsuita rendtartományt sürgető magyar jezsuiták gondolatmenetének összefüggéseit fejti fel.

A „Jezsuita színjátszás”-ról szóló fejezetben szintén négy tanulmányt olvashatunk: a magyar történelem német jezsuita színjátékokban való jelenlétéről (Tüskés Gábor, Knapp Éva); a nagyváradi jezsuiták liturgiájában fellelhető színjátékszerű elemekről (Kilián István); a jezsuiták iskolázásának hatására katolizált és az ifjúság elé példaként állított, színpadon is megjelenített 17. századi Holló Zsigmondról (Pintér Márta Zsuzsanna) és az európai klasszicista dramaturgiai hagyomány magyarországi jezsuitáknál való jelenlétéről (Czibula Katalin).

Az utolsó fejezet, „Jezsuiták a kommunista diktatúra szorításában”, négy tanulmánya: András Imre felvillantja a 20. század közepén emigrációba kényszerült magyar jezsuita atyák dilemmáit. Németh László a második világháború utáni itáliai magyar emigránsok egyik vezetőjének, a római Szent István Zarándokházat építtető Zágon Józsefnek a hagyatékából Borbély István és Fábry Antal jezsuitákkal folytatott levelezését elemzi. Gárdonyi Máté annak járt utána, hogyan próbálta Kerkai Jenő az 1946-ban betiltott Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testületének (KALOT) szellemiségét egy „somogyi kísérlet”-tel folytatni. Fejérdi András a jezsuitákról az állambiztonsági szervek által terjesztett ellenségképet idézi fel források alapján.

Régi korokkal foglalkozó kutatóként örömmel olvastam a kötet azon tanulmányait, amelyekben a szerzők szerencsés módon adatolják iratokkal a maguk, és/vagy általuk ismert személyek történelemalakító szerepét. Talán azért, mert az utóbbi időkben sokat hallunk és olvasunk visszaemlékezéseket, s valljuk be, gyakran vonjuk kétségbe azok valóságtartalmát. Az emlékkönyvben a Szilas Lászlóval folytatott, tényekre koncentráló beszélgetést a tényeket szikáran megismétlő életrajz és bibliográfia követi. Mindezeket nyilvánvaló nem azért mondom, mintha bármiféle kétségem volna a római Jezsuita Történeti Iskola és Szilas László atya szerepét illetően, hanem a kötet összeállítóit dicsérendő. A kötet jól szerkesztett és kivitelezett, a fejezetek és az egyes tanulmányok arányosak, az illusztrációk jó minőségűek, a kötet névmutatóval ellátott. Talán csak az zavaró, hogy a tartalomjegyzék a címeket angolul is tartalmazza, a tanulmányoknál azonban hiányzik a rezümé.

A kötetet elsősorban a jezsuitákkal és a magyarországi művelődéstörténettel foglalkozók számára ajánlom. Egy emlékkönyv feladata az alkalmi tisztelgés, de funkciója az is, hogy annak a nevét, akinek a tiszteletére készült, felidézze, amikor kézbe vesszük, vagy bibliográfiában, lapalji jegyzetben találkozunk vele. Bízom abban, hogy az ünnepelt Szilas László atya magyarországi jezsuita lexikonja készítésekor majd örömmel forgatja és idézi.

Szelestei N. László

 


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.