stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



DEÁK ESZTER

A morvaországi gróf Sigmund Berchtold magyar kapcsolatai

A buchlovi könyvtár hungarika gyűjteménye

A Berchtold család az egyik legjelentősebb, osztrák területről Morvaországba származott arisztokrata család, amelynek buchlovi ága a 17. századtól lett a Brünntől nem messze található Buchlov és Buchlovice birtokosa. A család 1751-től magyar indigenátussal is rendelkezett, felső-magyarországi birtokaik Trencsén, Nyitra és Gömör megyében találhatók. A rokoni szálak révén egyaránt kötődtek a cseh-morva környezethez ill. magyarországi arisztokrata családokhoz. (Magnis, Vratislav, Serényi, Teleki, Károlyi). Ez nem volt egyedülálló jelenség, hisz a felvilágosodás és a nemzeti újjászületés korában számos morvaországi nemesi családnak (pl. Mittrovský, Salm) voltak jó kapcsolatai Magyarországgal, de a Berchtold család és különösen Sigmund Berchtold (1799–1869), külön fejezetet érdemel ebben a kapcsolattörténetben; számos figyelemreméltó érintkezési pontot kínál a 19. század morva- és magyarországi történetében, kultúrtörténetében.[1] Életútja és annak magyar vonatkozású állomásai a brnói Morva Országos levéltárban található Berchtold hagyaték (G 138, I–III) gazdag iratanyagából rekonstruálható.[2]

Sigmund atyja Leopold Berchtold (1759–18o9), felvilágosult polihisztor tudós, világutazó, a buchlovi könyvtár alapítója a család legismertebb alakja volt a 18. század végének cseh-morva és közép európai kultúrtörténetében.[3]

Leopold Berchtold magas rangú hivatali és katonai posztot töltött be a cseh- és morvaországi közigazgatásban, s állami tisztviselőként és mecénás arisztokrataként igen sokat tett Morvaország gazdasági, kulturális felemelkedéséért. Egyszerre volt az osztrák állampatriotizmus és a morvaországi nemesi nemzeti önállósodási mozgalom képviselője. Nemcsak tudós volt, hanem reformer, vállalkozó arisztokrata. Jiří Kroupa a morvaországi késő felvilágosodásról szóló könyvében más morvaországi arisztokratákkal, Jan Nepomuk Mittrovskýval és Hugo Franz Salmmal együtt, ún. új tipusú arisztokrataként jellemzi, aki döntően a francia ideológia hatására tudatos reformokba kezdett birtokain a gazdaság, oktatás, egészségügy terén. Berchtold a buchlovi uradalomban takácsműhelyt létesített alattvalói számára, ahol felügyelet és jó megvilágítás mellett, fűtött helyiségben dolgozhattak. Birtokai hozamának fokozása érdekében hosszú távú gazdasági terveket készített, korszerű technológiai eljárásokat vezetett be. Az 1780-as évek második felében tett nyugat európai utazása során került közvetlen kapcsolatba a francia késő felvilágosodással. Könyvtárában megtalálhatók Condorcet, Mirabeau, Volney és Mme de Staël munkái. 1791-ben üdvözölte a francia alkotmányt és egyik művét a francia Nemzetgyűlésnek ajánlotta. Franciaországban élte meg a jakobinus diktatúrát is, s ez alapvetően befolyásolta a forradalomhoz való viszonyát. 1793-ban Párizsból Németországba utazott, majd hosszabb észak-afrikai utat tett. 1796-ban másodszor járt Angliában (már korábban a Royal Society tagjává választották) és megismerkedett a modern orvostudománnyal, az angol szerzők filantróp munkáival, s ennek hatására az angol civilizációs modell meggyőződéses híve lett. Könyvtárában is tükröződik ez a változás: a francia és német radikális felvilágosítók, Georg Forster, Karl Friedrich Bahrdt művei mellett megjelennek a felvilágosodás ellenes írások, Chateaubriand és Hormayr művei. Berchtold példaképe a teológus filantróp észak német girondista Johann Ludwig Ewald, akivel levelezésben is állt, és akinek könyvei megtalálhatók a buchlovi könyvtárban. Az ő elvei nyomán vallja, hogy az arisztokrácia a nemzet politikai életében való önkéntes részvétellel, patrióta szellemiséggel, valódi nemes viselkedéssel és csak a veleszületett jogairól való önkéntes lemondással lehet legitim társadalmi osztály.[4] A morvaországi patrióta nemesi mozgalom egyik vezetője lett, filantróp és sza- badkőműves elvek jegyében megalapította Brünnben a Humanitätsgesellschaft elnevezésű társaságot (1802–1804), közreműködött a mozgalom fő orgánumának számító Patriotischer Tageblatt (1800–1805) kiadásában.

 

Leopold Berchtold tudományos-ismeretterjesztő, filantróp munkái Európa számos országában és nyelvén megjelentek, a kor valamennyi jelentős bel- és külföldi tudományos és filantróp társaság tagjává választotta. Tevékenysége Magyarországon is népszerű volt, Kazinczy és köre gyakran emlegeti őt levelezésében. Szociális érzékenysége, humanitárius gondolkodása, az alattvalói körében végzett egészségügyi, társadalmi „felmérései” alapján joggal tartják a modern szociológia egyik előfutárának. Legismertebb művei a filantróp indíttatású, ún. bajban segítő könyvek műfajába tartoznak: Das allgemeine Rettungsbuch. Anleitung vielerlei Lebensgefahren, welchen die Menschen zu Lande und zu Wasser ausgesetzt sind, vorzubeugen und sie aus den unausweichlichen zu retten. Grätz 1807; Kurzgefasste Methode alle Arten von Scheintodten zu beleben. Wien 1791; Versuch die Gränzen der Wohlthätigkeit gegen Menschen und Thiere zu erweitern. Lissabon 1793; Nachricht von der Mittel die Pest zu heilen. Wien 1797.

Berchtold 1802-ben buchlovicei kastélya egyik szárnyában hetven ágyas kórházat rendezett be, amely szociális ellátóként is működött a környék szegényei számára, ahol nemek és betegségek alapján elkülönítve voltak elhelyezve a betegek, s Berchtold rendszeres kórleírást vezetett róluk. 1808-ban, amikor a francia csapatok betörésekor Morvaország védelmét megszervezték, ő maga irányította őrnagyként az egyik honvéd egységet, egyszersmind a körzet katonai kórházainak főfelügyelőjévé is kinevezték. Egyik katonai kórházban elkapott tífuszban halt meg 1809-ben.

Érdekes még róla megjegyezni, hogy a halála előtti években közeli, szinte baráti kapcsolatba került, az 1806–1809 között a brünni minorita kolostorba internált Andreas Riedellel, a bécsi jakobinusok vezetőjével, akinek morális támaszt és anyagi támogatást nyújtott, ő közvetítette, a hatóságokat sokszor kijátszva, a külvilággal folytatott levelezését. Riedelnek jakobinus múltját felülvizsgáló és vélt ártatlanságát bizonyító emlékiratát is megkísérelte több alkalommal a bécsi udvarhoz eljuttatni. Brünni fogsága alatt írott naplóját és emlékezéseit, valamint leveleit a gróf gondosan beköttette és Riedel személyét nem fölfedve, „ismeretlen férfi” irataiként őrizte meg a családi levéltárban.[5]

Apja példája katonaként és tudósként, humanista-felvilágosult-liberális beállítottsága, önzetlen, nemzeti szellemű reformtevékenysége, a gazdag családi könyvtár és a magyarországi rokoni szálak egyaránt nagy hatással voltak Sigmund Berchtold ifjúkori neveltetésében. Édesanyja, Johanna von Magnis (1764–1814) a felső magyarországi Serényi családból származott.[6] Anyai nagyanyja, Serényi Mária Franciska (1749–1833) Teleki Sámuel második felesége volt. Sigmund gyerekkorában így gyakran tartózkodott a Teleki család pozsony megyei birtokain, s ennek során korán elsajátította a magyar nyelv alapjait. Az idős kancellárral való mély, bizalmas kapcsolatára utal az 1818–1822 közötti időszakból fennmaradt levelezésük, amely részben a közös birtokok, Záblat (Pozsony megye) és Dédes (Borsod megye) gazdasági ügyeit, részben bizalmas családi témákat érint. Leveleik elsősorban francia és német nyelvűek, de az idős Teleki nagyra értékeli, hogy Sigmund kiemelkedő családi alkalmakkor magyarul ír neki, mégpedig „tökélletesen és minden hiba nélkül”.[7]

A fiatal Berchtold először jogi tanulmányokat kezdett Bécsben, majd a katonai pályának szentelte magát. 1821–23 között a bécsi Magyar Testőrgárda tagja volt,[8] majd egy császári huszárezredben szolgált főhadnagyként.

A magyar irodalommal és nyelvvel bécsi éveiben került szoros kapcsolatba. A testőrségnél hatással volt rá a magyar irodalom ápolásának hagyománya; Bécsben a magyarországi diák- és katonatársakból álló széles baráti köre is elősegítette a magyar kultúrával és az aktuális magyar közélettel való kapcsolatát. A társaság tagjaival magyarul levelezett, s ezekből néhány fenn is maradt Berchtold hagyatékában. A magyar irodalom iránti fogékonyságának és érdeklődésnek szép példája az általa összeállított „Magyar Énekek” című kéziratos gyűjtemény, amely közel kétszáz éneket ill. verset tartalmaz, mű- és népdalokat egyaránt, s amely a buchlovi vár családi könyvtárában található bőrbe kötve.[9]

Bécsi éveiből maradt fenn két diáktársával, Laczkó Jánossal és Hörte Károllyal folytatott levelezése. Ebből kitűnik, hogy a nemes lelkű és már akkor magyar nemzeti érzületű gróf a társaság kedvelt középpontja lett. Laczkó János bécsi joghallgató 1818–19. évi leveleiből megtudjuk, „hogy a vakációt a gróf mindig Magyarországon múlatja” – minden bizonnyal a Pozsony megyei birtokokon ill. Pesten –, s kiválóan beszéli a „Szent Angyali Magyar nyelvet”. Pozsonyi tartózkodásakor pedig többször is fellépett magyar nyelvű színi előadásokon gróf Aspermont műkedvelő színtársulatánál.[10] Érdeklődése a magyar színjátszás iránt később is intenzív maradt, a 40-es években Pesten számos jelentős színházi előadáson jelen volt, s ezekről gondosan megőrizte a színlapokat, amelyek a személyes hagyatékában megtalálhatók.[11] Laczkó János 1818. július 19-i levele lelkes dicsérete Berchtold hazafiságának:

„Régen már, megvallom, bámulom én, s nem is helytelenűl a Gróf Kereszténységét, s Hazafiságát; szorgalmatosságát, s jámborságát; mértékletes életét, s igazságszeretetét; leginkább ez elfajult világban erköltsiségét, s többi bámulásra, s követésre méltó szép tulajdonságait, mellyeket méltóképpen lefesteni tehetségem nintsen. Be boldog az a Haza, a melly olly Nagyreménységű Ifjú Grófokkal ditsekedhetik! Örülj Te is, Nemes Magyar Hazám! Mivel a legnagyobb Reménységű Ifjú Gróf Berchtold Sigmondban feltaláltad Te a Legnagyobb Hazafidat, a ki bátor édes kebeledben nem lakik, még is Nagylelkű Magyar mint a Nagy Méltóságú Ősei; Mondom Nemes Hazám! Nagy lelkű Hazafiad Ő, mert Éretted, Javadért, Nemzetedért, Nyelvedért, egyszóval: Mindenedért kész ő, én tudom, a legdrágább életét is feláldozni.”[12]

Egy másik bécsi diák- és levelezőtárs, a bölcsész és joghallgató Hörte Károly 1818-ból Dunaföldvárról kelt levelében azt írja, ki akarja adatni a Tudományos Gyűjteményben Berchtold magyar nyelvű leveleit, minthogy rendkívülinek tartja, hogy a gróf ilyen rövid idő alatt oly szépen megtanult magyarul. „Sok született magyar nehezen írt volna illy szép magyar levelet!”[13]

Sigmund Berchtold Bécsben került kapcsolatba a magyar nyelv professzorával, Márton Józseffel, akivel közeli barátságuk egészen a tudós haláláig fennmaradt. Levelezésükből a Márton által 1836–38 között Bécsből Buchlovba írott levelek maradtak fenn a brünni családi levéltárban.[14]

Személyes kapcsolatuk Bécsben alakult ki, ahol Márton az 1806-ban felállított magyar tanszék első professzoraként működött, s a Testőrgárdánál is tanított magyar nyelvet. Itt találkozott a magyarul már ekkor is jól beszélő gróffal, aki lelkes tanítványa volt a magyar nyelvben és irodalomban. Márton bécsi évei idején számos főúri család nyelvtanára volt, s részben ők voltak támogatói művei kiadásának is. Berchtold is egyik fő mecénása lett az állandó anyagi gondokkal küzdő magyar professzornak. Márton 1836-ban újonnan kiadott híres nyelvkönyvének dedikációja: „Méltóságos, Magyarfalvi Báró Gróf Berchtold Sigmond Ő Nagyságának, Hazafiúi Igyekezete Hathatós Gyámolítójának” szól. Az előszóban Márton kiemeli a gróf „felemelkedett, nemes hazafiúi gondolkodását és indulatját, – mellyel a hazai magyar nyelv terjesztése, gyarapítása és kimívelése körül fáradozó férjfiakat ritka kegyességgel, nemes lelkűséggel pártfogolja”.[15] A levelek is egyértelműen tanúsítják a gróf mecénási tevékenységét. Az „Egyedülvaló és Különös Jóltevő” rendszeres anyagi támogatásban részesítette a professzort, aki gyakran nagy nélkülözés közepette, betegen végezte a tanári tudósi, kiadói tevékenységét, egyszersmind művei kiadására is össze kellett gyűjtenie a szükséges pénzt. Márton viszonzásul rendszeresen megküldte Berchtoldnak saját munkáit, magyar nyelvkönyveket és szótárakat, többek között a neki dedikált Praktische Ungarische Sprachlehre 1836-os kiadását. Berchtold könyvtárában megtalálható Márton szinte valamennyi jelentős munkája.[16] Nyelvkönyveiből nemcsak a gróf tökéletesítette nyelvtudását, de gyermekei, Walburga, Ludmilla és az ifjabb Sigmund is ebből ismerkedtek meg a magyar nyelvvel;[17] sőt a gróf felesége, Ludmilla Vratislav grófnő magyarul tanulására is gondot fordított. Berchtold hagyatékában megtalálhatók az 1827-től Márton által Bécsben kiadott Magyar Kurír számai, valamint az annak toldalékaként megjelent Olvasó Könyvtár, amelyeknek rendszeres előfizetője volt. Levelezésükből az is kiderül, hogy Márton volt az egyik fő közvetítője a gróf könyvbeszerzéseinek az 1820–30-as években. Megküldte neki pl. Széchenyi Hitelét, Pethe Ferenc 1814-től megjelenő szaklapját, a Nemzeti Gazdát, rendszeresen beszerezte a gróf által megrendelt könyveket Magyarországról. Márton a család nagy tisztelőjeként lefordítja Sigmund atyjának, Leopold Berchtoldnak német nyelvű életrajzát az általa kiadott Magyar Olvasókönyv számára.[18]

Sigmund Berchtold 1828-ban kötött házasságot a régi cseh főnemesi családból származó Ludmilla Vratislav z Mitrovic grófnővel (1808–1869), akihez írott 1400 darab német nyelvű levele a brünni családi levéltárban található.[19] A Mitrovic család aktív részese volt a 18. század végén kezdődő cseh nemzeti mozgalomnak. Ludmilla jó kapcsolatokat ápolt František Palacký és Václav Hanka családjával, unokabátyja pedig a jozefinista katonatiszt és hazafi Jan Jeník z Bratřic, akinek Emlékiratai a cseh nemzeti újjászületés irodalmának fontos dokumentuma. Bratřic katonai naplóját (Tagebuch der merkwürdigen Vorfällen meiner Dienstzeit 1778–1799) a buchlovi könyvtár őrizte meg az utókor számára.

Az 1830-as években Berchtold bekapcsolódott a magyar politikai és közéletbe: a Trencsén megyei birtokokkal (Ungarschütz-Magyarfalva ill. Csicsmán) rendelkező gróf a 30-as évek elején Trencsén megye alispánja lett, majd országgyűlési követ. Részt vett az 1832–36-os reformországgyűléseken Pozsonyban, a magyar nemzeti eszme elkötelezett hívévé válik. Feleségének Buchlovba írott leveleiben lelkesen számol be az országgyűlésben folyó munkáról, a törvényjavaslatokról, határozatokról; egyértelműen kitűnik nemzeti-liberális álláspontja és radikális gondolkodásmódja: a népképviselet híve, sürgeti az úrbéri viszony rendezését, törvénykönyv létrehozását, a közterhek igazságosabb elosztását.[20] Érdekes megjegyezni, hogy német nyelvű leveleit sokszor kezdi a „Drága lelkem”, „Édes Angyalom” megszólítással, olykor egy-egy magyar mondatot, kifejezést beleszőve, hiszen fontos volt számára, hogy felesége is közelebb kerüljön a magyar nyelvhez.

Továbbra is lelkes színházlátogató és könyvgyűjtő, mindent beszerzett, ami a magyar nyelvhez és irodalomhoz kapcsolódik. A családi levéltárban megőrzött színlap tanúsága szerint 1833. április 15-én részt vett Pozsonyban az András és Béla c. színdarab előadásán, ezt a darabot – amelynek témája a két Árpád-házi király, I. András és I. Béla harca a magyar trónért – Kossuth Lajos adaptálta az országgyűlés alkalmából a pozsonyi magyar színpad számára.[21] A feleségének írott politikai beszámolók mellett, tudósít a Pozsonyban látott színházi és opera előadásokról, s említi, hogy egy vándorszínház társulatához is meghívták játszani.

Ebből az időszakból mikor Berchtold felváltva tartózkodott magyarországi birtokain és a pozsonyi országgyűléseken, maradt fenn Dóczy Józseffel (1779–1856) folytatott levelezése. A ciszterci pappal, aki Pozsonyban tanult filozófiát, feltehetően itt ismerkedett meg Berchtold.[22] Levélváltásukból kiderül, a gróf irodalmi érdeklődése egyre szélesedett, s intenzíven gyűjtötte a magyar kiadványokat buchlovi könyvtára számára. A könyvkereskedéssel is foglalkozó Dóczy 1830-ban kelt levele szerint Bécsből küldött neki magyar vonatkozású könyveket és jegyzékeket, de pesti kapcsolatai révén is meg tudta vásárolni a Berchtold által kért munkákat. A 30–40-es években Márton József mellett Dóczy volt Berchtold fő segítője a könyvbeszerzésben.

Berchtold az 1839–1840, 1843–1844, majd az 1848–49. évi népképviseleti országgyűléseken is részt vett. A leveleiből történő utalások mellett regisztrálja részvételét a felsőház tisztséget nem viselő tagjaként az 1848–49. évi népképviselők névtára.[23] A 40-es években gyakran tartózkodott Pesten, a fenti forrás szerint az országgyűlések idején a „Magyar Király”-ban lakott. Ennek a pesti tartózkodásnak dokumentumai azok a politikai röpiratok, színlapok, plakátok, egyéb nyomtatványok, illetve a 40-es évek magyar politikai, közjogi, szépirodalmi könyvtermése, amelyek Berchtold hagyatékában a brünni levéltárban és buchlovi könyvtárában megtalálhatók. Többek között az országgyűlés Törvénycikkelyeinek 1844-es kiadása dedikálva „Tekintetes és Nagyságos gróf Berchtold Zsigmond ungerschützi báró, kedvelt hívünknek” a pozsonyi közbátorsági választmány tagjaitól; valamint színlapok a Nemzeti Színház 1848. június–júliusi előadásairól, pl. a Bánk bán július 12-i bemutatójáról, Szigligeti Ede A szökött katona c. darabjának 1848. június 30-i és Verdi Nabuccójának július 7-i bemutatójáról, néhány forradalmi folyóirat 1848-ból, pl. Kossuth Hírlapjának számai, valamint Töltényi Miklós forradalmi szatirikus röpirata, Hű tükre a megbukott kanczellaria, helytartótanács és kamara hivatalnokainak (Bécsben 1848).[24]

Elérkeztünk Sigmund Berchtold életének legvitatottabb, forrásokkal legkevésbé alátámasztható pontjához, a magyar 1848-as forradalomban és szabadságharcban való állítólagos részvételéhez. A Berchtoldra vonatkozó kevés irodalom hivatkozások nélkül, kész tényként említi, hogy Berchtoldot politikai szimpátiája a felkelők oldalára állította, illetve hogy részt vett a 48-as felkelésben.[25] Hasonlóképpen tartja ezt számon a családi hagyomány is, amely máig büszkén emlegeti Berchtold 48-as szereplését, és amelyet megerősít a ma Bécsben élő egyik leszármazott, Eva Berchtold grófnő személyes közlése és a tulajdonában lévő családi dokumentumok tanúsága. Berchtold magyar nemzeti elkötelezettsége, politikai nézetei, a hagyatékában fennmaradt 1848/49-re vonatkozó irat- és könyvanyag, a buchlovi várban a magyar forradalomnak berendezett emlékszoba – ahol a szabadságharc relikviái és a politikusok portréi láthatók – kétségtelenül a magyar forradalom iránti szimpátiáját, elkötelezettségét mutatják, de nem jelentenek elegendő bizonyítékot arra, hogy aktívan katonaként a fegyveres harcban is részt vett volna.[26] Annyi bizonyos, hogy Berchtold 1844-ben az egyik császári ezredben volt huszártiszt az adott évi Österreichischer Militäralmanach szerint, s történelmi tény az is, hogy az 1850-es évek elején Prágában hadbíróság elé került, s az elhúzódó felségárulási perben a kilátásba helyezett szigorúbb, egyes források szerint halálos ítélet végül felmentéssel végződött: a buchlovi várban letöltendő életfogytiglan házi őrizetre változott.

Ugyanakkor arra is utalnak bizonyos magasrangú bécsi hivatalnokoktól származó dokumentumok, hogy Berchtold mégsem lett teljesen kegyvesztett a bécsi udvarnál az 1850-es években. Leopold Lažanský 1853. március 7-i keltezésű körlevele például anyagi hozzájárulást kér a gróftól egy bécsi templom felépítéséhez Ferenc József császár merénylettől való megmenekülése emlékére.[27] Paul Aloys Klary 1851. szeptember 1-jén megküldi neki a pénzügyminiszter rendeletét a birodalom pénzügyi konszolidációjára, s e rendelet megvalósításában elvárja a gróf közreműködését, 1852. januári keltezésű levelében pedig a gróf emberségére és patriotizmusára hivatkozva a dicsőséges osztrák hadsereg nevében az 1848/49-es magyar- és olaszországi hadjáratokban megsérült császári katonák karlsbadi gyógykezeléséhez gyűjt adományokat.[28]

Az 1850-es évek prágai internálásának, valamint az 1854-ben zajló pernek egyetlen forrása Berchtold magánlevelezése, elsősorban Prágából feleségének írott levelei.[29] Ő a legfőbb támasza és segítője férjének ebben az időszakban, minden követ megmozgat, hogy az ügyet kedvezőbb irányba befolyásolja. Ludmilla atyja, Josef Vratislav z Mitrovic gróf is közbenjár a hatóságoknál a vádlott érdekében. Berchtold az 50-es évek elejétől kelt leveleiben folyamatosan kér segítséget feleségétől ill. az ő általa megbízott magyarországi ügyvédtől, Ott Ádámtól,[30] akik a brünni helyi hatóságok segítségével igyekeztek kiharcolni a gróf felmentését. Berchtold végül aláírta a hűségnyilatkozatot, amelyet a brünni magisztrátus és polgármester is jóváhagyott, s így az 50-es évek közepén megtörtént a hatóságok előtti tisztázása. Ennek értelmében rendelték el számára a házi őrizetet, vagyis a buchlovi várában letöltendő életfogytiglani fogságot, amelynek szigorúsága azonban a 60-as évek elejétől feltehetően enyhült, és ezért Berchtold egy-egy bécsi ill. pesti utazás, gyógykezelés kapcsán elhagyhatta lakhelyét. Az ítélet következményeként 1856-tól hivatalosan felesége vette át a családi birtokok irányítását.

Az 1854-ben Prágában lezajló katonai perről csupán burkoltan, utalásszerűen esik szó, még a feleségnek írott bensőségesen személyes hangú levelekben is, s nyilván nem véletlenül. A családi iratokban több helyen is ki vannak húzva, vágva, egyszóval eltüntetve a perre ill. az „egész ügyre” vonatkozó utalások. Ugyancsak nincs nyoma a Berchtold aktának a bécsi Kriegsarchivban. Főrendről és egy osztrák–morva hagyományosan lojális családról lévén szó, ezt a kellemetlen szégyenfoltot mind az udvar, mind a család vélhetően igyekezett eltussolni, legalább is diszkréten kezelni. A megoldás kiderítése még előttünk áll, s talán előkerülnek a jövőben olyan források, amelyek közelebb vezetnek Berchtold élete 48-as fejezetének megértéséhez.

Berchtold buchlovi háziőrizetben töltött éveit szintén csupán levelezéséből tudjuk rekonstruálni. Az 1860-as években szerteágazó levelezést folytatott csehországi, magyarországi, valamint európai személyekkel, ez jelentette számára a külvilággal, barátokkal való érintkezést, valamint a hírforrást. Mindenről tudott, ami körülötte történt, politikai és társadalmi eseményekről, könyvekről, színházi előadásokról. A buchlovi „várfogság” semmiképpen nem jelentett számára elszigetelődést a környezetétől és a társadalomtól. A magyarországi kapcsolattartásban a legintenzívebb szál a pesti orvossal, Gárdos Jánossal való levelezése. Tőle 1862 és 1869 között mintegy 180 levél maradt fenn Berchtold hagyatékában.[31] Gárdos János (1813–1893) Budapesten gyakorló orvos, az akkor divatos magnetizmus, mesmerizmus és homeopátia elkötelezett híve, publikálta is az általa alkalmazott módszert, fő műve A szellemtanról vagyis az állati magnetizmusról, Pesten jelent meg 1863-ban.[32] Berchtolddal nyilván Pesten ismerkedtek meg még a 40-es években, s minthogy a gróf maga is fogékony lehetett e tanok iránt, – a családi könyvtárban megtalálhatók Gárdos fent említett művén kívül Anton Mesmer művei és más hagyományos, illetve homeopata orvosi könyvek, álomfejtő munkák[33] – levelezésük bensőséges hangjából ítélve közeli barátságba kerültek. Berchtoldnak a házi őrizetben igen megromlott az egészsége, szem-izületi és vesebántalmai voltak. Ezeken is próbál segíteni a pesti orvos-barát a leveleiben leírt gyógy javallatokkal. Egy alkalommal, 1860 szeptemberében Berchtold személyesen is járt Pesten Gárdoséknál, egy évvel később pedig Bécsben próbálta sérvét gyógyíttatni. Gárdos leveleiben határozottan óvja a grófot, hogy morfiummal és más mérgekkel orvosolja baját, és a távolból a magnetizmus módszerével próbálja betegségét enyhíteni. A magnetizmussal való távgyógyítás közvetítője, „médiuma” Gárdos felesége, Andrássy Júlia, akinek férjével együtt szilárd meggyőződése, hogy „a magnetizmus képes az emberi fajt megnemesíteni”. Ő szintén személyesen ismeri és nagyra becsüli a grófot, s külön is levelez vele. Júliának látomásai is vannak a gróf egészségével kapcsolatban, mindig megérzi, javul-e vagy romlik állapota. Egyik levelében azt írja, mennyire szeretné, ha az országgyűlés ismét ülésezne Pesten, mert akkor végre körükben tudhatnák a grófot, s egészsége akkor biztosan megjavulna. Érdekes megjegyezni, hogy a házi őrizetben élő Berchtold gróf az 1865– 1868-as országgyűlésen „igazolatlanul távol lévő” főrendi tagként van bejegyezve.[34] 1865-ben, majd 1867-ben, két évvel Berchtold halála előtt, mikor egészsége már kritikusnak mondható, Gárdosék megpróbálják megszervezni a gróf Pestre utazását, hogy ott gyógykezeljék, s Gárdos azt is fölajánlja, hogy Pozsonyig elé megy, de a többször tervezett utazás végül nem valósult meg.

Berchtold a házi fogságból is napra készen tudott a magyarországi eseményekről, részben levelezésén, részben a hozzá eljutó könyv- és sajtótermékeken keresztül. Tájékozottságát jól jellemzi Gárdos feleségének 1863-ban írott sorai: „Sie sind noch wohl immer an Ihr Zimmer gebannt, doch wissen Sie mehr über Zeitgeschehen, als wir”. Néhány levél tanúskodik róla, hogy a 60-as években Berchtold Gárdoson kívül levelezett még Csanády István pesti orvossal, akivel szintén a mesmerizmus iránti érdeklődés hozhatta kapcsolatba; Csanády munkája, a Medizinische Philosophie und Mesmerismus (Leipzig 1860) szintén megtalálható a gróf könyvtárában.

Berchtold az 1860-as években a buchlovi házi őrizet idején is rendszeresen gyarapította magyar könyvtárát ügynökei, és barátai révén. Könyvtárának az 1850–1860-as időszakra vonatkozó anyaga ugyanolyan naprakész, aktuális, mint a 30–40-es éveké, amikor módja volt személyesen is beszerezni a könyveket pesti, pozsonyi és bécsi útjai során.

***

A buchlovi vár könyvtárának eredete a 16. századra nyúlik vissza, amikor még a Petřvaldský család birtokában volt. Az 1760-as évektől megjelenő új tulajdonosok a Berchtoldok jelentősen gyarapították a könyvállományt, a ma meglevő kb. tízezer kötetes állomány java része az 1770-es évektől kezdve került a buchlovi vár könyvtárába. Leopold Berchtold és testvére, Friedrich révén elsősorban a 18–19. század fordulójának tudományos- és szépirodalmával bővült a buchlovi könyvtár anyaga. A testvérek természettudományos és orvosi érdeklődése erősen meghatározta a könyvtár profilját, de e mellett gazdasági, jogi, filozófiai, földrajzi, nyelvészeti munkákat is gyűjtöttek. Friedrich Berchtold az orvos és utazó maga is több természettudományos munka szerzőjeként volt ismert, pl. Flora Böhmens. Prag 1836.[35]

A Leopold Berchtold által megalapozott könyvtár a legnagyobb gyarapodást Sigmund életében érte el. Az ő gyűjtése és beszerzései révén alakult a családi könyvtár alapvetően magyar könyvtárrá, hiszen a kb. tízezer kötetes buchlovi kastélykönyvtár hungarikumai közel hétezer tételt, tehát a könyvtár kétharmadát teszik ki. Ez az anyag a teljes 19. századi magyar könyvészet keresztmetszetét adja a szépirodalom és szakirodalom valamennyi területén. Az alapvetően 19. századi hungarika gyűjtemény tartalmazza az 1770–1870 közötti időszak magyarországi magyar és német nyelvű politikai irodalmát, tudományos irodalmát és szépirodalmát, valamint a korszak külföldi irodalmát magyar fordításban. A kiadványok mintegy 50%-a magyar, 40%-a német és 10%-a latin nyelvű. A könyvtár általam használt katalógusa a brnói Műemlékvédelmi Felügyelet tulajdonában lévő Lokální a inventární katalog hradní knihovny Buchlov (Brno 1960). Ennek tételes átnézése során gyűjtöttem ki azt a 6700 tételt, amelyet a következő szempontok alapján minősítettem hungarikumnak: magyarországi nyomtatás, magyar nyelvűség, külföldön magyar szerzőtől kiadott, nem magyar nyelvű kiadvány és külföldön nem magyar szerzőtől kiadott nem magyar nyelvű, de tartalmát tekintve magyar vonatkozású munka. A buchlovi vár múzeumként működő könyvtártermeiben egyszer volt lehetőségem a könyveket megtekinteni még a 90-es években.

A könyvtár 1800 előtti anyaga kis töredéke csupán a teljes gyűjteménynek, mintegy 50 tétel. Ezeknek a könyveknek a nagy része a 18. század utolsó harmadából származó kiadvány, és feltehetően Leopold Berchtold révén kerültek a gyűjteménybe. Az Országos Széchényi Könyvtár Régi Magyar Nyomtatványok szerkesztőségének 1800-ig terjedő nyilvántartása alapján megállapíthatjuk, hogy az általam összeállított könyvjegyzékben egy unikum és hét ritkaságszámba menő példány fordul elő.[36] Bethlen Kata késő barokk-pietista imádságos könyve, amely először 1726-ban Lőcsén jelent meg, majd 1910-ig még tizennégy kiadást ért meg, s amelyet sokáig a nagy Bethlen Kata (Teleki Józsefné) művének tulajdonítottak, Bujdosásnak emlékezetköve, mellyet a Kristus Jésusnak szentséges nevének ditséretire szép imádságoknak faragás nélkül való drágaköveiből öszve-rakott és fel emelt egy bujdosó a maga szivében, pozsonyi és komáromi 1791. évi kiadása csupán a buchlovi kastélykönyvtárban található meg. A buchlovin kívül mindössze egy példány található az OSzK-ban a német jezsuita Peter Canisius 16. századi, latin nyelvű, magyar fordításban is többször megjelent katekizmusának 1774-es pozsonyi kiadásából. (Péter, Canisius Által Egybeszedett és három iskolára el-osztatott keresztényi hitnek öt fő tzikelyeiről közönséges és szükséges kérdések könyvetskélye. Ném. Ford. Kereskényi Ádám. Pozsony, 1774.) Hasonlóképpen kevés, összesen három példány létezik Pázmány Péter először 1606-ban megjelent Imádságos könyvének 1753-as nagyszombati kiadásából. További ritkaságok a könyvtár 18. századi magyar anyagából: Isten közönséges tiszteletére rendeltetett Énekeskönyv, Mellyben vagynak Hymnusok, sóltárokból szereztetett Ditséretek, innepekre, és egyéb Alakalmatosságokra tartozó régi Istenes énekek. Margitai István által Debrecenben 1785; Nagy György János evangélikus lelkész, tanár magyar leíró nyelvtana: Einleitung in die ungarisch-philosophische Sprachlehre Wien 1793; Lelki kalendárium, Azaz a sz. írásbúl és a sz. atyákbúl mindennapra ki-válogatott tzikkelyek, mellyekkel az ember a bűnnek gyűlölésére és a mennyeieknek kivánságára fel-ébresztetik. Egy posonyi kanonok által, Posonban és Komáromban 1790; Holz und Wald-Ordnung für das Königreich Hungarn, wie die Wälder erziegelt, besser aufgebracht, vermehrt und erhalten werden können. Ofen 1769, a Mária Terézia által kiadott erdőrendelet első kiadása; A Tzigány nemzetnek igazi eredete, nyelve, történetei c. 1798-ban Komáromban Enessey György által kiadott, munkának négy nyelvű szójegyzékeket közlő toldaléka, A Tzigány nyelvrül (Győr 1800), valamint Baróti Szabó Dávid latin prozódiája: Prosodia Latina. Regulis, partem novis pluribus comprehendit atque in novam redegit formam (Posonii et Pesthini 1793.), akinek Kisded szótára (Kassa 1792), valamint 1802-ben Komáromban kiadott Költeményes munkái is megtalálható Berchtold könyvtárában.

Tematikáját tekintve a buchlovi könyvtár 1800 előtti anyaga a lelki élet és ájtatos irodalom, a gyakorlati gazdasági irodalom, közjogi ill. ország ismereti irodalom, a tudományos irodalom (nyelvészeti ill. természettudományos szakkönyvek) és a szépirodalom körébe sorolható, ami alapvetően tükrözi Leopold Berchtold érdeklődését. A gyakorlati irodalmat képviseli pl. Tessedik Sámuel: Der Landmann in Ungarn (Pest 1784) és Wiegand, Johann: Handbuch für die österreichische Landjugend c. munkájának Szilágyi Sámuel által kiadott magyar változata (Az ausztriai Paraszt Iffjuságot a jól rendeltt mezei gazdaságra oktató kézi könyvetske, Mellyet … A Magyar Paraszt Iffjuság hasznára Magyar Nyelvre fordított Szilágyi Sámuel. Pozsony és Kassa 1776), Kömlei János: Szükségben segítő könyve (Pest 1790), amely Becker, Rudolf Zacharias híres Noth-und Hülfsbüchleinjének fordítása Magyarországra alkalmazva. A politikai, országismereti irodalomból megemlítjük A magyar törvények rövid summáját (Pozsony 1798), valamint a Windisch, Karl Gottlieb által kiadott rövid összefoglaló országismertető kézikönyvet, Politisch-geographisch-und historische Beschreibung des Königreichs Hungarn (Pressburg 1772), amely azok számára készült, akik komolyabb tudományos műveket nem tudnak megvenni, ill. nem olvasnak latinul. A tudományos irodalomat elsősorban nyelvtanok és szótárak képviselik nagy számban: pl. Nouvelle grammaire française et hongroise (Sopron 1763), Kalmár, Georgius: Prodromus idiomatis Scythico-Mogorico-Chuno-Avaris (Pozsony 1770), Comenius Janua linguae-jának 1729-es debreceni kiadása, Pápai Páriz Ferenc latin-magyar szótárának (Dictionarium Latino-hungaricum) egy nagyszombati, és egy 1782-es nagyszebeni kiadása, Pereszlényi, Paulus: Grammatica linguae Ungaricae (Tyrnaviae 1738), Klein, Ephraimo: Specimen enuclestionis grammaticae Hungaricae (Pozsony és Kassa 1792), Magyar Grammatika (Bécs 1795). A természettudományi szakirodalmat Gáti István: A természet historiája (Pozsony 1798), valamint Kolbani, Paul: Ungarische Giftpflanzen (Pressburg 1791) c. munkái képviselik. A magyar szépirodalomból megtalálható Gyöngyösi István: Költeményes maradványi (Pozsony és Pest 1796), Bessenyei György: Attila és Buda (Pozsony és Kassa 1787) c. munkája, Péczeli József tragédiája, a Zayr (Győrben 1784), és a kor népszerű külföldi irodalma magyar fordításban: pl. Péczeli József: Young Éjtszakái és egyéb munkái (Pozsonyban 1795). Megállapíthatjuk, hogy ritkaságok mellett bekerültek a buchlovi könyvtárba a felvilágosodás korának legnépszerűbb magyarországi kiadványai is, Pápai Páriz, Baróti Szabó és Tessedik említett munkáin kívül ide sorolhatjuk még Molnár János Magyar Könyvházának első négy kötetét (Pozsony 1783), amely külföldi könyvek kivonatát közli, különös tekintettel a népek történelmére, szokásokra, találmányokra. A magyar szerző által idegen nyelven külföldön kiadott munkák közül (a Régi Magyar Könyvtár III. kötetének anyagából) szintén megtalálható néhány cím a jegyzékben: Desiderius, Pius–Széchényi, Stephan: Über Erziehung und Unterricht in Ungarn. Leipzig 1731, Szapary, Johann: Der unthätige Reichtum Hungarns. Nürnberg 1781, Beregszászi, Paulus: Über die Ähnlichkeit der ungarischen Sprache mit dem morgenländischen. Leipzig 1796, Versuch einer magyarischen Sprachlehre. Erlangen 1797, Kaitar, Joseph: Die alte und neue ungarische Welt. Wien 1796.

A 19. századi 6650 hungaricum címjegyzékéből megállapítható, hogy Sigmund Berchtold mindent gyűjtött és olvasott, ami magyar vonatkozású nyomdai termék, minden naprakész információt igyekezett beszerezni Magyarországról. Laikus, mégis tudatos gyűjtő volt, könyvtára igen széles áttekintést ad a korszak magyar történelméről, kultúrájáról, a hétköznapi életről. Politikai pályafutásából adódóan érdeklődésének fő profilja a kor aktuális politikai és közjogi irodalma, törvények, országgyűlési kiadványok, statisztikai gyűjtemények, gazdasági, közgazdasági szakmunkák. E mellett a magyar nyelv és irodalom lelkes híveként, olvasóként, műkedvelő színészként és mecénásként, gyűjtötte a kor teljes szépirodalmát magyar és német nyelven, valamint a legnépszerűbb külföldi irodalmat magyar tolmácsolásban, s ide sorolhatjuk még a magyar ill. német nyelvű vers–népdal, népmese és népmonda gyűjteményeket. A szépirodalom mellett igen nagy súllyal szerepel a gyűjteményben a magyar nyelvészeti és szótárirodalom, amelybe nyelvtanok, nyelvkönyvek, társalgási kézikönyvek, egy- és többnyelvű szótárak tartoznak magyar, német, francia, latin nyelven. Ide kapcsolódnak a magyar irodalomtörténeti és prozódiai szakmunkák is. Tudományos érdeklődése a magyar nyelven túl kiterjed a magyar történelemre, művelődéstörténetre, földrajzra, honismereti munkákra, természettudományos, orvosi szakkönyvekre. Gyűjtötte továbbá a népszerű ismeretterjesztő kiadványokat, szórakoztató irodalmat, naptárakat, folyóiratokat, adat- és címtárakat, könyvjegyzékeket, képes művészeti kiadványokat és térképeket.

A szépirodalomból szinte valamennyi jelentős 18. század végi, 19. századi szerző megtalálható a könyvtárban: Gvadányi József, Bessenyei György, Baróti Szabó Dávid, Csokonai, Földi János, Fazekas Mihály, Dayka Gábor, Kis János, Virág Benedek, Péczeli József, Berzsenyi, Kazinczy, Verseghy, Kisfaludy Károly, Kisfaludy Sándor, Petőfi, Arany, Garay János Tompa Mihály, Czuczor Gergely, Szigligeti Ede, Vas Gereben, Fáy András, Jósika Miklós, Jókai Mór, Vajda János, Eötvös József, Kemény Zsigmond, Podmaniczky Frigyes. Ezen kívül Petőfi, Arany, Jósika, Kemény Zsigmond és Eötvös József egy-egy műve német fordításban is megvan: Petőfi, Alexander: Gedichte. Nebst einem Anhange Lieder anderer ungarischen Dichter. Aus dem Ungarischen übertragen durch Kertbeny. Frankfurt a. M. 1849, Der Held János. Stuttgart 1850, Arany, Johann: Toldi. Leipzig 1851, Gedichte. Kronstadt 1863, Kemény, Sigismund: Rauhe Zeiten. (übers. von T. Opitz) Kronstadt 1863. Jósika, Nikolaus: Böhmen in Ungarn. Pest 1840.

Világirodalom magyar fordításban: Demokritos: Történetek. Budán 1815, Juvenalis Szatírái. Pest 1825, Schiller: A Haramiák. (ford. Schedel Ferenc) Pest 1813, Kleist, Heinrich: A tavasz. Nagy Váradon 1806, Tasso: Megszabadított Jeruzsálem. Pest 1805, La Rochefoucauld Maximái Kazinczy fordításában. Bétsben, Triestben 1810, Lafontaine: Száz mese száz képpel. Pest 1840, Renan, Ernest: Jézus élete. Bécs 1864.

Vers–mese- és népdal–népmonda gyűjtemények, valamint irodalomtörténeti költészettani munkák: Gaal, Georg: Märchen der Magyaren. Wien 1822, Majláth, Johann: Magyarische Sagen und Märchen. Brünn 1823, Erdélyi János: Népdalok és mondák. Pesten 1846–48, Greguss Ágost: Magyar népdalok. Budán 1841, Virág Benedek: Magyar prosódia és magyar írás. Budán 1820, Toldy Ferenc: A magyarköltészet története. Pest 1867, Riedel Szende: Mutatványok a magyar irodalomból. Prágában 1856, Környei János: A magyar nemzeti irodalomtörténet vázlata. Pest 1865.

A szakirodalomból a legnagyobb rész Berchtold speciális politikai, közjogi, közigazgatási, gazdasági, érdeklődését tükrözi. Megtalálhatók a magyar reformkor, a magyar forradalom és szabadságharc, a Bach-korszak és a Kiegyezés előtti periódus, vagyis az 1850-es 60-as évek legfontosabb kiadványai. Az 1830–40-es évek politikai és közjogi irodalmából: Széchenyi István, Kossuth Lajos, Táncsics Mihály munkái, Wesselényi Miklós: Balítéletekről. Bukarest 1833, Ponori Thewrewk József: Hazafiui elmélkedések. Pozsonyban 1833, Csaplovics, Johann: Manuale legum urbarialium. Viennae 1837, Eötvös, Joseph: Die Reform in Ungarn. Leipzig 1846, Friebeisz István: Törvény tanító a nép használatára. Pest 1846, Slawen und Magyaren. Leipzig 1844, Irinyi József: Az országgyűlés. Pesten 1847, De Gerando Ágoston: Politicai közszellem. Pest 1848, Teleki, Ladislaus: Die Ereignisse in Ungarn seit dem März 1848. Leipzig 1849, Kiss Károly: Hadi Műszótár. Magyar-németül és német-magyarul. Pest 1843, Gál Sándor: A Pest-városi Nemzeti őrsereg. Pest 1848.

A bukott szabadságharc irodalmából: Vahot Imre: A honvéd őrangyala. Pesten 1850, Bilder aus dem Honvédleben. Wien 1851, Pimodan, Georges von: Erinnerungen aus den italienischen und ungarischen Feldzügen. Pest, Wien, Leipzig 1851, Áldor Imre: A forradalom költészete. Pest 1867.

Az 1850–60-as évek politikai és közjogi irodalmából: Eötvös, Joseph: Der Einfluss der herrschenden Ideen auf den Staat. Wien 1851, Kolisch, Sigmund: Ludwig Kossuth und Clemens Metternich. Leipzig 1850, Fogarasi János: Országos alkotmány fő ágazatai. Pest 1861, Deák Ferenc beszédei, [Kecskeméti Aurél] Kákay Aranyos: Országgyűlési Árny-és fényképek. Pest 1861, Szalay László: A horvát kérdéshez. Pest 1861, Magyar Országgyűlési Zsebkönyv. 1865–66.

Magyarország történetére, művelődéstörténetre vonatkozó irodalom: Budai Ézsaiás: Magyar Ország históriája. Debrecen 1812, Pray, Georgius: Gabrielis Bethlenii principatus Transsylvaniae. I–II. Pesthini 1816, Spanyik, Glicér: Compendium historiae regni Hungariae ab origine gentis usque ad Ludovicum II. Pestini 1828, Majláth, Johann: Über die Krönung der Könige von Ungarn. Wien 1842, Ponori Thewrewk József: Adalék az 1848–1849-ik évi magyar forradalomhoz. Bécs 1849, Horváth, Michael: Geschichte der Ungarn unter den Königen aus dem Hause Habsburg 1526–1780. Pest 1851, Dux, Adolf: Das ungarische Nationalmuseum. Pest 1858, Kerékgyártó Árpád: Magyarország művelődésének története. Pest 1859.

Magyarország földrajzi, gazdasági és topográfiai leírása: Bredetzky, Samuel: Beyträge zur Topographie des Königreichs Ungarn. Wien 1805, Zipser, Andreas: Versuch eines topographisch-mineralogischen Handbuch von Ungarn. Odenburg 1807, Csaplovics, Johann: Ungarns Industrie und Cultur. Leipzig 1843, Fényes, Alexius: Ungarns Statistik. Pest 1860.

Cseh és szlovák szerzők Magyarországra vonatkozó művei: Kollár, Johann: Erklärung des National-Namens Magyar. Pest 1827, Dankovský, Gregor: Die Völker ungarischer Zunge. (Pressburg 1827) címü nyelvtörténeti munkája, Thun, Leo polemikus írása Die Stellung der Slowaken in Ungarn. Prag 1843, valamint a Correspondenz zwischen Kaiser Rudolf und dem ungarischen König Matthias. (Prag 1845) Václav Hanka kiadásában.

A könyvtár igen gazdag szótár és nyelvtangyűjteményéből, valamint társalgási könyveiből és egyéb nyelvészeti szakirodalmából: Márton József már említett munkáin kívűl Kresznerics Ferenc Magyar szótár. Budán 1831; Schuster, J. I.: Neues ungarisch-deutsches Wörterbuch. Wien 1838; Farkas, Johann: Ungarische Grammatik. Wien 1805; Benyák, Joseph: Grammatica hungarica. Schemnicii 1816; Horváth, Andreas: Theoretisch-praktische Methode die Magyarische Sprache zu lernen. Pressburg 1827; Szalay, Emerich: Leicht-fassliche ungarische Sprachlehre. Pest 1831; Vörösmarty kevésbé ismert munkája, a Kurzgefasste ungarische Sprachlehre. Pest 1832; Vajda Péter: Magyar nyelvtudomány. Kassa 1835; Fogarasi János: A Magyar nyelv Mataphysicaja. Pest 1834; Leška, Stephan: Elanchus vocabulorum europaeorum imprimis slavicorum magyarico usus. Budae 1825; Királyvölgyi, Andreas: Lexikon der neuen ungarischen Wörter. Pest 1846; Riedel Szende: Magyar Hangtan. Lipcse és Prága 1859; Czanyuga, Joseph: Taschenbuch der neuen ungarischen und deutschen Conversationssprache. Pest 1868.

Az időszaki kiadványok közül újságok, zsebkönyvek, almanachok, naptárak találhatók meg szép számmal a gyűjteményben, továbbá katalógusok, könyvjegyzékek, s végül Magyarország és Budapest térképei.

Berchtold 1869. november 26-án bekövetkezett halála után már csak néhány darabbal bővült a gyűjtemény a századvég kiadványaiból. A családi tradíció, a magyar rokonság, és a 30-as 40-es évek magyar nemzeti mozgalmának és kultúrájának vonzása tette őt elkötelezett gyűjtővé. Élete vége felé, a 60-as évek folyamán a buchlovi várban kialakitott múzeumot, éremgyűjteményét, s talán könyvgyűjteményét is megnyitotta a közönség előtt. Sigmund Berchtold buchlovi könyvtára minden bizonnyal a legjelentősebb hungarika-vonatkozású 19. századi arisztokrata könyvtárak egyike Magyarország határain kívül. A könyvanyag helyszíni, tételes átnézése során még számos fontos kérdés megállapítható lenne: található-e a könyvekben ex libris, dedikációk, vagy a tulajdonos saját kezű bejegyzései, ami a könyvtár elemzésében, s talán Berchtold személyére vonatkozóan is új adalékokkal szolgálhatna. Bizonyosan érdemes volna egy cseh–magyar közös program keretében a könyvtár teljes anyagát a helyszínen feltárni és katalógusát kiadni.

ESZTER DEÁK

Les relations hongroises du comte Sigmund Berchtold de Moravie

La collection hungarica de la bibliothèque de Buchlov

Les archives familiales de la famille Berchtold de Moravie, conservées à Brno contiennent de nombreux documents importants relatifs à l’histoire de la civilisation hongroise et aux rapports hongro-tchèques des 18e–19e siècles. La vie et l’activité du comte Sigmund Berchtold (1799–1869) se rattachent étroitement à l’histoire et à la civilisation hongroises, sa bibliothèque hungarica de plusieurs milliers de volumes représente une grande importance pour l’histoire de la civilisation et de bibliothèque hongroises.

Le comte, élevé dans un milieu hongrois, et parlant bien la langue hongroise, avait une correspondance étendue avec ses contemporains hongrois, entre autres avec le savant-grammairien József Márton. Il est entré dans la vie publique et politique pendant l’Ere des Réformes, sous-comte du comitat Trencsén, il est député à l’assemblée nationale de Pozsony, et devient partisan engagé de l’idée nationale. Vue son radicalisme, on peut également supposer sa participation dans la révolution hongroise, mais cela n’est pas encore prouvée par sources. Il suit avec intérêt la vie culturelle, théâtrale et littéraire hongroises, et collectionne depuis sa jeunesse les livres hongrois.

La bibliothèque du château-fort de Buchlov, la domaine d’autrefois des comtes Berchtold, avec ses quelques 10 mille de volumes est une des plus importantes bibliothèques aristocrates de Moravie. A l’intérieur de la collection, la bibliothèque hungarica de 7000 volumes s’est formée par les acquisitions de Sigmond Berchtold, et donne une vue en coupe presque entière de la bibliothéconomie du 19e siècle dans le domaine des belles-lettres et des littératures spéciales hongroises. La bibliothèque de Buchlov est une des bibliothèques aristocrates du 19e siècle ayant des rapports hongrois les plus importantes en dehors des frontières de la Hongrie, la présente étude essaye de donner l’analyse sommaire de ses fonds.

 



[1] Sigmund Berchtold életét illetve magyar kapcsolatait érintő irodalom: Pluskal, F. J.: Leopold Graf Berchtold, der Menschenfreund. Brünn, 1859. – Berchtold, Gr. Leopold: Vergangenheit und Gegenwart der Herrenburg Buchlau. Brünn, 1893. 247–251. – Kneidl, Pravoslav: Hradní knihovna na Buchlově. In: Buchlov Státní hrad a památky v okolí. Brno, 1962. 24–27. (továbbiakban Kneidl) – Hantsch, Hugo: Leopold Graf Berchtold, Grandseigneur und Staatsmann. Graz, 1963. (továbbiakban Hantsch) – Petrů, Jaroslav: Buchlov. Brno, 1982. – Pražák, Richard: A magyar reformmozgalom visszhangja Csehországban. In: Cseh–magyar párhuzamok. Bp. 1991. 69–95. A tanulmány cseh változata: Ohlas maďarského reformního hnutí v českých zemých. In: Česko–Maďarské kultúrní vztahy od osvícenství do roku 1848. Brno, 1994. 83–114. (továbbiakban Pražák) – Pražák, Richard–Deák Eszter: Berchtold Zsigmond és a magyarok. In: Régi és új peregrináció. Magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon. Bp.–Szeged 1993. I. 271–275. – Deák Eszter: Márton József öt levele Sigmund Berchtoldhoz. = ItK 1993. 1. sz. 130–135. (továbbiakban ItK 1993) : A tudományos élet és magyarországi kapcsolatai Cseh-Morvaországban a felvilágosodás korában. = Aethas 2001. 3–4. sz. 43–44.

[2] Moravský Zemský Archiv Brno (továbbiakban MZAB) Rodinný archiv Berchtoldů. Red. Mojmír Švábenský (G 138, I–III), Sigmund Berchtold levelezése elsősorban a 85/353, 358, egyéb iratanyaga a 66/341, 342. számú fondokban található.

[3] Az 1. számú jegyzetben megadott irodalmon kívül vö. Teuffenbach, Albin: Leopold Graf Berchtold. = Österreich-Ungarische Revue, Wien (25). 1899. 329–342. – Kroupa, Jiří: Alchymie štěstí. Pozdní osvícenství a moravská společnost. (továbbiakban Kroupa) Brno, 1986. 148–149, 189–191.

[4] Kroupa: i. m. 149.

[5] Riedel irait a Berchtold levéltárból kiadta Deák, Eszter: Der Untergang eines Revolutionärs. Tagebuch, Briefe und Denkschrift von Andreas Riedel aus seinen Gefängnisjahren im Minoritenkloster in Brünn (1806–1809). Bp. 1993. /Új Történelmi Tár 6./

[6] A Serényi család levéltára szintén a Morva Országos Levéltárban található (G 77) és tartalmazza többek között a Serényi, Berchtold és Teleki család rokoni levelezésének egy részét, valamint Teleki Sámuel kancellár egy 1811-ből számazó végrendeletét. (161/56)

0[7] MZAB G 138 358/55.

0[8] Hellebronth Károly: A magyar testőrség névkönyve 1760–1918. Bp. 1939. 89.

0[9] Magyar Énekek, összvegyüjtötte Magyarschützi Gr. Berchtóld Zsigmond Magyar Kir. Testőrző Bétsben Máj. 2. (2847, 2278)

[10] MZAB G 138, 358/29

[11] Uo. 342.

[12] Uo. 358/29

[13] Uo. 358/21

[14] Uo. 358/34; ItK 1993. 130–135.

[15] Praktische Ungarische Sprachlehre für Deutsche. Wien, 1836.

[16] Ungarisch-deutsches und deutsch-ungarisches Wörterbuch. Wien, 1803. – Oskolai lexikon Német-Magyar-Deák. I–II. Bétsben, 1816. – Lexikon trilinguemlatino-hungarico-germanicum. Viennae, 1818. – Deutsch-ungarisches-lateinisches Lexikon. Wien, 1823. – Grammatik der ungarischen Sprache. Wien, 1838. – Tabellarische Darstellung der ungarischen Sprache in XII. Tafeln. Wien, 1839.

[17] A kisebb kivonatos Magyar Grammatikát egyenesen a kis grófok számára küldte el Márton: Leicht fassliche theoretisch-praktische Grammatik der ungarischen Sprache für Schüler der untern Classe. Wien, 1833. Vö. ItK 1993. 132.

[18] Gyönyörködtetve Tanító Magyar olvasókönyv. Bécs, 1840. 82–86.

[19] MZAB G 138 353.

[20] Uo.

[21] Pražák: i. h. 73.

[22] Dóczy a Dunántúlon több helyen működött plébánosként, 1830 körül Bécsben volt nevelő Batthyány Antalnál, később Szentgotthárdon magyar hitszónok, majd 1843-tól Heiligenkreuz-ban magyar alperjel, ahol magyar nyelvet is oktat a növendékeknek. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. (továbbiakban Szinnyei) Bp. 1893. II. 954–955. Fő műve, Európa tekintete jelenvaló természeti, miveleti és kormányi állapotjában. I–XII. Bécs, 1829–1831. megtalálható Berchtold könyvtárában.

[23] Az 184849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk. Pálmány Béla. Bp. 1998. 1083. (továbbiakban. Pálmány)

[24] Pražák: i. h. 74.

[25] Kneidl: i. h. 27; Hantsch: i. m. 6.

[26] Az 1848/49-es forradalom-és szabadságharcra vonatkozó igen gazdag szakirodalomban és forráskiadványokban nincs nyoma Berchtold 48-as szereplésének; a Bóna Gáborral való személyes konzultáció sem vezetett közelebb a kérdés megoldásához.

[27] MZAB G 138 341, idézi Pražák: i. h. 74.

[28] MZAB G 138 341

[29] Uo. 353.

[30] Ott Ádám (1842–1920) katolikus plébános, jogi doktor, a család másik ágához tartozó, Nagyorosziban élő Berchtoldoknál volt nevelő. Szinnyei: i. m. X. 14–15.

[31] MZAB G 138 360

[32] Szinnyei: i. m. III. 1020. Dörnyei Sándor: Régi magyar orvosdoktori értekezések 1772–1849. I. 183–184.

[33] Néhány cím a magnetizmusra ill. álomfejtésre vonatkozó munkák közűl: Kovats Mihály: Állati mágnesesség. Pest, 1818, Álommagyarázó Könyvecske. Budán, 1840, Neues egyptisches Traum-Buch. Ofen s.d., Szapáry, Franz: Magnetismus. Graz, 1850. Bajkay Endre: Az állati-vagy életmagnetismus. Pest, 1852. Hübner György: Hasonszervi házi állatorvos. Pest, 1865.

[34] Pálmány: i. m. 1083.

[35] Kneidl: i. h. 24–27.

[36] A behasonlításban nyújtott segítségéért köszönetet mondok V. Ecsedy Juditnak.


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret