stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



FIGYELŐ

Fata libelli.* A recenzens hitetlenkedik az évszám miatt, hogy az ismertetendő kötet a nyolcvanéves Borsa Gedeont köszönti. E megfellebbezhetetlen tény adott alkalmat arra, hogy a pályatársak, munkatársak tisztelettel és megbecsüléssel írt tanulmányait P. Vásárhelyi Judit ünnepi köszöntéssé szerkessze. Az ünnepeltet pedig hál’ Istennek nem éveinek száma, hanem a magyarországi könyv-, és nyomdatörténet foglalkoztatja továbbra is.

A köszöntő kötetet három egységre tagolta a szerkesztő. Az első a hazai és külföldi tisztelők, barátok gratulációi, amelyek egyikéből sem hiányzik a munkakapcsolatból kifejlődött kollegiális, szakmai jó viszony, elismerés, a közös munka emlékének jó utóíze. Ezeket a sorokat olvasva Borsa Gedeon megelégedéssel nyugtázhatja, itthon és külföldön munkássága nemcsak kollegiális ismeretségeket szerzett, hanem barátokat is.

Az emlékkönyv megközelítő egy harmadában Borsa Gedeon nyomda-, nyomdászattörténeti munkásságához, evvel kapcsolatos szervezőtevékenységéhez szorosan kapcsolódó cikkeket olvashatunk: a Régi Magyarországi Nyomtatványokon kezdve a Kárpát-medence nyomdászatának 1473–1948 közötti adatbázisáig.

A kötetnek az RMNy nem magyar nyelvű tételeinek feldolgozásával kapcsolatos cikkei nemcsak szakmai elemzések, hanem tudománytörténeti és tudománypolitikai dokumentumok is. Jakó Zsigmondnak az RMNy első kötetéről 1972-ben írt tanulmánya most olvasható először nyomtatásban. Käfer István ugyanezt a problémát járja körül a szlovák nemzeti bibliográfia speciális nehézségeit ismertetve, nem először indítványozva a „hungarus” fogalom tartalmának olyan meghatározását, ami a magyar és a szlovák nyelvi közösség adott történelmi viszonyán alapszik. Mindkét tanulmányból nyilvánvaló, hogy a három nyelvi közösség, a román, a szlovák és a magyar irodalmi alkotásai, nyomdái, nyomdatermékei egy földrajzilag egységes állam, a Regnum Hungariae területén keletkeztek, illetve innen származó szerzők alkotásai. Jakó Zsigmond 1972-ben a következőképpen fogalmazta ezt meg: „Az RMNy, valamint a Magyarország bibliográphiája című mű eddig megjelent kötetei ugyanis teljes biztosítékot nyújtanak afelől, hogy az erdélyi nemzetiségek teljesítményeinek bedolgozása Románia retrospektív bibliográfiájába (legalábbis 1800-ig) nem fog különösebb terheket róni könyvészeti szolgálatunkra, hiszen a szóban forgó anyag máris együtt van, a feladat elvégzésére alkalmas nemzetiségi szakemberekkel szintén rendelkezünk az erdélyi könyvtárosok körében.” (64.) Käfer István meggyőződéssel írja: „Azt azonban tudnunk kell, hogy mai szuverén államaink létszükséglete az egykori közösség megismerése, bevallása és vállalása. … Ma már tudjuk, hogy a nem magyar nyelvű anyag is a miénk és a magyar nyelvű is az övék.” (91.) Ebben a szellemiségben vette számba Gernot Nussbächer Borsa Gedeon Honterus-kutatásainak eredményeit, ismertette Paul Raabe a wolfenbütteli Herzog August Bibliothek hungarica állományát, illetve annak magyar kutatóit, feldolgozóit. Ezek sorát a Széchényi Könyvtárból Borsa Gedeon nyitotta meg, majd a jubilánst a jelen kötetben tanulmánnyal is köszöntő Vásárhelyi Judit és Németh S. Katalin követte. Borsa Gedeon nyomdászattörténeti kutatásához kapcsolódik V. Ecsedy Judit tanulmánya a nyomdai cifrákról, Monok István a 16. századi erdélyi nyomdászok szöveghagyományozó tevékenységét elemző dolgozata, valamint Bánfi Szilva ismertetése az OSzK 1473–1948 közötti magyarországi nyomda-adatbázisáról, amelyet a hazánkkal szomszédos országok nemzeti könyvtáraival való együttműködéssel kívánnak megvalósítani. Három tanulmány az ünnepelt 1601 előtti nyomtatványok feldolgozásának egységes szempontjait kidolgozó tevékenysége előtt tiszteleg. Klinda Mária a Piarista Könyvtár ősnyomtatványait, Velenczei Katalin a székesfehérvári Püspöki Könyvtár 16. századi nyomtatványait, Bene Sándorné a budapesti Egyetemi Könyvtár vetustissima gyűjteményét ismerteti.

A köszöntő tanulmányok szerzői egykori és jelenlegi munkatársak, hazai és külföldi kollégák a szűkebb és tágabb könyves szakmából. Több mint kétszáz oldalon idézik a magyar és az európai kéziratosság, nyomda-, és kötéstörténet, könyvkereskedelem azon a témáit, eredményeit és problémáit, amelyek az ünnepeltnek érdeklődésére, mint társtudományi, vagy szakkérdések számot tarthatnak. A dolgozatok sorrendjét a témák megközelítő kronológiájában határozta meg a szerkesztő, és így a kötetnek ezt a fejezetét mint a kéziratos és nyomtatott könyv európai évszázadainak cikkgyűjteményét is olvashatjuk. Az olvasás örömét, a szakmai rácsodálkozás élményét a következő mondat fogalmazása keserítette meg. Terjedelmi korlátok miatt le kellett mondania a recenzensnek a 21 köszöntő cikknek még az egyenkénti felsorolásáról is. Mindegyik tanulmány témájában, megfogalmazásában, illusztráció választásában, következtetéseiben méltó mind a szerzőkhöz, mind az ünnepelthez.

Ugyanez a megállapítás érvényes a kötet szerkesztésére is. Kezdve a cikkek kezdőbetűinek valóban az ünnepelthez illő kiválasztásától, az illusztrációk minőségének biztosításáig, a számos szerző kéziratának egységesítéséig, a szép, áttekinthető, olvasásra késztető tipográfiái megoldásokig.

A Fata libelli címet kapott kötet hitelesíti Kulcsár Péter megállapításait: „Az azonban kétségtelen, hogy ami a dolog szervezeti és szervezési részét illeti, az RMNy munkálatainak vezéregyénisége Borsa Gedon volt. Jórészt tehát neki köszönhető, hogy a vállalkozás azon kevesek közé tartozik, amelyben a „nagy öregek” nem betöltetlen űrt igyekeznek hagyni maguk után, hanem olyan fiatal közösséget, amelyet a folytatásra tökéletesen felkészítettek, mégpedig nemcsak szakmai, hanem etikai és praktikus szempontból is.” (66.) „És van még egy dolog, amit roppant nagy jelentőségűnek tartok. Úgy látszik, mintha a saját boldogságát is megtalálta volna a munkájában. Ez rendkívül sokat jelent, mert elsősorban ezzel tudott és tud ma is példát adni nemcsak a szorosabban vele együttdolgozó fiatalabbak számára, hanem minden tudomány minden művelőjének.” (68.)

Körmendy Kinga


figyelő

Egy bibliográfia számokban. (Magyarországi szerzők külföldön 1712–1760.) Az Országos Széchényi Könyvtár Régi Magyarországi Nyomtatványok Szerkesztőségében az 1990-es évek folyamán elkészült az RMK III-hoz, vagyis Szabó Károly és Hellebrant Árpád bibliográfiájához a pótlások, kiegészítések, javítások és az összesített mutató öt füzete. A sorozat megjelenése óta talált újabb adatok folyamatos gyűjtése mellett elkezdődött – időbeli folytatásként – a 18. századbeli RMK III bibliográfiai feldolgozása.

A feladat nagysága, az előmunkálatok szegényessége és a rendelkezésre álló személyi és anyagi feltételek korlátozott volta miatt először az 1712 és 1760 közötti nyomtatványok bibliográfiájának az összeállítása történt meg.

Az évszázad időbeli kettéválasztásának a helyességét majd a második időszak feldolgozása után ítélhetjük meg, de az előzetes becslések szerint viszonylag arányos a két rész, még akkor is, ha az utolsó évtizedekben (különösen 1780 után) valamivel több nyomtatvánnyal kell számolnunk.

A jelenleg a szerkesztés utolsó szakaszában álló kötet e számvetés készítésekor 1823 olyan nyomtatványt foglal magába, amelyből példány ismert. Megemlítünk további mintegy 220 művet is (jórészt hiányos leírással), amelyek bibliográfiákban, könyvtári katalógusokban szerepelnek, de hozzáférhető példányt nem találtunk. Ezekhez csatlakozik néhány adatjavítás, valamint utalás a nyomtatványban lévő magyar szöveg miatt a „Petrik-pótlásokba” való átsorolásra. Ezeket az alábbi statisztikákban nem vettük figyelembe.

Az 1823 tételszámozott műről az alábbiakban a számszerűségek alapján igyekszünk áttekintést adni.

Az időbeli megoszlás eléggé egyenletes: az első évtizedtől folyamatos emelkedést, majd az 1750-es években enyhe visszaesést tapasztaltunk.

1712–1720

1721–1730

1731–1740

1741–1750

1751–1760

 

318

346

379

391

360

 

További 29 nyomtatvány évszám nélküli, de az adott időszakban jelent meg. Kis számuk a fent bemutatott arányokat érdemben nem befolyásolhatja.

A nyelvi megoszlás nem okozott meglepetést: a latin nyelv hatalmas fölényét mutatják a számok. Az 1823 nyomtatványból 1454 készült kizárólag latin nyelven, ez pedig a teljes mennyiség négyötödét (79,7%) jelenti. Ehhez még hozzászámíthatjuk azt a 27 nyomtatványt, amely többnyelvű, de az egyik nyelv ugyancsak a latin. Érdekes, hogy a latin nyelvű művek időbeli megoszlása eltérő képet mutat az összes nyomtatvány időbeli megoszlásához képest. Itt ugyanis az 1730-as évek jelentik a csúcspontot, s azután következik a stagnálás, majd az enyhe csökkenés.

1712–1720

1721–1730

1731–1740

1741–1750

1751–1760

év nélk.

 

265

279

308

305

290

7

 

A latin mellett a második leggyakrabban használt nyelv a német, amint az várható volt, az arány azonban kisebb az elképzeltnél. A teljesen német nyelvű nyomtatványok száma 252, vagyis 13,7%. Ezek időbeli eloszlása hűen követi a teljes megoszlás arányát

1712–1720

1721–1730

1731–1740

1741–1750

1751–1760

év nélk.

 

39

50

55

58

47

3

 

A latinhoz hasonlóan a többnyelvű művek legnagyobb részében is megtalálható a német nyelv.      A többi nyelv közül a szlovák (biblikus cseh) a leggyakoribb 35 művel. A kisebb szám miatt nem alkothatunk az időbeli eloszlásról valós képet, hiszen néhány szerző alkotói időszakát követik a számok.

A „maradékon” tíz nyelv osztozik az alábbiak szerint:

francia

16

horvát

2

többnyelvű     27

görög

9

olasz

2

 

lengyel

9

szlovén

1

 

angol

6

vend

1

 

svéd

5

 

 

 

török

4

 

 

 

További nyelvként a holland is szerepel (a latin mellett) két kétnyelvű nyomtatványban.

A megjelenési helyek vizsgálata azt mutatja, hogy a tárgyalt időszakban a Habsburg-birodalom és a német államok területén jelent meg a nyomtatványok túlnyomó többsége. Ezen a területen túl a németalföldi városok nyomdái készítettek még jelentős számú kiadványt. Kisebb arányban (elsősorban egy-két szerzőnek köszönhetően) találunk Angliában és Svédországban, valamint itáliai és lengyel területen és Svájcban nyomtatott művet.

A legtöbb nyomtatvánnyal természetesen Bécs vezeti a városok sorát. A 355 bécsi kiadvány közel 20%-ot jelent.

Utána a három magyarországiaktól legjobban látogatott német egyetemi város emelkedik ki:

Wittenberg 174, Halle 138, Jena 126 tétellel.

A sort tovább is az egyetemi városok követik, de lényegesen kevesebb nyomtatvánnyal:

Göttingen

73

Lipcse

62

Franeker

58

Frankfurt a/O

53

Utrecht

53

Graz

44

A következő csoportban már nemcsak egyetemi városok találhatók:

Regensburg

39

Frankfurt a/M

17

Nürnberg

35

Altona

16

Köln

30

Augsburg

15

Leiden

26

Drezda

15

München

26

Zágráb

15

Prága

24

London

14

Altdorf

24

Rinteln

14

Breslau

23

Erlangen

12

 

 

Osnabrück

11

 

10

nyomtatvány további négy városban (Basel, Brunsberg, Róma, Zürich),

9

nyomtatvány egy városban (Uppsala),

8

nyomtatvány 4 városban (Stockholm, Velence, Wiener-Neustadt, Zittau),

7

nyomtatvány 4 városban (Erfurt, Hardewijk, Olomouc, Torn),

6

nyomtatvány 3 városban (Amsterdam, Danzig, Lemberg),

5

nyomtatvány 7 városban (Bréma, Częchstochowa, Groningen, Ingolstadt, Mainz, Tübinga, Varsó) jelent meg.

4

nyomtatvány készült további 7 városban,

3

nyomtatvány készült további 7 városban,

2

nyomtatvány készült további 16 városban,

1

nyomtatvány készült további 31 városban.

A fenti számok igen nagy szóródást mutatnak, a vizsgált időszakban azonban a nyomtatványok mintegy fele a külföldi egyetemi városokban jelent meg, de Bécset – bár ugyancsak egyetemi város volt – nem is számítottuk ide, a Bécsben készült kiadványoknak ugyanis csak kisebb része kötődik az egyetemhez.

Több város vártnál gyakoribb előfordulása a megjelenési helyek között azzal magyarázható, hogy ott magyarországi származású professzor működött. Így

Göttingenben Segner János András,

Frankfurt an der Oderben Gyöngyössi Pettyen Pál,

Altdorfban Moller Dániel Vilmos,

Altonában Maternus de Cilano György Krisztián,

Rintelnben és Osnabrückben Schwarz Gottfried.

Az egyetemi városok, illetve az egyetemek kérdése átvezet a kiadványtípusok szerinti elemzéshez. Miután az egyetlen hazai, a nagyszombati egyetem csak igen korlátozottan tudta ellátni a felsőoktatással szemben támasztott igényeket, az egyetemi képzésre törekvők kénytelenek voltak külföldön tanulni (jó néhányuk külföldi egyetemen tanítani).

Számszerűen nem nagy csoportot (58) tétel alkotnak az egyetemi tankönyvek, terjedelmes voltuk, összefoglaló jellegük és az ismereteket továbbadó szerepük miatt azonban mindenképpen kiemelendők. A külföldi egyetemen működő, magyarországi származású professzorok alkotásai ezek, s nagyobb részük teológiai-filozófiai tárgyú. Ilyenek például a protestánsok közül Chladenius Márton és Gyöngyössi Pettyen Pál, a katolikusok közül Makó Pál és Muszka Miklós művei, de jelentősek Segner János András természettudományi-orvosi vagy Schmeizel Márton államtudományi és címertani művei.

A legtöbb nyomtatványt a disszertációk csoportjába sorolhatjuk. Ezt a gyűjtőnevet alkalmazhatjuk az egyetemi, akadémiai vizsgákhoz, nyilvános vitákhoz kapcsolódó, különböző című (Disputatio, Dissertatio, Tentamen, Theses, Assertiones, Propositiones stb.) és terjedelmű (a pár laptól a vaskos kötetig terjedő) nyomtatványokra. Mennyiségük igen jelentős, hiszen a feldolgozott kiadványok harmadát is meghaladják (633 tétel, 34,7%). Szerepel a számokban minden olyan disszertáció, amelyen akár az elnök, akár a vizsgázó (respondens), akár mindkettő magyarországi. Felvettük a bibliográfiába azokat a disszertációkat is, amelyen a külföldi szerző kifejezetten szerző (autor), de az elnök magyarországi.

Az egyetemi nyomtatványok kevésbé ismert csoportja a nyilvános vitára, avatási ünnepségre vagy egyetemi ünnepségre szóló meghívók. E nem jelentéktelen számú nyomtatvány (77 tétel) többsége egyúttal a professzor tanulmányát (dissertatiuncula) is tartalmazza. Például Segner János András hidraulikai kísérleteiről egész sorozatot adott közre ilyen formában.

Az egyetemeken különböző ünnepi alkalmakkor elhangzott beszédek közül is sok megjelent (46 tétel). A professzori székfoglaló beszédek (pl. Chladenius Márton, Gyöngyössi Pettyen Pál, Schmeizel Márton), az avatási ünnepségen mondott üdvözlő beszédek (pl. Bél Károly András), a bécsi Natio Hungarica rendszeres Szent László ünnepére készült „laudatio”-k, az uralkodó köszöntése az egyetem nevében (pl. Bél Károly András) sorolhatók ebbe a csoportba.

A külföldi egyetemeken tanuló magyarországi tanulók közösségi életének az emlékei azok az üdvözlő versek, amelyek pár lap terjedelemben, ívméretben önálló nyomtatványként jelentek meg, s egy-egy sikeresen levizsgázott vagy hazainduló honfitársuk tiszteletére készültek. Ebben a számottevő nagyságú csoportban (71 tétel) előfordul néhány olyan is, hogy valamelyik tanárukat vagy nem magyarországi diáktársukat üdvözlik általában verses, kivételesen prózai formában.

Ha a tankönyveket, disszertációkat, meghívókat, alkalmi beszédeket és üdvözlő verseket együttesen tekintjük, kiderül, hogy a bibliográfiában szereplő nyomtatványoknak közel a fele (885 tétel) az egyetemi élethez kapcsolódik.

A disszertációkat kissé mélyebben elemezve láthatjuk a magyarországi diákok szakterület szerinti megoszlását az egyetemi karokra bontva:

teológiai kar

293

orvosi kar

189

filozófiai kar

117

jogi kar

034

Itt a nyomtatványokat vettük figyelembe, nem a diákokat, ők ugyanis igen gyakran a teológiai és a filozófiai karon vagy a teológiai és az orvosi karon is tanultak és disputáltak. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a teológiai és a filozófiai karon készült disszertációk között – az orvosi karon készültekhez viszonyítva – feltűnően kevesebb a doktori cím megszerzése érdekében készült dolgozat, hiszen a lelkészi vagy tanári pályának nem volt kötelező feltétele a doktori cím. Nem ritka az olyan diák, aki két-három alkalommal is vitázott, s ennek nyomtatványokban is maradt emléke, illetve hogy számos disszertációt több esetben újra is kiadtak, olykor évtizedekkel később is.

Nem érdektelen a disszertációk karonkénti megoszlása az egyetemek szerint bontva:

 

teológiai

orvosi

filozófiai

jogi

összesen

 

Wittenberg

72

05

16

02

95

 

Halle

06

66

04

03

79

 

Bécs

23

06

26

19

74

 

Franeker

40

09

07

56

 

Jena

08

23

13

05

49

 

Frankfurt a/O

42

03

45

 

Utrecht

32

11

03

01

47

 

Göttingen

03

23

11

37

 

A kevesebb disszertációval szereplő többi egyetem adatait nem közöltük, hiszen ezek a kisebb számok következtében kevésbé szemléletesek. Az egyetemekhez nem vagy közvetlenül nem kapcsolódó nyomtatványok legnagyobb része ebben az időszakban természetesen a vallási életet, az egyházak működését szolgálta. Az ebbe a csoportba sorolható 424 tétel közül 311 katolikus, 113 protestáns. A katolikus vallási kiadványok számát igen jelentősen növelte az a tény, hogy a maga műfajában akkor már szinte klasszikusnak számító, korábban működő két jezsuita: Nádasi János (1614–1697) és Hevenesi Gábor (1656–1715) művei ebben az időszakban is 177 kiadást értek meg. Így a katolikus vallási nyomtatványoknak több mint a felét az ő korábban írott és itthon is számos kiadásban megjelent elmélkedéseik teszik ki.

A vallási nyomtatványok között – a különböző jellegű (egyháztörténeti, dogmatikai, morális művek, katekizmusok, énekeskönyvek stb.) kiadványok mellett – a katolikusoknál több (33), a protestánsoknál kevesebb (12) kötet tartalmaz egy vagy több prédikációt. A katolikusoknál a 24 szertartáskönyv, a protestánsoknál az egyház magyarországi helyzetével, elnyomásával foglalkozó (többnyire névtelenül megjelent) 14 kötet, valamint a Bibliával és zsoltárokkal foglalkozó 19 kötet alkot említésre méltó csoportot.

A világi tudományok között a történelem-földrajz csoport a legnagyobb (70 tétel). Az ide sorolt művek közül kiemelkedik Bél Mátyás Notitiája, a Schwandtner-féle Scriptores rerum Hungaricarum, Tomka Szászky földrajzi összefoglalása, de újabb kiadást ért meg pl. Istvánffy és Bonfini is.

Az irodalomtudomány-nyelvészet területéről kevesebb, mindössze 29 nyomtatványt találtunk. Közülük említésre méltó Rotarides Mihály irodalomtörténete, érdekesség viszont Heldmann András néhány svéd-német nyelvkönyve. Újra megjelent Georgius Sylvanus (Szilágyi György) több klasszikus kiadása. A szépirodalmat (az üdvözlő verseken kívül) csak néhány iskolai színdarab képviseli.

Számottevő a törvények – királyi rendeletek csoportja: 53 tétel, ezekhez csatlakozik további 29 jogi munka.

Meglehetősen kevés az egyetemekhez közvetlenül nem kapcsolódó természettudományi munka: mindössze 35, de köztük vannak például Agnethler Mihály Linné-kiadásai, Hell Miksa csillagászati művei, Leistner József Ignácnak a kör négyszögesítésével foglalkozó tanulmányai.

A viszonylag nagy számú disszertáció mellett is jelentős az orvosi művek csoportja: 38 tétel. Köztük Loew András és Károly több járványleírása, Mádai Dávid Sámuel gyógyszerismertető könyvei, Kramer János György katonai orvosi művei és Fischer Dániel különböző tanulmányai említhetők.      Természetesen igen sok a kis terjedelmű alkalmi beszéd, vers (77 tétel). Ezek egy része hazai (királykoronázás, esküvők stb.), más része viszont külföldi eseményhez kapcsolódik. Ez utóbbiak szerzői között egyaránt találunk külföldön megtelepedett hazánkfiát és tanulmányai miatt éppen idegen városban tartózkodó diákot.

Az előző csoporttal rokon, de mennyiségük miatt külön választhatóak a halotti beszédek, búcsúztató versek. Ezt a műfajt 54 tétel képviseli bibliográfiánkban. Legnagyobb részük hazai személy halálára készült.

Végezetül a szerzőkről is érdemes néhány szót ejteni. 36 tétel esetében a mű kiadója magyarországi (pl. a már említett Linné-kiadó Agnethler Mihály vagy a Homeroszt, Iszokratészt, Lukianoszt kiadó Szilágyi György). 3 tétel esetében a szerkesztő, 11 esetben pedig a fordító magyarországi származása indokolta a bibliográfiánkba sorolást.

Figyelemre méltó, hogy az összes tételnek több mint a negyede 10 szerző műve. Ezek:

Hevenesi Gábor

132

 

Gyöngyössi Pettyen Pál

35

Segner János András

080

 

Schwarz Gottfried

30

Chladenius Márton

079

 

Bél Károly András

24

Schmeizel Márton

047

 

Bél Mátyás

21

Nádasi János

045

 

Muszka Miklós

20

A két jezsuitán kívül csak Bél Mátyás működött itthon, a többi külföldön lett egyetemi tanár.

Dörnyei Sándor

                



* Fata libelli. A nyolcvanéves Borsa Gedeon köszöntésére írták barátai és tanítványai. Szerk. P. Vásárhelyi Judit. Bp. 2003. Országos Széchényi Könyvtár, 398 l.


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret