Magyar Könyvszemle   118. évf. 2002. 2.szám Vissza a tartalomjegyzékhez

KÖZLEMÉNYEK

Szatmárnémeti Mihály (1638–1689) angliai könyve. 1664. szeptember elsején a groningeni universitasra egy kis magyar társaság iratkozott be: Csúzi Cseh Jakab, Eszéki T. István, Diószegi K. István, Pataki István és Veszprémi István lelkipásztorokkal két “szatmári diák”: Szatmári András és Szatmárnémeti Mihály. Ezek a diákok egy helyről származtak (Szatmár), egyazon iskolákban tanultak (Szatmár, Debrecen, Sárospatak), együtt indultak el, járták végig nyugati tanulmányútjukat, és a gyászévtized alatti debreceni, majd erdélyi bujdosásban is társak voltak. 1664–67 között hollandiai egyetemeket látogattak együtt (Franeker, Groningen, Utrecht és Leiden). Az eddigi kutatás, legújabban a Postma Ferenc és Jan van Sluis adattára is megerősítette ezt.[1]

Szatmárnémeti Mihályról a számadáskönyvek alapján már Gömöri György kimutatta, hogy feltehetőleg angliai tanulmányokat is folytatott, vagy legalábbis járt a szigetországban.[2] Ezúttal az [160 utóbbi neves prédikátor angliai útjához szolgálunk egy adalékkal: a kolozsvári Akadémiai Könyvtárban található Szatmárnémeti Mihály possessor-bejegyzéseiről Sipos Gábor közölt korábban adatokat.[3] Ezt egészíti ki néhány figyelemre méltó adat.

Szatmárnémeti Mihály a neves göttingai professzor, Heinrich Alting egyik gyűjteményes kötetét hozta magával Angliából.

Altingus, Henricus: Theologia elenctica nova, sive systema elencticum. Amstelodami, 1654. – “Ex libris Mich. Sz. Némethi, CambialiXr(.” (Akad. Kvt. BMV R 83012)

Uő: Exegesis Logica et Theologica Augustanae Confessionis: cum Appendice Problematica…Accesit syllabus controversiarum, quae reformatis hodie intercedunt cum Lutheranis. Amstelodami, 1652. – (Akad. Kvt. BMV R 83013)

A possessor-bejegyzés nehézségeket támaszt. Ismerve a tulajdonos bejegyzési technikáját, ki kellett zárnunk azt az eshetőséget, hogy esetleg jelmondat- vagy aforizma-rövidítéssel van dolgunk: Szatmárnémeti Mihály az ex libris-sor után mindig vagy időpontot vagy helynevet adott meg. Egy lehetőség marad tehát: Cambridge.

A bejegyzés datálatlan, de külső bizonyítékokkal meg tudjuk adni az időpontot. A sárospataki diákok közösségére jellemző irat Szatmári András fennmaradt emlékkönyve, amelybe Szatmárnémeti Mihály is írt “messze földi, tengerparti bujdosásában leghűségesebb barátjának”, akivel 1667 nyarán még Cambridge-ben is megfordult, ezt a King’s College “Mundum Book”-ja rögzítette.[4] Szatmárnémeti, hazaindultakor (1667. szeptember 8-án) Amszterdamban két másik társával meglátogatta szellemi atyjukat, az idős Comenius mestert.[5] Peregrinus diákként ők vállaltak utoljára nevezetes megbízást: ismerőseinek (többek között Tofeus Mihálynak és Czeglédi Istvánnak) személyre szóló latin üdvözlő levelet és könyveket vittek haza, atyai tanácsokkal és utasításokkal.[6] A későbbi kolozsvári lelki tanító tehát feltehetőleg 1667 nyarán szerezte be az ifjabbik Alting teológiai segédkönyveit Angliában.

Tanulságos végigkísérni a könyv későbbi útját. A köteten Szatmárnémeti hamar túladott, minthogy még életében két másik gazdája volt. A kötéstáblán találjuk az egyik debreceni lelkipásztor (“Ex libris Gerardi Kabai.”), illetve az egyik debreceni professzor (“Pauli Lisznyai 1681.”) beírását. A könyvek többféleképpen cserélhettek gazdát: vásárlással, kölcsönös ajándékozással, hagyatékként.

Brentius, Johannes: In Evangelion, quod inscribitur, secundam Lucam duodecim priora capita, Homiliae centum et decem. Francoforti, 1557. – “Ex libris Mich. Sz. Némethi, (Donatus a Nobili mercatore Debrecenien(sis) Thomas Lintzei cum exularet. Pastor Testimonium Huj(us). Ao 1672. July 18. July)” (sic!) (Akad Kvt. BMV R. 82410)

A debreceni lelkész, akitől 1672 júliusában Szatmárnémeti Mihály a helyi kereskedő könyvét kaphatta, idős Köleséri Sámuel vagy Komáromi Csipkés György lehetett.[7] A névtelenség feloldására [161 egyéb fogódzót nem tudunk. A nemsokára a városba érkező új lelkipásztor, Kabai Bodor Gellért azonban hamar megszerezhette és könyvtárához csatolhatta az Alting-művet a fenti két személy bármelyikétől. A könyv továbbhagyományozódása azonban már egyértelmű. Kabai Bodor elhunytával (1681) azt egykori kassai kollégája, a debreceni történelem tanár, Lisznyai Kovács Pál örökölte; ahogy idős Köleséri halála előtt (1683) annak Fél-keresztyén (Debrecen, 1682) című művét pedig Szatmárnémeti szerezte meg (“Est Mich. Szathmár Németi, 1682.”).[8]

Szatmárnémeti Mihály könyvbeszerző tevékenysége külön tanulmányt érdemel: állítólagos 140 kötetes könyvtárát a kolozsvári kollégiumra hagyta. Angliai szerzeménye és annak debreceni útja pedig élénk szellemi mozgásokat jelez “a század második felének protestáns szellemi vezérkará”-ban.[9]

Csorba Dávid


[1] 11 Postma, F.–Sluis, J. van: Auditorium Academiae Franekerensis. Leeuwarden – Fryske Akademy, 1995.

[2] 12 Gömöri György: Magyar peregrinusok a XVII. századi Cambridge-ben. In: Uő: Angol–magyar kapcsolatok a XVI–XVII. században. Bp. 1989. /Irodalomtörténeti Füzetek 118./ 97.

[3] 13 Sipos Gábor: A Kolozsvári Református Kollégium könyvtára a XVII. században. Szeged, 1991. /Olvasmánytörténeti Dolgozatok I./ 73.

[4] 14 Adattár III/393.; Herepei János: XVI–XVII. századbeli papok, mesterek és diákok a szatmári református egyházmegyéből. Egyháztörténet 1943, 33.; Gömöri: i. m. 81.

[5] 15 Vizkelety András: Magyar diákok Comeniusnál 1667-ben. = ItK 1967, 190.

[6] 16 Adattár III/408.; Makkai László: A Kollégium története 1654-től 1703-ig. In: A Sárospataki Református Kollégium. Tanulmányok alapításának 450. évfordulójára. Bp. 1981. 80.

[7] 17 Zoványi Jenő: A Tiszántúli Református Egyházkerület története. Debrecen, 1939. 187–191.

[8] 8 Akad. Kvt. BMV R. RMK 144.

[9] 9 Bán Imre: Korai felvilágosodás és nemzeti műveltség. In: Európa és a Rákóczi-szabadságharc. Szerk. Benda Kálmán. Bp. 1976. 228.