Magyar Könyvszemle   117. évf. 2001. 2.szám Vissza a tartalomjegyzékhez

FIGYELŐ

1848–49-es dokumentumok az egyesült Debreceni Polgári Casino-ban. Gróf Széchenyi István a reformkor kiemelkedő alakja, aki többször utazott Angliába, járt Itáliában, Francia-, Német-, Görög- és Törökországban, utazásai révén látta, hogy az országban az igazi változást a „kiművelt emberfők” sokasága jelenti.

Az angol példa nyomán olyan intézetek, kaszinók létrehozására gondolt, ahol a társadalom különböző rétegei egymással találkozhatnak, művelhetik magukat a hazai és külföldi lapok, köny

vek [250olvasása által, vitatkozhatnak, véleményüket szabadon elmondhatják, s ezáltal kifejleszthetik a polgári társas élet formáit, amely fellazítja a társadalom feudális kötöttségeit.

Ezek a gondolatok és eszmék vezérelték, amikor barátjával, Károlyi Györggyel annak lakásán Pozsonyban az országgyűlés (1825–27) idején 1825 októberében kaszinót létesített az Erdődy-ház második emeletén, „...ahol több szobát berendezett...ellátta a szükséges bútorzattal, ...járatta az összes újságokat, hogy esténként ott meghívott különféle pártállású vendégeikkel találkozhassanak és elszórakozzanak, a napi eseményeket megtárgyalhassák.”[1]

Ez volt hazánkban az első kaszinó, amelyet az országgyűlés befejezése után Pestre helyeztek át. 1827-ben Pesti Kaszinó, majd 1830-tól Nemzeti Kaszinó lett a neve. A Nemzeti Kaszinó példája láncreakciót váltott ki a kaszinók létrejöttében. 1833-ban az országban már 29 helyen alapítottak kaszinót és olvasóegyleteket. Elsődleges céljuk a közéleti tevékenység fellendítése, a tagok között a reformeszmék terjesztése volt. Ennek szolgálatára előfizették a korabeli sajtótermékeket, könyvtárat létesítettek. A kaszinók, társalgó- és olvasóegyletek közönségszervező tevékenysége a társadalom minden rétegére kiterjedt. Legfőbb közvetítők lettek a folyóiratok és az olvasóközönség között.

A reformeszmék, valamint a Széchenyi által kezdeményezett országos kaszinói mozgalom hatására a debreceni városi polgárság is szükségét érezte annak, hogy műveltségi szintjét emelje, szabadidejét kellemes környezetben és társaságban töltse el. Így vetődött fel a Nemzeti Kaszinó mintájára Debrecenben is egy kaszinó létrehozásának a gondolata. A város anyagi és szellemi érdekeit szolgáló, hasonló gondolkodású és a városban különböző vezető tisztségeket betöltő értelmiséget összekovácsoló egyletet létrehozni, amely a lakosság jelentős részét magával tudja ragadni a jobb és nemesebb célok eléréséért. Ez a munka és gondolat vezérelte a Debreceni Casino létrehozását, ahol a „művelt polgárok” megtalálhatták keresett olvasmányaikat – könyveket, újságokat –, s általuk bővíthették politikai, jogi, gazdasági, kereskedelmi, irodalmi ismereteiket. A szervezés aláírási íveken, tagrészvények jegyzésével történt. A megalakulás 1833. március 3-án volt, amikor 150 részvényes tag aláírásával kötelezte magát az évi 12 pengőforint tagdíj befizetésére.

[251Az 1840-es évekre a kaszinó vezetése a vidéki földbirtokosok kezébe került, amelyet a tagság egy része sérelmezett, ezért 1841. január 3-án új egyesületet hoztak létre Polgári Casino néven. Így a városban két kaszinó működött. A tagok közül többen mindkét kaszinót látogatták. A két kaszinó szorgalmazta az egyesülést – átiratok, levelek tanúsítják –, de ez csak 1848-ban valósult meg. Az egyesülés után Polgári Casino lett a neve, s megszűnéséig (1945) ezen elnevezés alatt folytatta tevékenységét.

Debrecen számára a kormány Pestről való áthelyezése (1849 januárjától) nagy erőfeszítést és megpróbáltatást jelentett. Debrecen lett a „szabadság őrvárosa”, s közel 150 napig biztosította a szabadságharc folytatásának erkölcsi, anyagi feltételeit. Sajnos, a kaszinó életéből éppen az 1848–49-es időkből alig található irat. Viszont ami fellelhető, az rendkívül értékes.

Ilyen értéket képvisel az a néhány „Előfizetési Nyugtatvány”, amelyből megtudhatjuk, hogy az 1848–49-es években a kaszinó mely újságokra fizetett elő. Az 1848. június 23-án keltezett megrendelésen található például azoknak az újságoknak a felsorolása, amelyeket 1848. július 1-jétől 1848. december végéig fizettek elő. Ezek a következők: Életképek, Ellenőr, Hazánk, Képes Újság, Kolozsvári Híradó, Magyar Gazda, Nemzeti Újság, Pesti Divatlap, Pesti Hírlap, Protestáns Egyház Lap, Reform, Religió és Nevelés, Vasárnapi Újság és Természet barát, valamint a Pester Zeitung. Ezekért összesen 84 forint és 26 krajcárt fizettek ki.[2] Egy másik megrendelés szintén az 1848-as év második félévére szól. Ebben a Dongó, a Pesti Hírlap, a Népbarát, Népelem, a Radical Lap valamint a Törvénykezési és törvényhozási lapot fizették elő 46 forint és 40 krajcárért.[3]

1849 első félévére a „Nyugtatvány” tanúsága szerint előfizettek a hivatalos Közlönyre (1848. július 8.–1849. augusztus 11. között jelent meg), és a Honvéd című lapra (1848. december 28.–1849. augusztus 14. között jelent meg). Ezekért összesen 13 forintot fizettek.[4] Az év második felére előfizettek a Honvéd, a Közlöny, a Márczius Tizenötödike (1848. március 19.–1849. július 7. között jelent meg), a Nép Barátja (1848. június 4.–1849. június 10. között jelent meg), a Pesti Divatlap (1844-től–1848. július 5-ig jelent meg), a Pesti Hírlap (1841. január 2.–1849. július 8. között jelent meg), a Respublica (1849. június 17.–1849. július 9. között jelent meg) és a Pester Zeitung című újságokra. Ezekért összesen 82 forint 18 krajcárt fizettek.[5]

Még egy érdekes előfizetési nyugta található, amely szerint Telegdi Károly könyvkereskedőnél fizetett elő az Alföldi Hírlapra az 1849. év első félévére (1848. július 2.–1849 augusztusában jelent meg) két példányban a kaszinó részére Szikszay Ferenc, a kaszinó tagja.[6]

Goda Éva


[1] Gróf Széchenyi István: Naplói. /szerk. és bev.: Viszota Gyula. 2. köt. Gróf Széchenyi István élete (1820–1825). Bp.: MTA, 1926. CXXIV–CXXV,[124–125.]

[2] Hajdú-Bihar Megyei Levéltár: X.2.4

[3] Uo.: X.2.4

[4] Uo.: X.2.4

[5] Uo.: X.2.4

[6] Uo.: X.2.4