Magyar Könyvszemle   117. évf. 2001. 1.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

SZEMLE

Gyöngyösi István: Márssal társolkodó Murányi Vénus. A szöveget gondozta és a jegyzeteket írta Jankovics József és Nyerges Judit. Az utószót írta Jankovics József. Bp. 1998. Balassi Kiadó, 203 l. /Régi Magyar Könyvtár. Források 8./

A Márssal Társalkodó Murányi Venvs először Kassán látott napvilágot 1664-ben. Második kiadása Kolozsvárott jelent meg 1702-ben. Ez az utóbbi azonban nem azonos a Gyöngyösitől kibocsátottal. A sajtó alá rendezője, Tsétsi Zachariás – ahogy Kovásznai Sándor (†1792), aki élete utolsó éveiben Gyöngyösivel foglalkozott, mondotta: – „igen sületlen elméjű ember” volt; meghamisította Gyöngyösi alkotását. Kihagyott belőle 48 versszakot, elszórtan közbeiktatott 8 strófát, másokat átírt. A „versek újabb megjobbítása”, a szavak felcserélése, a sok szép jelző, költői kifejezés, a szórend megváltoztatása következtében nemcsak a sorok ritmusa szűnt meg, egész sorok, versszakok váltak érthetetlenné. A kolozsvári kiadásnak 1796-ban Dugonics Andrástól javított változata sem vitt közelebb Gyöngyösihez.

Két évszázadon át tíz meghamisított kiadás alapján ismerték meg az olvasók a Murányi Vénust és alkottak véleményt szerzőjéről. Gyöngyösi népszerűsége, olvasottsága azonban a toldott-foldott kiadások ellenére nem változott. Kevesen voltak, akik Kazinczy módjára észrevették a barokk költő gyengéit. A közvéleményt inkább kifejezte Gvadányi ítélete, hogy magyar anya nem szült még olyan magyar poétát, mint Gyöngyösi, „és talán egyhamar ilyet nem is fog szülni”.

A Murányi Vénus kiadástörténetében 1905-ben következett fordulat. A Magyar Remekírók sorozatban Badics Ferenc megjelentette a kassai kiadás kiigazított szövegét. 1914-ben pedig közölte a mű kritikai kiadását. Badicsnak alapul az első kiadás kézzel javított, de hitelesnek bizonyult példánya szolgált a marosvásárhelyi Teleki Técából. Javításainak hitelességét a debreceni Reformatus Kollégium Nagykönyvtárából előkerült példány bizonyítja, amely a jelen kiadás forrásául szolgált.

Az 1664-ben a nyomdából kikerült példányok számos vaskos nyomdai hibát tartalmaztak. Ezekről a nyomda hibajegyzéket készített, és a Debrecenben megmaradt példányba a jegyzékből kivágott javított alakokat beragasztották a megfelelő helyekre. A marosvásárhelyi példányba kézzel írták be a helyesbítéseket. Majdnem hiánytalanul. Ebben a példányban akadnak azonban más nyelvjárási, ejtési változtatások is, nem javított sajtóhibák. Jankovics József és Nyerges Judit most visszaállította a nyomtatvány eredeti szövegét, elvégezve a szükséges javításokat.

A szövegében a legteljesebb mértékben megbízható kiadvány nem a szó szoros értelmében vett kritikai kiadás. Hogy ne befolyásolják a szöveginterpretációt, Badicstól eltérőleg követték az első kiadás központozását. Helyesírásilag azonban közelítettek a mai helyesírási gyakorlathoz. Jelölték a magánhangzók rövidségét illetőleg hosszúságát. Csakúgy, mint a mássalhangzókét; megszűntették azoknak gyakran előforduló kettőzve írását. Javítottak néhány szótagszámhibát, szövegromlást, betűhibát. (A változtatásokat külön jegyzékbe foglalták.)

[149Így az olvasó megbízható, minden nehézség nélkül olvasható, külsőleg is tetszetős kiállítású könyvből ismerkedhet meg a XVII. század nagy barokk költőjének érdekes alkotásával.

A mű maradéktalan megértését segíti a roppant gazdag Szövegmagyarázat c. fejezet. (A jegyzet terjedelmében a versanyagnak egyharmadát teszi ki!) A magyarázat helyenként feleslegesnek is tetszik. Szükséges volt-e pl. Szolnok, Eger, Vác vagy akár Kassa, Fülek földrajzi helyének magyarázata? Ugyanígy Venusé, Marsé stb? Egyik-másik mitológiai, antik személy jegyzete a szöveg megértéséhez feleslegesen túlméretezett. Daedalusról szólva mért kellett beszélni Ikarosz sorsáról? Amit a szómagyarázatban Pandoráról megtudunk, mit sem segít a III. rész 122. versszakának megértéséhez. A róla szóló bő tájékoztatáshoz viszonyítva viszont túlságosan keveset mondanak pl. Herculesről. Az ’óriások’ szó magyarázataként kevés a ’gigászok’, ’titánok’ értelmezés; említeni kellett volna a titánok lázadását, harcát Uranosz ellen. (A gigászok, titánok egyébként nem ugyanazok az óriások.) Azzal, hogy a jegyzetben a neveket, utalásokat abc-rendbe szedték, nem egyszer megnehezítették a problémák megoldásának a megtalálását. Az I. 16. versszak 1646-ot mond Rákóczi György háborúba indulása évének. Hogy ez 1644-ben volt, azt a versszak első-második sorát idéző jegyzetből tudjuk meg. Nehéz feltételezni, hogy az olvasó ezt a felvilágosítást a „Midőn az esztendő...” idézetnél keresi.

A jegyzetanyagban bő tárát találjuk azoknak az intertextualis jegyeknek, amelyek Gyöngyösi olvasottságát, a klasszikus irodalomban, a magyar költőelődök munkáiban való jártasságát bizonyítják. Hivatkozások, utalások, költői képek, ismétlődő kifejező eszközök, reminiszcenciák lelőhelyére tömegével mutatnak rá a kiadók. Arra azonban nem, milyen hatással voltak művei, a belőlük kiolvasható, ellentmondásokat sem nélkülöző eszméi saját és az őt követő kornak rendi, nemesi társadalmára. Hogy pl. a Murányi Vénus I. rész 29–32., 42. versszakának csaknem szóról-szóra való átvételével festi a régi erkölcséből, hírnevéből kivetkőzött nemesi nemzetet az 1681. évi soproni országgyűlésről szóló versünk. (Varga I.: A kuruc küzdelmek költészete. Bp. 1977. 62. sz. 49–51., 55., 52. versszak.) Mindamellett nem hiszem, hogy lenne Magyarországon még egy másik kiadvány, amely szövegmagyarázataival ilyen mértékben ki tudná elégíteni mind a kutatók, mind az érdeklődő olvasók kíváncsiságát.

A kiadványt Jankovics Józsefnek a Gyöngyösi-irodalomban való jártasságáról, csalhatatlan ítélőképességéről tanúskodó tömör utószava zárja. Benne világos képet nyújt Gyöngyösi irodalomtörténeti utóéletéről, az újabb kutatások eredményeképpen a költő és életműve rehabilitációjáról.

Varga Imre