Magyar Könyvszemle   115. évf. 1999. 2.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

SZEMLE

Wehli Tünde–Boros István: Bibliák Kalocsán. Kalocsa, Főszékesegyházi Könyvtár, 1996. 80 l., 38 szövegközti fekete-fehér ábrával (Miscellanea, 1.)

A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár állománya az utóbbi években egyre inkább az érdeklődés homlokterébe került Boros István szisztematikus feltáró tevékenysége nyomán: az 1850 előtti kéziratok – köztük a középkoriak – jegyzéke 1989-ben jelent meg, a „Magyarországi egyházi könyvtárak kéziratkatalógusai” sorozat 7. köteteként, az állomány egészét pedig 1994-ben mutatta be Boros István egy illusztrációkkal gazdagon ellátott füzetben.

A mostani kiadványban, amely a honfoglalás 1100. évfordulójára jelent meg, a könyvtár állományában lévő több mint ezer Bibliából válogattak ki 42-őt a szerzők. Egy rövid bevezetőben a bibliára vonatkozó legalapvetőbb ismereteket találjuk meg. A kódexek című fejezetben [266 – ennek a szerzője Wehli Tünde (13–34. old.) – 15 kézirat szerepel: teljes Szentírások mellett a Szentírással kapcsolatos magyarázó irodalom is, mint pl. Szent Jeromos Apokalipszis-kommentárja, vagy két német nyelvű Andachtsbuch. Ezt tíz incunabulum és négy 16. századi kiadvány követi, majd a poliglott és képes bibliák után magyar szempontból talán a legfontosabb része a kis kötetnek a magyar Szentírásokból való válogatás, közte Bogáti Fazakas Mihály zsoltárfordításai, Károlyi Gáspár Szent Bibliája Szenci Molnár Albert kiadásában (1612) és Káldi György Szent Bibliájának második kiadása (1732). Kultúrtörténetünk becses emlékei e kötetek annak ellenére, hogy a Főszékesegyházi Könyvtár anyaga éppen e tekintetben a leghiányosabb. Ide került soron kívül a piaristák által gondozott és 1769-ben Kalocsán kiadott román nyelvű Újszövetség, mint helytörténeti érdekesség. A bemutatott könyvek egyébként műfaj (teljes Biblia, egyes könyvei, kommentárok) szerint, és nem kronológiai rendben következnek egymás után. Az egyes tételeknél a könyv műfajának a meghatározása után a keletkezési hely és kor, valamint a könyv anyaga, mérete és kötésének típusa olvasható. Az egyes fejezetek elé írott rövid bevezetők elégségesen tájékoztatnak az adott korszakról és a Szentírásnak benne elfoglalt helyéről, a tételek után adott magyarázatok pedig az illető kiadvány műfaját vagy szerzőit illetően adnak hasznos felvilágosítást. A művelt magyközönség és a mindig kritikus szakemberek is haszonnal olvashatják e sorokat.

A katalógus 39. tétele Kollonitz László kalocsai érsek ex librise mellett egy sajnálatosan figyelmen kívül hagyott possessorbejegyzést is tartalmaz a közölt fénykép alapján: Telegdi Miklós, 1578-ban Nagyszombatban kinyomtatott Az evangeliumoknac, mellyeket vasárnapokraprédikálni szoktanac … című kötete, 1659-ben a terebesi pálosok könyvtárában volt. Kollonitz Lászlóról (1787–1817) tudjuk, hogy sok abolíciós könyvet vásárolt, tehát a könyvtártörténet számára reményteljes vállalkozás lenne gyűjteménye korábbi possessorait feldolgozni!

Sajnos néhány értelemzavaró latin és magyar gépelési hiba benne maradt a kéziratban, pl. a Zsoltároskönyv latinul helyesen Psalterium cum canticis és nem ,cum cantis’ (6. tétel).

A kis kötet kiválóan alkalmas arra, hogy egy jelentős gyűjtemény meghatározott szempont szerint csoportosított egységeit bemutassa a könyvtárlátogató nagyközönségnek, emellet azonban nem érdektelenek azok az ismeretek sem, amelyeket a könyvtártörténet művelőinek képes nyújtani.

Sarbak Gábor