Magyar Könyvszemle   114. évf. 1998. 3.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

KÖZLEMÉNYEK

Cserey Farkas levelei Aranka Györgyhöz 1796-ból. A bécsi születésű (1773–1842) ifj. Cserey Farkas, id. Farkas és Boros Klára fia az első iskolai évek után még gyermekkorában visszakerült Erdélybe, s bár Bécsben halt meg, az ő személyét aligha lehetne kihagyni a XVIII. század utolsó évtizedének, a XIX. század első két évtizedének erdélyi magyar szellemi életéből. Az édesapa kancelláriai tanácsos, nagyon művelt ember hírében állt, szolgálatait a császár nyugdíjazásakor zilahi, tasnádi és krasznai birtokokkal jutalmazta. A felserdülő ifjú Farkasnak ez utóbbi jutott osztályrészül. Ifjú éveiben szép jövőt jósoltak neki, érdeklődése széleskörű volt: számon tartották mint botanikust, és ami növelte hírnevét: mint a külföldi tudóstársaságok tagját. Az évek [294 során barátjaként tudhatta a tizennégy évvel idősebb Kazinczy Ferencet, a tizenhárom évvel fiatalabb Döbrentei Gábort, és ugyancsak levelezést folytatott a nálánál negyven évvel idősebb Aranka Györggyel. Levelezett magyarországi és erdélyi tudósokkal, külföldi tudósokkal is. Míg a Kazinczyval folytatott levelezése, valamint a Döbrentei Gáborhoz írott levelei fennmaradtak, a Cserey Farkas–Aranka levelezésből kevesebb vészelte át az idők viharát. A Cserey–Aranka levelezés – tudomásunk szerint – csaknem két évtizedet ölelt fel, az első levélváltásra 1791-ben kerülhetett sor, az utolsó ismert Cserey levél 1808-ból való.[1] A szám szerint is egykor nyilvántartott, de nem a teljes levélmennyiséget felölelő 20 Cserey levélből nyomtatásban mindössze három látott napvilágot.[2] A meglévő levelek javarészt arra az időre esnek, amikor az Erdélyi Nyelvmívelő Társaság hírt adhatott magáról, s a fennmaradt jegyzőkönyvek szerint Cserey Farkas aktív részt vállalt időnként a társaság munkájában. Általában fogékonynak bizonyult az Erdélyben megalapításra javasolt intézmények iránt. Ő maga is több elaborátumot készített, amelyek közül, ha sikerül a kitűzött célt megvalósítani, akkor az erdélyi magyar művelődési élet – az 1792-ben beindult kolozsvári magyar színházzal, az 1793-ban Marosvásárhelyen létrejött Nyelvmívelő Társasággal együtt – sokkal eredményesebb lehetett volna. Szívesen vesz részt a Csokonai Vitéz Mihály szobráért indított gyűjtésben; birtokán iskola megnyitását kezdeményezi, arra törekedett, hogy ugyanott egy mintaszerű fűvészkertet állítson fel. Az Arankával folytatott levelezés azzal párhuzamosan csökken, ahogy a társaság munkáját több éves sikeres tevékenység után a hatóságok lehetetlenné teszik. Kazinczyval viszont változatlan intenzitással folyik a levelezés, igaz amíg az első években Kazinczy levelei a hosszabbak, partneréjé a rövidebbek, a későbbiek folyamán változik a helyzet: Kazinczy válaszol rövidebben, Cserey pedig a bőbeszédűbb. Azt hiszem, hogy ennek bekövetkezése Kazinczynak abból a felismeréséből ered, hogy ifj. Cserey Farkas – jórészt személyi hibáiból adódóan – egyre kevésbé tud megfelelni az iránta támasztott, sok oldalról megnyilatkozó várakozásoknak. Katonai pályára kerül, őrnagyként járja főleg Erdélyt, egyre kevesebb ideje jut a birtokainak gondozására. 1816-ban feleségét Haller Krisztinát is elvesztette, és későbbi nősülési kísérletei már inkább zilált anyagi viszonyainak a rendezését céloznák. Gyakran jár Bécsben, meggondolatlanul költekezik, a birtokain felgyülemlő adósságait nem tudja rendezni. 1820-tól végleg Bécsbe költözik, és kölcsönszerzési kísérletei rendre kudarcba fulladnak. Az életéből hátralevő több mint két évtizedet hazájától távol, a császárvárosban tölti, az itthoniaktól is szinte teljesen elfelejtve. Amikor a császári udvar fokozott figyelmet fordít az unokaöccsnek, az ifj. Wesselényi Miklósnak a szemmel tartására, a pénzzavaraiban végképp elmerült Cserey Farkas iránt megfogyatkozik a bizalom, és nem zárják ki annak lehetőségét sem, hogy az unokaöccséről írott, a császári titkosrendőrségnek küldött jelentéseinek díjaiból tartja fenn magát. Egy biztatóan induló karrier csúfos kudarca, az eltékozolt, szüleitől örökölt vagyon (többek között értékes hungarica anyagokat is tartalmazó 4000 kötetes könyvtár elkótyavetyélése) és más kísérő jelenségek lehettek a kiváltói annak, hogy ifj. Cserey Farkasról nem készült alapos, a pálya egészében eligazító monográfia vagy kézikönyv.[3] 1944-ben Nagykőrösön megjelent [295 ugyan egy száz oldalas dilettáns kiadvány vitéz Györe Pál tollából,[4] aki anélkül, hogy ennek valamilyen magyarázatát adná: halálát négy évvel későbbi időpontban, 1846-ban jelöli meg. Cserey utolsó éveiről jóformán semmit sem tudunk. Ő maga bizonyára már felhagyott a tervezgetéssel, hiszen ezek az esztendők a hanyatlás, megtorpanás évei voltak: a Nyelvmívelő Társaság további munkáját nem engedélyezték, a Döbrentei Gábor által szerkesztett Erdélyi Múzeum is megszűnt, lapalapítási, tudós társasági kezdeményezések elfojtattak. Az intézmények közül egyedül a kolozsvári színház vívta heroikus harcát az elsivatagosodott közéletben. „Cserey Farkasra azért tudunk rokonszenvvel gondolni, mert – önismeret híján – nem tudott zöld ágra vergődni saját egyéniségével...”[5] – írta róla a megidézett szerző, akinek megállapításaival aligha érthetünk egyet. Nyomtatásban megjelent két műve – egy tréfaszerű színdarab, A fekete ember (Kolozsvár, 1800.) és a Falusi nevelésnek módjáról (Nagyvárad, 1806.) – révén helye van a korszak irodalmában, és a fennmaradt kéziratai közül is van olyan (pl. „Hazafiúi óhajtásai egy magyarnak”), amely megérdemelné, hogy megjelenjen. Az eddig publikálatlan és ismeretlen levelei pedig hozzásegítenének egy korszak belső világának megértéséhez. Nem Cserey volt az egyetlen ezekből az évtizedekből, akik pályájuk során nem válthatták valóra nagyratörő terveiket.

Az alábbiakban a következő 1796-os datálású levelek kerülnek közlésre: 1. Kraszna, 1796. febr. 5., 2. Kraszna, 1796. máj. 30., 3. Kraszna, 1796. júl. 18. + melléklet, 4. Tasnád, 1796. nov. 5., 5. Kraszna, 1796. nov. 29. A közlésnél megőriztük a szerző sajátosan egyéni írásmódját és annak következetlenségeit.

Cserey Farkas levelei Aranka Györgyhöz

1.

      Méltoságos Ur

Érdemes Tudos Hazafi!

Hoszszas halgatásom után kivántam ezennel jelenteni: hogy Én mint a Pénzt Cserey Farkas Bátyámnak, mint a földet Etiènne Professor Urnak kezekbe küldöttem légyen.

Jo volna ha az M[éltosá]gos Ur azoknak az Érdemes Magyar Országi Hazánkfiainak, kiket az Társaságba valo be vétel végett az M[éltosá]gos Urnak ajánlottam volt, és a kiket ezen Tárgynak elérésére fell is biztattam; valami magát elö adando Alkalmatosságtol ide hozzám jelentö Leveleket méltosztatna küldeni. Azok Név szerént ezek. Vásáros Náményi Eötves Sándor, N[agy]Bányán Kir[ályi] Fiscalis Isák Sándor Nemes Szathmár V[ár]Megyének AllJegyzője, Kengyel Lajos ugyan az irt V[ár]Megyének all Jegyzöje. Tomás Ferdinánd N[eme]s Szathmár V[ár]Megyének Physicussa.

Különös gratiaul venném aszt is: ha az M[éltosá]gos Ur méltosztatna Engemet tudosittani a Társaság állapottya felöl, ha az tudni illik az kivánt, s ohajtot Tzélhoz közelitt-e? Ugy szinte ohaitot örömömre válnék ha nékem utat méltoztatna mutatni, melyet követve Én is tsekélységemhez képest az N[eme]s Társaságnak elö menetelét munkálodhatnám. A ki egyéb aránt betses Baráttságában magamot ayálván, holtig valo Tisztelettel vagyok az

Méltoságos Urnak!

Alázatos szolgája

Cserey

Kraszna 5a Febr. 1796. [296

2.

      Méltóságos Adssesor Ur Tudos Hazafi!

Ily hoszszas halgatásomat okozta – ide s tova valo utazásom, kivántam ezennek Levelem által tiszteletére lenni az M[éltosá]gos Urnak, s edszersmindt kivánságára az Bibliothecankban levö Hazánkat illetö kéz Irásoknak Laistromokat ide zárva el küldeni. Az Néhai Atyám Munkáinak laistromát tudtomra már el küldöttem volt az M[éltosá]gos Urnak. Az nyomtatott könyvek Cathalogussa hoszszas – ezen felül tsak edgy vagyon melyre nézve azont most el nem küldhetem, hanem még az utobbi Diaeta alatt adtam volt edgyet Grof Teleki Lászlo Urnak által olvasás végett, s a melyet mind eddig viszsza sem kivántam, aszt méltoztasson az M[éltosá]gos Ur magának az tisztelt Groftul el kérni.

Reménylem addig Tisztelendö Káts Ur tudositotta a M[éltosá]gos Urat némely Dolgokrul, midőn N[agy]Váradon voltam, néhány szép s hasznos Prés alá kész Munkáit mutatta nékem. Azok közül akkor edgyet az Magyar Nyelv eredeti tulaidonságárol, s annak más Nyelvekkel valo szövettséges atyafiságárul irt. Eddig azt tartom Pestre ment – mivel nálla létemkor az oda menésre egésszen el készült volt, holot is fog ezentul lakni.

Szerzettem még N[agy]Váradon a Társaságnak egy derék iffiju Ur tagot N[agy] Wayai Way Lászlo Urat, de koránt sem ott az Szilágyságban lako Way Lászlo. Amaz edgy derék, jol elkészült, s tanut Ur, ki is a Társaság elő mentére mind Pennával, mind erszényével szivessen le kötelezi magát, s valojába az Társaság boldogulására ezen meg kivántato két fo pontokba minden bizonnyal lehet az irt Ur segittő Tag. Most Nemzeti Nyelven ir bizonyos hasznos Munkát, melyet –mihelyt el készithet, azonnal a M[éltosá]gos Ur kezébe küldeni, a Társaságnak kivánván aszt ajánlani, akkor jelenteni is fogja magát az M[éltosá]gos Urnál arol, hogy Én a Jelentö Levéllel is szoval is meg hittam légyen a Társaságba valo lépésre.

Kivántam ezennel az M[éltosá]gos Urat arra alázatossan kérni, hogy méltoztasson engemet tudosittani – hogy Hivatalya meg engedié, ugy szinte van e tettzése egy kis utazásra? Nékem tzélom lévén – a most következö Ösznek a végével edgy kis hasznos utazást tenni – Szerentsémnek tartanám edgy oly Érdemes férfinak mint az M[éltosá]gos Ur – Betses társaságába utazni. – E részben szándékát értvén Méltoságodnak planumát fel tételemnek röviden meg irom. A ki az alatt is igen tisztelettel vagyok az

M[éltosá]gos Urnak

alázatoss szolgája s Baráttya

Cserey

Krasznán. 30a May 1796.

3.

      Méltoságos Adsesor Ur

      Nagy Érdemü Jo Uram, s Barátom!

Hogy elöttem valoba betses, s érdemes Levelére ily késön válaszolok – okozta némely ide és tova valo járkálásom. Tudgya aszt az M[éltosá]gos Ur hogy a Gazdának most kell azon iparkodnia hogy a komor telet tsendessen, meg elégedve, s szükség nélküll tölthesse. Ezennel tehát emlitet kedves Levelére Rendbe e képpen meg felelni kötelességemnek tartom.

Az kéz Irásokat hogy melyik mi légyen? annál jobban ki láthassa az M[éltosá]gos Ur, tehát azoknak tzimjeit – a mint vagynak egy ide zárt Papirosra egészszen le irtam. Melyböl meg világosodhatik Méltoságod.

Tisztelendö Káts Ur – ha bizonyossan fel ment e már Pestre még világossan nem tudom. Alig ha az Cohors illa Insalato Nigra valami báit s akadályt nem vetet el menetelibe– [297 mivel ezen Szin sapkás Emberek – az Betsületes Embert gyülölvén Kátssal sokat ellenkeztek azért, mivel a bal vélekedéseknek nem akart oly Sclávja lenni mint ők.

A mit az Grof Károly Ur Jurium Inspectora beszéllet az M[éltosá]gos Urnak az Szathmár V[ár]Megyei ui tagok fizetni akaro kivánságokrul, erröl semmit sem tudok, s nem is hallottam. Igyekezni fogok mindazonáltal – hogy ha az Társaságot segitteni kivánnyák– a pénzt kezembe küldvén a Bátyámnak Cserey Farkasnak kezébe szolgáltassam, s ennek el érése végett az Szathmár V[ár]Megyei Jo Barátimat meg keresni el sem mulatom.

A mint elöbbeni levelembe irtam volt– szándékom volna– egy kis utat tenni. De azon közben oly nevezetes akadály vetet gátot, mely miát az idén el utaznom nem lehet, s a mely mivel nagy hasznomra vagyon azért örömöst el is maradok még az idöröl, de ha jövendöt el engedi az Isten érnem, bizonyosson a Világon semmi el nem tarthat tzélomtul. Quod differtur in anfertur – utazásomat pedig e képpen akarnám követni. Innent egyenessen Welentzébe (ha addig az ui Respublicanusok el üzetnek) Florentziába, s a Toskanai Hertzegségen keresztül ugy szinte Bavarián is Sakszoniában – ha pedig addig le nem vágják onnant az Szabadság fáját. Tehát Welentzébül Tyrolis Széléjén – Bavarián keresztül Sakszoniába, itt a nevezetesebb helyeket meg járva Cseh Országon, Lengyel ország edgyik Részin keresztül a Hazámba viszsza. A mostani környül állásokat, s az Erszényemet tekintetbe véve. Én ezen utat leg alkalmatossabbnak látom – egy oly Magyarnak – ki haszonnal akar utazni.

Nagyon ohaitanám– ha az M[éltosá]gos Urat Pestre menő uttyában itt tisztelhetném, s ki is kérem abbéli – Barátságát hogy ha erre vészi uttyát– Szegény Házunkat el ne kerülye, valoságos Örömöm léven mind akkor, a midön az Méltoságos nagy Érdemü Személyét tisztelhetem. Én az Anyámmal (ki is tiszteli az M[éltosá]gos Urat) 10-a Augusti N[agy]Waradra fogok menni az fürdöbe. Ha a táiba esnék az M[éltosá]gos Urnak ki utazása – igen jo volna – Wárad felé gyönni s az oda valo gyövetel az M[éltosá]gos Urnak sok tekintetbe hasznos volna. Az Én N[agy]Wáradra letemet – az M[éltosá]gos Ur meg tudhattya a fejér Bárány nevezetü vendég fogadoba – holot Én rendelést fogok tenni – hogy ha valaki tudakoz, hová utasittsák.

Egyéb aránt a midön betses Baráttságában magamat ajánlanám tiszta indulattal vagyok az

Méltoságos Urnak!

Alázatos szolgája, s Baráttya

Cserey Farkas

Krasznán, 18-a Julii. 796.

Aranka megjegyzése:       796. 6 Aug. válaszoltam.
      Nb. Kéz Irások Catalogussa.

(Melléklet)

N.1. A Néhai fels[éges] és Ditsöséges első Ferdinánd Rom. Nagy tsászárnak, hatodik László Budai Dobsa királnak, és Constantinopoli második Szultán Bajazid Chán Török Tsászárnak Idejektül fogva – az Nagy Hatalmu fényes és fels[éges] első Leopold Rom. nagy Tsászárnak ö felségének és ugyan Constantinopoli negyedik Szultán Mehemed Chán Török Tsászárnak Erdéli fejedelemnek M[éltosá]gos 2-dik Rakotzi Györgynek idejekig Napkeleti, s nyugotti, Déli, Éiszaki plágákon mint jo s mint rosz formában Elme irtozással volt, s nemzetek qualitássait igen kiado nagy Dolgok, vagy Tsudák.

Rom[ai] tsászár kegyelmes Urunk eö F[elsé]ge Erdéli R. Guberniumának edgyik belsö Tanáts Ur Hivének M[éltoságos] Urnak Szász János Uramnak, az Tek[intetes] Szász Nationak választot, s confirmálatot fö király Birájának, nékem érdemem kivül [298 valo Nagy Jo Uramnak eö Kegyelmének ez Munkát alázatossan ayálya Thordai Sámuel.

3. Chronica az Magyaroknak Dolgairol: mint jöttec ki az Nagy Scythiábol Pannoniában, és mint foglaltac magoknac az Országot és mint birtac aszt Hertzegröl Hertzegre, és királyrol királyra, nagy sok tusakodásokcal, számtalan soc viadaljockal, melyet Heltai Gáspár meg irta Magyar nyelven és ez rendre hoszta az Bonfinius Antalnac nagy könyvéböl egyéb Historias könyvekböl nem kicsin munkával.

4. Hatodik Lászlo Magyar király idejétöl fogva második Rákotzi György Erdéli fejedelemnek idejéig Europában Nap kelet, és Nap nyugot közöt Császárok, királyok és fejedelmek által irtosztato de ellenben tanuságra folyt nevezetes Nagy Dolgok, gyakrabban keresztény keresztény ellen, mind mindnyájan Ök az Török ellen, menyeket M[éltoságos] első Apafi Mihály erdéli M[éltoságos] fejedelem jo kegyelmes Ura promotiojábul Isten után az Török Deákságnak tanulásának alkalmatosságával Constantinopolban laktában Török Characterben az Néhai nagy emlékezetü Bethlen Gábor fejedelem ideje béli Portai fö tolmátsnak Bécsi Magyarbul lött Zulfikár Agának fiaitul, s egyébünnen is az honnét lehetet kezihez keritgetvén– költséges curiositással Görgényi hoszszas rabságában Hazája s Nemzete hasznára Magyarra forditot M[aros]Vásárhelyi Rosnai Dávid és ayánlotta régi igen jo Ura Mélt[óságos] néhai Urnak, Nalátzi István Urnak ö kegyelmének edgyik kedves fijának Tek[intetes] és Mélt[oságos] Nalátzi György Urnak ö kegyelmének alázatosson melyet engedgyen Isten haszonnal olvasni ö Kegyelmének Hazája s Nemzete javára. Ao. 1714. men. Augusti. Fogaras.

N. 6. Miscellanea: az Török Deákoknak a Reg. Deputatiohoz nyuitott kérö Levele, melybe Hazája iránt tet Hivséges s fontos sok szolgálattyait elö számlálván magának Sallariumot esdekel.b: Legatio Magnatis Tran[sylva]nici Spectabilis Francisci Balassi ad Portam Ottomanicam, haec legatione ex litteris-quae a Principe Transilvano Gabriele Bethlen ad Imp. Ottomanum sunt missa, item responsa<am> eiusconstat.item Diploms – afulgida Ports Gabrieli eo tempore datum dum septem eum Comitatibus princeps idem Cassoviam Tran[sylvan]iae applicatam firmavit. c: In Germania inferiori spontaneo ductu Provintiarum coniuraterum, ordinum spontaneo ductu Provintiarum coniuratarum, ordinum item Principalium Legatus Magnus, et extra ord. ad Portam expeditusquales porrexerit Imp. litteras- huc inserta sunt. d. Manifestum Tran[sylva]niae. Ao. 1674. e. Az Buidoso Magyarokkal valo Tractának formája. f. Interpretatio Perorationis Persica, Arabisisque internistae in landes Caesaris Leopoldi.

g. Első Szultán Achmetnek Frigy Levele Magyarul melyet kötöt Botskay Istvánnal. Corláth István és Kekedi György követtsége, s Mehmet Bassa török fö Vezir Comissariussága által, meg hozta Patakra Memhet Effendi. A.1605.d.28-a Octobr.

h. Báthori Sigmondnak másodszor is meg kegyelmezö, s Erdéli fejedelemségre be vévö, abba jo Conditiok alat meg tarto Hüt Levele a Török Császárnak.

i: Egy eredeti Török irással– s nyomtatot petsét alat költ Levél

k: Következnek egy néhány fejedelmek az Törökkel, s másokkal folytatot leveledzései. Azok közöt Rákotzi Ferentznek is vadnak néhány Török Basákhoz s vezérhez utasitot levelei, nem külömben néhány fejedelmeknek az Porta által lett Corfirmáltatások.

N.7. Bravarium Historiae Tran[sylvan]niae continens aevum antiquum, medium, et Recentius a temporibus primis port Diluvium, usque ad tempora felicissimi Regiminis M[aria] Therisiae. Authore Martino Felmer Aug. Confessionis Seniore Civitatis Cibiniensis 1767.

N.10. Boitini de rebus gentis Magni Gabrielis Bethlen Orditur opus hocce(?) ab origine et vetustate familiae Bethlen, dein enarrat quomodo contra Turcas Sig[ismund] Bathori in Walachie agro Tömösiensi innerit (?) sicq(e) continuative res gestas Gabrielis Historica narratione complectitur usque ad pacificationem Linciensem. [299

4.

      Méltoságos Adsessor Ur

      Nagy Érdemü M[éltoságos] Uram!

Hozzám utasittani méltosztatot betses Levelére hogy eddig nem válaszoltam, okozta ide s tova valo utazásom, most sem válaszolhatván tökéletesen-tsak annak meg bizonyittására kivántam Rendeimmel tisztelni, hogy Én mindenüt, s minden üdöbe– az M[éltoságos] Urrul oly emlékezetbe vagyok az milyenre tapasztalt szivessége tökéletessen le kötelezzet.

A mely kéz irásrul valo tudosittást, és bizonyos Bethlen Gábor ideje béli Erdélyi követtségnek le irátását kivánnya töllem az M[éltosá]gos Ur azokat mihelyest Krasznára viszsza térhetek– azonnal telyesitteni, s az M[éltosá]gos Urnak el is küldeni el nem mulatom:

Hogy Tisztelendö Káts Ur Váradrul Pestre ment légyen az bizonyos, és ott kétség kivül azon 300 Forint Pensiobul él – melyet a királyi kegyelem rendelt nékie. Professor Tertina Ur pedig frissen vagyon N[agy]Váradon.

Az napokban voltam N[agy]Károlyban azon Tudományárul nevezetes Piarista P[ater] Hannulikkal, ki is most egy bizonyos Geographica Historica-munkán dolgozik. Mivel ezen Munkájába sok Erdélyi dolgokrul is leénd emlékezet – ajánlottam e végre az M[éltoságos] Urral valo levelezést, és adressét közölvén is, kétség kivül nem sokára fogja a M[éltoságos] Urat Levelével meg keresni. Reménylem, hogy ezen napokban megint lászen szerentsém – az irt Tudos férfiat tisztelni. Ayánlom az vélle ha tsak irásba is valo meg ismerkedést, egy valoságos tanult, s jo szivü Ember lévén. Egyéb aránt barátságában valo ayánlásom mellet, álandoul vagyok az

M[éltoságos] Urnak!

alázatos szolgája, s Baráttya

Cserey Farkas

Tasnád, 5-a Novemb. 796.

5.

      Méltoságos Assesor Ur

      Nagy Érdemü M[éltoságos] Uram, s Barátom!

Azon Érdemes Levelére, melyet hozzám N[agy]Váradra küldeni méltosztatot most lévén modom tökélletessebben felelni, kivántam ezennel az abba tett kérdésekre felelni e képpen:

1.° Az Rosnyai Dávid neve alatt lévö kéz irást, s az Thordai Sámuelét egybe vetvén, ugy találtam hogy az Thordaié –fordittás az Rosnyaiébul, mely is Deák nyelven vagyon. Hanem az Thordaié bövebbnek láttzik lenni. Hogy e tekintetbe bövebben meg világosodgyunk – egy Regestrumot fogok az Thordai kéz irásábul tsinálni, melly meg fogja volta képpen mutatni – ha ez Szoval, vagy pedig dologgal szaporitotta amannak Munkáját.

2.° Heltai Gáspár kéz irásának edgyik Exemplárja igaz hogy az elmult Század béli Irás moddgya szerint vagyon irva, de hogy a Szerzönek magának e keze Irása – nem tudom.

3.° Böitinus olvashato.Jo Irás. Az Miscellaneákbul kivánt Részt– Legationem Balasianam le iratván ide zárva küldöm.

Nagyon le kötelezne Engemet az M[éltoságos] Ur – ha e következendökben utasittani méltoztatna:

1. Hol lehetne az Szathmári Békesség pontyait hitelt érdemlő le Irásba meg kapni?

2. Ezen Szilágyság [Silvania] Nevezetének eredetérül, annak történeteirül, változo viszontagságairul ohaitanám hiteles tudositásra szert tenni. [300

3. Az Érdemes Benkö Josef ki is Hazánk történeteit szorgalmatossan Rendbe szedve ki botsátotta, hol tartozkodik mostan s mitsoda uton lehetne nékie irni? Ezen három pontombul állo tudakozo kéréseimre alázatossan kérem Méltoságodat méltoztatik Nékem mentül elöbb válaszolni.

Szeretném tudni ha Tiszt[eletes] Káts Ur küldöt-é valami Munkáját már be az Társasághoz. – Egyéb aránt álando tisztelettel lévén az

M[éltosá]gos Urnak!

alázatos szolgája és Baráttya

Cserey Farkas

Krasznán, 29a Nov. 796.

Enyedi Sándor


[1] Rohonyi Zoltán: Aranka György levelezése. Államvizsga dolgozat. Kolozsvár, 1966. 218., a 926. sz. tétel.

[2] Az ItK 1989. 1–2. számában olvasható Cserey Farkas Kolozsvárról 1795. február 15-én írt levele. (150.) A MKsz 1992. 1. számában két Arankához írt 1798-as levele olvasható. (A 64. lapon: szept. 29-én Ugráról írt levél, valamint a 65–66. lapon a dec. 19-i Kolozsvárról keltezett levele olvasható.)

[3] Pálffy János: Magyarországi és erdélyi urak című visszaemlékezés jellegű portrékötetében ifj. Cserey Farkas is helyet kapott, de az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában (Kolozsvár, kelet nélkül) megjelentetett kötet nem a teljes kéziratot tartalmazza, a portrék csak egy része jelent meg a kötetben, sajnos ifj. Cserey Farkas portréja is kimaradt.

[4] Györe Pál: Ifjabb Cserey Farkas (1773–1846). Nagykőrös, 1944. Híradó Nyomda, 104 l.

[5] Uo. 92.