Magyar Könyvszemle   114. évf. 1998. 2.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

KÖZLEMÉNYEK

Egri adalék Kossuth Lajos turini könyvtára megvásárlásának történetéhez. Somkúti Gabriella a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros című folyóirat 1994. augusztusi számában (53–60.) cikket tett közzé „Kossuth Lajos könyvtára” címmel. A szerző ebben forráskutatásai alapján leírta, hogy a volt kormányzó értékes bibliotékája hogyan került a Magyar Nemzeti Múzeum, illetve az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonába, a nagy hazafi halála előtti időszakban. [158

Az azonban eddig elkerülte könyvtörténészeink figyelmét, hogy 1893-ban az akkori egri érsek, Samassa József (1820–1912) is megkísérelte a Kossuth Könyvtár megvásárlását a Főegyházmegyei Könyvtár részére. Az érsek ezirányú szándékáról az Egri Híradó című lap 1893. december 30-i számában, „Érsekünk s a Kossuth-könyvtár” címmel az alábbi cikket tette közzé:

„A fővárosi lapokban a közelebbi napok alatt Kossuth Lajos könyvtárának eladásáról különféle közlemények jelentek meg, s ezek során egyebek közt felemlítetett, hogy e könyvtárt érsekünk is meg akarta venni az egri lyceum részére, s hogy 22 ezer frt vételárt ajánlott meg érte, míg tényleg 16 ezer forintért vétetett az meg a nemzeti múzeum számára.

Városunkat közelről érdeklő jelentős dologról lévén szó, utána jártunk, hogy híven s lehető teljességgel megtudjuk a valót. És teljesen hiteles informácziók alapján immár jelenthetjük, hogy ama hírlapi közleményeknek érsekünkre vonatkozó része való tény. Igen, az érsek csakugyan meg akarta venni az egri lyceum részére Kossuth könyvtárát s a tényleges vételárnál magasabb árösszeget is ajánlott meg. Informáczióink szerint ugyanis, már több héttel ezelőtt, egy mindannyiunk által ismert országgyűlési képviselő útján az érsek tudomást nyervén arról, hogy Kossuth könyvtárának eladása szóban van, az ár megszabása s arra való minden tekintet nélkül, nyomban kész vevőül ajánlkozott s ez ajánlatát ugyanazon képviselő további helyre közvetíté is.

Utóbb, az érsek s az ügy intézésénél eljárt egy más egyén között, az ár megállapítása jövén szóba, az érsek huszonkétezer forintot tényleg megajánlott a könyvtárért. Nyíltan kimondott czélja volt pedig, hogy a könyvtárral mint nagy becsű kincscsel, az egri lyceumi Eszterházy-eredetű nagy könyvtárt kívánja gazdagítani.

E kincs azonban nem lehetett Egeré!

Meg tény szintén, hogy az érsek ajánlata után több héttel későbben csak, egy orsz. képviselőkből alakult bizottság által megindított gyűjtésből a Kossuth-könyvtár, tizenhat ezer frtért, hat ezerrel tehát kevesebbért, mint amennyit az érsek fizetett volna, a nemzeti múzeumnak szereztetett meg.

Mily fejlemények, fordulatok hatottak ez eredménynél közre, tudjuk bár, de azok részletezését, a bevégzett tény után fölöslegesnek találjuk.

Csakis legmélyebb tiszteletünknek s kegyeletes hálánknak adhatunk itt még kifejezést Eger főpásztora nagylelkűségének ezen újabbi tanusága fölött, ki Eger java iránti szeretetének emlékét e történeti nevezetességű s ritka becsű kincs megszerzése által is megörökíteni óhajtá, hazafias áldozatkészséggel, melynek határt nem vethetett a pénz-kérdés; – de a mely, végtelen sajnálatunkra, ez esetben nem érvényesülhetett, s nem érvényesülhettek a nagy főpap legnemesebb irányú intencziói…

De jóindulatának ezt a bizonyságát is megőrizzük szíveinkben, s megőrzi Eger.”[1]

Hogy mennyire komoly volt Samassa érsek vásárlási szándéka, azt az is bizonyítja, hogy az említett orgánum 1894. január 6-i számában a „Mindent Budapestre!” című vezércikkében újból szóvátette ezt az ügyet. A cikkben a témára vonatkozóan a következőket olvashatjuk:

„Nekünk megvan a páratlan lyceumi épületünk remek könyvtárral, kisebbszerű képtárral. Milyen szellemi kincstől, tőkétől lett elütve Eger az által, hogy az egri érsek meg nem kaphatta Kossuth Lajos könyvtárát huszonkét ezer forintért! Tudva azt, hogy az egri érsek több héttel előbb ajánlotta meg a könyvtárért a huszonkét ezret, mint azt a nemzeti múzeum számára tizenhat ezerért megvették, csodálkozva kérdezheti bárki is: miért rövidítették meg nagy hazánkfiát 6 ezer forinttal? Miért nem juthatott a Kossuth-könyvtár Egernek? [159

Ehhez sok szó férne, s egy bizonyos oldalon jónak látják mosakodni. Mi sem bolygatjuk tovább ez ügyet, azt mondva rá még egyszer, a mit lapunk decz. 30-iki számának vezércikkében mondott: mily fejlemények, fordulatok hatottak az eredménynél közre, tudjuk bár, de azok részletezését a bevégzett tény után fölöslegesnek találjuk.

Vigasztalhatjuk magunkat azzal, hogy más is járt már így. Arad mindent elkövetett, hogy az 1848–1849-iki szabadságharcz múzeumát oda tegyék át, mint a legillőbb helyre. Nem érhetett czélt. Budapest, vagy mondjuk, a budapestiek erősebbek voltak.

Senki se higyje, hogy a harmadik egyetem kérdésébe ilyen szempontok belé nem játszanak, … még nagyobb mértékben.

Csak mindent Budapestre! Pedig nekünk vidéki városoknak nemcsak dohánygyár, hanem szellemi tőke is kellene.”[2]

Tehát az érsek könyvvásárlási terve kudarcba fulladt. Az 1793-ban Eszterházy Károly püspök által alapított könyvtár szegényebb lett egy nagy értékű gyűjteménnyel. Az igazsághoz tartozik azonban annak kimondása, hogy jobb helyen van a néhai kormányzó bibliotékája az Országos Széchényi Könyvtárban, azon praktikus okból kifolyólag, hogy annak darabjai az ország központjában jobban elérhetők a kutatók számára, mint a vidéki Eger városban. Ennek nem mond ellent az a közismert tény sem, hogy 1867 óta Mikes Kelemen Törökországi Leveleinek eredeti kéziratát az Egri Főegyházmegyei Könyvtár őrzi. Az utóbbi esetben csak egy darab bekötött vastag kéziratról van ugyanis szó, míg Kossuth Lajos könyvtára esetében 4299 darab könyvről.

Szecskó Károly


[1] Egri Híradó 1893. dec. 30. 26. sz. 1.

[2] Egri Híradó 1894. jan. 6. 2. sz. 1–2.