Magyar Könyvszemle   113. évf. 1997. 4.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

KÖZLEMÉNYEK

Az olvasóegyletek a Sárospataki Kollégiumban (1850–1950). A különböző kollégiumokban működött olvasóegyletekről számos tanulmány született már, elsősorban könyvtártörténeti munkák, amelyek az állományt és az egylet szervezeti működését vizsgálták. Kevésbé foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy részt vettek-e, s ha igen, hogyan vettek részt az egyletek az iskolai munkában.

Jelen dolgozatomban a Sárospataki Református Kollégiumban működött olvasótársaságokat igyekszem bemutatni a Sárospataki Református Nagykönyvtárban található kéziratos bizottsági jegyzőkönyvek, kölcsönzési naplók, a vizsgált egyletek nyomtatott katalógusai és a Sárospataki Református Kollégium Értesítői alapján.

A Sárospataki Kollégiumban működött olvasóegyletek

„Iskolánkban ,Szépműegylet’ czim alatt létezett képző társulata az ifjúságnak pályáját megfutá, ’s általunk egyszerü KÖR czim alatt alakitandó, s a kor igényeivel inkább eggyező társalgási ’s eszmecserélő egyletnek engedett helyet.” – írták 1848. április másodikán az Iskolaszékhez intézett levelükben a Sárospataki Református Kollégium jogász és teológus hallgatói, melyben egy új kör megalapításához kértek engedélyt. [1] Alig két és fél hónap múlva pedig megalapították a KÖR-t. [2] [456 Az alapító okirat szerint feladata az lett volna, hogy az akadémiai ifjaknak a napi tanulás, munka után különböző szórakozási lehetőségeket nyújtson. A fizikai kikapcsolódás segítésére biliárdasztalokat és más játékokat akartak felállítani, igénybe kívánták venni az iskola „testgyakorló intézetét”, amelynek létrehozásához akkor még megalapozott remény fűződött. Az alapítók a régi Szépműegylet hagyományait is követendő, megőrzendő értéknek tekintették.

A Szépműegylet a reformkor eszméit valló irodalmi diáktársaságként működött. 1832-ben alapította Szemere Bertalan. Tagjai a magyar nyelv és irodalom ügyét igyekeztek ápolni saját és mások műveinek felolvasásával, megvitatásával. Irodalmi próbálkozásaikból antológiákat jelentettek meg. [3] 1834-ben magyar könyvtárat alapítottak, amelynek készletéből – bár az egylet működését 1847-ben betiltották – még 1848 elején is kölcsönöztek könyveket. [4] A XIX. század több jeles személyisége, pl. Kazinczy Gábor, Tompa Mihály, Erdélyi János is az egylet tagja volt.

Az 1848-ban megalakult új KÖR tehát ennek hagyományait vállalta. Felolvasásokat kívántak tartani és neves embereket meghívni, valamint folyóiratokat és napilapokat járatni, hogy ők és „pályautódaik” ne legyenek lemaradva a kortól, s hogy tudásukat a legfrissebb forrásokból gyarapíthassák. Könyvtár létrehozását is tervezték, amelynek alapjául a Szépműegylet és az Esküdt Deákkar Magyar Könyvtára szolgálhatott. [5]

A terv nemcsak szép, hanem szilárd is volt a közakarat révén, azonban a szabadságharc bukása miatt ténylegesen nem működhetett. Csak 48 évvel később, 1896-ban jött létre egy olyan egylet, amely ezeket a terveket megvalósította: az Akadémiai Ifjak Olvasó Egylete. [6]

Ez a társaság büszkén vallotta, hogy körük a Szépműegylet utódja. Szemere Bertalanról, mint nagy elődjükről beszéltek, akinek a képe ott ékeskedett az egylet egyik termének falán. Szemere-emlékünnepélyt is akartak rendezni, bár ez végül – hiába szorgalmazták minden évben majd egy évtizeden át – rendre meghiúsult. [7]

Az Akadémiai Ifjak Olvasó Egylete három kisebb társaságból jött létre: az Akadémiai Ifjúsági Olvasó Körből, a Casino-egyletből és a Főiskolai Akadémiai Ifjúság Könyvtárából. [8]

A Casino-egyletben biliárdasztalok és egyéb játékok álltak a hallgatók rendelkezésére, az olvasóegyletben a legjelentősebb folyóiratokat, hírlapokat olvashatták a hallgatók. A Főiskolai Akadémiai Ifjúság Könyvtára, vagy ahogy a jegyzőkönyvükben állt: „Sárospataki Ifjak Könyvtára” pedig a Szépműegylet és az Esküdt Deákkar Magyar Könyvtárának egyesítéséből létrejött gyűjtemény volt.

Miért kellett több kisebb egyletként működnie a korábban elképzelt társaságnak? Milyen volt a kapcsolat a körök között, mennyire építettek egymásra, s miért éppen 1896-ban egyesültek? [457

Már az 1848-as forradalom előtt figyelték az osztrák hatóságok a sárospataki iskolát, nem véletlen, hogy a Szépműegylet működését hatóságilag tiltották be 1847-ben. [9] A szabadságharc bukása után pedig – nehogy újabb „lázítókat” neveljen a Kollégium, – még inkább megpróbálták a „rebellis érzelmeket” fékentartani. Ilyen körülmények között nem lett volna szerencsés, ha egy olyan kör kezdi el működését, amely 1848 nyarán jött létre. Viszont az akkor elképzelt egyletet életben akarták tartani, így – több kisebb társaságként – megvalósíthatták a korábbi törekvések jó részét a hallgatók, igaz, a hatóságok is könnyebben áttekinthették az egylet ügyeit, igényük szerint ellenőrizhették azok tevékenységét.

A kezdeti időben (az 1850-es években) az egyleteknek ki kellett jelölniük saját területüket, határaikat. Kialakult a munkamegosztás, pl. az olvasóegylet nem tartott külön könyvtárat, a könyvtár viszont nem járatott folyóiratokat, az olvasóegyletbe járó lapokat köttette be, s helyezte el saját állományában.

Ez a gyakorlat később is megmaradt, bár voltak kisebb összezördüléseik, általában az anyagiak miatt. A körök együttműködését olykor nehezítette viszonylag nagy önállóságuk, külön életet éltek saját törvényekkel, felügyeleti bizottsággal, pénzalappal, támogatókkal, így elsősorban önmagukra számítottak, s csak kisebb részben a többi egyletre.

Miért éppen 1896-ban egyesültek? A millennium évében a nemzeti érzést, az 1848-as forradalmat büszként vállalhatták a pataki diákok. Éppen megfelelő időpont volt az amúgy is érintkező körök egységbe olvadására.

A három kör közül legjelentősebb szerepe a könyvtárnak volt. A Casino-egylet a tanulás utáni szórakozást segítette. Az újságolvasó-egyletben a lapok többnyire a fennálló hatalmi érdekeket szolgálták, így a diákok gondolkodásának alakításában nem vállalhattak kiemelkedő szerepet.

Viszont elég a könyvtár állományát megvizsgálni, máris következtetni lehet, miféle eszmék hatottak a jogász és teológus hallgatókra. Ha pedig a könyvtáregylet szabályait olvassuk, kirajzolódik, milyen feltételeket szabtak a diákok egymással szemben, milyen viselkedési követelményeknek kellett megfelelniük a diákoknak a Sárospataki Ifjak Könyvtárában, illetve az Akadémiai Ifjak Olvasó Egyletében.

A Sárospataki Ifjak Könyvtára és az Akadémiai Ifjak Olvasó Egylete könyvtárai

A könyvtárak működéséről. Az olvasóegyletek kölcsönzőkönyvtárak voltak, amelyeket a tagok meghatározott rend szerint használhattak. Meg volt szabva, hogy a különböző dokumentumok milyen hosszú ideig maradhattak egy-egy olvasónál (ez szépirodalmi művek esetében 7, tudományos munkánál 14 nap volt), mint ahogy az is, hogy egyszerre csak egy könyvet vehetett ki egy-egy diák, s újat csak akkor válaszhatot, ha az előzőt visszavitte.

A szigorú szabály oka az volt, hogy a Sárospataki Ifjak Könyvtárában, illetve később az Akadémiai Ifjak Olvasó Egyletében nem voltak duplumpéldányok. Előfordult ugyan, hogy az új könyvek közül az osztályozás során egy kötet nem a megfelelő raktári helyre került, így – gondolván, hogy nincs még meg, megvették újból, de ez csak ritkán fordult elő.

A könyveket zárt raktárban őrizték, ide a könyvtárnokon és esetleg a segédkönyvtárnokon kívül más nem léphetett be. A kölcsönözni kívánt könyv kiválasztása katalógus alapján történt.

A Sárospataki Ifjak Könyvtára tagjai betartották a szigorú használati rendelkezéseket, és az Akadémiai Ifjak Olvasó Egyletében is elfogadták egy ideig a megszorításokat. Később az önként vállalt fegyelem bomlott, az első világháború idején sok könyv került ki az állományból úgy, hogy a diákok véletlenül maguknál felejtették, amikor távoztak az iskola kötelékéből. Erről tanúskodik [458 egy bizottsági gyűlés jegyzőkönyvének 1920. június 20-i bejegyzése: „A könyvek ügyében jelenti, hogy azoknak beadására nézve megtette a szükséges intézkedéseket.” [10]

A „szükséges intézkedések” nem bizonyultak megfelelőnek, 1920 novemberében bizottsági határozatot hoztak a könyvek visszaszerzésére:

„A bizottság elhatározta, hogy mindazokat, kiknél meg az előző évekről könyv van kint, ajánlott levélben értesíteni fogja, hogy azonnal küldjék el, s akik ezt nem tennék, minden hét elteltével 1 K büntetést fizessenek. Figyelmezteti a bizottság a könyvtárnokot, hogy mindezeket s mindazokat, akik ezután fognak könyveket kivinni és azt rendes időben nem hozzák be, az alapszabályokban előírt büntetéssel sujtsa és a könyvtárnok kérje azokat, akiket ajánlott levélben fog értesíteni, hogy a levél elküldésének díját is térítsék meg.” [11]

Ennek köszönhetően 1921 nyarára az „1903 óta kint levő 396 kötetből 106 kötete behozatott.” [12]

Bár a Kollégium Nagykönyvtárában katalóguscédulát használtak, a könyvtár-egyletek ettől eltérő rendszert választottak.

A Sárospatakji Ifjak Könyvtárában kezdetben a könyvtárnok egyszerűen egy listát helyezett el a kölcsönzőhelyiség falán, ez alapján választhattak olvasnivalót a hallgatók. „Az ifjuság könyvtárába levő könyvek czímeinek leírása minden olvasni szerető egyénnek ajánltatik.” – döntötte el 1852-ben a könyvtár-egylet választmánya. [13] A jegyzék alapján a könyvtárnoknak megmondták a könyv címét, raktári jelzetét, s az odaadta nekik a kívánt művet, beírván a könyvtári naplóba, ki mit vitt el.

Míg 400–500 kötet volt az állomány, még le is írhatta mindenki magának a címeket. Mikor már 1000 felé közeledett a művek száma, ez szinte lehetetlenné vált. 1866-ban ezért döntést hoztak:

„Indítványoztatott, hogy a könyvtárnok az ifjúsági könyvtárban található könyvek leltárát nyomassa ki az olvasó tagok számához viszonyos mennyiségben. – Ezen indítvány örömmel elfogadtatott, ‘s a kinyomtatandó példányok száma 500-ra, és egy példányért a tagoktól fizetendő díj 10 krajczárra határoztatott.” [14]

Ez hosszú időre megfelelőnek bizonyult, s még az 1896-os olvasó egyletben is nyomtatott katalógus alapján kölcsönöztek. A kötetek szakrend szerint voltak felsorolva, amely megegyezett a raktári renddel.

Az állomány alakulása.

„Az intézet czéljait elő segítő eszközök leendnek: I. Egy magyar könyvtár, melly az eddigi szépműegylet és a’ képviselőtestületre szállott eddigi Eküdtdiák kar ezennel egyesített két könyvtárából állott elő, mellybe kizárólag magyar tudományos és szépirodalmi jobb munkák szerzendők be, hogy a’ mennyire lehet értékéhez képest lassanként mind az eddig megjelentekből még hijányzó, mind az ezután megjelenendő [459 magyar szépirodalmi jobb művek tellyes gyűjteményét bírhassa, és csak azon esetben szerzendők külföldi művek, ha költség feleslege jutna ezekre is.” – olvashatjuk a Sárospataki Ifjak Könyvtára első jegyzőkönyvének harmadik oldalán, az 1848. június 20-án kiadott alapító okirat jegyzőkönyvi másolatában. [15]

Nem deríthető ki pontosan, mikor másolták be az alapítási okiratot a jegyzőkönyvbe, vagyis már 1848-ban, vagy netán csak utólag, 1851–52 körül. A negyvennyolcas KÖR-rel való azonosulás mindkét esetben nyilvánvaló, tényszerűen kimutatható. (A KÖR alapítását követő két–három évben, a közvetlen megtorlás idején nem regisztráltak érdemi tevékenységet, eseményt.) A jegyzőkönyv címe is ezt mutatja: „A S. Pataki Ifjak Könyvtárának Jegyző-könyve 1848.” Kötődésüket még egy tény jelzi: 1865-ig nem készítették el a könyvtár törvényeit, az 1848-ban rögzített szabályokat tekintették érvényesnek.

A kezdeti könyvállomány négyszáz–négyszázötven kötet lehetett, a könnyebb áttekinthetőség érdekében mégis már 1852 ót csoportosították a könyveket. Antalfi János könyvtárnok javasolta, hogy „folyószámmal megjegyezzék”, azaz raktári jelzetet adjanak a köteteknek, s hogy hat osztályba csoportosítsák a gyűjteményt: 1. Folyóiratok és újságok. – 2. Színművek és versek. – 3. Regények és beszélyek. – 4. Szépirodalmi vegyes munkák és utazások. – 5. Történeti, politikai, földirati művek. – 6. Bölcsészeti, nyelvészeti, természeti munkák. [16]

Ez a szakrend 1865-ben módosult, nyolc csoportot képeztek az állományon belül, s ebben a felosztásban közölték az állományban található kötetek listáját a bizottsági jegyzőkönyvben. A folyóiratok az új szakrendből kikerültek, a nyolc csoport a következőképpen alakult: 1. Regényfélék. – 2. Vegyesek és költemények. – 3. Színművek. – 4. Tudományos könyvek. – 5. Utazások. – 6. Jog és történelem. – 7. Teológia. – 8. Német könyvek. A szakrend egyúttal az osztályozási rend is volt, s lényegében nem változott egészen az Akadémiai Ifjak Olvasó Egyletének megszűnéséig, annyiban módosult 1888-ban, hogy a szépirodalmi műveknél különbséget tettek magyar és külföldi között.

Az állomány 1865-re 1572 kötetre szaporodott, akkortól évi 100–200 kötet volt a gyarapodás. 1897-ben tették közzé az Akadémiai Ifjak Olvasó Egyletének nyomtatott katalógusát, amelyben több, mint 400 cím található. Az 1906-ban megjelent új, bővített kiadványban már 5000 felett van a könyvek száma. Az első világháború után 1923-ban készült leltár 6966 címet sorolt fel, s közli: „Hiányzik 690”. [17] Tehát összesen közel 7500 mű lehetett a világháború előtt a könyvtár állománya.

Ha az állomány összetételének alakulását nézzük, jól kirajzolódik a teológus és a jogász hallgatók érdeklődésének változása.

Elsősorban a szépirodalmi művek száma emelkedett, bár a jogi és teológiai szakkönyvek száma is jelentősen szaporodott a vizsgált időszakban. A kor legnevesebb magyar és külföldi alkotóinak, tudósainak a legfrisseb művei megtalálhatók voltak az egyleti könyvtárakban már a kezdetektől fogva, s egészen az 1920-as évek második feléig nagy gondot fordítottak beszerzésükre. A 20-as évektől kezdve egyre kevesebb pénz futott új könyvek vásárlására, ezért az állomány gyarapításakor főleg szépirodalmi műveket vettek, s a jogi és a teológiai munkákat más egyleti és szemináriumi könyvtárak vásárolták meg. [460

A beszerzendő könyvek kijelölésében az egész ifjúság részt vett, mindenki tehetett javaslatot könyvrendelésre, s a kiválasztottakat a rendelkezésre álló pénzmennyiségtől, illetve a dokumentum fontosságától függően rangsorolták. Mivel az iskolán kívüli önművelés segítője volt az olvasóegylet, úgy válogatták meg a vásárolandó könyveket, hogy az állomány segíthese a hallgatókat a tanórákra való felkészülésben, tudásuk elmélyítésében.

A folyóiratokról. Az Akadémiai Ifjak Olvasó Egyletébe folyóiratok és napilapok is jártak. Ezek a könyvekhez hasonlóan a hallgatók széleskörű érdeklődéséről tesznek tanúbizonyságot. A korban jelentős összes hírlap és folyóirat (általában 40–50 féle) járt az egyletnek. Ezek politikai, szépirodalmi, egyházi, tudományos és élclapok voltak, az akkori közéletről hű tájékoztatást nyújthattak.

A megrendelő lapok körét az évente választott bizottság állította össze, de a tagok is tehettek javaslatokat.

A napilapok megrendelésénél ügyeltek arra, hogy a kormány és az ellenzék politikájáról is tájékozódhassanak, hogy az egyletben egyik se kaphasson túlzott hangsúlyt. A teljesség igénye nélkül is érdemes néhány lapot kiemelni ennek bizonyítására.

A politikai lapok közül megtalálható volt mindig a Magyar Hírlap, a Pesti Napló, a populáris stílusú Budapest és az este megjelenő s a társadalmi problémákra (pl. a zsidóság vagy a németek helyzete, a polgárság és az arisztokrácia ellenesség stb.) érzékenyen reagáló Magyarország. A Budapesti Napló, – az értelmiség és a fővárosi felső középosztály lapja – amelyben a századelő fiatal írói és költői is publikáltak, szintén járt az egyletnek. Előfizettek az Egyetértésre, amely a régi vágású nacionalista közírás megtestesítője volt. Járt a Budapesti Hírlap, s a kor legjelentősebb napilapja, a Pesti Hírlap is, amely a liberális nagyvárosi polgárok magas színvonalú újsága volt, az utóbbi a kormánytól és a pártoktól független tájékoztatást tűzte ki célul.

A hetilapok közül megrendelték a Vasárnapi Újságot, amely az egyik legkedveltebb, népnemzeti szellemű képes családi lap volt. Ennek szerkesztői a köznevelést is fontosnak tartották. A Herczeg Ferenc szerkesztésében megjelenő, az úri középosztály számára készített irodalmi és családi hetilapot, az Új Időket is előfizették, akárcsak A Hét című lapot. Az 1900-ban indított Huszadik Századot szintén olvashatták az egylet olvasótermében a hallgatók, de konzervatív ellenlábasát, a Magyar Figyelőt is kézbe vehették. Tolnai Simon nagysikerű heti periodikája, a Tolnai Világlapja is hozzáférhető volt, akárcsak a Nyugat, a hangsúlyozottan magyaros Ország–Világ és a német nyelvű Illustrierte Zeitung is.

A tudományos szaklapok az Akadémiákon tanított tárgyak ismeretkörének bővítésére szolgáltak, tehát elsősorban humán jellegűek voltak. A Jog, illetve a Jogtudományi Közlöny a Jogakadémia hallgatói számára volt hasznos olvasmány.

Egyházi jellegű periodikák közül többek közt a Lelkészegyesület és a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap járt, valamint az egyes nagy református régiók egyházi lapjait is megrendelték.

A Századok mindenki érdeklődésére számíthatott. Egy természettudományos folyóiratot is járattak, a Természettudományi Közlönyt.

Az ifjúsági lapok közül előfizettek a Sárospataki Ifjúsági Közlönyre, és járatták pl. az Egyetemi Lapok és a Jogász című folyóiratot is.

Kedveltek voltak az élclapok is, a kormánypárti Borsszem Jankót és Üstököst és az ellenzéki Mátyás Diákot és Bolond Istókot is előfizették. A német nyelvűek közül a Fliegende Blättert járatták.

Mivel sem az „olvasó-teremben”, sem a raktárban nem volt annyi hely, hogy az évi 40–50 féle folyóiratot összegyűjtve tárolják, a napilapokat és egyes folyóiratokat elárverezték, amelynek módját 1898-ban határozták meg:

„Szőnyegre kerűlvén a múltévi lapok elárverelése, ezzel kapcsolatban egy indítvány merűl fel, melynélfogva a múlt évi lapok elárverelésének megejtése alkalmából a jelenévi napi lapok is árvereltessenek el előzőlegesen oly módon, hogy a vevők a lapokat megjelenésük után bizonyos rövid idő múlva átvehessék – bizottság az indítványt [461 elfogadja s határozatilag kimondja, hogy a múltévi utófélévi elárverelendő lapokkal együtt a jelen évi napi lapok szept–febr-számai színtén eladassanak, jogot adva a vevőknek arra, hogy 2 nappal megjelenésük után megvett lapjaikat átvehetik...” [18]

A jelentősebb folyóiratokat azonban összegyűjtötték, s ha hiányosnak bizonyult valamely évfolyam, kiegészítették a főiskola Nagykönyvtárának duplumából.

Többször is előfordult, hogy valamilyen oknál fogva egyes lapokat kitiltottak az egyletből. Ezt mindig közgyűlés döntötte el, csak akkor történt ilyen, ha valami túlságosan megbotránkoztató, személyt vagy elvet sértő cikk jelent meg a lapban.

Mivel 1923-ban megszűnt a Jogakadémia, innentől kezdve jogi folyóiratokat nem járattak az egyleti könyvtárba. Az előfizetett politikai és élclapok száma is csökkent, ehelyett a teológiai szaklapok száma ugrásszerűen nőtt, s nemcsak a magyar, de a külföldi testvéregyházak református folyóiratai is megtalálhatóak voltak az egyletben a két világháború közötti időszakban.

Nagy Júlia

Jegyzetek

1 1848. ápr. 2-án kelt, a hallgatóknak az Iskolaszékhez intézett levele Sárospataki Nagykönyvtár Levéltára B./LXX./32 042./79.

2 A S. Pataki Ifjak Könyvtárának Jegyző-Könyve 1848. Sárospataki Nagykönyvtár Kézirattára Kt. 3203. (továbbiakban: S.I.K. Jegyzőkönyv I.) 5.

3 Panthenon. Zsebkönyv. A’ S. Pataki Magyar–nyelvmívi Társaságtól. I. 1834. S. Patakon, Nyomtattatott Nádaskay András által.;
Parthenon. Zsebkönyv. Kiadja a’ Sáros-Pataki Magyar Társaság. Szerk. Ormós László. II. S. Patakon, Nyomtatta Nádaskay András 1837.

4 Bodolay Géza: Irodalmi diáktársaságok. 1785–1848. Bp., 1963. MTA, 329.

5 Az egyleti könyvtárakra vonatkozó adatokról l.: Szentimrei Mihály: Az esküdt deákok magyar könyvtára. Közművelődési könyvtár Sárospatakon a reformkorban. = MKsz 1980. 1. sz. 15–32., Bodolay Géza: i. m. 435–437.

6 Az A.I.O.E.-ről lásd: A Sárospataki Főiskolai Ifjúsági Egylet alapszabályai és tanácskozási rendje. Sárospatak, 1897. 12 l.; A Sárospataki Ev. Ref. Főiskolai Akadémiai Ifjúsági Olvasó-Egylet könyvtári leltára és alapszabályai. Sárospatak, 1906.; A Sárospataki Ev. Ref. Főiskola Értesítői 1896–1950. (Továbbiakban Ért.)

7 Akad. Ifj. Olv egylet 1896. szept.-től 1918. jún. 9-ig. Sárospataki Nagykönyvtár Kézirattára Kt. 3205. (továbbiakban 3205. jk.) 178–179.

8 A Sárospataki Ifjak Könyvtára 1851-ben jött létre, a Sárospataki Ifjak Olvasó Köre 1854-ben. A Casino-egylet alakulásáról pontos adatok eddig nem kerültek elő. Erről l.: Ért. 1894/95. 182–184. Az A.I.O.E. létrejöttéről részletesen az Ért. 1896/1897.-ben olvashatunk (121.)

9 Bodolay Géza: i. m. 56–57.

10 S.pataki ifjúság olvasóegyletének jegyzőkönyve készítette 1861. október 15. Hiba! A hivatkozási forrás nem található. 1861–1925. Hiba! A hivatkozási forrás nem található. Sárospataki Nagykönyvtár Levéltára Kee. I. 21. (továbbiakban Kee I. 21.) 1920. jún. 10. 4. pont.

11 Kee I. 21. 1920. nov. 16. 7. pont.

12 Kee I. 21. 1921. jún. 24. 6. pont.

13 S.I.K. Jegyzőkönyv I. 19.

14 S.I.K. Jegyzőkönyv I. 123.

15 S.I.K. Jegyzőkönyv I. 3.

16 S.I.K. jk. I. 17.

17 Az akad. ijf. Olvasó-Egylet Könyvtárának sorszám szerinti katalógusa Reinhard Béla ifj.könyvtárnok. Felvéve az 1922/23. isk. év végén lévő állapot szerint. Beírta Makó Dezső könyvtárnok. Sárospatak 923 december havában. Sárospataki Nagykönyvtár kézirattára Kt./a. 136. utolsó lap.

18 3205.jk. 1898. szept. 13. 4. pont