Magyar Könyvszemle  113. évf. 1997. 3.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

KÖZLEMÉNYEK

A Beleznay család tagjairól megjelent sírversek és temetési gyászbeszédek. A Magyar Könyvszemle 1966/2. számában megjelent egy írás a Beleznay család könyvtárának, a „Bibliotheca Beleznaianae”-nak XVIII. század végi árveréséről. [1] Ebben a tanulmányban a Beleznay Sámuel által 1795-ben árverésre bocsátott mintegy 2500 kötetes, és a család több generációja által összegyűjtött könyvtár nyomtatásban is megjelent árverési katalógusával ismerkedhettünk meg. (A könyveket végül a Sárospataki Református Kollégium vásárolta meg.)

A könyvtár tulajdonosáról, beleznai és pilisi Beleznay Sámuelről annyit kell még megjegyeznünk, hogy irodalmi tevékenységet is folytatott. Az utókor számára fennmaradt műve, a Carmen auctore S. l. b. de Beleznay compositum cum anno 1805. XI. cal. maii apud suam majestatem sacratiss. Vindobonae servitium camerarii pietate clientelari auspicaretur additum et carmen idiomate patrio 1805-ben, Pesten jelent meg nyomtatásban. [2]

Beleznay Sámuelt nem sokkal könyvének megjelenése után, még ugyanabban az évben – az öt évvel korábban, 1800-ban elnyert báróságot követően – grófi rangra emelte az uralkodó.

A főnemesi cím elnyerésével a Beleznay család további emelkedése – amely Sámuel nagyapjának, Beleznay János altábornagy katonai sikereivel kezdődött és amely nagybátyja, Beleznay Miklós tábornoknak a protestáns egyházpolitika terén kifejtett jelentős tevékenységével folytatódott – biztosítva látszott.

Tizenhárom évvel később azonban ez a folyamat megakadt, a család társadalmi helyzete gyökeresen megváltozott. 1818. július 5-én ugyanis Beleznay grófot saját, Sámuel nevű fia [323 agyonlőtte. Az ifjú grófot pedig ezért a tettéért egy évvel később, 1819. június 21-én Pesten kivégezték. [3]

Ezzel az utóbbi eseménnyel jutottunk el jelen tanulmány témájához, a Beleznay család tagjairól írt és nyomtatásban is megjelent sírverseihez és temetési gyászbeszédeihez, prédikációihoz.

A XVIII. és XIX. században – leginkább a főúri családok körében – igen népszerű és ezért gyakran nyomtatásban is megjelenő ilyen típusú irodalmi munkák közül ez ideig hét darab olyat sikerült felkutatnom, amelyek a Beleznay család valamelyik tagjáról szólnak. A hét irodalmi alkotás azonban csupán három személyről, az 1754-ben elhunyt Beleznay János altábornagyról, az ő elsőszülött fiáról, az 1787-ben elhunyt Beleznay Miklós tábornok, református főgondnokról, illetve Beleznay János másik fiának, Mihály alezredesnek az unokájáról, az 1819-ben kivégzett ifjabb Sámuel grófról szólnak. Szerzőikben közös, hogy valamennyien protestánsok – ezen belül pedig a hétből hat református vallású – és általában egyházi emberek, lelkészek, tanítók voltak.

Tudomásom van még egy, a neves piarista szerzetes-író, Horányi Elek által – Beleznay Miklós tábornokról – írt epitáfiumról is, amelyről azonban még nem sikerült kiderítenem, hogy nyomtatásban, vagy csak kéziratban maradt-e fenn. Létezéséről a néhány éve elhunyt Csilló Mihálynak, Pilis történetéről írt könyvéből szerezhetünk tudomást, de bővebb adatot a szerző sajnos nem közöl. [4] A Csilló Mihály által említett mű címe a következő:

„GENERÁLIS BELEZNAY Úr Ő Excellentziájának Epitáphiuma, mellyet írt ama mindeneket részrehajlás nélkül szeretni és tisztelni tudó nagy érdemű tudós Professor HORÁNYI ELEK Úr Pesten; ki-is noha a R. Katholika Anyaszentegyháznak edgy keresztyéni módra buzgó tagja, még is a más hiten lévőket is felebaráti szeretettel ölelgetvén, azoknak illő, igen ditséreteket meg-szokta adni…”

Ezen kívül a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteményben is található egy rövid sírvers, amely Beleznay Miklós és Podmaniczky Anna Mária fiatalon, 1757-ben elhunyt, Mária nevű lányának a temetésére íródott. [5] A névtelen szerző által írt alkotás címe:

„Atyafiság könyvezési mellyekkel ’a Nagyságos Szép és Nemes Reményű
MARIA BELEZNAY KIS ASZSZONYNAK korán való Temetkezésénél ázódtak
két Meg-sebhedt szivű Atyafiai Aszódon szent Győrgy Havának 15 napján.
M. D CC LVII. eszt.”

Végezetül – mielőtt rátérnénk a címben szereplő művek ismertetéséhez – szeretnék még megemlíteni egy 1864-ben íródott rövid verset is, amely ugyan nem tartozik a klasszikus értelemben vett sírversek közé, de ugyanarról a témáról emlékezik meg. Ez a vers a világtalan költőnő, gróf Beleznay Luiza alkotása, amely unokabátyjának, a fiatalon elhunyt gróf Beleznay Mihály hadnagynak [324 állít emléket. A nyolc soros vers – amelynek címe „Beleznay Mihály gróf halálára” – 1868-ban jelent meg a költőnő, Éji virágok című kötetében. [6]

Az Országos Széchényi Könyvtár (1–3., 5., 6/1–4. kiadás, 7.), a budapesti Egyetemi Könyvtár (4.) és a Békés Megyei Levéltár könyvtárának (6/5. kiadás) állományában a következő hét – a Beleznay család tagjairól szóló – nyomtatásban megjelent sírvers és temetési gyászbeszéd található:

1. Az halálnak minden emberekkel egy-aránt köz-vóltáról való rövidelmélkedés, melyet néhai jó emlékezetü méltóságos generális Beleznai BELEZNAI JÁNOS fő-úr, Felséges Koronás Királyunk, és Tsászárnénk egy Generál-Feld-Marechal Leutinántjának, és egy Lovas Nemes Magyar Regementnek Vitéz Colonellusának meghidegedett Teste Eltemettetésének alkalmatosságával Tett, és mondott CSÁTHI DÁNIEL, A’ Helvétika Confession-lévő Nagy Körösi Eklésiában a’ Krisztus Jesusnak egyik együgyü Szo’gája, és a’ Duna mellyékén azon Confession-lévöknek supetintendense.

Pilisen, az Úri Házak első Udvarában, M. DCC. LIV Esztendőben, Karátson Havának 8 dik Napján.

A fenti 28 oldalas gyászbeszéd – amely 1754. december 8-án, Beleznay János pilisi temetésén hangzott el – Budán, 1758-ban jelent meg nyomtatásban, Landerer Ferenc Lipót nyomdájában. [7]

Szerzője, Csáthi Dániel 1703-ban született az Abaúj vármegyei Szikszón. 1731-től református lelkész, majd 1752-től a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke. Mint ilyen hunyt el 1757. január 24-én. Beleznay Jánosról írt gyászbeszéde az egyetlen nyomtatásban fennmaradt műve. [8]

2. Oratio Qua Viri, De Patria Optime Meriti, Excellentissimi Atque Illustrissimi Domini Domini JOANNIS BELEZNAI de BELEZNA Generalis Campi Mareschalli Locumtenentis, Uniusque Legionis Equestris Ordinis Hungarici, dum fuit Colonelli Proprietarii Euneri parentauit Stephanus Gozon, Scholae Ketskemetiensis H. C. A. Rector.

Pilisii, Anno M. DCC. LIV. a. d. Id. Decembris.

Ez a 27 oldalas oráció, vagy más néven szónoklat ugyancsak Beleznay János altábornagy 1754. december 8-i – „6. Id. Decembris” – temetése alkalmából született és ugyanakkor és ugyanott került kinyomtatásra, mint a Csáthi-féle gyászbeszéd. [9] Szerzője, Gózon István református lelkész, aki 1754-ben mint tanár működött Kecskeméten. Később lelkészkedett Csökmőn, Cecén és Patajon. Életét mint egyházkerületi jegyző, 1790-ben fejezte be. Neki is ez az egyetlen olyan nyomtatásban megjelent műve, amelyről tudomásunk van. [10]

3. Bútsúztató versek mellyeket néhai m. b. Test-vér báttyának, méltóságos generális BELEZNAY MIKLÓS úrnak utolsó tisztességének meg-adására kevés órák alatt készítetett BELEZNAY MIHÁLY obrist leitinánd’s mellyeket ugyan Pilisen az Évangyélikusok Templomában Böjt-elő Havának XI dik napján MDCCLXXXVII dik esztendőben élő nyelvel el-mondot TÚRÓS PÉTER az Ó-Budai Reformáta Eklésiának Prédikátora. [325

Beleznay Miklós tábornok 1787. január 11-én, Pilisen való eltemetésére ez az egyetlen versben elkészített megemlékezés. A 18 oldalas sírvers ugyanebben az évben jelent meg Győrben, a Streibig József-féle nyomdában. [11] Szerzője az elhunyt testvéröccse, Beleznay Mihály alezredes (1728–1789) volt. [12] Magát a sírverset azonban Túrós Péter, az óbudai református egyházközség lelkésze olvasta fel a emetés alkalmával. [13]

4. Pohřebnij Kázanj nad Smrtj Welkomoľného někdy Pána, Pána BELEZNAI MIKULÁ©E DE BELEZNA, Geho Hasnosti Cýsařsko-Králowské a Aposstolké Skaw. Rľádu Rytiřstého Generál – Wacht – Mistra, dne Dewatenáctého Měsýce Ledna bkahoskaweně w Pánu zesnukého, z’ Tertu I. Kn. Mogzissowé 5, 24. w den gedenáctý Mésýce Vnora w Chrámě Pilisském wykonané Roku Páně 1787, skrze Zacharyásse Gegus Cýrkwe Albertské Ewangelické Sl’. Boľ. Kazatele, a Welebn. Bratrstwa Pesstansko Békesského Notáriusse.

Szintén Beleznay Miklós 1787-es halálakor született ez a 38 oldal terjedelmű, szlovák nyelvű és gót betűkkel kinyomtatott emlékbeszéd, amely Pozsonyban jelent meg, Wéber Simon Péter nyomdájában. [14] Szerzője az evangélikus Gegus Zakariás volt, aki hosszú évekig lelkészkedett a Pilishez közeli Albertiben. Gegusnak csupán ezt az egyetlen irodalmi munkáját ismerjük. [15]

5. Halotti prédikátzió, mellyeket néhai méltóságos generális BELEZNAY MIKLÓS úrnak, a’ Duna-mellyéki Venerábilis Superintendentiának Fő Curátorának, utólsó tisztességének meg-adására, Böjt elő Havának XI dik Napján MDCCLXXXVII dik esztendőben Pilisen, az Evangyélikusok Templomában, nagy számú Nemességnek, ’s minden rendben lévő Halgatóknak jelen létekben élő nyelvel el-mondott. Pétzeli Jó’sef Rév-Komáromi H. C. lévő Prédikátor.

Ez a Beleznay családdal kapcsolatos és a győri Streibig-féle nyomdában készült temetési prédikáció két szempontból is kiemelkedik a többiek közül. [16] Egyrészt terjedelme miatt, amely 50 oldalt tesz ki. Másrészt szerzőjének személye miatt. Idősebb Péczeli József ugyanis a XVIII. századi protestáns egyházi irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja volt. A Putnokon, 1750-ben született Péczeli mint a Dunántúli Református Egyházkerület főjegyzője hunyt el Komáromban, 1792. december 4-én. 23 önálló irodalmi alkotást hagyott hátra maga után, de mint az első magyar tudományos folyóirat, a Mindenes Gyűjtemény szerkesztője is sokat tett a hazai irodalmi életért. [17]

6. G. B… S… Koporsó Versei. A’ Síró Felek’ vigasztalására úgy minden Keresztény Szüléknek (Fijaik’ és Leányaik nevelésében) oktatására írta. Hód víz parton született Szinyei Farkas András Udvari Poeta.

Ez a Pesten, 1819. június 21-én kivégzett ifjabb gróf Beleznay Sámuelről szóló és 17 fejezetre osztott sírvers több kiadást is megélt. A Petrik-féle könyvészeti bibliográfiában evvel szemben csak [326 az első, az 1819-es váci kiadású szerepel. [18] Tudomásom szerint azonban a fenti mű öt ízben jelent meg nyomtatásban. 1. Vácon, a Gotlieb Antal-féle nyomdában, 1819-ben. 2. Budán, Landerer Anna nyomdájában, 1819-ben. Erre a könyvre rávezették, hogy „Második meg-jobbítatott, és bővíttetett ki-adás.” 3. Budán, 1829-ben. Ezen a könyvön azt tüntették fel, hogy „Harmadik megjobbíttatott, és bővíttetett ki adás.” 4. Nagyváradon, a Tichy nyomdában, 1819 után. 5. Gyulán, a Dobay János-féle nyomdában, 1863-ban. Ez utóbbinál szerepel először kiírva gróf Beleznay Sámuel neve, amely az eddigi kiadásoknál csak kipontozva jelent meg.

A fenti vers, versek szerzője Farkas András vándor népköltő volt, aki Hódmezővásárhelyen született, 1770-ben és ugyanott halt meg 1832. szeptember 13-án. Számos hasonló típusú, leginkább népszerűsítő irodalmi alkotása maradt fenn, melyek közül a legtöbbet ő maga nyomtatta ki kézisajtóján. [19]

7. Imádságok, mellyeket Pesten Junius 21-dikén 1819-ben szerentsétlenűl meghólt G. B…S… szomorú környülállásaihoz képest készített Szikszai József Pesti Református Káplán, mint a’ szerentsétlennek utólsó óráiban vígasztalója.

Ez az utolsó – amely a Beleznayak temetésével, halálával kapcsolatos –, mindössze 8 oldalas irodalmi alkotás nem szerepel a Petrik-féle bibliográfiában. A könyv – vagy inkább füzet – címlapján szereplő adatok alapján azonban tudjuk, hogy a kiadvány Pesten, nemes özvegy Kiss Istvánné nyomdájában, 1819-ben készült. Szerzője, Szikszai József az a református segédlelkész volt, aki utolsó útjára, a kivégzéshez kísérte el az ifjú Beleznay grófot. Személyéről még annyit lehet tudni, hogy fia volt annak a Szikszai György nevű református lelkésznek, akinek több irodalmi témájú munkája is fennmaradt. [20]

Végezetül szeretném megemlíteni, hogy e fenti rövid írás mintegy előtanulmányául szolgál egy, a jövőben elkészülő önálló kötetnek, amely a Beleznay család tagjairól szóló összes – nyomtatott és kéziratban meglévő – sírverset és temetési gyászbeszédet fogja tartalmazni, egy genealógiai és egy irodalomtörténeti tanulmánnyal összekapcsolva.

Merényi-Metzger Gábor [327

Jegyzetek

1 Barcza József: Egy felvilágosodás kori magyar főúri könyvtár árverése. = MKsz 1966. 2. sz. 145–152.

2 Petrik Géza: Magyarország bibliographiája 1712–1860. I. Bp. 1888. 218.; Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. I. Bp. 1891. 788–789.; Új Magyar Irodalmi Lexikon. I–III. (a továbbiakban ÚMIL) Bp. 1994. I. 179.

3 A Beleznay család történetéről l.: Áldásy Antal–Czobor Alfréd: A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának címereslevelei. III. Bp. 1937. 262., VI. 1940. 542–543., VII. 1941. 105–108.; Csilló Mihály: Pilis története. Pilis, 1994. passim.; Kempelen Béla: Magyar nemesi családok. II. Bp. 1911. 47–48.; Kőszeghi Sándor: Nemes családok Pestvármegyében. Bp. 1899. 34.; Magyar Nemzetségi Zsebkönyv. Főrangú családok. I. Bp. 1888. 39–40.; Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. I. Pest, 1857. 281–284., Pótlék kötet. Pest, 1868. 126.; Nyáry Pál: Familia comes Beleznay de Belezna et Pilis. = Magyar Családtörténeti Szemle 1937. 177–182.

4 Csilló: i. m. 126.

5 A Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteménye. Kézirattár. K-O. 166. 1–4.

6 Éji virágok. Költeményfüzér. Tollba mondta: gróf Beleznay Luiza. Pest, 1868. 95.

7 Petrik: i. m. I. 457.

8 Szinnyei: i. m. II. Bp. 1893. 205–206.; Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk.: Ladányi Sándor. (a továbbiakban: Prot. lex.) Bp. 1977. 121.

9 Petrik: i. m. I/2. Bp. 1888. 922.

10 Szinnyei: i. m. III. Bp. 1894. 1327.

11 Petrik: i. m. III/2. Bp. 1891. 701.

12 Beleznay Mihály alezredesről igen szűkszavúan szólnak a genealógiai feldolgozások: Csilló: i. m. passim.; Kempelen: i. m. 48.; Nagy: i. m. 282.; Nyáry: i. m. 179.

13 Szinnyei: i. m. XIV. Bp. 1914. 582.

14 Petrik: i. m. I/2. 880.

15 Szinnyei: i. m. III. 1089–1090.

16 Petrik: i. m. III. Bp. 1891. 64.

17 Szinnyei: i. m. X. Bp. 1905. 682–688.; Prot. lex. 465.; ÚMIL III. 1596.; A magyar irodalom története. III. (1772–1849). Főszerk.: Sőtér István. Bp. 1965. 72–73.

18 Petrik: i. m. I/2. 745.

19 Szinnyei: i. m. III. 139–146.; ÚMIL I. 556–557.

20 Szinnyei: i. m. XIII. Bp. 1909. 872–873.