Magyar Könyvszemle 113. évf. 1997. 2.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

SZEMLE

V. Ecsedy Judit: Titkos nyomdahelyű régi magyar könyvek 1539–1800. Bp. 1996. Borda-Antikvárium. 246 l.

A Borda-antikvárium kezdeményezésére és V. Ecsedy Judit értékes munkájával új kötettel gyarapodott a magyar könyvtörténeti irodalom: [244 a hamis magyarországi ill. magyarországi vonatkozású nyomdahelyek első, nagy korszakot átfogó, tudományos igényű összefoglalásával. Az összes tétel címlapreprodukciójával illusztrált, szép kiállítású kötet a Borda-cégnek már ötödik szakmai kiadványa. (A megelőző kötetek Borsa Gedeon munkái: A régi nyomtatványok anyaga, ill. A régi nyomtatványok mérete, az ő 70. születésnapja tiszteletére kiadott Gesta typographorum című tanulmánykötet, ill. a Magyar Iparművészeti Főiskola Typo-Grafikai tanszékén megjelentetett bibliofil könyvek jegyzéke.)

Az itt bevezetett „titkos nyomdahely” fogalma alatt a hamis, a koholt ill. rejtett nyomdahely egyaránt értendő. A bevezető tanulmány részletesen kitér ezek megkülönböztetésére, és történeti-cenzúratörténeti hátteret ad e nagyon érdekes könyvkiadási probléma jobb megértéséhez. Míg a fiktív nyomdahelyre a 16–17. századból alig ismerünk magyarországi példát, addig a József-korszakban ill. az azt követő néhány évben a politikai, egyházpolitikai kiadványok szívesen éltek ezzel a megoldással. A hamis nyomdahely ismét csak a 18. században a leggyakoribb: a hamis magyarországi vagy külföldi nyomdahelyet feltüntető kiadványok legtöbbjét az 1725–1760 közötti években nyomtatták Magyarországon. Tartalmuk egyértelműen azt mutatja, hogy az akkor uralkodó egyházpolitika által nagymértékben visszaszorított protestáns egyház – főleg a dunántúli és a felföldi protestánsok számára – készültek ezek a hamis impresszummal ellátott fontos vallásos művek.

A fiktív nyomdahelyekre már a régebbi könyvtörténeti kutatás is felfigyelt, míg a hamis és koholt nyomdahelyek első megközelítését már e században, egyháztörténészek végezték. A tanulmány érdekesen mutatja be a kutatás előzményeit Kovachich Márton Györgytől kezdve Szelestei N. Lászlóig. A hamis és koholt nyomdahelyek összegző feltárása azonban itt először történik meg, s ami a bibliográfia igazi jelentőségét adja: a valódi nyomtatási helyek feltárásával. E kutatás alapján növekszik a soproni, győri tipográfiák, kisebb mértékben a pozsonyi teljesítménye, és fény vetül egy valóban titkos nyomdára, amelyet 1735–1736 között Ludvig János kőszegi könyvárus nevéhez lehet kötni. Másrészt a Petrik-bibliográfia VI. és VIII. kötetében szereplő, újonnan leírt debreceni nyomtatványok egy részéről is kiderül, hogy impresszumuk hamis, és erről az oldalról valamennyire érthetővé válik, miért zaklatták a hatóságok olyan sokat a nyomdát a 18. században egy-egy „debreceni” könyv miatt, amely a cenzúrát megkerülte.

A bibliográfia legfontosabb része a magyarországi anyag: 179 hamis ill. koholt impresszummal Magyarországon készült nyomtatvány leírása időrendben, valódi nyomdahelyükkel együtt. Számos esetben még a nyomtatási év módosításával is. Külön fejezet ennek az ellenpárja: külföldi nyomtatványok hamis vagy fiktív magyarországi impresszummal. Az itt szereplő 50 ilyen tétel valódi nyomdahelyének megállapítása természetesen nem lehetett a kutatás célja. A kötet végén néhány rejtett nyomdahelyűnek tekintett tétel szerepel. A bibliográfiába kerülésnek két fontos kritériuma volt: a hamis vagy koholt nyomdahely az impresszumban szerepeljen és a kiadványnak legyen megvizsgálható példánya. Így el lehetett kerülni a szakirodalmi tévedések megismétlését, vagy az állásfoglalás hiányát, lehetetlenségét a csak egykor létező, ma már nem található példányok esetében. A bibliográfiába ugyanakkor olyan nyomdatörténeti érdekességek is bekerültek, mint pl. az egyik műhelyben elkezdett és máshol befejezett kiadványok. Mivel itt hiányzik az eltitkolás, a hatóságok megtévesztésének szándéka, szerencsésebb lett volna az ilyen tételeket csak a bevezető tanulmányban, s nem a bibliográfiában közölni.

Reméljük, hogy a könyves szakmának: könyvtörténészeknek, könyvtárosoknak és a könyvgyűjtőknek egyaránt érdekes kötet új megállapításai a korszak egyes irodalomtörténeti, egyháztörténeti kérdéseit behatóan feldolgozó tanulmányokba is méltó módon bekerülnek majd.

Pavercsik Ilona [245