Magyar Könyvszemle 113. évf. 1997. 1.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

KÖZLEMÉNYEK

XVII. század végi magyar versbejegyzések egy londoni Bornemisza-kötetben. A londoni British Library korai hungarikái közt az egyik legszebb darab Bornemisza Péter postilláskönyve, amelynek teljes címe: Első része az Evangeliomokbol es az Epistolakbol valo tanusagoknac… Ezt a művet Komjátin kezdték nyomtatni, de csak Semptén fejezték be 1573-ban. Bár a postilláskönyv számos példányban fönnmaradt, csupán öt teljesen ép példányról tudunk (RMNy I: 333). Ami a londoni példányt illeti, az sem teljes: címelőzéklapja és számos oldala hiányzik. Figyelemreméltó viszont a kötet más szempontból – több magyar nyelvű versbejegyzést tartalmaz.

A könyv, amelynek jelzete C.36.f.21, legalább három, de lehet, hogy még több tulajdonos kezén ment keresztül mire Nagy Istvánhoz, az ismert gyűjtőhöz került, akitől aztán a British Museum megvette. A három bejegyző közül az első, akit itt ,A’ posszesszornak említenénk, egy régies helyesírást használó ember, aki latinul és magyarul ír be a kötetbe, meglehetősen apró betűkkel. A második, vagyis ,B’ tulajdonos neve Erdélyi János. A harmadik, ,C’ kéz többnyire ékezetlen és egybefolyó módon ír (összeír elválasztandó szavakat), kézírása enyhén jobbra dől.

A címlapon két posszesszor neve is szerepel. Az első „Paulus Roxer Anno 1670 die 10 [Decem]beris”; kézírása alapján őt véljük az első tulajdonosnak, aki be is jegyzett a könyvbe, tehát az ,A’-val jelölt kéznek. Rögtön Roxer beírása alatt a következő szöveget olvashatjuk: „Ez könyvnek gazdája / Johannes Erdélyi / Kinek Isten szivét / jora ösztönözi / Noha az Úr keze gyakorta öldözi / De büszhöt sebeit jó írral kötözi Die 30 April 1672”. Mivel lakóhelyet, illetve bejegyzési helyet egyik tulajdonos sem ad meg, csak találgathatunk, hogy észak-magyarországi vagy inkább erdélyi írástudó emberekről van-e szó; a „Roxer” lehet a „Roser” név variánsa, és utalhat több nyelven olvasó szepességi német vagy erdélyi szász polgárra. Ami Erdélyit illeti, ő versfaragó embernek látszik, mégsem állíthatjuk, hogy ő a szerzője a Bornemisza-kötet N ii-0 lapjaira bejegyzett magyar nyelvű szövegeknek. Erdélyi ugyanis általában ékezi szövegeit, míg a kötet ,C’ bejegyzője (és valószínűleg Erdélyi utáni tulajdonosa) azokat szinte teljesen ékezetlenül hagyja.

Erdélyi mindenesetre még egyszer beírja nevét a könyvbe, az N jelzésű lap tetejére, ezúttal „Erdeli János” alakban. Ezt követi pár lappal később (N iii/b) egy részben elmosódott, de összefüggő magyar verses szöveg: [1] [83

„Tudom ember vagyok életem elmúlik
bár kevés ideig tán még ez elnyúlik
De az halált mégis el nem kerülhetem
hogy az (?) meg ne folytson aztat nem tehetem”

A szöveg a következő lapon folytatódik:

„Boldogtalan fejem mire iuta ügyem
Forgandó szerentse mért bánol így velem
Oszt egyél…
…halál mérge[d] most nyelem…
hogy bábám[?] megölt[ed]…”

Bár a fenti részből több szó teljesen elmosódott, olvashatatlan, a lap alján megint összefüggőbb sorok olvashatók:

„Az embernek sorsát ha ki meggo[nd]olja
mint foly az élete aztat megfontolja
nem tudom szivének mint lehet nyugalma
mert tünik szemétbe tsak sok [k]intses halma
Nagy fájdalmak között őtet annya [szülte]
a bába motskokból testét kitörülte
ártatlan és mégis mingyárt rabbá t[eszik]
póljákkal kötözik karjokra úgy veszik”

Ezek az újszülött állapotára reflektáló filozófikus sorok az O jelzésű lapon részben pótolható kihagyásokkal így folytatódnak:

„Vigan e világ[ra nem jön] hanem sírva
mint lesz dolga …sen homlokára írva
annyát a szeretet reménnye táplálja
hogy benne ha felnő istápját találja
azért is örömmel mind nappal mind éjjel
szoptattya melyjéből kiszivárgó tejjel
azért is örömmel mind nappal mind …”

Itt a szöveg (az O i lapon) megszakad, és csak több lappal később (az O iii/b lapon) folytatódik – de itt már azonosíthatóan. Itt ugyanis az ismeretlen bejegyző már egy 1695-ben kinyomtatott verset idéz: Haller János Hármas istoriájának versbetéteiből az a) vers kilenc sorát:

„Én szomorú árva Noha jutottam ma Betstelen állapotra
De mint tövis között megtartja
[hol] termett [Ill]attyát
[a szép] Rósa:
én is ugy marattam
Fertelmes bordélyban isten kedvé-
ből tiszta.” [2]

Itt csak az első három sort idéztük, rövidebb sorokba tördelve, ahogyan a londoni kötetbe bejegyezték a verset. A bejegyző helyesírása arra enged következtetni, hogy a ,C’ bejegyző / tulajdonos nem sokkal a Haller-kötet megjelenése után írhatta be a könyvbe e szövegeket – a XVII. század végén vagy talán a XVIII. század elején.

Gömöri György [84

Jegyzetek

1 Az olvashatóság kedvéért mindenütt kitettem a megfelelő ékezeteket.

2 Régi Magyar Költők Tára, XVII. század, 11. Szerk. Varga Imre. Bp. 1986. 159.