Magyar Könyvszemle   1. évf. 1876. 6.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

Vegyes közlemények.

Felhivás.

Kétségtelen, hogy a könyvtárak története a tudományos művelődés történetének jelentékeny fejezetét; a könyvtárak száma, állapota és használata a nemzetek műveltségi állásának egyik biztos ismertető jelét képezi.

A könyvtárak történetének és állapotának megismertetése tehát fontos és tanulságos feladat.

Ez irányban nálunk eddig alig történt valami. A hazánkban létező nagyszámú köz- és magánkönyvtárakról igen hiányos ismereteink vannak, egy részökről úgyszólván semmit sem tudunk.

A „Könyv-Szemle”, mint az országos könyvtár közlönye, egyik feladatául tűzte ki e hiányt pótolni.

[319De a feladat megoldása csak az országban szétszórt könyvtárak tulajdonosainak és tisztviselőinek szíves közreműködésével történhetik meg. Ennek megnyerése és biztosítása végett kieszközöltük a nagyméltóságú m. kir. vallás- és közoktatási miniszter úr közbenjárását.

De e helyen is felkérni óhajtottuk a hazai könyvtárak tulajdonosait, tisztviselőit és mindazokat, kik helyzetöknél fogva tehetik, hogy ismertető közleményeiket beküldeni sziveskedjenek. Ezek a küldők neve alatt a „Könyv-Szemle” hasábjain fognak napvilágot látni, később pedig külön munkában összefoglalva közrebocsáttatni.

A közlemények szerkesztésénél a következőkre fordítandó főfigyelem:

a) A könyvtár alapításának és gyarapodásának története.

b) A könyvtárban létező nyomtatványok, térképek, rajzok, kéziratok és oklevelek száma (habár csak hozzávetőleg is)

c) A nevezetesebb ősnyomtatványok, régi magyar könyvek (az utóbbiak 1600-ig), és kéziratok ismertetése.

d) A könyvtár rendezésének és lajstromainak ismertetése.

e) Ha a könyvtár nyilvános, az olvasók számának ismertetése.

f) Mily összeg fordíttatik évenkint vásárlásokra? Léteznek-e e czélra alapítványok.

g) A könyvtár tisztviselőinek névsora a legrégibb időktől fogva.

Reméljük, hogy tekintettel a kitűzött feladat jelentőségére, az érdeklettek hazafias közreműködését nem fogják megtagadni.

Budapest, 1876. deczember 15-én.

Fraknói Vilmos.

Báthory Istvánnak lengyel királylyá választásáról a Varsóban egybegyűlt lengyel rendek által 1575. deczemberben kiállított oklevél eredeti példánya, 67 függő pecséttel ellátva, a gróf Erdődy család vörösvári levéltárában őriztetik. A lembergi Ossolinski-féle lengyel nemzeti múzeum részére gróf Erdődy Sándor ő nmlga a nevezetes oklevelet lefényképeztette, és a kitünően sikerült fénykép egy példányát a Nemzeti Múzeum könyvtárának ajándékozta.

Egy XVII. századbeli ismeretlen magyar költő munkája egy könyvtábla belsejében. Ismeretes, hogy a régi könyvkötők könyvtábláikhoz gyakran nyomtatványokat használtak anyagúl. Nem egy ismeretlen és becses munka került a táblák megvizsgálása és szétszedése által napvilágra. Igy közelebb a Nemzeti Múzeum könyvtárában, Megyesi Pál kisebb munkái colligátumának egykorú [320(1660–70) könyvtábláján régi magyar nyomtatvány mutatkozván annak szétszedése után a következő czímű munkácska került elő:

Az havasalföldi hartzrol valo historia.

Ez Havasalföldi Enek
Mellyet nem régen szerzének
Magyarok emberkedének,
Ellenséget meg-verének,
Istentől segittetének.

Prov. 21. v. 31.

Az lo el-készittetik az ütközetnek napjára, de az Uré a meg-tartás.

Author Joannes B. Köröspataki, Minister Mezö-Csavásiensis.[1]

Nyomtattatott M. DC. LVI. esztendőben.

A Vége:

Irtam munkálkodtam, sokat gondolkodtam
Havasalföldében noha benn nem voltam
De kik oda voltak tölök tudakoztam
Mező-Csávás az hol versekben formálttam.

Ez éneket irák egy fő Ur kedvéjért,
A’ fejedelemnek egyik Úr hivejért,
Régi jó Urának emlekezetiért
Ha mi vetek benne ne vessed meg azért.[2]

Ezen nyomtatvány ekkoráig ismeretlen volt. Szabó Károly egy könyvtárban sem találta.

Sajnos, hogy a kis nyolczadrétű nyomtatvány csonkán maradt reánk. Megvan az első és utolsó levél, továbbá az a4 és a5 jeggyel jelölt két levél. Ugy látszik az egész nyolcz levélből állott. Hiányoznak tehát az a2 a3 a6 és a7 jegyű levelek.


[1] Mező-Csávás Erdélyben.

[2] Ezen havasalföldi hadjáratot II. Rákóczy György viselte 1653-ban, oly czélból, hogy Sorban Konstantint visszahelyezze a vajdaságba.