Magyar Könyvszemle   1. évf. 1876. 6.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

Jelentés a M. N. Múzeum könyvtárának gyarapodásáról és használatáról az 1876-ik év második felében.[1]

I.

A M. N. Múzeum könyvtára az 1876-ik év második felében:

Ajándékba kapott: 1125 kötet nyomtatványt, 158 kéziratot és 3191 oklevelet.

Vásárolt: 653 kötet nyomtatványt, 17 kéziratot és 201 oklevelet, összesen 1605 forinton.

Köteles példányok czímén beküldetett (a hirlapokat is beszámítva) 1895 kötet.

Beköttetett: 596 darab.

Az olvasók száma: 6244. Ezek használtak 13,086 nyomtatványt és 443 kéziratot.

II.

Özvegy b. Jeszenák Jánosné ő mlga, midőn f. évi szept. havábani levéltárát és kézíratainak egy részét a Múzeum könyvtárának átadta, a könyvtárában netán található többi kéziratokat és nyomtatványokat az intézetnek rendelkezésére bocsátotta. Ennek következtében a múzeumi könyvtár-őr a Pozsonyban elhelyezett mintegy 6000 kötetből [313álló könyvtárt átvizsgálván, összesen 39 kötet régi nyomtatványt és 54 kötet kéziratot választott ki, melyeket a nagylelkű tulajdonosné f. évi november 30-án a Múzeumnak átadott. A nyomtatványok közűl kiemeljük Kulcsár István Postillá-jának (Alsó-lindva 1574) és Barta Boldizsár igen ritka Debreczeni krónikájának (Debreczen 1666) szép példányait, továbbá becses apró nyomtatványokat, XVII századbeli dissertatiókat. A kéziratok között külső kiállítás tekintetében legfigyelemreméltóbb Francesco Venerio velenczei doge követutasításainak gyűjteménye, melyet fennebb Emich Gusztáv úr ismertet (261. l.); tartalom tekintetében pedig legnevezetesebb egy török kézirat, melyről Szilády Áron akadémia tag leirása nyomán a következőket emeljük ki.

Alakja – mint a deftereknek rendesen – keskeny ívrét. Kötése kemény, barnabőr; mindkét tábla külsején közepütt keleti izlés szerinti levél- és virág-szövedékből alkotott nyomat látható.

A bőrtábla külsejére ragasztott kisded czímczédulán ez olvasható: A budai és nógrádi livát uj fő deftere. Ezen czím azonban nem fejezi ki a defter tartalmát. Ugyanis a 9 első levélen egészen más liváról t. i. a koppányiról találunk adózásra, hűbér s egyéb viszonyokra vonatkozó adatokat. Ezen rész czímlapjának csak fele van meg a második levélen, mivel az 1. és 2. levél közt legalább egy levél hiányzik, melyen a czím első felének s előlapján a szultán névjegyének kellett állani. Ezen adatok 157 0/1-ről valók. – A 10. l. üres. A 11-en a budai és nógrádi legfőbb tisztviselők s kisebb és nagyobb hűbéresek száma van feljegyezve. A 12. l. üres. A 13. előlapján áll a szultán névjegye, mely minden fő defter hitelességének kelléke. A 13–44 levélig a budai livára vonatkozó számtételek állanak. Az adók különböző nemei egyenkint a főösszeggel elősorolva, köztök a rév- és vám stb. jövedelmek, hűbéresek névsora birtokaikkal s bérösszegeikkel stb. 45. 46. 47. l. üres. 48–56 l. a nógrádi livára tartozó hasonló adatok, 57. l. üres 58–60 levélen hűbéresekre vonatkozó jegyzetek, melyeknek folytatása látható az 1-ső levélen. Az előforduló évszámok 1560–70 közé esnek.

III.

A Hanvay-család levéltára. A „Könyv-Szemle” IV-ik számában említettük, hogy a Történelmi Társulat legutóbbi gömörmegyei kirándulása alkalmával, Hanvay Zoltán hamvai közbirtokos úr, a Hanvay-család ősrégi levéltárát, hazafias nagylelkűséggel a Nemzeti [314Múzeumnak felajánlotta. Ma azon örvendetes tényt registrálhatjuk, hogy e nagybecsű levéltár nov. 28-án a Nemzeti Múzeum könyvtárába szállíttatott, hol a többi családi levéltárakhoz hasonlóan mint örök letétemény fog elkülönítve őriztetni. A levéltár az Árpádházi királyok idejéből 10-et, az Anjou-korból 147-et, a Hunyadyak és Jagellók korából a mohácsi vészig 87-et, s a mohácsi vésztől a XVIII-ik század végeig 436-ot, összesen 680 oklevelet, 632 levelet, 400 másolatot, mindössze 1772 darabot tartalmaz. Legrégibb oklevele 1254-ik évből való, melyben az esztergomi káptalan bizonyítja, hogy Buck özvegye de villa Hunga, Fulkussal Atanázius fiával mint férje rokonával, a káptalan színe előtt megjelenvén, a férjétől jegyajándékképen nyert Borkan nevű földnek 2 részét, Fulkus és a többi szomszédok beleegyezésével, 15 márka finom ezüstért, Buda és Budulounak, Mikus comes testvéreinek örökbe vallotta. – Minthogy a levéltár a kiválóbb magán levéltárak közé sorozható s a hazai jogtörténet politikai és közmívelődéstörténethez, de különösen Gömörmegye monographiájához becses adatokat tartalmaz, ajánljuk azt, folyamatban levő elrendezése után, történetbuváraink figyelmébe.

IV.

A Nemzeti Múzeum könyvtára újabban vásárlás útján is becses kéziratokkal gazdagodott, melyekből kiemelendőnek tartjuk a következőket: Bártfay László eredeti naplója 1838–1841-ig. 11 vékony negyedrétű kötetben, melyek a naplóirónak ismert állásánál fogva az említett évek irodalmi, politikai és társadalmi életére nevezetes világot vetnek. A „Diaetai közlő” 1834-ik évi folyamának ötvenhárom s a Kossuth Lajos által szerkesztett „Országgyűlési Tudósítások” 1834 és 1835-iki évfolyamából harmincznégy szám; báró Wesselényi Miklós notizkönyve 1836-ból a báró miniature arczképével; báró Wesselényi Miklós 24 levele Kölcsey, Deák és másokhoz 1837–1838-ból, (Vörös Antal másolatában, ki az idétt Wesselényinek titkára volt); báró Wesselényi Miklós és Kossuth Lajos notapere; Gr. Széchényi István 1 levele Szentkirályi Móriczhoz és 3 levele Kossuth Lajoshoz 1844-ből; Kossuth Lajos 2 levele gr. Széchényi Istvánhoz ugyanez évből (mind a hat levél Bártfay másolatában); Kossuth Lajos négy eredeti levele gróf Batthyány Kázmérhoz 1847–1848-ból és Perczel Mór eredeti levele gr. Batthyány Kázmérhoz szinte 1848-ből. – Mindezek, a könyvtár tulajdonában lévő „Vörös Antal”-féle kéziratgyűjtemény kiegészitő részét képezik s Magyarország legujabb történetéhez becses adalékot fognak szolgáltatni.

[315V.

A M. N. Múzeum könyvtárában létező nagymennyiségű (mintegy 20,000 darabra menő) régi és ujabb réz-, aczél- és fametszetek ekkoráig egyéb sürgősebb teendők miatt, rendezetlenűl állottak. A Múzeum Igazgatósága ennek folytán örömmel és köszönettel fogadta Bubics Zsigmond apát úrnak ajánlatát, ki késznek nyilatkozott, tisztán ügyszeretetből és tudományos érdeklődésből ama gyűjtemény rendezésére szentelni idejét.

A munka immár két hónap óta van folyamatban, és csak a jövő évben fog befejeztetni, a mikor részletes jelentést fogunk tenni.

A gyűjtemény a következő főosztályokba csoportosíttatik.

I. Fa- és rézmetszetek a XVI. és XVII. századból. (Dürertől 77, Marc Antoniótól 17, Cranachtól 7, Rembrandtól 11 darabot birunk.)

II. Arczképek

a) Magyar királyok, erdélyi fejedelmek.

b) Magyar főpapok és egyháziak.

c) Magyar főurak és vitézek.

d) Magyar irók és művészek.

e) Külföldiek.

      III. Képek a török világból. (Csaták, várak, térrajzok.)

      IV. Koronázási s egyéb ünnepélyek.

      V. Szent képek.

      VI. Jelmezek.

      VII. Külföldi várak és városok.


[1] Az év első feléről szóló jelentést lásd a „Könyve-Szemle” 221. lapján.