Magyar Könyvszemle   1. évf. 1876. 4.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

A MAGYAR NEMZETI MUZEUMI
SZÉCHENYI ORSZÁGOS KÖNYVTÁR RENDEZÉSÉHEZ.
Közli: Barna Ferdinánd.

Ezután áttérhetünk a czímlap rovatai ismertetésére, melynek egy rovatokkal ellátott üres példánya a túllapon látható. Ezek alakja a muzeumi könyvtárban 4r alaku, – de lehet kisebb például 8r rét alakú is.

Ezek közül az I mezőre jön a rendszó (szerző neve, vagy ha ez tudva nincs, egy másik választandó szó (főnév alanyesetben) szerzők neveinél a vezetéknév nagyobbacska betűkkel,– közvetlenűl [174alatta s két betűközzel beljebb a keresztnév, Praedicatumok a vezeték-és keresztnév között, (tehát a 2-ik sorban) zárjel között; születési czímek mint Herczeg, Gróf, Báró, hivatalos állás egyszerűen elhagyatnak.

I II. III. 1. 2.
3. 4.


IV.

V.
VIII.

VII.
VI.
X.
XI.
XII.

II-ik mezőre jön a könyv signaturája, vagyis azon szak jegye (a tudományág kezdőbetűje vagy első szótaga), melyet a könyv az előre megállapított szakokból kapni fog, végre ennek alá a könyv száma, melyet a szak-repertoriumban az ábécze-szerinti rendben majdan fog nyerni.

A III-ik mező négy részre vagyis koczkára van osztva, ezek közül tetszés szerint lehet akármelyiket, de mindig következetesen egy s ugyanazon koczkát választani a könyv 2-ed, 4-ed, 8-ad ívréte megjelölésére, nálunk a 4 koczkából a melléklapok signaturája a baloldali alsó koczkán történik, a honnan első pillanatra meglátjuk fő- avagy melléklappal van-e dolgunk. Az ívrét jelölésére pedig a jobb oldali alsó koczka van használatban.

A IV-ik mező üresen marad.

Az V-ik mezőbe jön a könyv czíme egész terjedelmében, ha be nem férne, folytattatik az alatta lévő VII-ik mezőn. Itt vigyázni kell a következőkre:

a) hogyha más rendszó választatott, nem pedig a szerző neve (anonym művek), az I-ső mezőn lévő rendszó helye itt üresen hagyatik, és egy zárjel közé foglalt nyugjellel (–) helyettesíttetik, a nyugjelet oly hoszúra kell hagyni, mint a mennyi helyet [175 foglalhatna el a rendszó, a melyet helyettesít, akár legyen az így kiválasztott rendszó első, középső, avagy utolsó szó a könyv czímében, az különbséget nem tesz, nyugjellel kell pótolni, ezenkivül szükséges még a könyv czímének következő első főnevét irónnal aláhúzni, hogy egyenlő kezdetű műveknél, avagy ugyanegy szerzőnek több műveinél az ábécze-rendet ennek első kezdőbetűi szerint sorozhassuk egyiket a másik után, mások ez utóbbi esetben a kiadás évére vigyáznak, s ez dönt, de az első biztosabb s az időrendet fenn lehet hagyni a még netalán így is előfordulható kétség esetében való eligazodására, p. o. több kiadásoknál, úgy hogy először a betűrend, s azután döntsön az időrend.

b) Igyekezni kell, hogy a mű czíme a felső nagyobb mezőn (a vízszintes vonalig kiférjen s a másik alatta álló mezőt lehetőségig ne kelljen igénybe venni, azért ha a hosszúnak tetsző czímet úgy lehet rövidíteni, hogy tiszta s teljes értelme marad, ezt bátran lehet tenni, de arra nagyon kell ügyelni, hogy rövidítés a czím első sorában teljességgel ne történjék, s a czím első szavai teljes betűhűséggel írassanak le, tehát a rövidítést csak a 2-ik, 3-ik sat. sorban lehet tenni. Fogalmazni, kikerekíteni, egyszóval változtatni nem szabad, az összes rövidítés csak is jelzők és pleonasticus mondatok kihagyására terjedhetvén ki, s ezt mindig nagy vízszintes apró vonalkákkal vagy pontokkal szükség megjelölni. A 17-ik században divatozott igen hosszú könyvczímeknél azonban elég lesz az 1-ső vagy 2-ik pontig, avagy pontosvesszőig menni, meddig t. i. az ember egy egész mondatot kap, azután pedig oda írni, sat.

c) Ha a mű több kötetből áll, általánosságban már e mezőn ki kell tenni, hogy hány kötet? itt a következőkre kell ügyelni: 1. külön vannak-e ugyanazon műnek egyes kötetei bekötve vagy sem? 2. teljes-e a mű az utolsó kéznél levő kötettel, vagy még várunk hozzá? 3. egész-e a mű, avagy hiányos?

Mihelyt valamely mű több kötetből áll, a czím leírása után azonnal megjegyezzük a mezőn, hogy 2 voll. vagy magyarúl 2 kött. a mi annyit tesz: két kötet külön kötve, vagy pedig 2 köt. együtt, s ez annyit tesz, hogy a két mű két kötete egybe van kötve; 4. köt. 2 dbban annyit tesz, hogy a mű két-két kötete van összekötve. Igy jelezzük a kötet-számot, midőn a mű teljes; ha azonban nem teljes és még várunk hozzá, akkor így: vol. 1. 2. 3., mikor mind együtt van már s többet nem várunk, oda írjuk, hogy „complet” vagy magyarúl „teljes”; ha a mű hiányos, oda írjuk hogy „defect” vagy [176magyarúl „hiányos”. Csonka műveknél a lapozás is itt történik, ha csak a mű czíme hosszasága miatt nem kénytelen az ember az alatta lévő mezőn folytatni a czímleírást; a lapozás ilyenkor mindíg zárjel közt történik ( ), megkülönböztetésűl a nem hiányos művek lapozásától, mely szabadon történik.

A VII-ik vagyis a vízszintes vonal alatti mezőn ugyanazt, a mit több kötetes műveknél az előbbi mezőn csak általánosságban említettünk volt meg, azt t. i. hogy hány kötetből áll, itt már teljesebben részletezzük ilyformán:

I kötet       4 + 112 + 2.

II kötet       150 + 4

      ha össze vannak kötve, így:

{ I kötet       4 + 112 + 2.
II kötet       150 + 4.

Ugyanegy műnek egybekötött részeit mindíg inclaválni kell.

A VI-ik mező üresen marad, de e mezőn czélszerűen lehet a gyűjtőművek lapszámozásait eszközölni, hogy így a felvételök első pillanatra különbözőnek tűnjék fel a több kötetes művekétől, ezekről elég annyit tudni, hogy a felvétel ezeknél is ugyanaz, mint a több kötetes műveknél, vagyis a részletezés az V-ik mezőn történik, s mivel ezeknél utalások mindig vannak, az egyes szerzők neveiről a főczímlap rendszavára, az ily utalólapokon a társ-művek következésrendjét is ki kell tenni arab számjegygyel, erre a helyet tetszés szerint választhatni, lehet a II-ik mezőn a signatura alatt, lehet a négyfelé osztott III-ik mező egyik üresen hagyott koczkáján is, így N. 1. vagy N. 2. mi a signatura alatt a mezők sarkán, jobbra jegyezzük meg azért, mert nálunk e koczkák más czélokra vannak elfoglalva, különösen a mi könyvtárunkban elég számos összekötött művekre, minthogy ezeknél a többiekről mindig visszaútalás történik a legelső mű czímlapja rendszavára, s rendezésünk szelleme azt hozza magával, hogy a czímlapoknak a különféle elbánású könyvek különbségéhez képest úgy kell felvéve lenniök, hogy egy pillanatra tudni lehessen, valamely czímlap minő könyvet képvisel, – ebben rejlik az oka a mi rendezésünkben dívó különbféle jelzéseknek.

Összekötött művek ujabb időben ritkán avagy alig fordulnak elő, annál gyakoribbak voltak régenten, midőn nem ritkán a legheterogénebb művek is összeköttettek, s minthogy könyvtárrendezésekben sok bajt okoznak, a legtöbb könyvtárakban szétbontatnak s úgy bánnak el aztán velök, s legfeljebb csak az egészen homogen tárgyazatúakat [177hagyják együtt, minthogy ilyenkor a szakosztály megválasztását nem akadályozzák s gyűjteményeknek tekintetnek. A müncheni udvari könyvtárban azonban rendesen együtt hagyatnak, s az elbánás az, hogy az összekötöttek közűl csak a legelső láttatik el a főczímlapon a szak jegyével, a melybe tartozik, a többnek pedig a főlap hátán csak a rendszavaik íratnak le sorba, úgy, a mint következnek a bekötés rendjében, – egymás alá, azután az így elszámlált rendszavak útmutatása szerint az illető könyv, mely szakba való tartozandóságára való tekintet nélkűl csak útaló (csakhogy teljesb) lapok vétetnek fel; ugyanezen eljárás követtetett eddig a muzeumi könyvtárrendezésben is, a mostani könyvtárnok azonban ezek szakszerű signaturáikkal való elláttatását, s a szakrepertoriumaikba való bevezettetését szintén kivánatosnak találván, ennek életbe léptetését elrendelte. Ennek akként tettünk eleget, hogy az útaló lapok négyzet rovata felső szélső koczkáját fordítottuk e czélra, s ott láttunk el minden ily összekötött művet a könyv tartalmához képest külön signaturával, s úgy iktattatott be az illető szakrepertoriumba is, de külön szám nélkűl, csupán útalással az első mű signaturájára és számára.

Egyetlen kötetet képező művek lapozása mindig a IX mezőn történik, és pedig úgy, hogy elkezdvén a mű czimlapján legelőbb az előszó, felajánlás és bevezetés lapjait jegyezzük olyan számmal, a milyen van a könyvben használva, azután megyünk magára a műre, s kiteszszük ennek is a számát, végre a tárgymutatóra sat. s mindezeket egymástól egy + jegygyel választjuk el, p. o. X + 160 + 5. Ez annyit tesz: előszó X lap, maga a mű 160 lap, tárgymutató 5 lap. Ha térképek, tervrajzok, táblázatok, arcz-, avagy tájképek, kő- vagy aczélmetszetek, avagy bármi néven nevezendők ábrák és műmellékletek vannak, ezeket is mindig gondosan ki kell tenni. Régibb könyveknél mindez bonyolódottabb, de leírásokat a helyszűke nem engedi.

A VIII-ik mezőre jön első sorban a nyomtatás helye, ez alá 2-ik sorban az évszám, 3-ik sorba a könyvnyomtató czég neve.

X. mezőre jön a mű nyelvezete, melyen írva van.

XI. mezőre a könyv származata (provenientia) péld. az ajándékozó neve.

XII. mezőre jön a könyv kötésének minősége: díszkötés (selyem, bársony), egész bőr, szattyán, borjú-bőr, sertés-bőr, félbőr, vászon, félvászon, kemény kötés. (Itt a magyar könyvtározás terminologiája érdekében valóban nagyon kivánatos volna valamely megállapodás létesítése.)

[178A könyvczímek lemásolásánál s illetőleg czímlapok felvételénél különös figyelmet érdemelnek az útalások (Rückweise) és pedig

a) egyik rendszóról a másikra.

b) Fordító vagy commentator nevéről a szerző nevére.

c) Gyűjtő-műveknél az egyes szerzők neveiről a fő-czímlap rendszavára.

d) Összekötött műveknél minden többi hozzákötött műről az első helyen bekötöttnek rendszavára.

Ezekhez jönnek végre az egészen homogen tartalmú apróbb röplevelekből s ívekből, a milyenek: egyletek s intézetek évkönyvei, hirdetményekből s az alakított gyűjtemények s az ezek ismertetését lásd alább.

Az útalásokat az ide mellékelt kitöltött czímlapok világosabbá fogják tenni.

Itt még csak azt kell jól megjegyezni, hogy a főlapon azt a szót, a mely az útalásnak tárgyául szolgált, mindig alá kell húzni téntával, továbbá azt, hogy az egyes könyvekről felvett fő- és melléklapokat czélszerű lesz házi fonallal avagy pamuttal lazán összekötni, hogy így a legutolsó műveletig (repertoriumokba igtatás- és számokkal ellátásig) együtt maradásuk biztosítva lehessen.

1. Egyszerű felvétel mintája útalás nélkül.

Szentgyörgyi
József
V.
Zool.
8-r.

A legnevezetesebb Természeti dolgok esmereti. Az
alsóbb iskolák számára készítette (–)
I Darab. XIX réztáblákra metszett rajzokkal
Debre-
czenben
1803
Szigethy
Mih. által.
XXXII
+ 33° + 35
+ 25 +
XIX rézm.
tábla.
magy. félbőr
kötés.

[1792. Fordító nevéről szerző nevére útalás mintája. a) Főlap.

Homer II.
A. gr.
8-r.

(–) Iliása. Iskolák számára magyarázta és kiadta
Ponori Thewrewk Emil
Wigand
K. F.
könyvnyom-
dája 1862.
92 ll.
görög-
magy.
P. Thewrewk E. úr ajándoka. egész
vászon.

3. Fordítő nevéről szerző nevére útalás mintája.
b) utaló vagy is melléklap.

Thewrewk
(Ponori) Emil
II.
A. gr. 8-r.

Homer Iliása
V. Ö: Homer.

[180Gyűjtőmű fő- és melléklapja felvételének mintája.

a) főlap.

Házi-könyvtár III. Hung e.
8-r.

I.
II.
III.
A „szent István társulat” Évkönyve, 1871.
Pór Antal: Szent István király. Történelmi tanulmány, 1875.
Zádori János: Földünk helyzete a mindenségben, 1871. és így tovább, minden egyes műről útaló-lapot veszünk fel és ahol, mint itt is, a tartalom vegyes, a négyzet szélső felső (2) koczkáján az egyes műveket külön szakjegygyel láthatjuk el az útaló-lapokon, mint az összekőtött művekről említém.
Pest,
1871.
Nyomt. az
Athenaeum
nyomdájában.

Gyűjtőmű fő- és melléklapja felvételének mintája.

b) melléklap.

Pór Antal I
Nr. 2.
III
Hung h.
Hung
e.
8-r.

Szent István király
V. Ö: Házi könyvtár.
NB. 1. Itt a könyvtár szóra is kell fölvenni egy útalást, így: Könyvtár (Házi)
NB. 2. A mű azért kapta a főlapon a Hung. e. szakot, mert a kiadó sz. István társulat adja ki, – különben vegyes tartalmánál fogva a Varia szakba jönnek.

[181A gyűjtemények kétfélék lehetnek, u. m. a) egyletek, társulatok, intézetek évről-évre kiadatni szokott s azon egy czímet viselő évkönyvei, kiadványai, sőt ide tartoznak a schemastismusok s naptárak is, ha t. i. mint például a „Nemzeti Kalendáriom”, több évek során át folyvást megjelennek, – ha a rendszó időközben változott volna, ezen útalással mindig könnyen lehet segíteni; b) apróbb röpíratok s nyomtatványok, p. o. hírlapok, hirdetmények, köszöntő versemények, falragaszok, dissertatiók, sat., az elbánás ehhez képest szintén kétféle, az elsők az intézet, egylet, társulat czégét kapják rendszóúl, a másodrendbeliek mindig e szót „Gyűjtemény”, az elsők ha mind együtt vannak, szakadatlan sorban futhatnak, a másodikfélék lehető újabb szaporulatok számára, vagy szökő számokat kapnak az első és utolsó egyed számain belül, péld. 566–666 az első és utolsó szám, a közbensők tehát nem futnak szakadatlan sorban, hanem ilyenformán 560, 563, 566 s egész a végső 666 számig, vagy pedig mindnyájan csak egyetlen számot kapnak, de a külön egyedek az útaló lapokon (mert ilyet mindegyik kap), szintén szökdöső rendben tört számokat kapnak, péld. 415/1–100 lehet őket összekötni, de tekintettel az újabb szaporulatok lehetőségére, czélszerűbb őket tokokban helyezni el.

A tisztelt olvasót arra kívánom figyelmeztetni, hogy ezen ismertetés csak a m. nemz. muzeumi könyvtárrendezést tartotta szem előtt, a mivel tehát épen nem akarom azt mondani, hogy a czímlapoknak rovatokkal ellátása mulhatatlanúl szükséges, de azt igen is mondom, hogy a leírás szabályai ugyanazok, akár legyen a czímlap rovatokkal ellátva, akár nem, a különbség mindössze is annyi, hogy a második esetben a czímet egy tiszta, lehetőleg 4° vagy 8° papírra leírjuk s csak is a szakot (signaturát) teszszük legfelül külön ennek felibe, a papír közepére a főlapon, jobbfelül széltül ha melléklap.

II. Ezek után áttérhetek a II-ik műveletre, a könyvek szakonkénti felállítására.

Midőn az egyes könyvek czímlapoztatnak: minden egyes mű szakosztálya felíratik ugyan a maga helyére (a II. mezőn), de még most számot nem kapnak, hanem a helyett a czímlapok (mind a fő-, mind az útaló-lapok) egyelőre csak az illető könyvbe tétetnek s minden könyv a maga helyére (értvén itt most már az illető szakot, s ezen belül az illető ívrétet is) eltétetik, s folytattatik a munka egész addig, míg valamennyi mű felvéve nincs (e betűszerinti sorakoztatást czélszerű mindjárt a felvétellel egyidejűleg megkezdeni, s az egy napi felvételt naponként beosztani az illető szakba), ekkor a fő czímlapok [182rendszavai útmutatása szerint a könyvek minden szakban ívrétenként ábécze szerint rendeztetnek, s ennek megtörténtével, minthogy most már a könyvek ábécze-rendben állanak, mind a könyvek, mind a rólok felvett fő- és melléklapok folyó számokkal, mindazáltal lehető szaporulatok számára hézagok hagyásával szabály szerint elláttassanak, a folyó-szám a könyv táblájára is és pedig legfelül írónnal feliratik, s ha paizsacsok (etiquette) vannak, ennek megfelelőleg minden könyv sarkára egy ily paizsacs ragasztatik, melyre mind a signatura, mind a szám, melyet kapott, feliratik, s ezzel a könyvek felállítása megtörtént.

Szükségesnek látom itt még azon figyelmeztetést, hogy ugyanegy szak 3 ívréte 2° 4° 8° ugyanegy repertoriumba fognak ugyan jönni, de azért a számozást minden ívrétben előlről kell kezdeni.

III. A fő- és mellék, vagyis útaló lapok eddig együtt voltak, mindenik a maga helyén az illető könyvben, most onnan szakonként ábécze-rendben kiemeltetnek s a repertoriumok készítéséhez lehet fogni.

Ennek készítése abból áll, hogy a szakonként és ívrétenként ábécze-rendben elrakott fő-czímlapok útmutatása szerint a könyvnek czímei ugyanily rendben s lehető rövid kivonatban a repertoriumokba íratnak, s ez képezi a könyveknek szak- és egyszersmind helyi catalogusát.

Alakja lehető egyszerű, veszünk egy ivet s annak mind a 4 oldalát két-két hasábra osztjuk, legfelül egy vízszintes két ujjnyi rovatot hagyunk, azután ugyanily szélességben végig vonalazzuk az egész oldalt, továbbá baloldalról szintén ugyanily széles rovatot hagyunk felülről lefelé a könyvek számainak beigtathatása végett, s kezdjük a beigtatást a 2-rétűeken, s a számozást újra kezdve, folytatjuk a 4- és 8-rétűeken.

Itt a következőket kell szem előtt tartani:

a) Kellő tekintettel kell lenni a majdani szaporulatokra, azért tehát a helylyel nem kell gazdálkodni, czélszerű lesz tehát egyik műtől a másikig 2, 4, 6 sőt több üres helyet is hagyni fenn a szükség kivánalmához képest. Különösen szem előtt kell tartani az oly betűket, melyek minden nyelvben vannak, hogy aránytalanúl sok szerző neve kezdő-betűit képezik, az ilyenekre tehát több, a kevésbbé terjedelmes betűkre kevesb üres helyeket lehet fenntartani.

b) A czímnek a repertoriumba való bevezetésénél a czímből minden felesleges magyarázatot, mellékneveket, pleonasmusokat, s hasztalan szószaporítást egyszerűen ki kell hagyni s csak is a leglényegesbet [183kell megtartani. Ha két kiadása van egy műnek, ezt mindig ki kell tenni azon a nyelven, melyen a mű írva van, p. o. 2. edit. vagy 3. Aufl. vagy 2. kiadás, a kötetek számát úgy mint fentebb előadám 2 kött. vagy két kött együtt, vagy 4 rész két kötetben, végre az évszámot. A lap-számot nem teszszük ki.

IV. Be lévén a könyvek czímei a repertoriumokba is vezetve, következik az összes czímlapoknak a szakosztályokra való tekintet nélküli szétvetése és egy általános catalogussá ábécze-rendben való egyesítése. Itt ridegen az ábéczéhez kell ragaszkodni, és pedig: a) az egyes czímlapok betűrendjére s illetőleg azok sorrendjére nézve mindig a czímlap rendszava határoz; b) mikor két önálló műnek ugyanazon rendszava van, a mű czímében legelőször előforduló főnév; c) midőn ugyanazon szerzőnek több műveit kell egymásra következtetni, szintén ez; d) ugyanazon mű több kiadásánál az időrend; e) eredeti mű és fordítás között mindig az eredeti jön első helyre, s csak azután a fordító és commentator.