Magyar Könyvszemle   1. évf. 1876. 3.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

A „FARKAS LAJOS”-féle GYŰJTEMÉNY CODEXEI
A MAGYAR NEMZETI MUZEUM KÖNYVTÁRÁBAN.
Közli: Csontosi János.

A Magyar Nemzeti Muzeum könyvtárának újabb gyarapodásai között, kiváló helyet foglal el a „Farkas Lajos”-féle könyv- és kéziratgyűjtemény, mely a nmélt. vallás- és közoktatási m. kir. ministerium áldozatkészsége folytán, 1873. deczember 10-én a könyvtár tulajdonába ment át. A gyűjtemény mint Losonczi Farkas Lajosnak egész életén át nagy szorgalommal és szakismerettel gyűjtött hagyatéka, bár mennyiségére nézve nem tartozott a jelentékenyebbek közé (csak 1386 kötet nyomtatvány és 223 kéziratból, összesen tehát 1699 kötet, illetőleg darabból állott), mindazáltal minőségére nézve oly becses, hogy azt méltán a Jankowich gyűjteménye mellé helyezhetjük.

XVI–XVIII-ik századbeli magyar irodalmi unicumok és ritkaságok, továbbá romai s görög classicusok fényes kiadásai, végre hungarikák, középkori latin írók művei s könyvészeti szakmunkák képezik [135a nyomtatványok gazdagságát; és ha az egész gyűjtemény belértékének emelése szempontjából különösen hangsúlyozzuk azon körülményt, hogy a kéziratok között 14 XII–XVI-ik századi latin görög, olasz, német és cseh codexet találunk s hogy a muzeumi könyvtár a Jankowich-gyűjtemény megvásárlása óta ennyi codexxel egyszerre nem gyarapodott, eléggé indokolva lesz a jelen közlemény, mely a könyvgyűjteményhez tartozó e codexek részletes ismertetését tűzte ki czélul.

* * *

A symbolikus írástól kezdve a legkifejlettebb betű-írásig, az írás mint a tudományos ismereteknek a könyvnyomda feltalálásáig kizárólagos terjesztője, fontos tényezőként szerepel az emberiség közmívelődési történetében. A hajdan- és középkorból a századok hosszú során át, az írás közvetítésével reánk származott tudományos kincsek, mind megannyi elbeszélői az írás viszontagságos történetének s belértékükön kivül palaeographiai, műtörténelmi, néha nemzeti emlékek is fűződnek hozzájok. És miután köztudomás szerint az őseredeti (autograph) kéziratokat legnagyobbrészt megsemmisítette az idő enyészete s a hajdankor írott emlékeiből még másolatban is – ha szabad így szólnunk – alig egynehány töredék maradt fenn Európa összes könyvtáraiban, a tudomány közszükségévé vált eredeti kézirat gyanánt fogadni minden oly codexet (régi írott könyvet), melynek iratási ideje a középkorig nyúlik fel s mely a közszellem szükségeihez képest különböző időben s különböző helyeken többszörösítve, tárgyánál, ritkaságánál s történeténél fogva, igen tanulságos adatot szolgáltat kora közmívelődési történetéhez. Innét magyarázható azon kiváló érdekeltség, melylyel a tudományos világ a régi kor írott emlékei iránt viseltetik, innét az eljárás, mely számukra a könyvtárakban elsőrendű helyet vindikál.

Ezen szempontból végig menni a századok folyamán s az írás különböző phazisait, a mint a codexek és oklevelekben változva alakult, korszakok szerint tanulmányozni, a reánk írott emlékeket minden sajátságaikkal együtt kritikai szemmel vizsgálni, a valódiakat a hamisítottaktól megkülönböztetni, a többszörösítés alkalmával becsúszott tévedéseket s variansokat megjelölni, végre az írásnak mint rendszeresen cultivált műágnak összefüggését a könyvfestészettel kimutatni s ezáltal a történet, irodalomtörténet és philologia számára a tért előkészíteni, mindez a bibliographiával karöltve járó kritikai ősírástan [136(palaeographia) feladata. És ha hozzáteszszük, hogy a tudomány általános szempontja mellett van egy másik is, melyet a muzeumi könyvtár speciális nemzeti hivatása szab elénk, úgy nehány vonásban megjelöltük az irányt, mely a codexek sajátságainak vizsgálatában vezérel.

Ezeknek előrebocsátása után, az általunk föntjelzett codexek részletezésére térve át, először a latin s azután a többi nyelvűket fogjuk ismertetni.

LATIN CODEXEK.

I.
Tractatus de Substantiis.

Czímnélküli csonka hártyacodex, a XII-ik század végéről vagy a XIII-ik század elejéről, 8-adrét 64 levél, ismeretlen szerzőtől, év nélkül.

A durva hártyára stylussal húzott vonalakon, egyenes kis betűkkel (minusculae erectae), itt-ott szegletesekkel, egyenetlenűl írott codexet, zöld, vörös és kék színnel tarkított nagy kezdők, valamint a szöveg közt előforduló mértani s csillagászati tollrajzok ékesítik. Tartalma természettudományi s polemikus párbeszédek alakjában, 6 fejezeten (distinctio) keresztűl bölcselmi és természettudományi kérdéseket fejteget.

I-ső levél túlsó lapján kezdődik az ismeretlen szerző előszava: „Queris venerande dux romanorum et comes Andegavensium[1] cur magistris nostri temporis minus creditur quam antiquius crederetur” sat., melyben a normandiai herczeget vitatkozásra felszólítja. II-ik levél túlsó lapján kérdés és felelet alakjában kezdetét veszi a vitatkozás, melyben a herczeg „dux”, szerző pedig PHS. névvel vannak jelölve s a herczeg ezen szavakkal indítja meg a vitát: „Quoniam officium interrogandi mihi est injunctum quero etc.”, ezután 6 distinctión keresztül tart a párbeszéd s az 58-ik levél innenső lapján végződik ezen szavakkal: „et vim discernendi et intelligendi retinens nec discernit nec intelligit” –; 58-ik levél túlsó lapjától kezdve egész 64-ik levél túlsó lapjáig vegyes tárgyú fejtegetések foglaltatnak, a 64-ik levél túlsó oldalán, XIV-ik századbeli ujgóth-írással végződik a codex következőkép: „et si forte necessitas sit subdiaconus fiat non autem supra.”

Fűzés.       [Cod. MSS. Lat. 26.]

II.
[137Magni Aureli Cassiodori Libri variarum.

Hártyacodex, a XIII-ik századból, 4-edrét, 155 levél, év nélkül.

Jól készített, itt-ott hézagos hártyára ujgóth betűkkel hibásan írott, 16 quaternioból álló codex, tollal rajzolt vörös és kék Inicialisokkal.

Az első levél innenső lapján kezdődik az előbeszéd vörös felírattal: „Incipit prefacio tocius operis”, az előbeszéd után 2-ik levél innenső lapján rubrumban olvasható a szöveg kezdete: „Incipit liber variarum, Capitulum I. Anastasio Imperatori Theodoricus rex. Oportet nos clementissime Imperator pacem querere” etc.; 155-ik levél túlsó lapján végződik a codex: „Explicit liber variarum Deo gracia.” E két utolsó szó a corrector által iratott, kinek igazításaival a szövegben és a levelek lapszélein gyakran találkozunk.

A „Libri variarum” Magnus Aurelius Cassiodorusnak (* 468 † 575), ki mint a góthok történetírója ismeretes, legkitünőbb és legkeresettebb műve. Tartalma államtudományi s nagyobbára gyűjteménye azon államokmányoknak, melyeket ő mint Theodorik góth király cancellárja, ennek nevében fogalmazott. Ezek ma is a latin stylistikának remekei. Midőn a góthok csillaga Olaszországban hanyatlani kezdett, 70 éves korában zárdába vonúlt s itt a tudományos ismereteknek a szerzetesek közötti terjesztése, az ókori remekíróknak ezek általi hibátlan többszörösítése körül, elévülhetlen érdemeket szerzett magának. Két ily czímű munkája: „De orthographia liber” – „De arte grammatica ad Donati mentem.” – melyeket a hanyatlásnak indúlt codexírás emelésére írt, helyesírási és nyelvtani tekintetben a codexírásnál az egész középkorban mérvadók voltak. – Meghalt 106 éves korában, a tudományok szolgálatában eltöltött 37 évi dícséretes tevékenység után.

Újabbkori fekete bőrkötés.       [Cod. MSS. Lat. 36.]

III.
Homiliai juxta ordinem Dominicorum et festorum super Evangeliis et Epistolis.

Hártyacodex a XIII-ik századból, 4-edrét 60 levél, ismeretlen szerzőtől, év nélkül.

Jól készített hártyára, két hasábon, kis szegletes, nagyobbára már újgóth betűkkel írott, a fejezetek elején majd vörös, [138majd kékszínű kezdőkkel ékesített codex, erkölcstani tartalommal. 1-ső levél innenső lapján, az első hasáb homlokzatán rubrumban olvasható: „Dominica prima de adventu ad Romanos”, a szöveg kezdődik következők szavakkal: „Nox praecessit dies autem apropinquat” etc., 60-ik levél innenső lapján, mely csak egy hasábot tartalmaz, végződik a codex: „quod facere dignetur Jehsus christus benedictus qui vivit et regnat deus per omnia secula seculorum Amen.” – A levél túlsó lapja, valamint az innenső második hasábja üres, a lapszéleken egykorú jegyzetek láthatók.

Fűzés.       [Cod. MSS. Lat. 46.]

IV.
Sancti Bernhardi Abbatis Epistolae.

Hártyacodex a XIV-ik századból, 4-edrét 146 levél, év nélkül. Sárgás, roszúl készített hártyára újgóth jelleggel egyenetlenül írt, igen sok vörösszínű kezdőkkel ékesitett codex, asketikus tartalommal.

1-ső levél innenső lapján rubrumban kezdődik a prologus: „Incipit prologus in Epistolam primam sancti Bernhardi.” etc., alább pedig pár sorral kezdetét veszi a szöveg: „Incipit liber epistolarum sancti Bernhardi ad Rudbertum etc. – Bernardus abbas clarevallensis Ruberto adolescenti” etc., – végződik a codex 146 levél túlsó lapján: „qui docet manus nostras ad prelium et digitos ad bellum sit benedictus Deus in secula seculorum Amen.” – Ezután egykorú írással e distichon olvasható:

„Quorum principia constat viciosa fuisse
Aut vix aut nunquam convaluisse valent.
† Hec Brunellus auctor †.”

A szövegben igazítások, a lapszéleken jegyzetek láthatók.

Bernárd clairvauxi zirci apát (* 1091 † 1153) a középkor mystikus íróinak legkitünőbb képviselője, kit némely életírói „oraculum saeculi sui” czímmel tiszteltek meg, kétségkivűl egyike volt kora legérdekesebb alakjainak. Barátságáért királyok és pápák versenyeztek s ő, az egyszerű barát, esze, tudománya, szónoki tehetsége és rettenthetlen bátorsága erejénél fogva, vezéri állást foglalt el köztük. Eredeti ember volt, ki a korszellem által vezérnek kijelölve, a maga által kitűzött mystikus irányban haladt s a királylyal és pápával szemben is foglalt állást.

[139Nagy ellenlábasa Abelárdnak és Bresciai Arnoldnak, kinek rationalistikus irányú tanait hevesen megtámadta s befolyása által kieszközölte, hogy ezek az egyház által is kárhoztassanak. Halálakor 160 zárda benne gyászolta alapítóját.

Ujabbkori fekete bőrkötés.       [Cod. MSS. Lat. 71.]

V.
Johannis Scholastici Abbatis montis Synai opera.

Hártyacodex XV-ik századból, kis 2-odrét 289 levél, előbbi birtokosa szerint Mátyás király könyvtárából való.

Finom fehér, itt-ott ügyesen foltozott hártyára, olasz kézzel szépen, de hibásan írt codex, melynek kiváló díszét aranyozott nagy Initialisok s a czímlap három széleit elfoglaló arabeszkes ékítmények képezik. Az első könyvtábla belső borítékán egykorú cursív írással a codex tartalma olvasható: „In hoc volumine conplectuntur: Vita Johannes Scholastici Abbatis montis Synai.

Liber Johannis Scholastici de spiritualis gradibus scale. Ejusdem liber unus ad pastorem.

Comendatio praecedentis operis a Johanne Abbate Raitensi.”

1-ső levél innenső lapján az alsó lapszéli ékítmények közt zöld koszorútól körülvett kék mezőben, fekete holló kifeszített szárnyakkal látható, csőrében arany gyűrűvel. Ugyane lapon kezdődik a codex előszava ezen szavakkal: „Hortatus et domine” etc., végződik a 2-ik levél tulsó lapján: „Explicit praefatio”; itt Johannes Scholasticus életrajza következik: „Incipit vita Sancti Johannis Scholastici a Daniele monaco sub compedio scripta”; – mely tart egész a 6-ik levél túlsó lapjáig, hol olvasható: „Explicit vita”; 7-ik levél egészen és a 8-ik innenső lapja az invitatoriumot és Joannes Scholasticus feleletét foglalja magában: „Incipit epistola Johannis Abbatis Raitensis ad Johannem Scholasticum, ad describendam spiritualem scalam” és: „Joannis responsum”; ugyanazon levél túlsó lapján kezdetét veszi az érdemleges szöveg: „Incipit spiritualis gradatio, et primum de perfecta abrenunciacione seculi, gradus primus. Cum summe incomprehentibilis atque incircumscripte bonitatis Deus noster et rex” etc., végződik 174. levél innenső lapján: „Explicit gradus XXX et ultimus spiritutis scale a Johanne Scholastico edite mirabiliter et feliciter.”; 174-ik levél túlsó lapján szerzőnek ily czimű munkája következik: „Ejusdem ad pastorem liber [140incipit in quo agitur qualis esse debeat rationalium omnium pastor. Inferiori quidem libro etc.” – Végződik a 185-ik levél túlsó lapján: „et perfectione beata est. Explicit liber ad pastorem feliciter”; ugyanott kezdetét veszi a zárszó ezen szavakkal: „Commendatio precedentis operis a Johanne abbate Raitensis cenobii scripta, in quo totum fere opus brevissime et mystice exponitur laudaturque scriptor eximie”, mely a 189-ik levél innenső lapjáig tart, hol a codex következőkép végződik: „Caritas autem Deus est Amen 1470.” – Alább pedig violaszínű cursiv betűkkel olvasható: „Finivi legendo et signando die 26 Septembris 1470. (Jo.) – E jegyzet a correctortól származik, kinek igazításait a szöveg közt és a lapszéleken gyakran látjuk. A codex iratási ideje tehát 1470, tartalma asketikus s szellemi szerzője egy János nevű szerzetes-barát (*523 † 606), kit Scholastikusnak, másképen Climakusnak is neveztek.

Kérdés merűl most fel, valjon a codex csakugyan a Corvinák közűl való-e? Mire nézve megjegyezzük a következőket:

A kérdéses codex 1-ső levelének alsó lapszélében előforduló holló, kifeszített szárnyain kivűl vörös színű lábai és csőre által, de azáltal is, hogy az egész mezőt egymaga foglalja el, különbözik a Corvin-codexekben előfordulni szokott többi hollóktól, melyek rendesen a 4 pólya és cseh oroszlán vagy egyéb jelvényből összetett kettős czímer közepén, kis pajzsban (parmulában) álló helyzetben jönnek elő fekete csőrrel, fekete lábbal. S a hol kivételesen a czímlap díszes iconismusában, a czímeren kivül még külön is előfordulnak, ott mindenütt fekete csőrrel, fekete lábbal álló helyzetben láthatók.

Ha tehát itten a holló a többiektől eltérően fordul elő, úgy ez az első ok arra, hogy a codex corvina-valódiságában kételkedjünk. S habár készséggel beismerjük, hogy írásbeli jellegére, diszítésére nézve a másodrendű Corvin-codexekkel egyenlő, s barna bőrű selyemkapcsok nyomait viselő kötése, a hátsó rész kivételével a XV-ik századból származik, mégis tekintetbe véve, hogy a czímernek szánt kék mező festése semmi politurával nem bír, sőt maga a szín is sokkal világosabb, mint a minőt a többi corvinákban észleltünk, de egyébb oknál fogva is, a hollót Mátyás király idejéből s a codexet az ő könyvtárából valónak nem tartjuk. [Cod. MSS. Lat. 198.]

(Vége következik.)


[1] Anjou.