<back to contents>

 

Krónika

Zachar József

A csendőrség a XIX. században

Első Nemzetközi Csendőrségtörténeti Kollokvium
Párizs, 2000. március 10-11.

 


A Robert de Sorbon (1201-1274), IX. (Szent) Lajos udvari káplánja által eredetileg szegény papjelöltek bentlakásos akadémiájaként alapított tanintézmény nagy utat tett meg, míg 1559-ben párizsi teológiai fakultás lett, és még nagyobbat, mire az alapító nevét viselve, a világ egyik leghíresebb egyetemévé vált. Az 1999/2000. évszázadváltós oktatási évben újabb lépés történt a még teljesebb képzés irányában. A Sorbonne Egyetem széttagozódása után is egyetemköziként működő XIX. századi történeti kutatóközpont meghirdette a csendőrségtörténeti stúdiumot az Alain Corbin professzor vezette Párizs I és a Jean-Pierre Chaline professzor vezette Párizs IV Egyetem illetékes tanszékén. Az oktatás további négy egyetemi tanár és hat docens bevonásával történik, óriási érdeklődés mellett. Miután pedig megnyílt a lehetőség, hogy a "XIX-XX. századi társadalom-, politika- és művelődéstörténet", illetve "A kortárs világ" doktori iskolában is foglalkozzanak a csendőrség történetével, már az első lehetséges alkalommal 26 fő nyert ezirányú dolgozatokkal felvételt.

Ilyen folyamat beindulásakor természetesnek tűnik, hogy a nyugat-európai hagyományoknak megfelelően a Sorbonne e két egyeteme (Párizs I és IV) az Országos Csendőrség Történelmi Szolgálatának a közreműködésével és az Országos Tudományos Kutatási Központnak a támogatásával nemzetközi tudományos eszmecserét szervezett 2000. március 10-én és 11-én. Mielőtt erről esne szó, érdemes röviden bemutatni az előbbi intézményt is.

Miként a Francia Köztársaság Haderejének tagolódása szerint létezik a Szárazföldi, a Légi és a Haditengerészeti Haderőnem önálló három Történelmi Szolgálata, ezek mintájára önállóan megszervezve 1995 óta működik az ugyancsak a Védelmi Minisztérium irányítása alatt álló Országos Csendőrség Történelmi Szolgálata. A korábbi háromhoz hasonlóan ezen belül külön szervezeti egységet képez a Csendőrségtörténeti Kutatások és Tanulmányok Intézete, a Nemzeti Örökséget és Hagyományt Ápoló Csendőr Központ, a Csendőrkiadó, amely három részleg a Párizs közeli, Maisons Alfort településhez tartozó Charen­ton erődjében működik, a Csendőrség Központi Levéltára, amely az Indre megyei Blanc bázisán nyert elhelyezést és a Seine-et-Marne megye székhelyén, a Melun városbeli csendőrtiszti-iskolában már 1946 óta létező Csendőr Múzeum.

Rátérve az Első Nemzetközi Csendőrségtörténeti Kollokviumra, annak helyszíne az alapító nevét őrző utcában, a Régi Sorbonne legnevesebb történelmi épületében található pompázatos "Nagy Előadóterem" volt. A rendezvény egyúttal a 2000-ben induló "Párizs és vidék a XIX. században" című négyéves nagy akadémiai kutatási programnak a nyitányát is jelentette. Az érdeklődés szakmai körökben ennek megfelelően óriási volt. Az előadók két vonulatot képviseltek a szervezők tudatosan vállalt elképzelése szerint. Ennek szellemében a téma professzoraiként meghívott 22 előadó mellett a témában jelentős jártasságot tanúsító 10 doktori iskolai hallgató is lehetőséget kapott a bemutatkozásra. A magyar rendvédelem-történeti kutatás jelentős nemzetközi elismerését jelenti, hogy a kevés külföldi (Nagy-Britanniából 3, Belgiumból 3, Spanyolországból 1) meghívotthoz csatlakozhatott Parádi József, a hadtudományok kandidátusa, főiskolai tanár, a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság elnöke és Zachar József, a Magyar Tudományos Akadémia (történelemtudományok) doktora, a Magyar Hadtörténészek Nemzeti Bizottságának elnöke, a Magyar Hadtudományi Társaság elnökhelyettese.

A március 10-i megnyitó ülésen a közel háromszáz résztvevőt a szervező bizottság

203


nevében a XIX. századi történeti kutatóközpont két társigazgatója, Alain Corbin (Párizs I Egyetem) és Jean-Pierre Chalin (Párizs IV Egyetem), mindkettő tanszékvezető egyetemi tanár, továbbá Georges Philippot hadosztálytábornok, az Országos Csendőrség Történelmi Szolgálatának vezetője üdvözölte.

Ezután bevezető előadásában Jean-Noël Luc egyetemi tanár (Párizs IV Egyetem) idézte fel a Forradalmi Gyűlés által 1791. február 16-án elfogadott törvénnyel létrehozott Nemzeti, 1804-től Császári, 1815 óta Királyi, 1830-cal kezdődően megyékre tagozottan tovább élő és működő, 1853-tól ismét központosítottan Csá­szári, végül 1870-től kezdődően máig Országos Csendőrség kétszázéves útját. Középpontba a kutatáselméleti kérdéseket állítva, szólt ennek a hol "fegyveres őrtestületnek", hol "az erkölcsi rendet biztosító kormányzati intézménynek" nevezett szervezetnek a francia történelemben játszott szerepéről "Csendőrségtörténet - egy új műhely?" címmel. Elsődlegesen azt emelte ki, hogy a fegyveres konfliktusok, politikai válságok és társadalmi zavargások korszakain túl a csendőr napi tevékenysége ugyanúgy kutatásra érdemes, mint a társadalomban elfoglalt helye vagy a közvélemény vele kapcsolatos alakulása. Ennek ellenére az egyetemeken folyt kutatás és oktatás ezekre a kérdéskörökre eddig nem terjedt ki. A hadtörténelemre szakosodottak elhanyagolták a polgári lakosság körében szétszórtan tevékenykedő csendőröket, míg a politika- vagy társadalomtörténettel foglalkozók érdeklődésén kívül maradt ez, a katonai társadalomhoz kötődő állami közeg. Csak a csendőrök maguk igyekeztek testületük múlt­ját feltárni, ez pedig újabb lendületet vett az Országos Csendőrség Történelmi Szolgálatának a létrehozásával. A csendőrtéma iránti érdeklődés utóbbi évekbeli fokozódása tükröződik az e vonatkozású szakdolgozatok és doktori értekezések számának ugrásszerű növekedésében. Erre figyelt fel a párizsi egyetemközi XIX. századi történeti kutatóközpont, amely immár elismeri a csendőrségtörténetnek, mint új kutatási iránynak a létjogosultságát.

A bevezetőt követő első tudományos ülésre "A csendőrség szervezése a Forradalom és a Császárság idején" témakörben Jean-Paul Bertaud egyetemi tanár (Párizs I Egyetem) elnökletével került sor.

Elsőnek Jacques Lorgnier tudományos kutató (Lille II Egyetem) "A maréchaussée öröksége az Országos Csendőrség szervezetében és küldetésében" című előadása hangzott el. Lorgnier először a háborúra egybegyűjtött királyi haderő fegyelmét, majd békeidőben az ország belső nyugalmát biztosító kikülönített katonai kötelékeknek, csak megközelítő értelemben: a katonai rendészeti alakulatoknak "a rossz életű emberek" és a gonosztevők elleni harcát idézte fel. A továbbiakban azt részletezte, miként fejlődött az alkalmi hadseregbeli fegyelmező osztagokból állandó fegyveres őrtestület, ezzel párhuzamosan hogyan vált az egyes falusi rendészeti testületek összessége állami rendőrséggé, illetve a kikülönített bírósági őrvédelmi alakulatokből mi módon alakult ki az igazságügyi őrtestület.

Őt Bernard Gainot egyetemi docens (Párizs I Egyetem) követte "A Csendőrség Forradalom utáni újjászervezése és az 1798-as szervezési törvény" című előadásával. Középpontban a mai Országos Csendőrség alapító kartájának tekintett, a francia forradalmi naptár szerinti VI. esztendő rügyfakasztó hó 28-án (a mi hagyományos keresztény időszámításunk szerinti 1798. április 17-én) kelt, az előző évi köztársasági államcsínnyel hatalomra került Második Direktórium által hozott, a Nemzeti Csendőrség újjászervezéséről szóló törvény állt. Ez ugyanis szakított az ancien régime korában fennállt maréchaussée-t csupán nevében megváltoztató és forradalmi irányítás alá vonó 1791-es törvénnyel azáltal, hogy az addigi decentralizált rendszert erősen központosított államhatalmi szerv és testület váltotta fel.

Pierre Léveque egyetemi adjunktus (Párizs I Egyetem) az elhangzottakhoz csatlakozva "A Tengeri Csendőrség a Konzulátus és a Császárság idején" című témáról tartott előadást. Léveque az 1798-as törvényből kiindulva, a törzsükkel Amsterdam, Boulogne, Cherbourg, Brest, Lorient, Rochefort, Toulon és La Spezia laktanyáiban, kötelékeikkel ezeken túl a másodrangú további kikötőkben és az ország belseje felé eső városokban is telepített új rendvédelmi testületi egységek 1799-es felállításával és működésének 1801-es törvényes szabályozásával ismertette meg a hallgatókat.

Szünet után, áttérve "A csendőrök, katonai szervezetük és a reá való emlékezés" című témakörre, az elnökséget Serge Berstein professzor (Politikatudományi Intézet, Párizs) vette át.

204


Elnökletével először Arnaud Houte tudományos kutató (Közigazgatási Főiskola, Saint-Cloud/Fontenay) mutatta be "Csendőrpályák. Földrajzi, hivatásbeli és társadalmi mozgások az Északi Századnál a XIX. század első felében" című előadását. Kiindulópontját a fegyveres őrtestületi szolgálatvállalás motivációja képezte. Az előadó az északi csendőrőrsök állományáról egészében megőrzött személyi adatlapok feldolgozásával igyekezett megállapítani az erős fluktuáció okait.

Őt Jean-François Péniguel egyetemi adjunktus (Rennes I Egyetem) követte "Az önkéntes csendőrök szerepe Ille-et-Vilaine megyében a Forradalomtól 1848-ig" című elő­adásával, amelyben bemutatta, mennyire épített a forradalmi nemzeti csendőrség rendfenntartó működésében az önkéntesek támogatására, közreműködésére, pártfogására, csatlakozására, különösen zavargások idején. Szavaiból kiderült, hogy Ille-et-Vilaine megyében ez a szerep a XIX. század első felében mindvégig jelentős maradt.

Xavier Borda doktorandusz (Párizs I Egye­tem) "Csendőrség és katonai jogállás. A vegyes igazgatás kérdése a Harmadik Köztársaság idején, 1870-1914" címmel mutatta be kutatásait. A katonai jellegű fegyveres őrtestületnek, mint a polgári rendőrség kiegészítőjének, a közigazgatási vagy igazságszolgáltatási szerepvállalásán túl az 1870/71-es fran­cia-német háborúban betöltött katonai rendőrségi funkcióját állította középpontba az előadó. Ebből kiindulva, a belpolitikában győztes köztársaságpártiak nagyfokú bizalmatlanságát, a csendőrség demilitarizálását célzó politikai hadjáratát és az ez alapján bekövetkezett számos reformot idézte fel. Befejezésül a katonai vezetés reagálásával, fokozódó ellenállásával foglalkozott, amely elvezetett a fegyveres őrtestületi jelleg máig tovább élő 1903-as helyreállításához, ahogyan befejezésül az előadó még részletezte.

Újabb előadóként Marie-Berthe Servier doktori iskolai hallgató (Párizs V Egyetem) "A Köztársasági Gárda története. Egy, a Szép Időben fogant hivatalos emlékirat" című forrásbemutatása zárta e blokkot. A ma az Országos Csendőrség önálló magasabb egységét képező Köztársasági Gárda eredete a XIX. század elejére nyúlik vissza, amikor a IX. (!) században létrehozott párizsi közbiztonsági testületet, a XIII. század óta királyi őrséget, majd 1736-tól kezdve, megnevezése szerinti Párizsi Gárdát a napóleoni háborúkban elvezényelték a hadszíntérre, és helyette a Császári Csendőrség egyik alakulatát, Párizs Köztársasági Gárdájának nevezve, hagyták hátra közrendvédelmi funkcióval. A gárdatörténet írása azonnal megkezdődött, és máig folyik. A ma is Napóleon-kori egyenruhában díszelgő, de egyébként hagyományos funkciót is ellátó, a közvetleneken túl egy-egy gyalog- és lovasezredből, valamint motorkerékpáros századból álló csendőr-magasabbegység története egyedülálló. Ennek első korszakát idézte fel az előadó a korabeli hivatalos krónika alapján.

Ebédszünetet követően a harmadik ülés "A csendőrség által végzett polgári és katonai információgyűjtés" témakörben Maurice Vaisse professzornak, a Jogtudományi Intézet igazgatójának (Párizs) elnökletével kezdte meg munkáját.

Elsőnek Nicole Gotteri főlevéltáros (Országos Levéltár, Párizs) "Louis-Léopold Buquet tábornok, a Spanyolországi Csendőrség parancsnoka és Savary rendőrminiszterhez intézett jelentései, 1810-1813" című előadása hangzott el. Az előadó egy zárt egységet képező levéltári forráscsoport alapján összefüggésrendszerében mutatta be a napóleoni háborús korszak mozgalmas utolsó három esz­tendejének spanyolországi belpolitikai és hadműveleti fejleményeit. Tette ezt az alapján, hogy feltárása szerint a rendőrminiszterhez intézett jelentésekhez a spanyolországi francia csendőrparancsnok mindenkor csatolta a Császári Csendőrség főfelügyelőjéhez és vezérkari főnökéhez intézett jelentéseit is.

Őt Pierre Karila-Cohen doktori iskolai hallgató (Párizs I Egyetem) követte "A csendőrség és a politikai információgyűjtés, 1815-1848" című témabemutatójával. Kutatása arra terjedt ki, miként működött a központosítást átmenetileg szüneteltető alkotmányos királyság időszakában az egyes me­gyékben a Csendőrség, mint a helyi közigazgatás "szeme" és "füle". Ezt követően bemutatta, hogy a megyei jelentések 1820-ban elrendelt belügyminiszteri összesítéseiben hogyan tükröződnek mindazok "a rendkívüli események, amelyek veszélyeztethetik a köznyugalmat".

Hozzá csatlakozva André Comor dokto­randusz (Politikatudományi Intézet, Aix-en-Provence) számolt be kutatásairól "A csendőrség és az algériai hírszerzés, 1871-1914. A bennszülött lakosság megfigyelése és a területvédelem" címmel. Az előadás közép-

205


pontjában az "Afrikai Csendőrség" 1834-ben történt létrehozása, az "Önkéntes Bennszülött Csendőrtestület" 1860-as megalapítása, e kettőnek a csak 1870-ben bevezetett algériai polgári közigazgatás alatti, különösen az 1893-98 és 1907-11 közti válság idején tanúsított működése állt.

Szünet után következett "A csendőrség és a közbiztonság más erői" című témakör, Pierre Léveque egyetemi tanár (Dijoni Egyetem) elnökletével.

Elsőként Aurélien Lignereux tudományos kutató (Közigazgatási Főiskola, Ulm/Sevres) "Moncey marsallnak, a Csendőrség első főfelügyelőjének Fouché rendőrminiszterhez intézett jelentései, 1804-1810" címmel ismertette téziseit. Részletezte, hogy e két, példátlanul eltérő egyéniségű, nagyhatalmú vezető nehéz együttműködésének tükrében milyen is volt valójában a Császári Csendőrség és a Rendőrminisztérium kapcsolata, miként igyekezett előbbi magának minél nagyobb önállóságot biztosítani, míg utóbbi hogyan törekedett arra, hogy a napóleoni háborúk adta körülmények között a legmesszebbmenőbb függésbe vonja az alárendeltjének tekintettet.

Ezután Fabien Gaveau doktorandusz (Dijoni Egyetem) következett "Csendőrök és mezőőrök, 1795-1854. Kettős kapcsolat" címmel megtartott referátumával. E két eltérő történelmű és jellegű vidéki közbiztonsági testület egyidejű működésének viharos első félévszázada képezte elemzése tárgyát, középpontba helyezve, hogy egy központi irányítású állami és egy, a polgármestereknek alárendelt helyi intézményről volt szó, amelyeknek számos azonos feladatot szabtak, és ez határozta meg kapcsolatrendszerüket.

Ehhez csatlakozott Christian Esteve doktori iskolai hallgató (Lyon II Egyetem) "A Csendőrség és a vadászati rendészet, 1830-1852" című kutatási beszámolójával. Az előadó kifejtette, hogy a Júliusi Monarchia idejének végén a Csendőrség miként ter­jesztette ki megtorló tevékenységét a vador­zók ellen, és hogyan merült fel számos panasz a vadászati rendvédelmet biztosítók ellen.

Végül Marielle Python-Bernicot doktori iskolai hallgató (Párizs I Egyetem) következett "Tűzoltók és csendőrök a közbiztonság szolgálatában a XIX. században" című témabemutatójával. Ebben előbb Párizsról, a fővárosról szólt, ahol a tűzoltókat a köznyugalom biztosítása szempontjából is rendelkezésre álló kisegítő köteléknek tekintették, ugyanúgy, mint a Párizsi Gárdát, amelyet viszont tűzvédelmi feladatokba is bevontak. E két testület tagjait főleg éjjeli őrjáratozásra, fogolykísérésre és tömegoszlatásra alkalmazták. A fővárossal hagyományos francia módon szembeállított vidéken az előadó elemzése szerint a megyei szervezésű tűzoltóság inkább katonai jellegű volt, amelyet századokba szervezetten a legkülönbözőbb közbiztonsági és közrendvédelmi akciókba is bevontak.

Március 11-én reggel az ötödik munkaülésre "A csendőrség meghonosítása falun és városban" című témakörben Jacques Fré­meaux egyetemi tanár (Párizs IV Egyetem) elnökletével került sor.

Először Jean-Paul Jourdan egyetemi docens (Bordaux III Egyetem) "A csendőrség őrsszervezése dél-keleten a XIX. században" című előadása hangzott el. Az előadó bemutatta, hogy Dordogne, Gironde, Landes, Lot-et-Garonne és Basses-Pyrénées megyében hogyan sikerült a Forradalom győzelmét követően megkettőzni az addigi rendvédelmi őrsök számát, és hogyan nőtt a csendőrök száma a XIX. század folyamán a kezdeti 107 főről 1200 főre.

Ezt Jean-Louis Lenhof egyetemi docens (Caeni Egyetem) "Csendőrség és társadalom egy XIX. századi átlagos városban. Alençon esete" című előadása követte. Az előadó Orne megye székhelyét és az 1820 és 1914 közti időszakot választotta vizsgálata tárgyául. A helyi csendőrlaktanyában szolgáltakra és a várostörténetre vonatkozó források egyaránt fenn­maradtak, ezek alapján a fegyveres őrtestület és a helyi társadalom kapcsolatrendszere egészében és számos vonatkozásban feltárható, ahogyan kutatási eredményeivel bizonyította.

Végül Jean-François Tanguy egyetemi docens (Rennes II Egyetem) adta elő kutatási eredményeit "Vitré csendőrőrseinek jogrendvédelmi tevékenysége, 1830-1939" címmel. Ezúttal egy járás, az Illle-et-Vilaine megyei Vitré csendőrőrsei álltak a vizsgálat középpontjában, mégpedig az előadó érdeklődésének megfelelően a jogrendvédelmi tevékenység vonatkozásában. Ugyanis az 1835 és 1939 közti száz esztendőből 10 000-nél több kihágás és a békebírósági hatáskörbe tartozó vétség jegyzőkönyve maradt fenn ebben az egyértelműen paraszti és erősen konzervatív-

206


keresztény járásban, ez pedig bőséges alapot nyújtott ezirányú vizsgálódásához.

Szünet után Claude-Isabelle Brelot egyetemi tanár (Lyon II Egyetem) elnökletével "A csendőrök a falusi közösségek és az állam között" elnevezésű témakör következett.

Elsőként Cyril Carteyrade doktorandusz (Lyon III Egyetem) mutatta be "Falusi rend. Tauves járás csendőrőrse, 1815-1854" című értekezését. Ebben Puy-de-Dôme megye egyik falusi járásának székhelyével kapcsolatosan a XIX. század elején ott működő csendőrőrshöz kinevezettek közösségi beilleszkedését vizsgálta. A paraszti világ és a rendvédelmi erők közti hagyományos ellentétből kiindulva, kiterjedt elemzése a laktanyaelhelyezésű katonai jellegű őrtestületnek azokra a tagjaira, akik családjuktól is távol kerülve, társadalmilag a falusi élet peremére szorultak. Ehhez csatlakozva elemzése további tárgya az volt, mi módon igyekeztek a csendőrök elzártságukból kiszakadni, hogyan törekedtek kapcsolatterem­tésre a helyi elöljárókkal, és ezáltal miként tudtak bekapcsolódni a szolgálati helyüket jelentő település társadalmi életébe.

Őt Corine Marache doktori iskolai hallgató (Bordeaux III Egyetem) témabeszámolója követte "A csendőrség és a zavargások megelőzése Aquitania falusi lakosságánál, 1850-1914" címmel. Az előadó az Országos Csendőrség Levéltárának iratait tanulmányozva jutott el ahhoz a felismeréshez, hogy az általános vélekedéssel szemben a csendőrtevékenység elsődlegesen nem korlátozás vagy büntetés, hanem a megelőzés volt. Ezt a múlt század közepétől az első világháború kitöréséig terjedő időszakban a Bordeaux székhelyű Gironde és a környező Landes, Dordogne, Lot-et-Garonne megye falvaira kiterjedő elemzésével bizonyította. A megelőzés módszerei közül kiemelte a vidéki portyázást, a hírszerzést, a gyanús személyek figyelését, mindenek előtt azonban a falusi lakossággal való állandó kapcsolattartást.

Végül Hubert Heyries egyetemi docens (Montpellier III Egyetem) "Savoya csendőrei a nemzeti és a tartományi önazonosság között a Második Császárság idején, 1860-1870" című előadása hangzott el. Ez az előadás a múlt századi területváltozások egyik következményét vetette fel, mégpedig azt, mit eredményezett rendvédelmi téren az, hogy az 1860. március 24-i francia-szárd egyezmény értelmében Savoya és Nizza francia uralom alá került. E tekintetben az elemzés az addig e két olasz felségterületen királyi carabini­erikként szolgáltakra terjedt ki, közülük kik, miért és hogyan vállalták a francia császári csendőrszolgálatot az uralomváltás első tíz évében. A vizsgálat nemcsak az átkerült területeken rekedt, helybéli és máshonnan érkezett ott szolgálókra, hanem az e területekről elszármazott, más olasz tartományokból hazatértekre is kiterjedt. A francia-szárd egyez­mény ugyanis lehetővé tette a szabad választást a két uralom között a két társadalmi csoport számára. Az átengedett olasz felségterületek honos és idegen francia megyékből áthelyezett, immár az új uralmat biztosító csendőrei között azonban ütközés volt, előbbiek ugyanis a savoyai vagy nizzai területi lokálpatrotizmust, míg utóbbiak a francia nemzettudatot képviselték.

Ebédszünetet követően a következő munkaülésen "A csendőrség és a biztonság hiányának századvégi érzete" című témában Christophe Charle egyetemi tanár (Párizs I Egyetem) elnökölt.

Elnökletével először Henriette Asséo tudományos kutató (Társadalomtudományi Főiskola, Párizs) "A csendőrség és a 'nomádok' azonosítása, 1870-1914" című előadása került napirendre. Azonnal világossá vált, hogy az előadó "nomádok" alatt vándorlókat, vagyis cigányokat ért, mégpedig a korábbi, Észak-Afrika vagy Közép-Európa felőli, úgynevezett "egyiptomi" és "cseh" cigánybevándorlási hullámokat követően a múlt század második felében kelet felől, nagy karavánokkal érkezőket. Ezt követően a korábbról francia felségterületen élők közt azonnal elkeveredő újonnan érkezettek regisztrálásának, azonosításának és ellenőrzésének nehézségeit részletezte az előadó a fennmaradt csendőrségi irategyüttesből.

Ezt követte Jean-François Wagniart egye­temi adjunktus (Párizs IV Egyetem) előadása "A csendőrség és a csendőrök a csavargókérdéssel szemben, 1870-1914" címmel. Az elhangzottakhoz csatlakozva az előadó egy másik, állandó lakhely és munkavállalás nélkül mozgó, számos rendvédelmi intézkedést szükségessé tevő társadalmi csoporttal, a csavargókkal foglalkozott a Harmadik Köztársaság időszakára vonatkoztatva. Felidézte, hogy a napóleoni időktől kezdve jelentős feladatot rótt a csendőrökre ez a büntetendő cselekmény, a legtöbbet éppen a századfordulón.

207


Végül Jean-Marc Berliere egyetemi tanár (Dijoni Egyetem) tartotta meg "A csendőrség kérdésessége a XX. század eleji biztonsági válság idején" című előadását. Az előző két előadás folytatásaként ezúttal a szervezett bandák bűncselekményeinek erőteljes megszaporodását mutatta be, majd azt az utat, amely az országos közbiztonság 1907-re bekövetkezett megrendülését eredményezte. Ez erélyes csendőrségellenes közhangulatot ered­ményezett, és felvetette a csendőrség és rendőrség szembeállítását. Végülis ennek az országos vitának köszönhetően hozták létre a kormányzati szervek a mozgó rendőrőrsöket, mintegy a csendőrőrsök bűnüldözési vetélytársaként a közrend és köznyugalom mielőbbi helyreállítása és tartós biztosítása érdekében.

A szünet utáni nyolcadik tudományos ülésen kezdődött "A csendőrség Európában. A francia modell exportálása?" című témakör megtárgyalása. Ekkor az elnöklést Philippe Robert professzor, a Tudományos Kutatások Országos Központjának igazgatója (Párizs) vette át.

Elsőnek Michael Broers egyetemi tanár (Aberdeeni Egyetem, Nagy-Britannia) "A Császári Csendőrség és a Királyi Karabélyosok: A piemonti rendvédelmi kísérlet, a francia modell külföldre való exportálásának első példája" című expozéja hangzott el. Az előadó a Francia Császárságba bekebelezett piemonti megyékben 1802-ben létrehozott helyi Császári Csendőrségnek a felszabadulást követően, 1814-1821 között bekövetkezett, Királyi Karabélyosokká történt átszervezését elemezte. Eközben részletesen be­mutatta, hogy helyreállított államként Pie­mont végülis közvetlenül a korábbi francia modellt fogadta be, és szervezését, feladatkörét tekintve, bár más társadalmi-politikai-uralmi körülmények között, de ezt a kezdetben idegen, sajátos vidéki közrendvédelmi testületet őrizte meg.

Ezt követően Jonathan Dunage egyetemi tanár (Walesi Egyetem, Swansea) "A carabi­nierik az olasz nemzetállamban 1860-ban" című előadására került sor. Ebben elsődlegesen az olasz nemzeti egységállam megteremtésének folyamatában ábrázolta a carabinierik rendvédelmi tevékenységét, amelyet meglepő módon azzal jellemzett, hogy "a nemrég annektált területek pacifikálása volt a hivatása". A szervezés, feladatteljesítés és önbemutatás témaköreiben végrehajtott elemzés során az előadó végig a francia csendőrséggel való összehasonlítás módszerét követte. Ezen túlmenően igyekezett a valóságot az önbemutatással szembesíteni, valamint a carabinierik és a rendőrök rivalizálását érzékeltetni. A cara­binierik ténykedését az előadó egészen az első világháború kitörésének idejéig végigkövette.

A továbbiakban Cyrille Fijnaut egyetemi tanár (Katolikus Egyetem, Louvain/Leuven, Belgium) "A napóleoni csendőrség fejlődése Németalföldön, 1815-1830" című előadása hangzott el. Fijnaut hangsúlyozta, hogy Napóleon 1806-ban Lajos nevű öccsét trónra segítve, létrehozta a Batáv Köztársaságot felváltó Holland Királyságot, ezzel együtt pedig további exporttermékként a Holland Csendőrséget is. A francia uralom alatti 1810-es teljes beolvasztás e csendőrség beolvasztását is jelentette. A felszabadulást követően, 1814 októberében I. Vilmos az Egyesült Németalföldi Királyságban a régi történelmi "mare­chaussee" néven szerveztette újjá e testületet, de az újabb francia példát megtartva. Az előadó e rövidéletű testületnek a Belga Királyság 1830-as kiválásáig tartó történetét mutatta be.

Végül Axel Tixhon doktori iskolai hallgató (Katolikus Egyetem, Louvain/Leuven, Belgium) "A Belga Csendőrség megszületése és a bűnözés mértéke a XIX. században" című munkabeszámolójával zárult ez az ülés. A korábban elhangzottaknak mintegy folytatásaként az előadó az új belga államban szervezett önálló csendőrtestületet mutatta be. Ezt követően az 1840-1885 közti időszakot annak az összefüggésében elemezte, miként változott a csendőrség létszámának a tükrében a bűnözés nagyságrendje, illetve a bűnözés mértéke mi módon tükröződött a csendőrség létszámviszonyainak sokszoros változásában.

Újabb szünetet követően folytatódott e téma megvitatása, miközben Xavier Rousseaux egyetemi tanár (Katolikus Egyetem, Louvain/­Leuven, Belgium) vette át az üléselnöki tisztet.

Először Jean-Paul Le Flem c. egyetemi docens (Párizs IV Egyetem) "A Guardia Civil létrehozása és ennek kapcsolata a francia csendőrmodellel, 1833-1843" című előadása következett. Az előadó bevezetőként felidézte Kasztiliának, Katalóniának, Baszkföldnek és Navarrának egykori közrendvédelmi szerveit és testületeit, majd a francia megszállást követően ezek helyébe lépő idegen csendőrségi tevékenységet. Ezt követően áttért az 1846-ban a korábbiakat véglegesen felváltó Guardia Civil (Csendőrség) szervezésére, amely a ti-

208


zennégy spanyol katonai kerülethez igazítottan, teljesen a francia példát követő katonai jellegű fegyveres őrtestületté épült ki.

Ehhez csatlakozva Maximiliano Lasén Paz csendőrezredes, katonai attasé (Spanyolország) "A Guardia Civil és reformjai 1844-től a XIX. század végéig" című előadása hangzott el. Ebben az előadó a századvégig tartó közrendvédelmi fejlődést egészében kísérte végig, nemcsak a Csendőrség szervezeti változásait mutatta be, hanem a Rendőrségét is. Kiemelte a politikai összecsapások következményeit, különösen az 1854-es és 1873-as, illetve 1874-es jelentős fordulatokat. Ezekhez kapcsolódva hangsúlyozta, mennyire igyekeztek építeni a különböző politikai erők a Guar­dia Civil fegyvereseire, és ez mennyire együtt­járt a hadsereg egészével való egybemosással.

A továbbiakban Zachar József "Az 1881-es magyar csendőrtörvény előzményei" című előadása következett. Ebben az 1848. október 4. és 1866. december 14. közti időben magyar szempontból alkotmányellenes és illegitim Habsburg-uralom sajátos vetületével foglalkozott. Az 1849. június 8-i uralkodói nyílt paranccsal létrehozott Osztrák Csendőrség első ezredparancsnokságát ugyanis már két hét múlva a hírhedt Haynau éppen Pozsonyban állíttatta fel, és onnan intézte toborzási felhívását a lakossághoz. E testület magyar felségterületi tevékenységét végigkövetve, az előadó kiemelte, hogy még a kiegyezés sem vetett véget a törvénytelen csendőrségi jelenlétnek.

Végül Parádi József "Közrendvédelem Magyarországon az Osztrák-Magyar Monarchia időszakában" című előadása hangzott el. Ebben először a Magyar Királyi Csendőrség 1881-es létrehozásának a kiegyezés adta körülményeit idézte fel, majd a városi rendőrségek, a vámőrség, a határszéli rendőrség és más testületek példáján az állami különállóság körülményei között történt létrehozás különböző útjain mutatta be a kettős alkotmányos monarchia adta lehetőségeket. Elemzését az első világháborúig bezárólag bekövetkező magyar rendvédelmi, elsődlegesen a csendőrségnél mutatkozó fejlődés felvillantásával folytatta. Befejezésül a francia eredetű csendőrségnek a magyar viszonyok között is azonos jellemzőit hangsúlyozta az előadó. Ezzel a nagy figyelmet keltett fejtegetéssel zárult az előadások hosszú sora.

Március 11-én este, az elhangzott előadásokhoz és hozzászólásokhoz csatlakozóan a témabevezető előadó, Jean-Noël Luc egyetemi tanár vezetésével még egy, a kollokviumon el­hangzottakat értékelő kerekasztal-beszélgetésre is sor került. Ebben az egyetemi oktatók közül még három érintett doktori iskolai témagazda: Jean-Marc Berliere, Jean-Pierre Chaline és Alain Corbin, három gyakorlati szakember: Georges Philippot hadosztálytábornok, Marc Watin-Augouard csendőrezredes és Frédéric Guelton alezredes, valamint a mérleg nyelveként a csendőrségtől távol álló neves brit rendvédelem-történész, Clive Emsley egyetemi tanár (Open University) vett részt. A brilliáns eszmecsere a kétnapos fárasztó tudományos rendezvény méltó lezárása volt.

A tudományos üléseken kívül a szokásos módon más alkalmak is lehetőséget nyújtottak a résztvevőknek, hogy tovább folytassák eszmecseréjüket. Így március 10-én este méltó keretet adott ehhez, hogy a Köztársasági Gárdának otthont adó párizsi Baudoyer téri palota Napóleon Kaszinójában Pierre Steinmetz hadseregtábornok, az Országos Csendőrség főigazgatója adott fogadást a résztvevők részére.

Március 11-én este a Sorbonne dísztermében egyházzenei koncertet adtak, majd ennek szervezői, Charles de Bodman, Joël Dutreuil és Moise Lewin, az Országos Csendőrség katolikus és protestáns főlelkésze, valamint főrabbija adott fogadást az egyetemi szalonban.

Ezt követően Georges Philippot hadosztálytábornok, az Országos Csendőrség Történelmi Szolgálatának vezetője látta vendégül vacsorán a külföldről érkezett meghívottakat.

209


 



Intézményi hírek

(2000. január 1. - 2000. december 31.)

 


A XXV. Országos Restaurátorkonferen­cián (Budapest, 2000. február 3.) intézményünket Cs. Kottra Györgyi képviselte Török Klárával közösen tartott "Nemzetőr típusú, festett honvédzászló azonosítása" c. előadásával.

*

A Szemere Bertalan Magyar Rendvéde­lemtörténeti Társaság csendőr szakosztályának III. csendőr-konferenciáján (Budapest, 2000. február 14.) Suba János adott elő a határcsendőr-zászlóaljak történetéről.

*

A Finn Köztársaság Nagykövetsége által szervezett nemzetközi konferencián (Budapest, 2000. március 9.) Ravasz István tartott előadást "Magyar önkéntesek a finn-szovjet téli háborúban (1913-1940)" címmel.

*

"Habent sua fata vexilla" címmel rendezett kiállítást a moszkvai Fegyveres Erők Múzeumában B. Kalavszky Györgyi és Cs. Kottra Györgyi. A kiállítás megnyitása alkalmából (2000. március 14.) a Magyar Kulturális, Tudományos és Tájékoztató Központ a '48-as zászlók kétszeri visszaadásáról történészkonferenciát tartott, amelyen Cs. Kottra Györgyi "A jel hordozójától a szent jelig. A magyar honvédzászlók jelképei és a jelképek története 1848-49" c. referátuma hangzott el.

*

A Hadtörténeti Múzeum a Hadtörténeti Térképtárral és az Országos Széchényi Könyv­tárral közösen "A hazaszeretet hajt minket előre... Mikoviny Sámuel térképei" címmel kiállítást rendezett 2000. március 23. és augusztus 1. között. A kiállítást Plihál Katalin és Szo­leczky Emese rendezte.

*

A törökországi Gazi Osman Pasha Univer­sity Oszmán Pasa halálának 100. évfordulója alkalmából nemzetközi ülést szervezett (Tokat, 2000. április 5-7.), melyen Pollmann ferenc adott elő "The Defence of Plevna and Its Impact on the Hungarian Home Affairs" címmel.

A washingtoni Georgetown Universityn rendezett Making of Hungary. "Commemo­rating 1000 Years of Hungarian History" c. konferencián (Washington, 2000. április 15-16.) Veszprémy László előadása hangzott el "Foundation of the Hungarian State" címmel.

*

Ugyancsak Veszprémy László képviselte intézményünket a Magyar Történelmi Társulat "Szent István-i Magyarország" c. konferenciáján (Szeged, 2000. április 17-18.) "A hadszervezet Szent István korában" témában tartott előadásával.

*

"Az Alföld történeti földrajza" témakörben rendezett tanácskozáson (Nyíregyháza, 2000. április 18-19.) Suba János tartott referátumot a trianoni magyar-román határ 1921-1925 közötti kitűzéséről.

*

A Magyar-Román Baráti Társaság szervezésében 2000. április 20-án Kaposváron lezajlott kollokviumon Hermann Róbert "A nemzetiségi megbékélés esélyei 1848-49-ben" c. hozzászólása hangzott el.

*

Az Europäische Akademie által április 27-30. között Otzenhausenben megrendezett "Millennien in Europa - 1000 Jahre Polen und Ungarn" c. konferencián Veszprémy László "Die ungarische Staatsgründung und Europa" c. előadása hangzott el.

*

A Komáromi Napok rendezvénysorozaton (Komárom, 2000. április 29.) Hermann Róbert tartott előadást, az 1849. június 28-án lezajlott győri ütközetről.

*

A Hadtörténeti Múzeum 2000. május 16-án nyitotta meg "Hazatért gyűjtemények" c. kiállítását, amelyet B. Kalavszky Györgyi, Ma­kai Ágnes, Máté Gábor, Ságvári György és Tóth Orsolya rendezett.

210


A Szlovák Hadtörténeti Intézet által rendezett nemzetközi konferencián (Pozsony, 2000. május 29-31.) Ravasz István adott elő "Konföderáció vagy megszállás. Magyarország és Szlovákia 1918-1919 és 1939-1944" címmel.

*

2000. május 10-11-én Bukarestben nemzetközi hadtörténész konferenciát tartottak a hidegháborús korszak vitás kérdéseiről. Intézményünket Ehrenberger Róbert képviselte "Researc Possibilites in the Archival Records of the Cold War Period during the Decade of Opennes in the War History Archives of Hungary" c. referátumával.

*

A Budapesti Történeti Múzeum szervezte "A budavári palota évszázadai" c. konferencián (Budapest, 2000. május 30-június 1.) Kedves Gyula "Budavár szerepe az 1849-es tavaszi hadjáratban" és Ságvári György "Gárdák, díszbandériumok Buda várában" c. előadása hangzott el.

*

A Gesellschaft für Historische Waffen- und Kostümkunde konferenciáján (Budapest, 2000. június 3.) Ságvári György "Die unga­rische Hussaren im XVIII. Jahrhundert" és Cs. Kottra Györgyi "Regiment Owner's Standard of the 5th Hussars or the 'English' flag of the Military History Musem" címmel tartott előadást.

*

Az USA Védelmi Minisztériuma az Open House program zárásaként Washingtonban, a Kongresszusi Könyvtárban nemzetközi konferenciát rendezett 2000. június 28-án, amelyen Szijj Jolán tartott előadást "Central European Military Archives in the Decade of Openness" címmel.

*

A Magyar Földrajzi Társaság "A táj és a környezet változásai ezer esztendő sodrában" című tudományos ülésén (Veszprém, 2000. július 8.) Suba János "Magyarország határainak változása" c. referátuma hangzott el.

*

A Nemzetközi Hadtörténelmi Bizottság "Totális háború - totális védelem, 1789-2000" címmel megtartott XXVI. Kongresszusán (Stockholm, 2000. július 31-augusztus 4.) in­tézményünket Pollmann Ferenc képviselte "The Hungarian Government and the Austro-hungarian Military Measures against the Serbs during the First Period of the First World War" c. előadásával.

*

2000. augusztus 18-án "A Dráva-menti népek török ellenes küzdelmei" címmel a szlovéniai Lendva Vármúzeumában új állandó kiállítás nyílt a Hadtörténeti Múzeum gyűjtemé­nyéből. A kiállítást Kedves Gyula és Lugosi József rendezte.

*

A sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum szervezésében lezajlott "Huszárok a történelem forgószínpadán" című tudományos konferencia (Sárvár, 2000. szeptember 14-15.) programjában az alábbi előadások hangzottak el: intézményünk munkatársai részéről:

Veszprémy László: A honfoglaló magyarok hadművészete;

Mészáros Kálmán: Dunántúli lovasezredek Károlyi Sándor kuruc generális 1704. január-áprilisi hadjáratában;

Czigány István: Könnyűlovasból huszár. A magyar lovasság integrálódása a császári hadseregbe 1670-1720;

Kedves Gyula: A magyar szabadságharc huszárai 1848-49-ben,

Hermann Róbert: Huszárhősök, hőstettek 1848 őszén és telén Nyugat-Magyarországon;

Balla Tibor: A magyar királyi honvéd lovasság a dualizmus korában 1868-1914;

Pollmann Ferenc: A Monarchia lovassága az első világháborúban,

Babucs Zoltán: Fejezetek a Jászkun-hu­szárok történetéből. A XVIII. század második felétől 1945-ig;

Szabó Péter (Bene Jánossal): Magyar huszárok a második világháborúban;

Ságvári György: Huszárviselet a XVI-XVIII. században;

Cs. Kottra Györgyi: Az 1920 M huszárzászlók és rendszeresítésük. A m. kir. I. Ferenc József Jászkun honvéd huszárezred zászlaja, 1921.

*

A "Batthyány Kázmér emlékezete" c. tudományos ülésszakon (Kisbér, 2000. szep-

211


tember 18.) Hermann Róbert tartott előadást "Batthyány Kázmér külügyminisztersége" címmel.

*

2000. szeptember 22-23-án a torontói egyetem a magyar millennium tiszteletére konferenciát szervezett "Magyar Századok" címmel. Itt hangzott el Veszprémy László "Hungary's Conversion and the Foundation of State" és Hermann Róbert "The Military Chances of the Hungarian War of Indepen­dence of 1848-49" c. előadása.

*

A bajai Városi Könyvárban rendezett Türr István emlékülésen (2000. szeptember 29.) hangzott el Hermann Róbert "Egy olasz alakulat két pere 1848-49-ben" c. előadása.

*

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár által rendezett Levéltári Nap (Szolnok, 2000. szeptember 27.) programjában intézményünk két munkatársa tartott előadást:

Babucs Zoltán: II. világháborús jászberényi bakák a Donnál;

Mészáros Kálmán: Szolnok kuruc várka­pitányai 1703-1706.

*

A "Szent István alakja a régi magyar és az európai irodalomban, művészetben és történetírásban" témakörben 2000. szeptember 27 és 30-a között Tihanyban tartott konferencián, amelyet az MTA Irodalomtudományi Intézete és a magyarországi egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékei közösen rendeztek, Veszprémy László olvasta fel "A térítő Szent István a magyar krónikákban" c. előadását.

*

A Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma, a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a Magyar Comenius Társaság közös rendezésében Sárospatakon sorra került "Erdély és Patak fejedelemassszonya, Lorántffy Zsuzsanna" c. nemzetközi konferencián (2000. október 5-7.) intézményünk négy munkatársa szerepelt:

Czigány István: A harmincéves háború és I. Rákóczi György 1644/1645-ös hadjárata;

Kincses Katalin Mária: Egy nyugat-ma­gyarországi párhuzam: Batthyány Ferencné Lobkowitz Poppel Éva udvartartása;

Mészáros Kálmán: Két kuruc tábornokné: Nagyszegi Gáborné Urai Éva és Berthóty Ist­vánné Váradi Erzsébet;

Szoleczky Emese: Adalékok a fogarasi várnép és birtokos asszonya XVII. századi történetéhez.

*

"Az aradi vértanúk emlékezete" c. tudományos megemlékezésen (Gyöngyös, 2000. október 6.) Hermann Róbert "Miért van szükség kivégzésekre? Haynau levele Ferenc Józsefhez" és Kedves Gyula "Mártírereklyék az egykori aradi ereklyemúzeumban" címmel tartott előadást.

*

A Magyar Nemzeti Ellenállási Szövetség és a HIM által a Hadtörténeti Intézet és Múzeum dísztermében rendezett "A magyar hadsereg a diktatúra időszakában" c. szimpo­zionon (Budapest, 2000. október 27.) Baló István "Magyarország katonapolitikája, a hadseregfejlesztés feladatai 1947-1950" címmel tartott referátumot.

*

2000. november 1-jén a Hadtörténeti Múzeum a több éve tartó együttműködés keretében két újabb kiállítást nyitott a szicíliai Vittoriában: "Magyar-olasz együttműködés a lőszergyártás terén a két világháború között" és "Válogatás 1000 év magyar hadtörténelmi jelképeiből" címmel. A kiállításokat Kovács Vilmos és Kedves Gyula rendezte.

*

A Szemere bertalan Magyar Rendvéde­lemtörténeti Társaság "Az ezer éves magyar rendvédelem" címmel megtartott XV. konferenciáján (Budapest, 2000. november 8-9.) Ravasz István "Kiegészítő rendvédelmi testüle­tek Magyarországon 1914-1919", Suba János pedig a "Határsáv Magyarországon 1938-1945" és "A szocialista határőrizet egyik eszköze az ötvenes években: az aknazár" c. előadásaival szerepelt.

*

Az MTA 2000. november 9-én "A Kárpát-medence népe a millenniumon"címmel konfe-

212


renciát tartott, amelyen Hermann Róbert "1848-49. népesedési veszteségei"-ről szólt.

*

2000. november 10-én a roueni egyetemen került sor a "Conquete, acculturation, identité: des Normands aux Hongrois" c. tudományos kollokviumra, ahol Veszprémy László "The Birth of Hungarian Identity in the Historio­graphy of the Middle Ages" c. előadása hangzott el.

*

A Hadtörténeti Múzeum 2000. november 16-án nyitotta meg "Kard és koszorú" c. millenniumi kiállítását ezer esztendő magyar uralmi és katonai jelképeiről. A kiállítást Baczoni Tamás, Cs. Kottra Györgyi és Kreutzer Andrea rendezte. A kapcsolódó azonos című nemzetközi tudományos konferencián (Budapest, 2001. november 16-18.), munkatársaink az alábbi előadásokkal szerepeltek:

Makai Ágnes: Kitüntetések katonai jelképei;

Kedves Gyula: Ősi fegyverek, ódon rangjelzők. Törő-zúzó fegyverek szimbolikus szerepben;

Töll László: A kard, mint katonai szimbólum;

Bánffiné Kalavszky Györgyi: Viribus uni­tis. Katonai jelképek az első világháborús képeslapokon;

Szoleczky Emese: A végelbocsátás jelképei;

Kreutzer Andrea: A hadsereg identitástudatának tükröződése a nyomtatott dokumentumokban, 1868-1918;

Baczoni Tamás: A sisak - egy sajátságos katonai jelkép;

Babucs Zoltán: Jász-kun katonai jelképek a XVIII-XIX. században;

Illésfalvi Péter: Vadász- és hegyicsapatok jelképrendszere a Monarchiától napjainkig;

Kincses Katalin Mária: Hatalmi jelképek, a város reprezentációja a XVII. századi soproni országgyűléseken;

Ságvári György: Állami és uralkodói felségjelek megjelenése a katonai egyenruhán a XVIII-XIX. században;

Bodor Imre: Magyar állami címer a középkorban.

*

A Hadtörténelmi Térképtár a Magyar Földrajzi Társaság Biztonságföldrajzi és Geopolitikai Szakosztályával közösen "Fejezetek a magyar katonaföldrajz és térképészet történetéből" címmel 2000. november 22-én konferenciát rendezett a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Dísztermében. Ezen Jankó Annamária "Az önállóvá vált magyar katonai térképészet térképművei a két világháború között" és Suba János "A magyar katonaföldrajz intézményei 1867-1945" c. előadása hangzott el.

*

"Mérnöki tudomány a haderőben. 80 éves a Haditechnikai Intézet" címmel nyitott új időszaki kiállítást a Hadtörténeti Múzeum a magyar haditechnika-történet egyik meghatározó intézménye létrejöttének 80. évfordulója alkalmából, 2000. december 7-én. Rendező: Baczoni Tamás, Kovács Vilmos és Lugosi József .

*

Az MTA 2000. december 8-án "A magyar államalapítás és a szomszédos államok" kérdéskörével foglalkozó konferenciát rendezett Budapesten, amelyen intézményünket Vesz­prémy László képviselte "Ostmark und Un­garn" c. előadásával.

*

2000. december 9-én Szatmárnémetiben, a Szent István Kör megemlékezésén hangzott el Hermann Róbert "Bem, mint hadvezér" c. előadása.

 

213


 

A hadtörténeti intézet és Múzeum munkatársainak
legfontosabb publikációi 2000-ben


Ad acta. A Hadtörténelmi Levéltár évkönyve 1999. (Szerk. Lenkefi Ferenc.) Hadtörténelmi Levéltár, Petit Real Könyvkiadó, Budapest, 2000. 167 o. (Hadtörténelmi Levéltári Kiadványok)

*

Babucs Zoltán: Jászsági honvédek a II. világháborúban. I. k. "Század vigyázz! Harckocsira! A jászberényi páncélos zászlóalj története a II. világháborúban." Jász Honvédekért Alapítvány, Jászberény, 2000. 246 o.

*

Baczoni Tamás: Terepszínek Magyarországon. Hadimúzeum Alapítvány, Budapest, 2000. 56 o.

*

Balla Tibor: A magyar királyi honvéd lovasság 1868-1914. Balassi Kiadó, Budapest, 2000. 176 o. (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Millenniumi Könyvtára 1.)

*

Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49. Heraldika Kiadó, Budapest, 2000. (2., bőv. kiad.) 773 o.

*

Domokos György: Ottavio Baldigara. Egy itáliai várfundáló mester Magyarországon. Balassi Kiadó, Budapest, 2000. 160 o. (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Millenniumi Könyvtára 2.)

*

A Hadtörténelmi Levéltár Képeskönyve. Válogatás öt évszázad katonai irataiból. (Szerk. Szijj Jolán.) Petit Real Könyvkiadó, Budapest, 2000. 168 o. (Hadtörténelmi Levéltári Kiadványok)

*

Hermann Róbert: Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vértanúi. Október 6. Oktatási Minisztérium, Budapest, 2000. 86 o.

*

Hermann Róbert: Szószék és csatatér. Politikusi naplók és visszaemlékezések 1848-49-ből. Balassi Kiadó, Budapest, 2000. 570 o.

*

Hermann Róbert-Molnár András: Okmánytár Nagykanizsa 1848-49-es történetéhez. I-II. k. Nagykanizsa, 2000.

*

Hungary, Eleven Centuries in the Heart of Europe. CD-ROM. (Főszerk. Ungváry Tamás. Szerk. Veszprémy László.) Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 2000.

*

Lenkefi Ferenc: Kakas a kasban. Francia hadifoglyok Magyarországon az első koalíciós háború idején 1793-1797. Petit Real Könyvkiadó, Budapest, 2000. 287 o. (Hadtörténelmi Levéltári Kiadványok)

*

A magyar huszár. (és angol változat: The Hungarian Hussar). (Szerk. Zachar József. Szerzők: Kelenik József, Ságvári György, Szabó Péter, Zachar József.) Corvina Kiadó, Budapest, 2000. 129 o.

*

Magyarország az első világháborúban. Lexikon A-Zs. (Főszerk. Szijj Jolán. Szerk. Ravasz István.) Petit Real Könyvkiadó, Budapest, 2000. 848 o.

*

Mária Terézia hadvezére. Válogatás Hadik András táborszernagy Hadtörténelmi Levéltárban őrzött irataiból. (Szerk. és a bevezető tanulmányt írta Farkas Gyöngyi. Az iratokat fordította Bőhm Jakab.) Petit Real Könyvkiadó, Budapest, 2000. 488 o. (Hadtörténelmi Levéltári Kiadványok)

*

Nagy képes millenniumi hadtörténet. 1000 év a hadak útján. (Szerk. Rácz Árpád. Szerzők: Domokos György, Hermann Róbert, Kedves Gyula, Kelenik József, Makai Ágnes, Pollmann Ferenc, Ságvári György, Szabó Péter, Szakály Sándor, Veszprémy László,

214


Zachar József.) Aquila Kiadó-Rubicon Kiadó, Budapest, 2000. 440 o.

*

Pokorny Hermann: Emlékeim. (Szerk. Józsa Antal.) Petit Real Könyvkiadó, Budapest, 2000. 168 o. (Hadtörténelmi Levéltári Kiadványok)

*

Szakály Sándor: A magyar tábori csendőrség története 1938-1945. Ister Kiadó, Budapest, 2000. (2., jav. kiad.) 173 o.

*

Számvéber Norbert: Nehézpáncélosok. A német 503. nehézpáncélos-osztály magyarországi harcai. Paktum Kiadó, Budapest, 2000. 190 o.

A török kor, a kuruc kor, a nemesi felkelés, a m. kir. magyar nemesi testőrség iratainak levéltári segédlete. (Szerk. Farkas Gyöngyi.) Petit Real Könyvkiadó, Budapest, 2000. 231 o. (Hadtörténelmi Levéltári Kiadványok)

*

Varga A. József: Soltész Elemér. Dokumentumok és visszaemlékezések dr. Soltész Elemér altábornagy protestáns tábori püspök életéről és munkásságáról. Petit Real Könyvkiadó, Budapest, 2000. 268 o.

*

Vitéz Major Jenő vezérezredes: Emléktöredékek. (Szerk. Kun József.) Hadtörténelmi Levéltár, Petit Real Könyvkiadó, Budapest, 2000. 137 o.

 

215

<back to contents>