<Back to contents>

 

Krónika

Balla Tibor

Totális háború - totális védelem, 1789-2000

A Nemzetközi Hadtörténelmi Bizottság XXVI. kongresszusa,
Stockholm, 2000. július 31 - augusztus 4.

 

A minden évben megrendezésre kerülő nemzetközi kongresszus az Észak Velencéjének nevezett svéd fővárosban zajlott le, házigazdája ezúttal a Svéd Hadtörténelmi Bizottság volt.

A tudományos tanácskozásnak a Scandic Hotel Slussen, Stockholm egyik legelegánsabb szállodája adott otthont. A megnyitó ülésre július 31-én reggel került sor. Elsőként Dr. Erik Norberg levéltár-igazgató, a Svéd Hadtörténelmi Bizottság elnöke, a Nemzetközi Hadtörténelmi Bizottság elnökségi tagja, majd Dr. Björn von Sydow svéd védelmi miniszter, ezután Karlis Neretnieks vezérőrnagy, a Svéd Katonai Akadémia parancsnoka, a svéd fegyveres erők főparancsnokának képviseletében Göran Gunnarsson vezérőrnagy, végül Dr. Cornelius M. Schulten a Nemzetközi Hadtörténelmi Bizottság holland elnöke emelkedett szólásra. Köszöntőjükben üdvözölték a résztvevőket, és örömüket fejezték ki, hogy a svéd házigazdák meghívására újra együtt lehet a hadtörténészek nemzetközi családja.

A tudományos konferencia angol, francia, német nyelvű szinkrontolmácsolással zajlott.

A kollokvium első hat ülésének fő témája a totális háború, annak a doktrínára és a katonai tervezésre kifejtett hatása volt.

A Dr. Erik Norberg elnökletével lezajlott dél­előtti első ülésen elsőként Prof. Dr. Sir Michael Howard, akadémiai professzor (Nagy-Britan­nia) bevezető előadásában a totális háború fogalmának átalakulását tekintette át, a Clau­sewitz által használt abszolút háború fogalmától az első és második világháborúban történt változásain keresztül napjainkig. A napóleoni háborúktól elterjedt totális védelem gondolatát is megfogalmazta, erre egész sor hadtörténelmi példát sorolt fel a napjainkig terjedő időszakból. Említette többek között az 1899-1902 között lezajlott angol-búr háborút, a vietnami háborút és az arab-izraeli háborúkat.

A második előadó Dr. Maurice Faivre tábornok, egyetemi tanár, a Francia Hadtörténelmi Bizottság alelnöke volt. Nagy lélegzetű előadásában az 1789-es nagy francia forradalomnak és az azt követő diktatúrának a totális háborúra utaló vonásait emelte ki. Végigvezette a forradalmi háború elméletének változását Carnot-tól kezdve, majd a totális háborúra irányuló törekvéseket részletezte a második világháború végéig, kiemelve annak kegyetlenségét. érdekében egy-egy országon be­lül a gazdasági és társadalmi tényezők háborús célok alá rendelését emelte ki 1789-től Tito balkáni partizánháborújáig. Kifejtette a mai következményeket, utalt a belső konfliktusokra, pl. Palesztinában, ahol a háború különleges formái is előfordulnak.

Dr. Rudolf Jaun őrnagy, a védelmi minisztérium levéltárának vezetője (Svájc) a totális háborút, mint kutatási problémát járta körül előadásában. Ludendorff "Totális háború" című könyvének elemzéséből indult ki. Úgy vélte, a totalitás már a háború előkészítésétől kezdve érezteti hatását. A téma szerinte az 1960-as években került a kutatások középpontjába, főként az amerikai polgárháború totális gazdasági háborúját említette. Megtudhattuk, mely szerzők foglalkoztak a totális háború témakörével, és milyen elképzeléseket vetettek papírra a totális háború ideális tényezőiről. Közöttük főleg angol, amerikai és német történészeket sorolt fel.

A második ülés Bo Hugemark ezredes, katonai akadémiai tanár (Svédország) elnökletével zajlott. Először Prof. Dr. Raimondo Lu­raghi, egyetemi tanár, az olasz Hadtörténelmi Bizottság tiszteletbeli elnöke, a Nemzetközi Hadtörténelmi Bizottság elnökségi tagja emelkedett szólásra. Véleménye szerint a tör­

665


ténelemben az első totális háború az amerikai függetlenségi háború volt, de már az 1618-48 közötti harmincéves háborúban is voltak erre utaló jelek. A XVIII. század végén lezajlott francia forradalmi háborúk során már totális mobilizálást valósítottak meg, azaz polgárhadsereget állítottak fel, mivel az olcsóbb volt, mint a hivatásos hadsereg. A totális háború alappilléreiként az általános hadkötelezettséget, a propagandát, és a nagy hatásfokú fegyvereket említette. Ezt követően 1789-től napjainkig sorolt fel példákat a háború eme komponenseire.

Nicolaos Depastas, egyetemi tanár és had­történész (Görögország) térképpel illusztrált előadásának témája az Epiruszban található szuli terület és Ali pasa 1789-1803 közötti harcának összefoglalása volt. A körzetben fekvő szabad keresztény falvak szövetségbe tömörültek Ali janinai török pasa ellen, aki fennhatóságát ki akarta terjeszteni e területre is. Mint megtudhattuk, hosszas harcok után, csak 1803-ban sikerült bevennie a megerődített falvakat, annak ellenére, hogy a franciák három hajójukat küldték a szuliták megsegítésére. Az előadó úgy vélte, ez tipikusan totális háború volt, hiszen a görögök minden erejüket és minden eszközt bevetve harcoltak, a küzdelemben a nők is részt vettek.

Ebédszünet után a harmadik ülésen Prof. Dr. Bo Huldt (Svédország) elnökölt. Elsőként Prof. Dr. Brian Bond, tanszékvezető egyetemi tanár (Nagy-Britannia) tartotta meg előadását, amelyben Clausewitz és Liddel-Hart tételeinek összehasonlítását végezte el. Beszélt a két teoretikus életéről, háborús tapasztalatairól, az életükben kimutatható párhuzamosságokról, melyek kihatottak későbbi gondolatvilágukra. Részletezte a legfontosabb, a totális háborúra vonatkoztatható clausewitzi tanokat. Kifejtette: Liddel-Hart 1925-ös könyvében, saját tapasztalatai alapján, erősen kritizálta az első világháborús brit hadvezetést. Kiemelte a két gondolkodó elképzeléseinek különbözőségeit és úgy vélte, ha az angol szakíró elképzeléseit hivatalosan is elfogadták volna, Anglia veszített volna a második világégés során.

Dr. Tomoyuki Ishizu, a védelmi minisztérium intézetének professzora (Japán) előadásában a totális háború egyik fő szószólója, Isihara Kanji életútját vázolta fel, aki az 1937-es japán-kínai háborúban a Kvantung-hadsereg kötelékében szolgált Mandzsúriában. Beszélt a japán hadsereg első világháborús totális mozgósításáról, felvázolta a felkelő nap országának erőfeszítéseit a két világégés közötti időszakban a fegyveres erő és a flotta fejlesztésére. Ismertette a totális háború elméletének kialakulását a szigetországban, amelyre főként a kevés nyersanyag miatt kényszerült rá. Ismertette Isihara életútját a japán katonai akadémia elvégzésétől vezérkari szolgálatán át egészen 1939-ben, tábornokként bekövetkezett haláláig. Kiemelte, hogy hadtörténészként is elismerték saját korában, célja Japán gazdasági önállóságának elérése volt, amelyet Ázsia uniójának megteremtésével vélt megvalósíthatónak, melyhez a totális háborút tekintette eszköznek. Művét az 1940-es években kiadták, de a japán vezetés elutasította azt.

Prof. Dr. Geoffrey Wawro, a hadiakadémia és a Yale egyetem professzora (Egyesült Államok) előadásában az 1870-71-es porosz-francia háború totális vonatkozásait emelte ki. Részletesen kitért a háború eseményeire, beszélt a francia hadseregen belüli állapotokról, a rivalizálásról, a tisztek és a legénység ellenségeskedéseiről, arról, hogy totális védelemre szólították fel a lakosságot a németek ellen. A parasztok azonban nem akartak köztársaságot, Franciaország totális védelme nem valósult meg, a Gambetta-kormány nem volt képes annak megszervezésére. Kiemelte, hogy a párizsi kommünben a parasztok nem voltak érdekelve, mivel az nem demokratikus rendszer volt. Felvázolta a háború következményeit.

A negyedik ülés Prof. Dr. Günther Roth (Németország) elnöklete mellett zajlott. Prof. Yao Zeng Yi (Kína) előadásában a népi háború jellegzetességeit ismertette. Az ókori kínai gondolkodók tanai között már szereplő népi háború gondolatának továbbfejlesztése, az ország e célból történő mozgósítása állt mondanivalója középpontjában. Úgy vélte, a gazdasági háttérnek támogatnia kell a népi háborút, és mindent annak kell alárendelni. Legjobb példaként az 1930-as években japán ellen vívott, Mao Ce Tung vezette népi háborút említette.

Prof. Dr. Brian Linn, a texasi egyetem professzora (Egyesült Államok) előadásában az Egyesült Államok 1898 és 1941 közötti totális háborús felkészülését tekintette át. Úgy vélte az 1861-65 között zajlott amerikai polgárháború már totális háború volt. az 1892-es Fülöp-szigeteki háború már a lakosság ellen is irányult, az első világháborúban nem volt nagy az amerikai veszteség, a gazdaság felpörgött.

666


Az amerikaiak 1940-ig ki akartak maradni az európai konfliktusokból, kis hadsereget kívántak fenntartani, nem akartak totális háborút viselni. Az 1920-as években a hadseregben viták folytak a jövő háborújáról, a mozgósításról és az ipar mobilizálásáról. A z Egyesült államok megvédésére koncentráltak, amit bizonyít, hogy 1940-ig elsősorban védelmi fegyverek kifejlesztésén fáradoztak. Véleménye szerint az Egyesült Államok, illetve az amerikai kontinens védelmének volt realitása, a totális háború nem a hadviselés amerikai formája.

Augusztus elsején, kedden délelőtt Manuel Freire Theudo Barata tábornok, akadémikus, a Portugál Hadtörténészek Nemzeti Bizottságának elnöke, a Nemzetközi Hadtörténelmi Bizottság elnökségi tagja elnökletével következett az ötödik ülés. Prof. Dr. Berhard Kroe­ner (Németország) előadásában Németország 1942-43 telén átélt krízishelyzetét és a totális háború bevezetésétől való félelmet emelte ki. Ismertette a német hadsereg helyzetét a frontokon, a hátország szerepét, kitért a totális háború meghirdetésére és következményeire.

Prof. Dr. Matitiahu Mayzel, egyetemi tanár (Izrael) előadásában az izraeli katonai doktrína 1948-1967 közötti változásáról beszélt, amely a totális védelemtől a totális offenzíváig terjedt. Szólt Izrael alapításáról, annak történelmi hátteréről, az izraeli hadsereg szervezéséről, a doktrína keletkezéséről. Kiemelte, hogy az új állam létrejötte után szomszédai ellen 1948-1949-ben totális háborút vívott. Megvilágította milyen nemzetközi tényezők, világpolitikai változások hatottak az izraeli doktrína kifejlődésére.

Prof. Dr. Olav Riste kutatóintézeti igazgató, a Norvég Hadtörténészek Nemzeti Bizottságának elnöke (Norvégia) előadásában a norvég totális védelem koncepciójának kialakulását fejtette ki. Röviden és általánosságban felvázolta a totális védelem történelmi hátterét, majd vázolta a civil társadalom védelmét célzó terveket. Bemutatta, milyen katonai, társadalmi és gazdasági intézkedéseket tett a norvég társadalom saját védelmére az 1940 áprilisi német invázió előtt. Ismertette, milyen terveket készített az 1940-45 között száműzetésben lévő norvég kormány a jövő háborújára nézve. A tervekhez a második világháborús brit védelem szolgált modellként, amely tulajdonképpen népi háború volt.

A hatodik ülést Prof. Dr. Manfried Rauchen­steiner egyetemi tanár, múzeumigazgató, udvari tanácsos, az Osztrák Hadtörténelmi Bizottság elnöke vezette. Adrien Tschumy, hadtesttábornok, a Svájci Hadtörténelmi Bizottság elnöke előadásában a svájci totális védelmi doktrína változásairól, valamint a semlegességről beszélt az 1950-1990 közötti időszakban. Felvázolta a hidegháborús helyzetet, a két katonai tömb szembenállásának kialakulását. Ismertette a svájci biztonságpolitika elveit: a függetlenség megőrzése, a népesség védelme, a terület védelme, a cselekvési szabadság megőrzése. Ismertette, hogyan valósították meg mindezt a valóságban, hogyan változott a katonai védelem a gyakorlatban, milyen konkrét katonai lépéseket tettek a rendszer kiépítésére, milyen külpolitikát folytatott ezekben az években az alpesi ország, hogyan finanszírozták mindezeket, végezetül, milyen volt a lakosság hozzáállása a kormányzati intézkedésekhez.

A Dr. Hugo O'Donell Duque de Estrada ezredes (Spanyolország) előadásában a spanyol haditengerészet és a tengerentúli gyarmati krízis problémáiról beszélt a XIX. század vonatkozásában. Bemutatta a XIX. századi tengeri nagyhatalmak gyarmatszerző versengését. Részletesen kitért az 1898-as spanyol-amerikai háborúra, annak a spanyol haderőre, a társadalomra gyakorolt hatására. Sorra vette azon eseményeket, háborúkat az 1800-as évek elejétől, amelyekben a spanyol flottának bármilyen szerep jutott.

Prof. Dr. René Pillorget (Franciaország) előadásában Jules Verne, a világhírű francia író totális háborúról vallott nézeteiről, előrejelzéseiről beszélt. Tulajdonképpen Verne egyes ismertebb műveit vette sorra és felsorolta, mit jósolt meg azokban a jövő háborúinak eszközeiről (lásd tengeralattjáró a Nemo kapitányban), illetve a totális háborúról, mint hadviselési formáról.

A délutáni előadások fő témája már az általános hadkötelezettség jelentősége, a nem profi haderők keletkezése és azok szerepe volt.

Az ebédet követő hetedik ülésen Dr. Ulf Söderberg (Svédország) elnökölt. Dr. Rainer Egger, az Osztrák Hadilevéltár igazgatója (Ausztria) előadásában a cs. kir. osztrák hadsereg sorozás általi kiegészítéséről beszélt, mely 1771-től, illetve 1781-től kezdődően volt gyakorlat. Bemutatta, hogy a harmincéves háború óta a császári hadsereget verbuválás és újoncállítás útján egészítették ki, az azonban nem elégítette ki a szükségleteket

667


Ismertette a Habsburg-haderő létszámviszonyait az 1700-as évek végéig, valamint a kiegészítés problémái megoldására Mária Terézia által 1771-ben, majd II. József által 1781-ben kibocsátott sorozási törvényeket. Ez a rendszer az általános hadkötelezettség bevezetéséig állott fenn.

Az előző témához kapcsolódott Dr. Zachar József ezredesnek, a Magyar Hadtörténészek Nemzeti Bizottsága elnökének előadása, melyet a jelenlévő Dr. Balla Tibor őrnagy, a Magyar Hadtörténészek Nemzeti Bizottságának titkára olvasott fel. Abban a soknemzetiségű Osztrák-Magyar Monarchia általános hadkötelezettség alapján felépülő hadseregéről volt szó. Szólt arról, miért vált égetően szükségessé az 1866-os, poroszoktól elszenvedett vereség után az általános hadkötelezettség bevezetése a dunai birodalomban. Részletezte a kiegyezéssel létrejött Monarchia 1868-as véderőtörvényének megszületését, annak főbb rendelkezéseit, a szárazföldi haderő hármas felosztását (közös hadsereg, két honvédség), szervezetét és nagyságát, ismertette annak fejlődését 1870-ig.

Dr. Vladimír Segeš, a pozsonyi hadilevéltár munkatársa (Szlovákia) előadásában a polgárőrség és a nemesi felkelés csapatainak magyarországi szerepéről beszélt a napóleoni háborúk alatt. Elsőként a nemesi felkelés fogalmát, eredetét tisztázta. Kitért arra, hogy mikor hívták össze az idők folyamán, pl. 1741-ben, a napóleoni háborúk idején többször is, így 1797-ben, 1800-ban, és 1809-ben. Részletesen szólt 1809-es alkalmazásáról, a Győrnél a franciáktól elszenvedett vereségről. Megemlítette a szintén ebben az időben létrehozott polgárőrség szerepét, amelyről, a katonai jelentőségét elveszített inszurrekcióval ellentétben, pozitív véleményt formált.

A nyolcadik ülés elnöki tisztét Dr. Urho Myllyniemi (Finnország) töltötte be. Dr. Hans Christian Bjerg főmuzeológus (Dánia) előadásában a parasztok 1788-1848 között Dániában végbement összeírásáról beszélt. Szólt a Dániában 1766-ban véderőreform keretében bevezetett általános hadkötelezettségről, annak előzményeiről, a hadsereg korabeli felépítéséről és a polgárőrségek felállításáról a nagyobb városokban.

Prof. Dr. Ioannis Loucas, haditengerészeti akadémiai tanár (Görögország) előadásának témája a XIX. és XX. századi totális háború, a totális védelem és a hellenizmus volt. Bemutatta, hogy 1821-ig a görögök sok felkelésben vettek részt a törökök ellen, melyek során a hellenizmus összetartó és lelkesítő erő volt. 1821-ben a totális háborúnak nem voltak meg a feltételei. Hasonlatosképpen görög részről az első világháború sem volt totális háború. Kiemelte a görög nemzet összefogását a németek ellen a második világháborúban, amely elsősorban a hátországban valósult meg.

Donal O'Carroll ezredes, az Ír Hadtörténészek Nemzeti Bizottságának elnöke előadásában Írország 1939 és 1945 közötti védelméről beszélt, valamint annak hatásáról az ír társadalomra. Említette az Ír Szabadállam létrejöttét, felsorolta az 1920-as évek történéseit, beszélt a polgárháborúról, az 1938-ban az angolokkal kötött új szerződésről. 1939-ben az ország semleges maradt, azonban Angliával függőségi viszonyban állt és együttműködött azzal. Mindazonáltal mind a németek, mind a britek ellen kidolgoztak egy-egy védelmi tervet. Szólt arról, hogy a világháború befejezése után 40 000 angol katona ment Írországba munkát vállalni.

Augusztus 3-án a délelőtti kilencedik ülésen Dr. Piet Kamphuis, kutatóintézeti igazgató, a Holland Királyság Hadtörténelmi Bizottságának elnöke elnökölt. Aureliano Pinto de Moura altábornagy (Brazília) előadásában Argentína, Brazília és Uruguay 1864-1870 közötti, Paraguay elleni háborújáról, valamint a brazil mozgósításról beszélt. Kitért a háború okaira, az abban résztvevő erők nagyságára, a hadseregek felszerelésére és fegyverzetére és részletezte a mozgósítás menetét. Úgy vélte, mindegyik résztvevő ország totális háborút viselt, hiszen minden erejüket mozgósították.

Dr. Philippe Boulanger (Franciaország) előadását, mely az első világháború alatti francia sorozásról, mint a totális háború egyik eleméről szólt, a szerző más irányú elfoglaltsága miatt csak felolvasták. Az előadás a közvetlenül a világégés előtt, 1913-ban hozott francia véderőtörvénnyel foglalkozott, kitért a sorozást lebonyolító szervekre és a háborús évek egymásutánjában részletezte a besorozottak számát. Részletes kimutatást készített arról, hogy az egyes korosztályokból hány főt soroztak be. Úgy vélte a sorozás is a totális háború egyik eszköze volt.

Dr. Lars Ericson levéltár-igazgató (Svédország) előadásában a svéd haderő építésének tapasztalatairól beszélt. Felvázolta a sorozás történelmi előzményeit a svéd fegyveres

668


erőben a XVII. századtól kezdve, majd az 1811-től létező sorozási rendszerről beszélt. Ismertette, milyen befolyással volt a francia katonai rendszer a korszakban Svédországban. Bemutatta az 1789 utáni svéd-francia kapcsolatokat. Ezt követően a svéd sorozási rendszer fejlődését vázolta fel 1812-től egészen napjainkig, ismertetve annak elemeit.

A tizedik üléstől kezdve, amelynek elnöke Prof. Dr. Rolf Hobson volt, a gazdasági hadviselés és az ipari mozgósítás volt a konferencia fő témája.

José Blanco Nunez százados (Spanyolország) előadása a XVIII. század végi észak-spanyolországi ipari fejlődésről, ezen belül Ferrol haditengerészeti támaszpontjának kiépítéséről szólt. Az előadó kitért a XVIII. század végi spanyol hajóépítésre, részletezte hogy a XVIII. század végén, a francia terjeszkedés hatására Spanyolország északi részén építették ki a bázist, külön kiemelte milyen hatással volt ez a körzet ipari fejlődésére.

Dr. Lothar Hilbert (Németország) előadásában a Nagy-Britannia, Franciaország és Németország közötti gazdasági és a fegyverexport terén folyt rivalizálást mutatta be a két világháború közötti időszakban. Kiemelte, hogy a német fegyverszállítások főleg Délkelet-Európába irányultak, ezen belül is Romániába, ahonnan kőolaj érkezett a birodalomba. A franciák Lengyelországba és a kisantant-államokba, az angolok saját tengerentúli gyarmataikra, Skandináviába és az Egyesült Államokba exportáltak hadieszközöket. Bemutatta a fegyverszállítás és az egyes országok politikájának összefüggéseit, összefonódásait.

Prof. Dr. Yoshiaki Katada (Japán) előadásában a japán hadsereg és haditengerészet 1930-as években végbement fejlődéséről szólt. Kiemelte, hogy a haditengerészet befolyása erőteljesen nőtt a hajógyártó iparra, 1937-től jelentősen megnövekedtek az állami hadiipari megrendelések. A kormányzat erőfeszítéseket tett a hadiiparba történő állami beavatkozásra, hogy biztosítsa a forrásokat a fegyverkezéshez és a hajóépítéshez. Ismertette a teljes mozgósításra vonatkozó japán törvényt.

Délután az előadások fő témája már a hátország volt.

A tizenegyedik ülés elnöki tisztét Dr. Serge Bernier (Franciaország) töltötte be. Prof. Dr. Victor Enthoven (Hollandia) előadásában a holland partvidék napóleoni háborúk alatti történetéről beszélt. Felsorolta azokat a háborúkat, amelyekben a hollandok részt vettek az adott időszakban. Szólt a Batáviai Királyság 1806-os létrejöttéről, amely francia királlyal az élén létezett, 35 000 fős hadserege volt és 1810-től Franciaországhoz tartozott. Kifejtette, hogy a hollandok 1810-ben már átélték a totális háborút, hiszen magas adókat vetettek ki rájuk, mivel a kormány csődbe ment. a francia hadseregben10 000 holland szolgált és a holland tengerészetre is hatalmas összegeket fordítottak, hogy ellensúlya lehessen az angol flottának.

Dr. Cemalettin Taskiran ezredes (Török­ország) képekkel illusztrált előadásában Er­zerum városának védelméről beszélt az 1877-78-as orosz-török háború idején. A török csapatok Ahmed Mukhtar pasa vezetésével 6 hónapig kitartottak az orosz túlerő ellenében. Ismertette az ostrom részletes lefolyását, kiemelte a védők hősiességét, néhányat közülük személy szerint is megemlített.

Dr. Pollmann Ferenc (Magyarország) előadásában a magyar és az osztrák-magyar vezetők viszonyát taglalta a szerb nemzethez az első világháború első periódusa idején. Szólt az 1912-ben elfogadott kivételes törvényekről, a magyar miniszterelnöknek alárendelt báró Tallián Béla kormánybiztos ténykedéséről a Délvidéken a Monarchia mozgósítása után, a katonai szervekkel történt időnkénti összetűzéseiről, a magyar kormányzathoz, valamint a szerb kisebbséghez való viszonyáról.

A tizenkettedik ülésen Dr. John E. Jessup ezredes, katonai egyetemi tanár, a Nemzetközi Hadtörténelmi Bizottság alelnöke (Egyesült Államok) elnökölt. Margaret Vining és Bart Hacker muzeológusok (Egyesült Államok) diákkal illusztrált előadásukban az első világháborúban önkéntesként szolgált nők szerepét vizsgálták. a XVI. századtól kezdődően áttekintést adtak a nők hadseregekben betöltött szerepéről, s arról hogy milyen hatást gyakoroltak az egyenruhák a női divatra. részletesen az első világégés idején a különböző amerikai civil önkéntes szervezetek és a hadsereg kötelékébe tartozó nőkről és azok egyenruháiról szóltak.

Dr. Tadeusz Panecki ezredes, katonai egye­temi tanár, a Lengyel Hadtörténészek Nemzeti Bizottságának főtitkára, a Nemzetközi Hadtörténelmi Bizottság elnökségi tagja előadásában az 1939-45 közötti lengyel ellenállás történetét foglalta össze a németek és a szovjetek ellen. Kitért a Lengyelország fel-

 

669


osztása után emigrációba kényszerült Sikorsky vezette kormányra, mely Párizsban, majd Londonban székelt. Ismertette az ahhoz tartozó egyes szervezetek vezetőit, a kormány által megfogalmazott célokat, szólt az 1944-es varsói felkelésről, arról hogy 1945-ben a lengyel ellenállás vezetőit a szovjetek Moszkvába vit­ték és kivégezték.

Antonio Bispo altábornagy (Portugália) fi­lozófikus hangvételű előadásában a totális háború realitásáról, a döntéshozatal folyamatáról, a döntéshozók motivációiról, a kockázat nagyságának kiszámításáról beszélt. Bemutatta, milyen megfontolásokból lépett be Portugália az antant oldalán az első világháborúba, megvilágította a portugál érdekeket. Kitért arra is, miért maradt végül semleges az ország 1914-ben, amikor a háború kitört.

Augusztus 4-én a tanácskozás a totális háborút korlátozó tényezők, illetve a háború hosszú távú következményei témakörében folyt. A tizenharmadik ülés elnöki tisztét Prof. Dr. Luc de Vos, katonai akadémiai főtanár, a Belga Hadtörténelmi Bizottság elnöke látta el.

Prof Dr. Massimo De Leonardis, egyetemi tanár (Olaszország) előadásában a hidegháború totális aspektusait emelte ki. Beszélt a hidegháború kialakulásáról, a NATO és a Varsói Szerződés szembenállásáról. az általános világpolitikai, katonapolitikai helyzetnek meg­felelően 1952-től egészen 1991-ig elemezte a NATO stratégiájának változását, amikor is a tagállamok a jövőre nézve új stratégiai koncepciót fogadtak el.

Dr. Erwin A. Schmidl, a védelmi minisztérium munkatársa (Ausztria) előadásában az alacsony intenzitású, illetve a totális háború kategóriájába tartozó gyarmati háborúkról szólt, számos példát felsorolva, főként a XIX. és XX. századból. Kiemelte a rasszizmus szerepét a gyarmatokon és a háborúkban. Kitért a technika és a fegyverek szerepére a gyarmatosítás folyamatában, a színes bőrű katonák besorozására a gyarmati haderőkbe és megjelenésükről az európai hadszíntéren az első világháborúban. Az észak-amerikai indiánok elleni, a valamint a búrok elleni háborúkat már totális háborúnak nevezte. Szólt a gyarmati csapatok ruházatáról és felszereléséről.

A soron következő, tizennegyedik ülés Prof. Dr. Hervé Coutau-Begarie (Franciaország) elnöklete mellett zajlott. Prof. Dr. Reiner Pommerin ezredes (Németország) előadásában Nyugat-Németország és a nukleáris bomba kapcsolatáról beszélt. Megvilágította Németország szerepét a hidegháború idején, s azt is, miért nem engedték meg, hogy saját nukleáris arzenálja legyen. Szólt az egyes kormányok politikájáról és a Bundeswehrnek az atomfegyverekhez való hozzáállásáról. Kiemelte, hogy 1949 és 1969 között a két szuperhatalom részéről a német atomfegyverkezés éles ellenállásba ütközött, azonban, mint kiderült, soha nem is akartak német atombombát kifejleszteni.

Prof. Dr. Anton Komorowski (Lengyelország) előadásában a második világháború hosszú távú következményeit ecsetelte a Balti-tenger körzetében. Bemutatta azt az 1964-ben kötött szerződést, amelynek célja a tenger megóvása a környezetre veszélyes háborús töltényektől, roncsoktól. Említette, hogy Svéd­ország partjai előtt 10 000, Finnország partvidékén pedig 1000 hajóroncs van ma is. A tengeri csaták során sok olaj ömlött a vízbe, ráadásul sok ezer tonna mérgező anyagot süllyesztettek a tengerbe 1945 után, mely többször okozott szennyezést. Kiemelte: a tenger menti államok közös felelőssége, hogy a Balti-tenger ne váljon holt tengerré.

Ebéd után a Nemzetközi Hadtörténelmi Bizottság soros adminisztratív ülése következett. Ennek során az ebben az évben aktuálissá vált, és öt évre szóló tisztújítás is megtörtént. A Nemzetközi Hadtörténelmi Bizottság elnökévé Prof. Luc de Vos-t a Belga Bizottság elnökét választották, Dr. Piet H. Kamphuis, a Dán Bizottság elnöke, megőrizte főtitkári posztját. Kincstárnok a svájci Hervé de Weck ezredes, gimnáziumi tanár maradt. A Nemzetközi Hadtörténelmi Bizottság elnökségének tagjává Prof. Jean-Claude Allaint (Franciaország), Dr. Dean C. Allardot (Egyesült Államok), Manuel Freire Themudo Barata tábornokot (Portugália), Prof. Piero Del Negrot (Olaszország), Prof. Dr. Manfred Kroenert (Németország), Prof. Dr. Ioannis Loucast (Görögország), Prof. Dr. Matitiahu Mayzelt (Izrael), Dr. Erik Norberget (Svédország), Hugo O'Donnellt (Spanyolország) és Prof. Dr. Tade­usz Paneckit (Lengyelország) választották.

A kollokvium keretében került sor a Nemzetközi Hadilevéltáros Bizottság soros adminisztratív ülésére is. A július 30-án délelőtt a Svéd Hadilevéltár épületében lezajlott tanácskozáson a Hadtörténelmi Levéltár képviseletében Dr. Bonhardt Attila alezredes, a Bécsi Hadilevéltár mellett működő Állandó Magyar

670


Levéltári Kirendeltség vezetője vett részt, akit a bizottság tagjává választottak.

A tudományos és adminisztratív üléseken túlmenően a vendéglátók jóvoltából számos más rendezvényen is mód nyílt a kollegiális beszélgetésekre, kapcsolatépítésekre, szakmai eszmecserékre.

Július 30-án este 7 órakor a Svéd Hadtörténelmi Bizottság adott állófogadást a Vasa Múzeumban. A vendégek először háromnyel­vű szakvezetés mellett ismerkedhettek meg a svéd flotta 1628. augusztus 10-én, a legelső útján elsüllyedt, és az 1960-as években a tengerből kiemelt VASA nevű hajójának történetével, a korabeli életmóddal, a középkori svéd történelem egy szeletével.

Július 31-én este kétórás, szintén három nyelven vezetett autóbuszos túra során ismerkedhettek meg a konferencia résztvevői Stockholm főbb nevezetességeivel.

Augusztus 1-én délben Stockholm városának elöljárósága látta vendégül a kongresszuson jelenlévőket a városháza nagytermében.

Augusztus 2-án a vendéglátók egész napos hajókirándulást szerveztek, amelynek végcélja a Stockholmtól északra, Siaro szigetén fekvő és egy fjord bejáratát őrző, az első világháború idején építeni kezdett és 1926-ban elkészült erőd volt. A résztvevők szakvezetéssel megtekintették az erődítményeket és azok felszerelését, majd rövid bemutatónak lehettek részesei, amelyet a svéd parti őrség egy őrhajója mutatott be.

Augusztus 3-án este a svéd hadimúzeumot tekintették meg a konferencia résztvevői, Dr. Johan Engström igazgató kalauzolásával, mely a svéd nép hadtörténetének fontosabb csomópontjait mutatja be. A látogatást egy svéd katonazenekar bemutatója és fogadás tette különlegessé. A fogadást követően a résztvevőknek alkalmuk nyílt, hogy bejárják a múzeumot és megtekintsék gazdag anyagát.

A jól sikerült rendezvénysorozatot augusztus 4-én este a svéd Karlberg Katonai Fő­iskola parancsnoka által adott fogadás és vacsora zárta.

671

<Back to contents>