<Back to contents>

Szabó A. Ferenc

Egymillióval kevesebben...

Emberveszteségek, népesedési tendenciák, és népesedéspolitika Magyarországon, 1941-1960

(Pro Pannónia Kiadói Alapítvány, Pécs, 1998. 234 o.)

 

Felvetődhet a kérdés, vajon miért foglalkozik egy hadtörténelmi szakfolyóirat egy nyilvánvalóan demográfiai munkával. A kérdés jogos, azonban a választ már sejteti az a tény, hogy a szerző a történeti demográfia neves művelője, aki hazánk történetének 1941-1960 közé eső szakaszáról készített szám­adást. A végeredmény megdöbbentő "egymil­lióval kevesebben" lettünk. Persze ez a megállapítás kicsit megtévesztő, hiszen arra gondolhatnánk, hogy elég kivonni a 41-es népességadatokból a 60-ast és megkapjuk ezt az egymilliós értéket. Hogy mindez nem ennyire egyszerű azt jelzi a több mint kétszáz oldalas terjedelem, a tekintélyes jegyzet­apparátus és a 33 jól megszerkesztett táblázat. A kötetből

661


megismerhetjük a történeti demográfus munkamódszereit, aki nem csak halottakkal és megszületettekkel, hanem a meg nem születettekkel is számol. Szabó A. Ferenc munkáját talán jobban reprezentálta volna ez a cím: Egymillióval többen lehetnénk.

A szerző időrendben követi végig az események sorát, melyek ehhez a tragikus végeredményhez vezettek. A kötet első részében az ország II. világháborús mérlegét vonja meg. Már az első gondolatokból kiderül, hogy ehhez tisztázni kell azt, hogy mit értünk Magyarország alatt, ugyanis 1941-ben a területvisszacsatolások következtében az ország lényegesen nagyobb volt, mint 1945-ben az elvesztett háború után. A veszteségek nem szűkíthetők le csak a trianoni területre. Már csak azért sem, mivel a hadsereg kiegészítése az egész ország lakosságát érintette, így a 2. magyar hadsereg soraiban magyar nemzetiségű katonák mellett kárpátaljai ruszinok és felvidéki szlovákok is harcoltak. Szabó A. tárgyilagosan ismerteti a témával foglalkozó kutatók eredményeit, külön kiemelve Für Lajos munkáit, amelyeknek több állítását meggyőzően cáfolja. Az ország emberveszteségeinek reálisabb megítélését segíti a szerző egy rövid nemzetközi kitekintéssel, melyben módszertani problémák mellett kitér a rendkívül magas szovjet veszteségek hátterére is.

Külön fejezetet szentel a zsidóság világháború utáni sorsának, így olvashatunk a megmenekült zsidóság furcsa kálváriájáról: a keleti fronton fogságba esett munkaszolgálatosokról, akiket hadifogolyként kezeltek, hazatért deportáltakról, akikkel szemben feléledt az antiszemitizmus, mikor megpróbálták visszaszerezni széthordott vagyontárgyaikat és lakásukat, kikeresztelkedett zsidókról, akik szenvedéseiről nem vett tudomást a vallási alapokon álló American Joint segélyszervezet. Igen ez mind-mind hozzátartozik a zsidó tragédia hátteréhez.

A ki- és betelepítettek sorsával, a "Honvesztők és honfoglalók" című fejezet foglalkozik. Részletesen megismerhetjük a felvidéki magyarok, bukovinai székelyek és a magyarországi német nemzetiségűek kálváriájának demográfiai vonatkozásait.

Ezt követően csaknem harminc oldalt szentel a negyvenes évek népesedési és népesedéspolitikai helyzetének. Ezzel mintegy előkészíti a könyv következő gondolati egységét melynek fő kérdése az abortusztörvény és az ún. "Ratkó-korszak" demográfiai értékelése. Az ötvenes évek családvédelmi programjának rokonszenves célkitűzései, úgy mint "a teherben lévő nők és anyák védelmének fokozása, a családi pótlék, az anyák és gyermekek egészségügyi ellátásának fokozása, az egyedül álló anyák fokozottabb védelme, a gyermektelenek adója és a küzdelem a magzatelhajtás ellen" csak részben érte el a kívánt célt. Most amikor az abortuszkérdés nap mint nap visszaköszön az újságok hasábjairól, nem haszontalan megismernünk az állami adminisztráció ezen elvetélt próbálkozását a népességszám emelésére, melynek eredményét jól kifejezi a szerző néhány sora: "Mivel a rendelkezéseket mindenki szélsőségesen túlzónak találta, nem volt nevelő hatásuk, legfeljebb gyűlöletet és ellenérzést keltettek a társadalomban. Ennek a pszichózisnak volt jellemző tünete, hogy 1956 novemberében az akkor már tisztjéről 3 éve leköszönt Ratkó Anna pesterzsébeti háza ellen merényletet követtek el. Parancsra kellett szülni az asszonyoknak, a család és az állam túlterhelődött nem kívánt gyermekekkel."

Ezzel elérkeztünk a könyv harmadik részéhez, mely az 1956-os forradalom népesedési vonatkozásait vizsgálja. A második világháborút tárgyaló fejezetei mellett méltán tarthat igényt a hadtörténelem iránt érdeklődő olvasók, de nem különben a kutatók figyelmére is. A szerző elsősorban saját kutatásaira támaszkodva reális adatokat közöl az elesettek és külföldre távozottak és a megtorlások áldozatainak számáról. Külön tárgyalja a szomszédos Ausztria szerepét a menekültek megsegítésében.

Mindezen erények mellett nem tartom szerencsésnek, hogy Szabó A. Ferenc a szovjet hadsereg veszteségeinek nagyságát a Kárpát-csoport '41-es veszteségeihez hasonlítja. Sokkal helyesebb lett volna, ha a hadtörténelmi analógiát az irreguláris erők elleni vagy még inkább a helységharcok történetéből választotta volna. Példa van bőven, elég csak Cse­csenföldet vagy a délszláv háborút megemlítenem. Ettől függetlenül az általa közölt adatok ismerete nélkül csak az érzelmek szintjén alkothatunk képet az '56-os forradalom súlyáról és jelentőségéről.

A műben tárgyalt időszak zárásaként a '60-as évek népesedési válságáról olvashatunk, mely fontos háttéranyag ahhoz, hogy megismerjük a '90-es évek nemzethalál vízióinak gyökereit.

662


A kötet utolsó fejezete, amellett, hogy összefoglalja a szerző megállapításait, széles nemzetközi kitekintéssel segít megválaszolni a kérdést, vajon mit jelent az egymilliós veszteség.

Sajnálatosnak tartom, hogy a kötet tartalmi erényeit nem tükrözi a borítója. A Szabó Gergő által alkalmazott rózsaszín-ezüst sugárkoszorú sokkal inkább illene egy Japánról szóló mű fedelére, mint ide. A középpontban látható sírok pedig alig adnak támpontot a mű témájáról, még akkor sem, ha jól felismerhetően a sírjelzők a magyarság felekezeti összetételét lennének hívatottak kifejezni.

Végezetül szeretném felhívni az olvasók figyelmét a Pécsi Tudománytár sorozat köteteire, melyben a tárgyalt mű is megjelent.

Négyesi Lajos

663

<Back to contents>