Közlemények

Pászti László

Esztergom várának első részletes térképi ábrázolása
és ismeretlen erődítési terve

Pompeo Floriani kéziratos tervrajzai az 1595. évi visszafoglalás alkalmából

 

<back to contents>

 

1998-ban az Országos Széchényi Könyvtár Térképtára[1] két darab, Esztergomot ábrázoló kéziratos térképet vásárolt. A térképek feldolgozása során merült fel az az igény, hogy bővebb információkat szerezzünk a kéziratokról. Az alábbiakban erre teszek kísérletet. Hazai források hiányában elsőként szükségesnek tartom röviden felvázolni a szerző, Pompeo Floriani életét az olasz szakirodalom alapján. Ezt követően, még a térképek bemutatása előtt, ismertetem az ostrom kronológiáját, mivel az Esztergom történetéről megjelent monográfiákban és tanulmányokban az 1595. évi ostrom ismertetésénél több ellentmondás figyelhető meg. Végül részletesen foglalkozom a térképekkel és a belőlük levonható építészet- és hadtörténeti következtetésekkel.

I. Pompeo Floriani de Macerata[2]

Az 1545-ben, a Pápai Államhoz tartozó közép-itáliai Maceratában született hadmérnök rendkívül szerteágazó tevékenységet folytatott. Már 17 évesen, 1562-ben részt vett IX. Károly francia király hugenották elleni harcaiban a pápa által küldött segédcsapatban, 1572-ben pedig kitüntette magát a lepantói csatában. A következő évben a Don Juan d' Austria, II. Fülöp spanyol király féltestvére vezette seregben ott volt Tunisz ostrománál, s rövidesen partvédelmi erődítések tervezését bízták rá. 1579-ben XIII. Gergely a pápai seregek tábornokává nevezte ki, s Avignonba küldte. Floriani 1580-1582 között helyreállította a vasonei erődöt, Minerbában pedig egy újat épített. 1585-ben V. Sixtus "Cancellarius utriusque custodiae"-nak, azaz a pápai őrség felügyelőjének nevezte ki.

1592-től részt vett a Velencei Köztársaság keleti határainak megerősítési munkálataiban. 1593-ban költségvetést nyújtott be Palmanova és Udine erődítményeinek építésére vonatkozóan, majd egy bizottság tagjaként jelen volt a Friuliban építendő új erőd területének kijelölésénél és a technikai jellemzőinek meghatározására megtartott helyszíni szemlén. Valószínű, hogy 1595 februárjáig közreműködött az erőd alapozási és építési munkálatainál. Eközben 1594-95-ben az Ascoli vár falainak javításával is megbízták.

121


1595 júniusában Paolo Sforza márki, Giovan Francesco Aldobrandini pápai tábornok nevében megbízta egy század felállításával, amely a pápai sereg részeként Magyarországra jött, ennek során Floriani[3] járt Esztergomban és Vácott,[4] majd 1596 májusában hazatért Maceratába, de 1597 elején Aldobrandini ismét Magyarországra hívta. 1598-ban Romagna megye ezredese címet kapta, majd a pápa Ferrara város új erődjének megtervezésével bízta meg. Ezen munka közben érte a halál 1600. február 20-án vagy 29-én.

Floriani életműve azonban nem merül ki hadmérnöki tevékenységében. 1575-78 között szülővárosa környéki településeken volt út- és hídkarbantartási felügyelő, majd az Esino folyón épített hidat; hidraulikus gépeket, illetve csatornát. Tervezett középületeket is (pl. az osimói városház homlokzatát, a maceratai Ágostonrendi kolostort), gondoskodott Montalto és a loretói Santa Casa búcsujáróhely urbanisztikai fejlesztéséről. 1579-ben topográfiai térképezést végzett a Pioracoi-tó környékén, 1598-ban pedig a Pó mentén mért, összefüggésben a ferrarai erőd tervezésével, illetve a folyó hajózhatóvá tételével. 1588-ban az Aso folyó mentén egy gyapjúfeldolgozó műhelyt épített.

Néhány írása is ránk maradt. 1574-ben írta meg értekezését a Földközi-tengeren használatos háromárbocos könnyű vitorlásokról és a tuniszi kikötőről "Discorso della goletta et del porto di Tunisi" címmel. Észak-Afrikából hazafelé tartva szemrevételezte a máltai Valletta új erődítményeit, elismerő véleményét "Discorso intorno all' isola di Malta e di ció che potrá succedere tentando il Turco tale impresa" (1576) címmel írta meg. Ezen kívül fennmaradt a hadmérnök Achille Tarducci "L'ingegnero" című műszaki-technikai kézikönyve Floriani kézírásával és illusztrációival, az 1597. év körüli időkből.

Nem tartozik szorosan témánkhoz, de érdemes megemlékezni fiáról, Pietro Paolo Florianiról, aki apja példáját követve hadmérnökként tevékenykedett, s a XVII. századi itáliai erődítészeti iskolának reprezantatív személyisége lett. A harmincéves háborúba bekapcsolódva járt Németországban, Csehországban és Magyarországon. Részt vett a fehérhegyi csatában és dolgozott Bécs erődítésén. 1619-ben a Bethlen Gábor által ostromlott Pozsony védelmének műszaki irányítását végezte, majd a következő évben részt vett Rózsahegy ostromában, 1621-ben pedig közreműködött Érsekújvár ostrománál.[5] Magyarországi tapasztalatait is felhasználta 1630-ban megjelent "Difesa et offesa delle piazze ..." (Erősségek védelme és támadása) című könyvében, ami további két kiadást ért meg (1654. és 1725. angol nyelven).[6] Közben kinevezték a római Castel Sant' Angelo kormányzó helyettesévé, majd folytatta Ferrara megerődítését; legnagyobb hírnevet hozó munkája Valletta erődrendszerének 1635-től megkezdődött kibővítése.

122


 

II. Esztergom ostroma 1595 júliusától szeptemberéig

A hosszú háború során Esztergom, amely 1543 óta török kézen volt, 4 ostromot ért meg. Mivel a keresztény szövetségesek stratégiai célja Buda bevétele volt, ennek előkészítéseként mindenekelőtt Esztergomot és Visegrádot kellett visszafoglalniuk. Az első kísérlet 1594. május-június során sikertelenül végződött, de a következő évben júliustól szeptemberig folytatott ostromot végre siker koronázta. Természetesen amennyire fontos volt a szövetségeseknek Esztergom, Buda megvívása érdekében, ugyanolyan fontos volt a töröknek Buda megvédése miatt. Ők 1604. szeptember-októberben próbálkoztak először, sikertelenül. Végül is a Bocskai István vezette rendi-vallási küzdelem katonai sikereit kihasználva 1605 augusztusától októberéig tartó ostrom során újból elfoglalták.[7]

 

 

1. kép

123


Az esztergomi vár (1. kép) kb. 152 m-es tszf. magasságú, meredek oldalakkal határolt sziklán épült, amely még ma is 30-40 méterrel emelkedik ki környezetéből. Ehhez a korábban királyi, később érseki várhoz csatlakozik délnyugat felől az érseki város, közismerten a Víziváros. Ezt az együttest nyugatról a Duna, délről a Kis-Duna határolja. Kelet felől a Visegrádi-hegység nyúlványai emelkednek. Legfontosabb ezek közül a kb. 270 m-re, az ágyúk hatásos lőtávolságán belül levő, a várheggyel közel azonos magasságú Szent Tamás-hegy és ettől észak-északnyugatra a nála alacsonyabb, de még mindig közeli Szent György-hegy. (Ezt az alacsony dombot a XVIII-XIX. században a bazilika építésével kapcsolatos tereprendezés során elhordták.) Végül a várhegyet északkeleten egy széles, természetes eredetű árok választotta el a hegy alatt fekvő síkságtól, Szentgyörgymezőtől, míg a Szent Tamás-hegytől egy, a Víziváros irányába gyorsan mélyülő rövid völgy.

A vár a XVI. sz. végén már egyértelműen korszerűtlennek volt mondható. Nem rendelkezett nagy alapterületű olaszbástyákkal, mindössze néhány elavult rondellával (körbástyával) és szabálytalan alakú, kisméretű bástyával. Védelmét leginkább a magas, meredek hegyoldalak és jobb esetben a védők elszántsága biztosíthatta. A várhegy szabálytalan, nyújtott háromszög alakját szorosan követte a falak nyomvonala. Északi csúcsán nagyméretű rondella (Dunai rondella vagy Vízitorony) állt, ennek tövéből indult a Várdai Pál érsek (1530-1543) által építtetett, részben falazott szárazárok, és haladt az északkeleti fal előtt, egészen a Várkapuig, amelynek védelmére 1543-ban olasz mérnökök rondellát építettek (Keleti rondella). A vár legveszélyeztetettebb szakasza éppen ez a Szent Tamás-hegy felé néző keleti szakasz volt, ezért még 1543 előtt ágyúállásokkal ellátott falszoros épült védelmére, s az egykori Fehér torony (a lakótorony) visszabontott csonkján is lövegeket helyeztek el.

A vár Achilles-sarka az ún. vízmű volt, amely a Dunai rondella tövében, a Víziváros északi sarkán álló Malom bástyában volt elhelyezve, s ez látta el a felső várat ivóvízzel. A Vízivárost övező falat a keleti oldalon még egy palánk és árok védte, illetve kötötte össze a Budai kapuval.

Esztergom kiterjedt védelmi rendszeréhez tartozott még a XVI. sz. végén a Szent Tamás-hegyen (törökül Tepedelen) épült fa-föld erődítmény ("kastély", zártsánc, redoute), valamint a várheggyel szemközt, a Duna bal partján állt Párkány (Kakat) 3 szögletű palánkja, amely a dunai vízi utat zárta le, végül a Szent Tamás-hegytől délre a Királyi- vagy Rácváros, amely a századvégi ostromokat már romos falakkal várta, s komoly hadi jelentősége nem volt.[8]

A szemben álló felek pontos erejét nem ismerjük, a visszaemlékezések és a feldolgozások eltérő adatokat tartalmaznak. Az ostromlókra vonatkozóan általában elfogadott az az adat, miszerint a komáromi táborból elindult, Karl von Mansfeld vezette sereg kb. 40 000 főt számlált (12 600 császári zsoldos, 8800 német birodalmi zsoldos, 18 600 magyar katona),[9] akikhez az ostrom során, több részletben, még néhány ezer katona csatlakozott, majd augusztus 22-én beérkezett a pápai segélyhad Giovan

124


Francesco Aldobrandini parancsnoksága alatt, amelynek létszámát 8000,[10] illetve 12 000 főre[11] becsülik.

A Kara Ali bég vezette török helyőrség létszáma 2300-3000 fő lehetett, Hasszán budai pasa felmentő serege pedig 15-16 000 fő.[12]

Tanulva az előző évi kudarcból, amikor is a védőknek volt idejük a várat katonákkal és készletekkel ellátni, Mansfeld Komáromból úgy mozdult ki, mintha Győrt, vagy Fehérvárt fenyegetné, majd június 29-én hirtelen megindult Esztergom felé, s június 30-án elő­csapataival meg is jelent a vár alatt, tábort vert a Nyáros- és a Prímás-sziget közötti Duna-kanyarulatnál és rövidesen hermetikusan elzárta a meglepett őrséget a külvilágtól.[13]

A vár az előző évi ostrom után még nem volt kijavítva, a falakat csak hevenyészett módon, fa-föld töltéssel erősítették meg, sőt az ostrom előtt 3 héttel villámlás miatt felrobbant 2 lőportár, egy a Szent Tamás-hegyen, a másik pedig a várban, s a robbanás mindkét helyen újabb károkat okozott a falakban, a megsemmisült lőport pedig már nem tudták pótolni.[14] A Víziváros falai is hiányosak voltak, helyenként csak földművek álltak, s a falak szintén rossz állapotúak.[15]

Július 2-án a törökök harc nélkül kiürítették a Rácvárost, a bevonult császári csapatok másnap megerősítették az északi falát, s üteget állítottak a Víziváros felé; hidat vertek a Prímás-szigetre, s ott is ágyúkat helyeztek el.

Július 4-én elfoglalták a Szent Tamás-hegyi erődöt, amit azonnal átépítettek, feltehetőleg a vár felé eső oldalát megerősítették, és természetesen ostromágyúkat helyeztek el benne. Ezzel egy időben ágyúállásokat építettek a hegy és a Kis-Duna közé eső területen, a Viziváros falának törésére. Az ostromlók táborának védelmére, és az estleges felmentés megakadályozására a várat Mansfeld észak és kelet felől tág ívben sáncokkal és árkokkal (circonvallation[16]) vette körül, így az őrség a Duna jobb partján el volt zárva.[17]

Július 5-én 4-4 ágyú kezdte meg Esztergom várfalainak törését a Szent Tamás-hegyen és a Rácváros melletti sáncból. Másnap egy osztag próbálta meg sikertelenül a város előtti cölöpzet (fedett út[18]) lerombolását. Miközben folyt a vár ágyúzása, újabb

125


sáncok épültek Párkánytól keletre és a Duna mentén a hajózás megakadályozására,[19] éppen időben, mert 9-én egy török hajóhad próbált meg lőszert és embert juttatni a várba, a partraszállókat visszaverő és nagyrészt elesett magyar nemesi felkelők emlékére állíthatták a ma is álló keresztet (az ún. Halásztanyával szemben a Duna déli partján).[20]

A Víziváros keleti falának július 10-i egész napos lövetését követő másnapi roham, a fedett út ellen, nem járt sikerrel. Elképzelhető, hogy a vallonokat csak erőszakos kémszemlére küldték ki, vajon járható-e az előző nap lőtt réshez vezető út, de néhány hajdú ezt nem tudván, lelkesen (és állítólag részegen is), csatlakozott a rohamozókhoz; nagy részük ott pusztult. Valószínűleg a rés még nem volt alkalmas a rohamra, mert a legközelebbi támadásra csak 15-én került sor, miközben a törökök a fal előtti árkot tovább mélyítették, s a kirendelt 4000 vallon csak az árok széléig jutott el, mert a magukkal vitt rőzsekötegek nem töltötték fel teljesen az árkot. A másnap esti roham sem járt sikerrel. 17-én a védőőrség hajtott végre kitörést a rácvárosi sánc ellen, de az oda betörő ellenséget a tartalék visszaűzte, miközben két, a várba igyekvő török hajót is visszafordulásra kényszerítettek. Válaszul másnap délután 1000 német indult rohamra, hogy a délelőtti heves tüzérségi előkészítés eredményeit kiaknázzák. Habár a támadást ezúttal a Duna felől hajóval is támogatták, nem járt eredménnyel. Még aznap éjjel új üteg felállítása kezdődött meg a Szent Tamás-hegyen, ezáltal reggel újabb 5 ágyú kezdte meg tevékenységét a vár ellen. A még nem teljesen kész sánc ellen az éjszaka a törökök sikertelen kirohanást intéztek.[21]

Július 20-án Pálffy Miklós - érsekújvári és bányavidéki végvidéki főkapitány, valamint dunáninneni kerületi főkapitány - megkezdte Párkány ostromát, 21-től lövette a falakat, majd 24-én rohammal bevette, ezzel lehetetlenné vált a vár vízi úton való megsegítése is. 28-án újabb sánc épült a Szent Tamás-hegy tövében a Hévíztó mellett, amely elkészültét egy török kirohanás sem akadályozhatta meg. Az itt elhelyezett vallon csapatokat ekkor németek váltották fel.[22]

Budáról már július 22-én elindult Hasszán pasa, hogy felmentse a fenyegetett Esztergom várát; erről Mansfeld még aznap tudomást szerzett. 25-től kezdve egyre többször és egyre nagyobb számú török lovas bukkant fel az ostromlók tábora körül és csapott össze a császári előőrsökkel. Augusztus 2-i és 3-i nagyobb akcióik közben Pálffy felderítette a törökök tényleges haderejét (kb. 15-16 000 fő), ezért Mansfeld augusztus 5-re döntő csatára készült el. A törökök azonban megelőzték, s 4-én ők támadtak, miközben a védők is több ponton kitörtek. Néhány száz töröknek, köztük a történetíró Pecsevi Ibrahimnak, sikerült bejutnia a várba. Végül is a keresztények megsemmisítették a felmentő sereget, sőt annak poggyásza és ágyúparkja is zsákmányul esett. A győzelem lélektani hatását kihasználandó a következő nap Mansfeld a vár feladására szólította fel Kara Ali béget, aki ezt visszautasította, majd miközben tovább folyt az ostrom, 9-én még Pálffy is tárgyalt a béggel, szintén eredménytelenül.[23]

126


A császári táborban uralkodó egészségügyi viszonyoknak megfelelően a katonák közt járvány tört ki, maga Mansfeld is megbetegedett, 10-én Komáromba vitette magát, ahol augusztus 14-én meghalt. A sereg vezetését Mátyás (Habsburg) főherceg megérkezéséig Pálffy Miklós, Karl Burgau őrgróf és a tüzérség parancsnoka, Don Giovanni de Medici tábornok vette át, ők folytatták az ostromot. Augusztus 12-ről 13-ra virradó éjjel a keleti oldalon lévő lövegek mind a Vízivárost, és azt a várral összekötő palánkkal fedett utat lőtték. Hajnali 5 órakor indultak az első oszlopok a Prímás-sziget felé néző Vízikapu, a Budai kapu és a Keleti rondella ellen. 7 órakor végre elesett a Budai kapu, de a továbbiakban minden házért egyenként meg kellett küzdeni, este 6 órára sikerült a törököket teljesen kiszorítani a Vízivárosból.

Az ezt követő rablás és a törökök gyújtóbombái eredményeként a város lángba borult és napokig égett. Ezt kihasználva a törökök több kísérletet tettek - augusztus 14-én és 15-én -, hogy visszafoglalják a várost; ennek megakadályozására a keresztények fedett állásokat létesítettek a kitörések visszaverésére. A következő napok viszonylagos nyugalomban teltek, tovább folyt a falak rombolása. Augusztus 17-én ágyúgolyótól találva elesett Kara Ali bég, 18-án megérkezett Mátyás főherceg, majd az éjjeli felhőszakadás és 5 napos eső lehetetlenné tett minden ostrommunkát.[24]

Augusztus 22-én végre megérkezett a pápai segédhad. VIII. Kelemen pápa már a törökellenes háború megindításában nagy szerepet játszott, s kezdetektől fogva pápai sereget akart Magyarországra küldeni, ami a bécsi udvar ellenkezése miatt meghiúsult, helyette havi 30 000 forintot ajánlott fel a császári csapatok fizetésére. Az 1594. évi kudarcok hatására végül is úgy döntött, hogy mivel a pápai segélypénzek küldése nem érte el célját, saját sereget küld. Élére II. Fülöp spanyol királyt szerette volna megnyerni, s miután ő nem vállalta, saját unokahúgának férjére, a Római Egyház tábornokára, a Castel Sant' Angelo várnagyára, Giovan Francesco Aldobrandinire bízta a sereg vezetését.[25]

Az olaszokat a Szent Tamás-hegy északi oldalán helyezték el, majd 23-án haditanácsot tartottak. Az olaszok égtek a harci vágytól, s bár Medici módszeres tüzérségi és műszaki előkészítést javasolt, a főherceg engedett Aldobrandini kívánságának, s augusztus 25-re általános rohamot rendelt el. Délelőtt 11 órakor ágyúdörgés jelezte a támadás megindítását. A császári csapatok Pálffy vezetésével a Víziváros felől támadták a Keleti rondella melletti falszakaszt,[26] az olaszok pedig 5 hullámban, az általuk választott, Dunai rondellát igyekeztek elfoglalni. Mivel az előző napok esőzései eláztatták a talajt, a síkos várlejtőn nehézzé vált a feljutás[27], a sorozatos rohamok és egy elterelő támadás az előző évben megrongált falszakasz ellen, kis híján mégis meghozták a várt eredményt, estefelé a 4. roham során végre néhányan feljutottak a fal tetejére, de végül is a törökök leszorították az olaszokat a rondelláról.[28]

127


Az augusztus 25-i roham után a tüzérség nagy részét a Szent Tamás-hegyen egyesítették, de az a 26-án érkezett ágyú, amely állítólag 1/2 mázsás vasgolyót lőtt ki 2000 lépésre (kb. 1500 m), másik két ágyúval együtt Párkányban került felállításra az északi rondella ellen. 27-re a védők tüzérségét teljesen leszerelték (demontírozták), ettől fogva a pápai sereggel érkezett Pompeo Floriani hadmérnök irányítása mellett megkezdődött a falakig érő futóárok készítése az északi oldalon, és ennek segítségével az olasz gyalogság rövidesen elérte fedett állásaival a Dunai rondellát.[29] Istvánffy, eltévesztve az égtájat (sőt a dátumot is, amennyiben az eseményt augusztus 13-a előttre helyezi), tévesen a Várkapu melletti rondellára utalt, mikor a következőket írta: "a pápa csapatai, miután a keleti bástya, amelyről azt mondtuk, hogy azt Szolimán a nagytemplom szentélyének köveiből építette fel, annyira megrongálódott, hogy azt meg lehetett közelíteni, állandóan föld alatti akna ásásán dolgoztak, hogy a bástya alapjait alulról kidöntsék."[30] Régészeti kutatások alapján tudjuk, hogy a Keleti rondella 1543-ban, de még a török ostrom előtt elkészült, Szulejmán idején az északi Dunai rondella épült.[31] A térképen (2. kép) C betűvel jelzett rész a németek által tört rést jelöli (keleti oldal), míg a D a Dunai rondella mellett azt a szakaszt, amelyet az olaszok átvettek tőlük, és E betűvel azokat a sáncokat jelzi, amelyekben fedetten meg tudták közelíteni a körbástyát.

Illésházy István nádor följegyzéseiből inkább a megközelítés módja, semmint a helye, derül ki. "A pápa hada igen forgolódék az Esztergom megvételén, (kecskelábakat) vittek az kőfal alá, azt... fával befödték és vizes ökörbőrrel, hogy ne (gyújth)assák porral az várból, és így szőntelen fárasztottak, lövöldöztek be az várban."[32]

Még 27-én a keresztény sereg egy része Pilisvörösvárnál rajtaütött a budai pasa frissen gyűjtött csapatain, melyekkel egy újabb felmentési kísérletre készülődött.

Az augusztus 29-i szemle alapján Mátyás főherceg, Medici és Aldobrandini másnapra ismét döntő rohamot rendelt el, amit az éjjeli esőzés meghiusított, de 31-én egy oszlop végre befészkelte magát a Dunai rondellába, egy másik pedig a Keleti rondellát foglalta el.[33] A Dunai rondellánál folyó végső küzdelemről egyedül Bánfi közöl olasz források alapján részleteket, de ő is eltéveszti az égtájat. Török források árulják el a 31-i befészkelés előzményeit, ha ennek dátuma pontosan nem is állapítható meg. "[Az olaszok]...kétszer aknát ástak és a Dunára néző nagy torony külső falát a levegőbe röpítették s a rajta levő hitharcosok közül ki befelé, ki pedig kifelé esett. E tornyot elfoglalták s abba bevonultak. Néhány helyen fenyődeszkákra ökörbőrt terítettek s azokat a falhoz támasztották és a falat alulról kiásva átlyukasztani kezdték. [...] Ha a muzulmán a bástyáról leszállt, a hitetlen mindjárt felment arra."[34] Meglepő, hogy egy ilyen sikeres aláaknázásról nem tesznek említést a keresztény források, ezért úgy tűnik, nem látványos robbantásról lehetett szó, hanem kevésbé látványos aláásásról, ahogy azt Istvánffy sejteti, mely során a bástyafal egyes

128


szakaszai fokozatosan ledőltek. Mindenestre a rés létezését bizonyítja a térképen a futóárok és a rondella találkozásánál lévő rész, amit csak is ilyen tartalommal lehet értelmezni.

A 31-i eseményekkel magyarázható, hogy még aznap éjjel megkezdődtek a két fél között a tárgyalások, miközben természetesen tovább működött a tüzérség, míg végül szeptember 3-án 65 napi ostrom után a török őrség feladta Esztergom várát.

Természetesen nem ismerjük pontosan a veszteségeket, de valószínű, hogy mind a két félé elérte 8-10 000 főt, beleszámítva a török felmentő sereg veszteségeit is. A csapatokat a további hadműveletek és a járvány is tovább tizedelte. A november 14-i, Bécsben tartott hadiszemlén Aldobrandini Itáliából elindult seregéből kb. 2850 katona volt jelen, vezérük maga is éppen gyógyulófélben.[35]

Az még röviden hozzátartozik az 1595-ös hadjárati évhez, hogy szeptember 21-én Aldobrandini elfoglalta Visegrádot, 23-án bevonultak a felgyújtott Vácba. Ezután természetesen Buda következett volna, de szeptember 30-án egy 7000 fős olasz egység katasztrofális veresége a budai Gellért-hegy tövében jobb belátásra bírta a hadvezetést.

III. Esztergom ostromának kéziratos térképe (2. kép)[36]

A cím nélküli térkép szerzője Pompeo Fluriani da Macierata, méretaránya kb. 1:2100 (50 passi = 34 mm), DNY-i tájolású, mérete 37,9x37,9 cm. A térkép felett két látkép és egy keresztmetszet található. A térkép által bemutatott erődítmény azonosítása, előzetes várépítészeti ismeretek nélkül is lehetséges az olasz nyelvű betűmagyarázat segítségével, amelyben többször előfordul a Strigonia név, ami Esztergom latin nevének (Strigonium) torzított névalakja. Miután tudjuk, hogy Floriani Aldobrandinivel jött Magyarországra, sőt az ostrom utolsó szakaszának tervezésében aktív szerepet is játszott, biztosra vehető, hogy a térkép az 1595. évi ostrom alkalmával készült.

Természetszerűleg adódik a kérdés: mennyire használható hiteles forrásként a térkép, és mennyiben nyújt újat Esztergom 1595-ös ostromának feldolgozásához és építészettörténetéhez?

Az alaprajzot összevetve későbbi, sőt XX. századi felmérésekkel,[37] első ránézésre szembeötlő annak nem csak pontossága és részletessége, hanem szögtartósága is, ami bizonyos fokú felmérési munkálatokat is feltételez. A domborzat ábrázolása is pontos megfigyeléseket tükröz.

Castillo di Strigonia . Floriani a várfalakat és az épületeket két párhuzamos vonallal jelölte, a sérült, de palánkkal kipótolt falszakaszokat karikák sorával, a teljesen leomlott részeket pedig apró ívelt vonalakkal és pontokkal. Üresen hagyta, s csak a körvonalát rajzolta meg az egykori érseki palota déli részének, a Fehér toronynak, mert az ostrom során már nagy részt törmelékkel feltöltődött. Az épületeket részletes alaprajzzal láthatjuk, de magyarázattal csak a Szent Adalbert székesegyházat (Domo) és a ciszternát (Pozzo) látta el.

129


E-TERV.JPG (20000 bytes)

2. kép[38]

130



Északon jól kivehető a Dunai rondella és a hozzá csatlakozó északra néző várfal romos állapota. A székesegyház mögött futó hosszú palánkfal az előző évi ostromban lerombolt fal hevenyészett pótlása, 1594-ben ugyanis a Szent Tamás-hegyet (Monti di S. Tomaso) viszonylag későn foglalták csak el a keresztény csapatok, addig a szőlőhegyek felől, a Szent György-hegyről lőtték a várat. Az északkeleti falat vastag belső földtöltés erősítette.

A székesegyháztól délre 2 db négyszögletű, sarkain támpillérekkel megerősített toronyszerű épület helyezkedik el. A keletiről tudjuk, hogy Bakócz Tamás érsek 1499 után építtette a vár védelmére, a másikban talán azonosíthatjuk az egykori római Quadriburg (más néven Solva) őrtornyának[39] maradványait.

A várkaput védő Keleti rondella a térkép tanúsága szerint viszonylag épségben vészelhette át az ostromot, magyarázható ez azzal, amiért a törökök előszeretettel építették ezt a fajta védművet, ugyanis kerek felületéről a golyók könnyen lepattannak. Az innen délnyugatnak tartó, C-vel jelzett szakasz, szintén megrongálódott 1594-ben, ezért palánkkal van jelölve. Ezt a falat is belső földtöltés erősítette. Nehezebb értelmezni az említett fal és a palota közti sötétebb, dél felé elkeskenyedő sávot. Egy néhány évvel később született alaprajz[40] alapján úgy tűnik, hogy a XVI-XVII. század fordulóján még nem a ma is meglévő, kettős fal emelkedett itt, hanem egy valamivel nagyobb kiterjedésű, kicsivel délebbre nyúló hármas, sőt talán négyes falról lehet szó. Későbbi ábrázolásokból arra lehet következtetni, hogy a védelmi rendszer leegyszerűsítése a vár ismételt török kézre kerülése után történt, 1605 és 1683 között. Egyúttal a kapurendszertől északra eső falat is hátrébb vonták, ekkor tűnhetett el a már említett - talán római eredetű (délebbi) - torony is; külső oldalát valószínűleg az új várfal rejti magában.

Az északról keletig futó, vár előtti szárazárkot sötét sáv jelzi; az árkon kívül semmilyen erődítés nyoma nem látható.

Cittá dill' acqua . A Víziváros az augusztus 13-i rohamban gyakorlatilag megsemmisült, ezért a falakon belül alig találunk valamit. Floriani két épületet tartott érdemesnek ábrázolni, a volt Szent István templomot, majd Mehkeme dzsámit (Moschia) a vár alatt és a súlyosan megrongált Rusztem pasa fürdőjét (Bagno) a keleti oldalon, a Budai kapu mellett.

131

A Dunai rondella tövében lévő Malom bástyát tévesen túl közel rajzolta a várhoz, de ennél fontosabb számunkra, hogy ennek a vár felé eső sarkán kis, toronyszerű kiugrást ábrázol, tehát ez a védmű már a XVI. század végén megépült, s nem XVII. századi, mint korábban gondolták.[41] Megfigyelhetjük továbbá a bástya védelmében álló vízmű épületeit s a bástya mellett nyíló, Dunára (Dannubio) néző kis kaput is.

A nyugaton futó falat két kisméretű, szabálytalan alakú bástya, majd a Prímás-szigetre (Isola) nyíló Révkapu szakítja meg, utóbbi előtt a Kis-Dunán átvezető híd pilléreinek maradványaival. A kapu melletti déli falszakasz a szigeten felállított ágyúk tüzétől teljesen romba dőlt, de itt meg is szakadt a kőfal folytonossága. Vastag, 3 rondellával megerősített sánc kezdődött, ami a megmaradt keleti városfal elé futott ki, azt fedezte, s a Kis-Dunától kettős falként haladt a vár felé tovább; előtte széles árok húzódott. A Budai kapunál megtört vonalú kőfalat egy szakaszon megint sánc pótolja. Ennek északkeleti csúcsán kellene állnia a Budai kapu rondellának, amelyet Szinán török építészmester (XVI. század közepe) munkájának tulajdonít a szakirodalom,[42] s ha ez így van, akkor az már az 1594. évi ostrom során súlyosan megrongálódhatott, mert a térképen nyoma sincs.[43] A külső sánc tovább haladt a Keleti rondella felé. Ez fedezte a Víziváros és a vár közti összeköttetést biztosító utat (fedett út).

A domborzatábrázolás is megfelelően követi a topográfiai viszonyokat. A várhegy északi és déli csúcsa, valamint a nyugati oldala rendkívül meredek, a keleti némileg enyhébb lejtésű, s előtte jól kivehető a várhegy futásához igazodó mélyedés, az ún. szekérút. Jól van elhelyezve a Szent Tamás-hegy (Monti di S. Tomaso), amely a XVI. század végén még északon is meredek lejtővel rendelkezett. Ettől északra emelkedett a Szent György-hegy, alakja nehezen kivehető, s a későbbi tereprendezés miatt nem is rekonstruálható. A Szent Tamás-hegy déli tövében a Hévíztó kettős medencéje található, a köztük futó töltéssel. Florianinak még arra is kiterjedt a figyelme, hogy a Dunát kisérő ármentes teraszszintet is bejelölje.

Ezek után vizsgáljuk meg a térképet hadtörténelmi szemszögből! A rajz értelemszerűen az ostrom végső stádiumát mutatja be, s csak azokat a részleteket, amelyeket a szerző fontosnak tartott a vár elfoglalása vagy állapotfelmérése szempontjából.

Ilyenek az ütegek (A) és az ostromárkok (B). A vártól északra három ágyútelep volt, két kisebb a Dunaparton, egy nagyobb a vár alatt a Dunai rondellával szemben. Ezeket futóárkok kötötték össze, ügyelve arra, hogy a vár felé haladó árkokat a védők ne tudják hosszában végiglőni. A nagy ütegből kiinduló árok a szekérútba fut be, s mivel itt folytonossága megszakad, feltehető, hogy az utat magát árok gyanánt fel tudták használni. Innen haladt tovább cikcakkban a közelítő árok először a falazott szárazárokba, majd többszőr megtörve a Dunai rondella tövébe. Ez az utolsó szakasz (E), a vár közelsége miatt, felülről zárt volt.

Floriani munkája egyértelműen eldönti, hiszen ő irányította az ostrom végső fázisának műszaki munkáit, hol is volt az "olasz front". A Duna melletti sátrak a magyarok táborára

132

utalnak, ők készítették az árkok első részét is,[44] s az olaszok csak a falakig nyúló másik részt ásták meg. A jelmagyarázat (C, D) is egyértelmű, amint korábban már említettem.

A Szent Tamás-hegyen és tövében 2-2 üteg működött, ami egybe is vág az ostromleírásokkal (telepítésük: július 4-én 2 db, július 17. és 28.). Az ekkor már "német frontnak" nevezhető szakaszon két meglepő dolgot tapasztalunk. Először is a Szent Tamás-hegyen nem látjuk erődítmény nyomait, ezek szerint a törökök által itt emelt építmény nem képviselt komoly harci értéket, s az elfoglalásakor nagyrészt elpusztult, illetve maradványait beépítették az ütegek fedezésére. A másik érdekesség, hogy ezen a szakaszon egyedül az előretolt réstörő telep előtt húzódott futóárok. (Nem tűnik valószínűnek, hogy a különben precíz Floriani szándékosan hagyott volna ki, amúgy igen fontos árkokat kéziratából.) A XVI-XVII. század fordulóján még csak kialakulóban volt az a szabályos ostromtechnika, amelyet a francia hadmérnök, Sébastien de Vauban marsall (1633-1707) neve fémjelez, és röviden az ostromtüzérség és a futóárkok (paralellek és cikcakkok) tudományos alaposságú elrendezésével jellemezhetünk.[45]

Mivel az említett szakaszon hiányoznak az ostromárkok, érthetővé válik, miért tartott ilyen sokáig, és követelt hatalmas áldozatokat a Víziváros bevétele, hiszen a rohamozóknak a kb. 150 métert nyílt terepen kellett megtenniük, s ostromárok nélkül a várárkot is nehezebb volt leküzdeni. Más kérdés, hogy a terep felett uralkodó vár ágyúinak tüze ellen lehetett volna-e megfelelő védettséget biztosító árkokat készíteni.

Van itt viszont egy jelentéktelennek látszó épület (F) a tűzvonal közepén. Ez egy török bég sírja volt, ahol az augusztus 31-i és a szeptember 2-i tárgyalások zajlottak. "Az esztergomi emírek közül valamelyik itt régebben meghalt s föléje négy márványoszloppal egy türbét építettek s köréje kis falkerítést is vontak." [46] További két üteg volt a Prímás-sziget északi oldalán a Vízivárossal szemben, ezeket is futóárok kötötte össze a Rácvárosig nyúló táborral.

Párkány elfoglalása után nem sokkal, Mansfeld a Víziváros Párkányra néző kapuja ellen ágyúkat állított fel. A munkát vallon és magyar katonák végezték Pálffy irányításával, de rövidesen abbahagyták, mert a tüzérek nem sok eredményt értek el.[47] Mivel az üteget Floriani feltünteti, és Gablmann szerint 3 ágyút állítottak fel a Dunán "túl", azaz a bal parton, nyilván nem a tüzelést hagyták abba, hanem további ágyúk felállításához szükséges munkálatokat.

Végül vegyünk egy pillantást az alsó mellékletre (G), amely a vár látképét ábrázolja a Szent György-hegy felől. Jobb oldalon (északnyugaton) az égő párkányi palánkot, bal oldalon (délkeleten) a Szent Tamás-hegy vázlatos tömegét látjuk. Feltűnő, hogy a jelenlegi állapottól eltérően a várhegy legmagasabb pontja a közepén volt, innen lejtett északnyugat, kisebb mértékben pedig délkelet felé, ez utóbbit a palota magas falai ellensúlyozták. A hegy kiugró déli sziklacsúcsát és a vízivárosi oldalt leszámítva, legmerede­kebb rész az északi szakasz, az "olasz front", ahol a nagy füstfellegeket látjuk. A falak túlzottan épeknek tűnnek, szintúgy a székesegyház és tornya, valamint a tőle délre magasodó tornyok; Floriani valószínűleg nem pusztán a romokat, hanem az ostrom előtti, feltételezhető állapotot akarta megörökíteni.

133

E-TERV2.JPG (20217 bytes)

3. kép

134


IV. Esztergom ismeretlen erődítési terve (3. kép)[48]

A cím nélküli tervrajz az előző térképpel azonos méretű (38,3x38,2 cm) és méretarányú (kb. 1:2.100), s szintén délnyugati tájolású. Fölötte a Bécs és Buda közötti Duna-szakasznak és környékének áttekintő térképe található (Cosmografia da Vienna a'Buda).

Esztergom első kapitánya, Pálffy Miklós, az ostrom után azonnal hozzálátott, hogy a rommá lőtt várat védhető állapotba helyezze. Először a vármegyéktől kért segítséget, pénzt és kézműveseket, hogy a közelgő tél beállta előtt a legszükségesebb munkák elkészüljenek. 1596-ban végre a központi adminisztráció is megmozdult, Rudolf király több parancsban is rendelkezett a vár helyreállításáról.[49]

A vár megerősítésére, a helyi domborzati viszonyok figyelembe vételével, két megoldás kínálkozott. A gyorsabb és látszólag egyszerűbb az volt, amit már a törökök megkezdtek, erődítményeket építeni a környező magaslatokon, majd széles ívben tovább a Dunáig, s ezeket sáncokkal összekötni. Igen ám, de ez a kiterjedt védelmi övezet jelentős számú katonaságot és harci eszközt igényelt. Sőt a domborzat okozta problémákat sem oldotta meg, csak kijjebb tolta a belső vármagtól. Ugyanis a Szent Tamás- és a Szent György-hegy fölé újabb magaslat, az Arany-hegy emelkedik, nem nagy távolságban, sőt a kettőt elválasztó nyereg sem nehezítette meg túlzottan az ostromlók dolgát; emlékezzünk vissza rá, hogy Mansfeld az ostrom harmadik napján már elfoglalta a törökök Szent Tamás-hegyi erődítményét.

Gyökeresen eltérő megoldást javasolt Floriani. Tervei szerint (3. kép) a várat és a várost egy egységes olaszbástyás fal övezte volna, széles árokkal és vársíkkal. A Szent Tamás-hegy okozta problémát egy kézenfekvő ötlettel oldotta meg: egyszerűen el kell hordani, s földjét el kell egyengetni a vár előtti hepehupás területen. A falakat és különösen a bástyákat, illetve a terep miatt szabálytalan alakú, de az oldalazást így is biztosító védműveket (F) végig vastag belső földtöltés erősíti. Az utcahálózat, a reneszánsz szem-

135

léletnek és a célszerűségnek is megfelelően, merőleges, bár a szűkös hely miatt csak apró házakról lehetett szó. A terveknek áldozatul estek volna az egykori királyi, majd érseki palota magas, az ágyúknak jó célpontot adó falai, s a székesegyház is kisebb méretben épült volna újjá, előtte nagy térrel. Az ivóvízellátást, a korábbi nehézségeket kiküszöbölendő, egy, a Duna szintjéig mélyülő kút (L) biztosította volna. A keresztmetszetből (2. kép, fent, felső ábra) derül ki, hogy a védők számára megfelelő bombabiztos fedezékekről is gondoskodni kívánt, a vár jelentős részét vagy legalábbis a paloták területét, kazamatával látta el.

A vár körül 3 db., alaprajzra és elhelyezkedése alapján pajzsgátnak (ravelin[50]) tűnő építmény (E) létesült volna, de ezeket Floriani magas lőállásnak (cavalier[51]) szánta. A falak tövében és a lőállások előtt, keskeny árok fut.

Jelentős bővítésen estek volna át a Víziváros falai is. A város alapterülete kisebb, mint korábban, szabályos utcahálózattal, a kevésbé veszélyeztetett Duna felőli oldal korábbi falait felhasználva kis alapterületű bástyákat (D) tervezett, közöttük hosszú kötőgáttal (kurtina[52]). Ahelyett azonban, hogy a korábbi módon csatlakoznának a falak a vár déli szögletéhez, azok tovább haladva körülölelik azt. A várat északkeletről övező, fél hatszög alaprajzú falöv 4 sarkán két-két bástya és félbástya (C) emelkedik. A nagy alapterületű, fülekkel ellátott bástyákat tekinthetjük újolasz rendszerűeknek. A falakban kazamatázott galéria[53] fut végig, ez a keresztmetszetből derül ki (2. kép, fent, felső ábra, az I betű alatt).

A szabályos bástyák nagy számú löveg befogadására képesek, a kurtinák a bástyák homlokvonalához (a vársík felé néző oldal) képest rövidek. A hátravont szárnyakon (a bástya kurtinára merőleges fala) a rajz szerint egymás mellett két ágyú felállítására volt hely, újabb kettő fért el ezen nyitott, ún. félkazamata alatt a kazamatákban - ha Floriani kazamatázott galériát tervezett, ezzel nyugodtan számolhatunk - és még legalább kettő felettük, a bástya torkában kialakított lövegállásban. A bástyafül tetején is egy ágyú számára alakított ki helyet. Ezzel lehetővé vált a többszintes árokpásztázás és az ehhez szükséges tűzerő is rendelkezésre állt; ezeket a kurtinákat 14 oldalazó löveg fedezte. A két nagy bástya torka mögött 1-1 árok (G) van. Az értelmük nem teljesen világos, valószínű lejárat az aknafigyelő folyosókhoz és a kazamatákhoz. A város szárazföld felőli oldalát a Kis-Dunától a Dunáig széles és mély árok veszi körbe. A folyóhoz közeli, alacsonyan fekvő szakaszokon az árok külső felét víz tölti ki, a magasabb részeken az árok közepén még egy kisebb árok is fut, belső oldalán újabb galériával.

A külső városfal elől hiányoznak a pajzsgátak, melyek fontosságát a korban általánosan elismerték. Hiányát csakis azzal lehet magyarázni, hogy ezekkel az előretolt külső védművekkel Floriani veszélyesen megközelítette volna a délkeleti magaslatokat, ezzel megnehezítve védelmüket, ezért inkább lemondott alkalmazásukról.

136

Az árok körül széles fedett út (H), az árok ki- és beszögeléseinél pedig tágas fegyverterek[54] szolgálnák az aktív védelmet. A fedett út mellvédje, a vársík (glacis[55]) ugyanakkor kellőképpen takarja a városfalat, amelynek alacsony köpenyfalazata csak a horizontvonalig ért, fölötte már csak földtöltés magasodott, amiben az ágyútűz alig tudott kárt tenni. Mivel a vár körül a veszélyes magaslatok eltűntek volna, a védők, kellő számú ágyúval ellátva és kihasználva a tervezés nyújtotta előnyöket az ostromlóval szemben teljes tűzfölényt biztosíthattak maguknak. A látvány magáért beszél (2. kép, fent, középső ábra: H).

Floriani gondolt a Duna, mint fontos hajózási útvonal, biztosítására. Ha nem is dolgozta ki részletesen terveit, a 2. kép H rajzából kiderül, hogy Párkányra egy korszerűsített, bástyás erődítményt szánt.

A tervekben minden készen állt arra, hogy Esztergom is, Győr és Érsekújvár példájára, mint leendő új erődváros szülessen újjá. A várat és a várost egységes fal övezte volna, ahol már nyoma sincs az egykori reprezentatív püspöki épületeknek, a palotának; az érseki főszékesegyház, a Szent Adalbert templom legfeljebb helyőrségi templom funkcióval rendelkezhetett volna. Érezhető a szabályosságra való törekvés is (utcahálózat, a fülesbástyák elrendezése), legalábbis ott, ahol azt a domborzat megengedi.

Pompeo Floriani nagyszabású tervei sajnos nem valósulhattak meg, erre sem pénz, sem elég idő nem állt rendelkezésre. Esztergom megerősítésére jóval szerényebb keretek között került sor. Az erődítési munkálatokat kezdetben Johannes Albrecht von Sprin­zenstein mérnök vezette, majd 1596. április 20-án Rudolf, Claudio Cogoranót küldte Esztergomba, aki szintén részt vett az ostromban. Cogorano az ausztriai Steyrben és Starhembergben (ma Dreistetten) rendelt az építkezéshez szükséges vaseszközöket, és Augsburgból hívott kútmestert és vízvezeték-készítőt. Az építkezést nagymértékben lassította a munkaerőhiány, ezen Pálffy úgy próbált segíteni, hogy a hódoltság területéről hozott át jobbágyokat. Egyik legnagyobb ilyen akciója 1596 januárban volt, amikor Óbuda teljes lakosságát, több mint 2000 embert telepített át; később egészen Tolnáig behatolt a török területekre.[56]

Tulajdonképpen a korábban vázolt egyszerűbb megoldást valósították meg. Az északkeleti falazott árok előtt bástyaszerű sáncokat építettek, és a Szent Tamás-hegyre támaszkodva redoutokkal vették körbe a várat; ezeket sáncok kötötték össze egymással és a Dunával.[57]

További erődítésekre Esztergom 1605-ben történt eleste miatt nem került sor. A vár 1683-ban és 1685-ben, majd a Rákóczi-szabadságharc alatt több ostromot megért, de jelentősebb munkálatokat már csak a sáncokon végeztek, a további, tervezett, de meg nem

137

valósult fejlesztéseket Andreas Krey felmérése előzte meg 1756-ban. 1761-ben a Kincstár visszaadta az egyháznak, Barkóczy Ferenc hercegprímás (1761-1765) a romos régi bazilika helyett újat akart és lakásokat a káptalan számára. 1763-ban megkezdődött, majd a XIX. században folytatódott a várművek lerombolása, a várhegy és a környező területek tereprendezése.

Cosmografia da Vienna a' Buda. (Méretaránya kb. 1:500.000, mérete 13,6x38,4 cm.) A térkép a Duna völgyét, a legfontosabb felvonulási útvonalat, ábrázolja Bécs és Buda között, ami tulajdonképpen a Kisalföldet a Bécsi-medencével, a Dunazug-hegységet, a Börzsönyt és a Pesti-síkságot foglalja magában.

A térkép vázát a vízhálózat adja, a Dunát és ágait kettős vonal, mellékfolyóit egy vonal jelöli. A szigetek közül egyedül a Csallóközt nevezi meg (Isola di Comaro), a természetföldrajzi névanyag ezzel ki is merült. Nehéz lenne kideríteni mely nyomtatott, vagy kéziratos korabeli térkép(ek) alapján készült ez a rajz, de kétségtelen, hogy a nyomtatott térképek között nem találunk példát arra a törésre, amely a Duna folyásában történik Esztergom (Strigonia) után.

Floriani Esztergomban járva, sőt talán Visegrádig, vagy akár tovább is eljutva, nyilván érzékelte a folyásirány megváltozását, s ezt, bár nem a valóságnak megfelelően, de jelezni kívánta. A terület két jelentős tórendszerét, amelyek e vidék védelmében is szerepet játszottak, megtaláljuk. Ezek a Fertő-tó és a Hanság, illetve az Által-éren mesterségesen felduzzasztott tórendszer, közülük a legfontosabb, a tatai (Tatta) Öreg-tó.

Három Duna-hidat tartott érdemesnek berajzolni: Bécsnél, Budánál és Esztergomnál a Nyárosi-szigeten keresztül.

A halmos, árnyalással plasztikussá tett domborzatábrázolás megfelelően mutatja a vidék hegyrajzi viszonyait. Pozsonynál (Possonia) feltűnnek a Kis-Kárpátok, keletebbre az Elő-Fátra vonulatai. Nyugaton az Alpok, kelet felé haladva a Kemeneshát némileg eltúlzott dombsora, majd a Dunántúli-középhegység hegyei látszódnak, mutatva a Gerecse mozaikszerű felépítését, s némileg összemosva a Bakony és a Vértes tömegét. A Dunakanyartól északra a Börzsöny magasodik.

Településanyaga gazdag (81 db), névanyaga ezzel szemben elég hézagos (16 db), a fontos Duna menti, illetve közeli, elsősorban várral rendelkező, településekre vonatkozva. A településeket egy kivétellel könnyen azonosíthatjuk. A Duna bal partján: Possonia (Pozsony), Oliuári (Érsekújvár), Moccia (Dunamocs), Bodin(?), Vaccia (Vác), Pesto (Pest); a Csallóközben: Comar (Komárom) és a jobb parton: Vienna (Bécs), Salspurb (Haimburg), Altimburg (Magyaróvár), Giauerino (Győr), Tatta (Tata), S. Martino (Szentmárton = Pannonhalma), Strigonia (Esztergom), Visgrado (Visegrád), Buda.

Floriani a helységek ábrázolására főleg jeleket használt, de a fontos várakat vázlatos alaprajzban láthatjuk. Ezek: Bécs, Győr torz téglalap és Komárom háromszög alakú falai, utóbbi a hídfőerődökkel, valamint Tata az Öreg-tó északi csúcsában és Érsekújvár, amelynek a valóságban hatszögletű alaprajza volt. Két helynevet rossz helyen találunk. Szent­márton a Gerecsébe került, pedig Győrtől délkeletre lévő jellel lehetne azonosítani valóságos helyét. Egykori magyarországi benedekrendi központ funkciója (a korszakban végvár) némileg magyarázza térképi szereplését. Kevésbé érthető viszont a várral sosem rendelkező kis Dunamocs falu feltűnése.

138

A magyarázat mégis egyszerű. A balul végződő, 1595. szeptember 30-i, budai akció után az Esztergomba visszatért olasz sereget a rossz elszállásolási és élelmezési helyzet miatt tovább küldték Dunamocsra, majd Komáromba, végül Sopronba.[58]

Problémás egy harmadik helység szerepe is, amelynek azonosítása is kérdéses. A Börzsöny egyetlen jelentős települése és vára Nógrád volt, amely jól is van ábrázolva - név nélkül - a hegység keleti peremén egy önálló sziklakúpon. Mi lehet akkor Bodin? Véleményem szerint több lehetőség is adódik. Egyik szerint Bodin azonos lenne Börzsöny (Nagybörzsöny) "bányászvárossal", s a Bersen névalak torzult volna Bodinná; de ez nem magyarázza, miért került fel a fontosnak ítélt helyek közé. A másik lehetőség, hogy ez egy várral rendelkező hely. A Déli-Börzsönyben a XVI-XVII. század fordulóján egyetlen ilyen volt, Damásd vára (Ipolydamásd),[59] amit a Vác ostromára vonuló sereg minden bizonnyal elfoglalt. Az, hogy hogyan kapta a Bodin nevet, még tisztázásra szorul. Az is elképzelhető, hogy a nem túl távoli, Visegrádhoz közel fekvő Bogdány (Dunabogdány) település nevét "használta" volna fel.

A névanyag nyelvezete vegyes. A magyar, német és latin helyneveket egyaránt használja, kisebb-nagyobb elírásokkal, félrehallásokkal vagy "olaszosítással".

Végezetül még két kérdést kell feltenni. Mikor és miért készültek a térképek? Pom­peo Floriani 1595-1597 között tevékenykedett Magyarországon. Neve nem szerepel a pápai zsoldossereg tisztjeinek jegyzékében,[60] ezért elképzelhető, hogy Aldobrandini köz­vetlen személyes környezetébe került. Ez esetben valószínűleg, talán rövid megszakításokkal, rendszeresen a kíséretében volt, s követte az olasz tábornok magyarországi mozgását, aki 1596 januárjában tért vissza Rómába, s hamarosan ő is hazatért Itáliába. Legközelebb 1597-ben léptek az országba Aldobrandini katonái s velük talán Floriani is. Elfoglalták Pápát, majd megpróbálták Győrt visszafoglalni; Esztergomnak azonban közelébe sem mentek. Ezek alapján úgy tűnik, a két térkép, vagyis inkább vázlatuk még 1595 őszén elkészült. A térképek vízjelének vizsgálatából (egy pajzson latin M betű, fölötte hatágú csillag), az derül ki, hogy a papír Itáliában, az 1580-tól működő ferrarai papírmalomban készült.[61] Tudjuk, hogy Floriani 1598-tól Ferrarában dolgozott, ez megerősíteni látszik azt a gyanút, hogy a tisztázati rajzok Itáliában készültek el.

A miértre még nehezebb a válasz; a térképek restaurálás előtti fizikai állapota, melyről eddig nem esett szó, nyújthat némi támpontot. A két 41,5x53,3 cm-es, egyik oldalán ferdére vágott lapot félbehajtották és összefűzték, az egyik lap hátoldalára egy olasz nyelvű nyomtatott térkép volt ragasztva a következő címmel: Il vero disegno del fortissimo castello di Vizzegrad in Hungaria preso dall' ecc.o sig.r Giouan Francesco Aldobrandino adj 21 di Settembre A.o 1595. (Visegrád ostromának látképe; 13,8x22 cm[62]). Az egybefű-

139

zés és a beragasztott térkép minden kétséget kizárólag arra utal, hogy egy nagyobb terjedelmű kéziratos mű részét képezte, ezt támasztja alá a cím hiánya is.

A két térkép egyszerre, egységes szerkesztési koncepció alapján készült el, akár már Floriani hazatérése után. Esztergom ostromának térképe nem igényel mélyebb magyarázatot, egy hadtörténelmi térkép mindig érdeklődésre tarthat számot. De miért készült az erődítési terv? Az nyilvánvaló, hogy a vár visszafoglalása után több terv is készülhetett. Egyenlőre azonban nem tudunk arról, hogy Pompeo Florianit Bécsből felkérték volna egy ilyen munka elkészítésére, vagy ő maga önállóan elkészítve, a bécsi udvar elé terjesztette volna. Persze az is lehet, hogy Aldobrandini vagy az új várkapitány Pálffy, bízta volna meg. Vagy csak egy itáliai hadmérnök könnyed ujjgyakorlatáról lenne szó?

A lapok a már említett, egybefűzött töredék állapotában kerültek Magyarországra. Arra, hogy eredetileg mihez tartozhattak, két választ látok. Gianfrancesco Aldobrandini 1600. évi haláláig 3 hadjáratot vezetett Magyarországra, s hazájában sem tétlenkedett; az ő katonai tevékenységét, esetleg egy szakaszát, állította össze valaki és ehhez csatolta a térképeket. Az erődítési terv mégis inkább arra utal, hogy ez Floriani hadmérnöki tevékenységét, illetve elképzeléseit, terveit összefoglaló kézirat mellékleteként készült, akár több más - talán általa is megtekintett - magyarországi vár terveivel együtt.

140
 

<back to contents>

 


[1] A továbbiakban: OSZK Térképtár.

[2] Dizionario biografico degli Italiani. (Főszerk. Giuseppe Pignatelli.) Roma, 1997. 48. k. 333-336. o. (A továbbiakban: Dizionario.) Az olasz nyelvű szövegeket Török Sára fordította.

[3] Egy utalás szerint ezredes [!] lett volna II. Rudolf seregében. Pollak, Martha D.: Military architecture cartography & the representation of the early modern European city. Chicago, 1991. 44. o.

[4] Maggioritti, Leone Andrea: Architetti e architetture militari. Roma, 1937. II. k. 435. o. (A továbbiakban: Maggioritti.) Maggioritti szerint ez 1566-ban történt és 1567-ben kijavította Vác védműveit (277. o.), de ez az évszám nyilvánvaló tévedés, sőt más helyen egy könyv kapcsán (384. o.) az 1597. évi magyarországi és váci eseményekről tesz említést.

[5] Dizionario 331. o. és Maggioritti 302-303., 319. és 323. o.

[6] Architekt und Ingenieur. Baumeister in Krieg und Frieden. (Főszerk. Ulrich Schütte.) Wolfenbüttel, 1984. 372. o.

[7] Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája. Budapest, 1978. 137-169. o. (A továbbiakban: Csorba.)

[8] Magyarország régészeti topográfiája 5. Komárom megye régészeti topográfiája. Esztergom és a dorogi járás. (Főszerk. Gerevich László.) Budapest, 1979. 85-158. o. (A továbbiakban: MRT 5.)

[9] Kápolnai: Esztergom hadtörténelme. Második közlemény. Ludovica Academia Közlönye, 1883/XII. 986. o. (A továbbiakban: Kápolnai.)

[10] Magyarország hadtörténete. (Szerk. Liptai Ervin.) Budapest, 1985. I. k. 216. o. (A továbbiakban: MHT I.)

[11] Bánfi, Florio: Gianfrancesco Aldobrandini magyarországi hadivállalatai. Hadtörténelmi Közlemények (a továbbiakban: HK), 1939. 6. o. (A továbbiakban: Bánfi.)

[12] MHT I. 216. o.

[13] Istvánffy Miklós: A magyarok történetéből. (Ford. Juhász László.) Budapest, 1962. 377. o. (A továbbiakban: Istvánffy) és MHT I. 215-216. o.

[14] Kápolnai 987. o.

[15] Gömöry Gusztáv: Esztergom vár bevétele 1595-ben. Hadtörténelmi Közlemények, 1891. 467. o. (A továbbiakban: Gömöry.)

[16] Circonvallation: "az ostromlók erődítménye, vagy mezei sánca, a harcmező felé irányozva, hogy megakadályozza, hogy az ostromlottaknak felmentés érkezzen." Domokos György: Várépítészet és várharcászat Európában a XVI-XVII. században. HK 1986/1. 106. o. (A továbbiakban: Domokos.)

[17] Kápolnai 988. o. és Gömöry 464-465. o.

[18] Fedett út: "a várárok külső oldalán, az ott felmagasított lejtő (vársík, glacis) tetején létesített belső őrjárati utat, valamint a kifelé néző lövészpadot és mellvédet magába foglaló lőállás." Domokos György.: Egy itáliai várfundáló mester Magyarországon a XIV. század második felében. HK 1998. 775. o.

[19] Az ostromlók táborainak és sáncainak elhelyezkedésére vonatkozólag lásd a Claudio Cogoranonak tulajdonított kéziratos térképet. (Közli: Lepold Antal: Esztergom régi látképei. Budapest, 1944. 1. kép, ill. kinagyított részletét Zolnay László: A középkori Esztergom. Budapest, 1983. 135. o.)

[20] Kápolnai 988-990. o. és Gömöry 466-467. o.

[21] Kápolnai 990-992. o. és Gömöry 467-470. o.

[22] Gömöry 471. és 476. o.

[23] Csorba 149-151. o.

[24] Kápolnai 1000-1002. o. és Gömöry 659-663. o.

[25] Fraknói Vilmos: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római Szent-Székkel a mohácsi vésztől Magyarországnak a török járom alól fölszabadításáig. Budapest, 1903. 233-236. o. és Bánfi 5-6. o.

[26] Nem valószínű, hogy a rendkívül meredek DNY-i lejtő tetején álló, meglehetősen épp falak ellen rohamoztak, valószínűbb, hogy a várost és a várat összekötő fedett utat, támadásra alkalmassá téve, használták megközelítésre.

[27] Gömöry 664. o.

[28] Gablmann, Nicolao: Mansfeldiana militia Hungara... Francoforti, 1597. 57. o. (a továbbiakban: Gablmann) és Bánfi 26-27. o.

[29] Kápolnai 1004. o.; Gablmann 58. o. és Bánfi 28. o.

[30] Istvánffy 389. o.

[31] MRT 5. 88. o.

[32] Kazinczy Gábor: Monumenta Hungariae Historica. VII. Gr. Illésházy István nádor följegyzései 1592-1603. Pest, 1863. 23. o.

[33] Gömöry 668. o. és Bánfi 28. o.

[34] Török történetírók. (Ford. és jegyzetekkel kísérte Karácson Imre.) III. k. 1566-1659. Budapest, 1916. (a továbbiakban: Török történetírók.) Pecsevi Ibráhim Tarikhjából. 119-120. o.

[35] Bánfi 32. o. és Csorba 156. o.

[36] OSZK Térképtár, TK 3.021 jelzet.

[37] Pl. Andreas Krey 1756. évi felmérése (közli: Villányi Szaniszló: Néhány lap Esztergom múltjából. Esztergom, 1891. mellékleteként) és MRT 5. 79. és 85. o.

[38] A térképen szereplő magyarázat és fordítása:

A. Batterii

= Ütegek

B. Trincere'

= Futóárok

C. Briccia ristata a' tidischi.

= A németek által tört rés.

D. Briccia dovei subintrovno gli Italiani.

= Rés ahol az olaszok váltották fel őket (a németeket).

E. trinciricopirti sin' al torrioni.

= Fedett futóárok a körbástyáig.

F. Sippoltura d' un turco [?] di Strigon.a

= Egy esztergomi török bég sírja.

G. Prospittiua et alzato di Strigonia uirso la parti di tirra.

= Esztergom látképe északkelet felől.

H. Prospettiua et alzato dilla fortificationi da farei a' Strigonia.

= Esztergom leendő erődítésének látképe.

I. Profilo dilla cittá dill' acqua, et castillo di Strigonia.

= A Víziváros és a vár keresztmetszete.

Il nigro signato K uá fatto co'l Monti di S. Tomaso chiua liuato signato L.

= A sötét részek (K) jelzik, mi lett a Szent Tamás-hegyből, amit az L jelöl.

 

[39] Visy Zsolt: A római limes Magyarországon. Budapest, 1989. 64-65. o. és MRT 5. 90. o. (Az erre vonatkozó véleményeket is összefoglalva.)

[40] Kisari Balla György: Törökkori várrajzok Stockholmban. Budapest, 1996. 125. o. (A továbbiakban: Kisari Balla.)

[41] MRT 5. 119. o.

[42] Molnár József: Sinan magyarországi munkáinak nyomában. Műemlékvédelem, 1972. 25-28. o.

[43] A már említett, Kisari Balla által közölt, tartalmukban 1605 előttre datálható térképek sem ábrázolják. Kisari Balla 125. és 126-127. o.

[44] Gablmann 56. o.

[45] Bővebben lásd Domokos.

[46] Török történetírók. III. k. Pecsevi. 122. o.

[47] Istvánffy 382. o.

[48] OSZK Térképtár, TK 3.022 jelzet. A térképen szereplő magyarázat és fordítása:

A-B. Arzini pir far la fossa et lo spalto co'l tirrino dil Monti di S. Tomaso.

= A Szent Tamás-hegy földjéből kialakított vársík.

C. Dui baloardi et dui mizi pir la fortifie.ni all' incorno dil castillo.

= Két bástya és két félbástya a vár sarkain.

D. fortifie.ni dilla cittá dill' acqua.

= A Víziváros bástyái.

E. Caualieri tri tra'l cinto nuouo, et il castillo.

= 3 cavalier az új városfalak és a vár között.

F. fortifie.ni dil castillo chi domina il cinto nuouo.

= A vár bástyái amelyek az új városfal fölé magasodnak.

G. fossi chi siruono pir andar' alli contramini et [?] [?].

= Árkok, melyekből az aknafigyelő folyosókhoz lehet lejutni. (?)

H. Via copirta

= Fedett út.

I-K. Arzini chi fanno la fossa, et lo spalto da quista parti pir la bassizza dil sito.

Il cinto dil castillo fa spalla, et aiuta il cinto nuouo, et difindi la campagna.

= Vársík, amely az alacsonyan lévő területen takarja az árkot.

= A vár támogatja és erősíti a városfal védelmét, valamint védelmezi a vidéket.

L. Pozzo fondo fin'al citto dil fiumi et vá fatto comi quillo d' Orvieto.

= A folyómederig érő mély kút, melyet úgy csináltak, mint az Orvietóit.

 

[49] Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom múltjából. Esztergom, 1900. 111. o. (A továbbiakban: Némethy.)

[50] Ravelin: "... külső védmű, a kurtina előtt az árok fölött fekszik, s az előbbit fedezi. Rendszerint csak két homlokvonallal készül..." Domokos 108. o.

[51] Cavalier: "... a bástyákon, vagy a kurtinákon földből felhányt és mellvéddel ellátott domb [ágyúdomb], amelyből a harcmező pásztázható, s az erőd körül minden magas hely lőhető." Domokos 106. o.

[52] Kurtina: "... a fal egy olyan darabja, amely a két bástyát egymáshoz kapcsolja." Domokos 108. o.

[53] Kazamatázott galéria: "Gallerie ..., egy boltozatos folyosó, mégpedik az erőd falai alatt húzódik egyik kaputól a másikig, ... háborús időben is általa fedezik fel az aknákat, amely miatt kiváltképp meg akarják ezeket építeni. A kazamatázott galéria ugyanez, csak megfelelő lőállásokkal ellátva az alacsony árokpásztázáshoz." Domokos 108. o.

[54] Fegyvertér: katonák gyülekezésére alkalmas tér a fedett útban.

[55] Glacis: a fedett utat takaró "mellvéd koronájának lejtője, amely lassanként belevész a talaj síkjába, mégpedig külső rézsű nélkül". Domokos 107. o.

[56] Takáts Sándor: Telepítések Esztergom vidékére a XVI. század végén. Századok,. 1903. 531-534. o. és Némethy 113. o.

[57] Alaprajzát közli Kisari Balla 126-127. o., egy változat pedig megtalálható: Hundert undt Achtzigt Stücke Unterschiedliche Grund. auf unndt Abrisse. Mit sonderem flaisse zuesammen gebracht und von aigene Handt verfertigett. Im Jahre 1623. Durch GS. című kézirat 45. lapján, sőt ennek továbbfejlesztési javaslata a 46. lapon. Wien, National Bibliothek, Cod. 10.827.

[58] Bánfi. 8. o. Csakhogy a térkép szerint nem a Bánfi által említett Mocsáról van szó, amely a Duna jobb partjától kb. 7 km-re délre fekszik, hanem a balparti Dunamocsról (Moča, Szlovákia).

[59] Nováki Gyula-Sándorfi György-Miklós Zsuzsa: A börzsöny hegység őskori és középkori várai. Budapest, 1979. 12-79. o.

[60] Bánfi 18-20. o.

[61] Briquet, C. M.: Les filigranes. Dictionnaire historique des marques du papir. Genéve, 1907. III. k. 452. o. 8390-8392. tétel.

[62] Ugyan ez a térkép megtalálható kisebb méretben (11,3x19,7 cm), "Vizzegrado fortissimo castello in Hungaria combatuto dagli imperiali et reso adi 21. Sett.re 1595. Franco forma" címmel Giacomo Franko: Teatro delle piu moderne imprese de guerra fatti si nell Ungheria... 1597. című művének 17. lapján.

<back to contents>