Közgazdasági Szemle, XLIII. évf., 1996. 2. sz. (158-168. o.)
Jeszenszki Károly a Kisvállalkozásfejlesztési Intézet munkatársa.
A keleteurópai volt szocialista országok a modern kapitalizmus kiépítését sajátos módon kísérelték meg. Idealizálták a 18. századi korai kapitalizmust, szabadpiaci eszményképek megvalósítására törekedtek, s elhanyagolták a modern kapitalizmust jellemző intézményrendszert, illetve az állami beavatkozás másutt már kipróbált formáit. Nem fogadták mindeddig el a keletázsiai fejlesztési modellt sem, pedig e régióban több ország már sikerrel hajtott végre kései iparosítást. Japán a felzárkózás vitathatatlanul kiemelkedő pozitív példája, annak ellenére, hogy a legutóbbi időkben a kifulladás bizonyos jelei tapasztalhatók nála. A térségben vezető szerepet játszó ország gazdasági fejlődésének komplex kérdésén belül ez a cikk a kis és középvállalkozások egyedülállóan kedvező gazdasági környezetét mutatja be; ezzel talán gondolatokat ébreszt egyes megoldások hazai alkalmazásáról.
A kis és középvállalkozások igen fontos szerepet játszanak a japán gazdaságban. Egy 1991es statisztika szerint a 6 millió 540 ezer üzleti egységből 6 millió 480 ezer a kis és középvállalkozásokhoz tartozik (99,1 százalék), és az 54 millió 790 ezer alkalmazottból 43 millió 400 ezret ezek foglalkoztatnak (79,2 százalék). Ezek a vállalatok adják a feldolgozóipar kibocsátásának 51,8 százalékát, a nagykereskedelmi forgalom 62,1 százalékát és a kiskereskedelmi értékesítés 78 százalékát. Összehasonlításképpen álljon itt néhány hazai adat: Magyarországon 1994ben a jogi személyiségű gazdasági szervezetek több mint 90 százaléka 50 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztatott, és közel 99 százalékánál az alkalmazottak száma nem haladta meg a 300 főt.
A becslések szerint a kis és középvállalkozások GDPhez való hozzájárulása 6065 százalék, s az ipari termelés értékének mintegy 20 százalékát az 50 fő alatti vállalkozások adták 1995. első félévében.1
A magyar kisvállalkozáspolitikával kapcsolatosan sokszor szóvá teszik, hogy nem létezik kis és középvállalkozói alaptörvény (a posztszocialista országok között azonban ezzel nem állunk egyedül). Annak tudatában, hogy már kezdeményezték magyar kisvállalkozói alaptörvény megalkotását, ismerkedjünk meg először a japán kisvállalkozói alaptörvény lényegesebb elemeivel!
Japánban a cégek az európai normáknak megfelelően az alkalmazotti létszám, illetve a tőkenagyság alapján minősülnek kis és középvállalkozásoknak. Az európai gyakorlattól eltérően azonban kis vagy középvállalkozásnak számít Japánban már az a cég is, amelyik csak az egyik ismérvnek tesz eleget. A különböző gazdasági szektorokra vonatkozó konkrét mércéket az 1. táblázat tartalmazza. Mint azt később látni fogjuk, a meghatározásoknak akkor van igazi jelentőségük, ha azok nem csupán statisztikai célokat szolgálnak, hanem lehetővé teszik a kis és középvállalatoknak az alaptörvényben rögzített előnyök kiaknázását is. Ha léteznek azonban ilyen preferenciák, akkor a nemzetgazdasági célokból és lehetőségekből kell kiindulni a határszámok kialakítása során.
A kis és középvállalkozási alaptörvény deklarálja, hogy a japán gazdaságban a kis és középvállalatok szerepe meghatározó, a kiegyensúlyozott fejlődés érdekében elő kell segíteni növekedésüket és fejlődésüket, valamint javítani kell alkalmazottaik gazdasági és szociális helyzetét. Különös hangsúlyt helyez a törvény a kis és középvállalkozások termelékenységének és üzleti lehetőségeinek javítására. Ennek érdekében az állami szervek kötelességévé teszi a kis és középvállalkozások gazdasági és szociális hátrányainak kiegyenlítését, valamint saját kezdeményezéseik támogatását.
Japánban körültekintően gondoskodtak arról, hogy a kis és középvállalkozások kedvező közegben működhessenek. Az ehhez szükséges szervezeti hátteret két jogszabály (a kis és középvállalkozási szervezetekről, valamint a szövetkezeti egyesületekről szóló törvény) teremti meg. A menedzsment fejlesztését a helyi önkormányzatok segítik konzulensi rendszer működtetésével, amibe bevonják a műszaki fejlesztéssel és kutatással foglalkozó intézményeket is. Ugyanezt szolgálja a Japán Kisvállalkozási Társaság (és más intézmények) oktatási és továbbképzési tevékenysége. Az említett társaság ezenkívül információkkal is ellátja a kisvállalkozásokat. E szolgáltatásban részt vesznek a regionális információs központok és más intézmények is. A kis és középvállalkozások érdekeinek védelmében jogi úton szabályozták a beszállítói szerződések formáját és a beszállítói követelések kifizetésének rendjét, kialakították továbbá a hitelgaranciarendszert.
Japánban jogszabályok egész sora szolgálja a kis és középvállalatok alkalmazkodásának megkönnyítését és szerkezeti reformjuk végrehajtását. Ezek közé tartozik a kis és középvállalkozások modernizálásáról szóló törvény, a kis és középvállalkozók nagy, illetve kiskereskedelmi tevékenységének szabályozása, valamint a hatékony kereskedelmi rendszerre vonatkozó előírások. De külön törvény segíti a kis és középvállalkozások fúzióját, a munkaidő csökkentését és a megfelelő munkaerőellátás biztosítását is. A technológiai fejlesztés érdekében született törvény mellett külön tanácsadó szolgálatot is felállítottak kis és középvállalkozások részére, egyéni szakértők és kutatóintézetek bevonásával. A kis és középvállalkozók külföldi befektetéseinek támogatását intézményesített formában segítik, többek között külföldi oktatók bevonásával. De nemcsak a kifejezetten e vállalkozói körre vonatkozó törvények, hanem az általánosabb érvényű gazdasági jogszabályok is kiemelten foglalkoznak a kisvállalkozásokkal. Tekintettel vannak ugyanis ezek sérülékeny helyzetére, ami az alacsony alkalmazotti létszámukból, kis tőkeerejükből és rendszerint képzetlenebb menedzsmentjükből adódik. Az előnyös reguláció mellett Japánban egyedi programok is szolgálják a kisvállalkozásokat.
A központi adminisztrációban a kis és középvállalkozási ügynökség látja el kis és középvállalkozói politikával kapcsolatos teendőket. Feladatát a nemzetközi kereskedelmi és ipari minisztérium (MITI) felügyelete alatt végzi. Négy főosztályra tagolódik, alkalmazottainak száma 200 fő körül van. Az ügynökség elsősorban tervezéssel és programok kidolgozásával foglalkozik. Az állami rendelkezések és törvények végrehajtása a helyi önkormányzatokra, a feladatra specializálódott társaságokra, valamint a kis és középvállalkozói szervezetekre hárul. A különféle helyi hivatalok, intézmények és társaságok a központi kormány közvetett vagy közvetlen részvételével hozzák meg a kis és középvállalkozásokkal kapcsolatos intézkedéseiket. Oktatási, menedzsmentfejlesztési és műszaki segítségnyújtási tevékenységükhöz pedig a központi kormány nyújt pénzügyi támogatást.
Továbbképzés, tanácsadás, információellátás. A kis és középvállalkozások fejlesztéseinek támogatását, illetve menedzsmentjük racionalizálását célozva, a kormány minden megyében, illetve 12 nagyvárosban finanszíroz tanácsadói programokat, melyhez a japán kisvállalkozói szövetség is hozzájárul saját szakértői gárdájával. A szakértők, illetve konzulensek számára a nemzetközi kereskedelmi és ipari minisztérium regisztrációs rendszert működtet. A regisztrációt megelőzően a jelentkezőknek vizsgát kell tenniük, mely három kategóriában teljesíthető: termelés és bányászat, kereskedelem, és információ. Minden megyében és 12 nagyvárosban folynak oktatási programok kis és középvállalkozói vezetők részére, sőt olyan megyei köztisztviselők számára is, akik kis és középvállalkozói tanácsadással foglalkoznak.
A mai kis és középvállalkozások stabilitásához és fejlődéséhez elengedhetetlen, hogy számítógépesítsék adminisztrációs és termelő rendszerüket, valamint megfelelő információval rendelkezzenek a legmodernebb technikáról. Ennek érdekében hozták létre a központi kormány által támogatott kis és középvállalkozói regionális információs központokat és a kisvállalkozói információs hálózati rendszert. Ezen intézményi hálózat arra szolgál, hogy szűkítse a különbséget, mely a nagy és a kisvállalkozások információs ellátottsága között kétségkívül kimutatható.
Csődmegelőzés. A kis és középvállalkozások általában nem elég erősek ahhoz, hogy drasztikusabb gazdasági változásokat túléljenek, ezért célszerű segítséget nyújtani nekik gazdasági partnereik csődje vagy katasztrófa esetén. 1978ban vezették be a kölcsönös segélyrendszert kis és középvállalkozói csődök megelőzésére. Ennek megfelelően a kis és középvállalkozások elkülönített alapot képeznek, amelyet akkor használnak fel, ha az egymással gazdasági kapcsolatban álló kis és középvállalkozások közül valamelyiket csőd fenyegeti. ˇ
Hasonló megfontolásokból működtetnek a nagyobb kamarák és megyei szövetségek speciális konzultációs programokat csődök megelőzésére 1979 óta. (1994ben Japánban 260 iroda foglalkozott kifejezetten csődmegelőző konzultációval.) A program során elemzik a veszélyeztetett vállalkozások menedzsmentjét és pénzügyi helyzetét, tanácsot adnak a függő számlák kiegyenlítésének módjára, megvizsgálják az esetleges rekonstrukciós lehetőségeket, felkérik együttműködésre a hitelezőket és bankokat, pénzügyi tanácsokat adnak hitelfelvétellel kapcsolatosan stb.
Csőd megelőzésére 1980 óta speciális hitelt is igénybe vehetnek a kis és középvállalkozások, amelyet az állami pénzintézetek nyújtanak. Ilyen hitelt azok a kis és középvállalkozások kaphatnak, amelyek gondokkal küzdő üzleti partnereik miatt kerültek bajba. Hasonló esetben az egyedi hitelgaranciarendszer is igénybe vehető. Az ennek keretében működő hitelgaranciatársaságok ezenkívül olyan kis és középvállalkozások rendelkezésére is állnak, amelyek üzleti aktivitása valamilyen ok folytán hirtelen visszaesik, és amelyek a törvény által hátrányosnak minősített ipari tevékenységet folytatnak.
Vállalatközi együttműködés támogatása. A kis és középvállalkozások gyakran küzdenek kis méretükből eredő problémákkal. Ezek közé tartozik a kisszériájú termelés magasabb költsége, a túlfeszített verseny kialakulása, előnytelen szállítási szerződésekből eredő hátrányok stb. Az ilyen jellegű gondok enyhíthetők különféle egyesületek szervezésével, a megoldások közös keresésével, illetve együttes fellépéssel. Nem elhanyagolható az sem, hogy a kormány sokkal könnyebben elérheti ezeket az egyesületeket, s támogathatja rajtuk keresztül az egyedi kis és középvállalkozókat, mintha az utóbbiakkal egyenként kellene kapcsolatot tartania. Az egyesületek szerveződését fenti megfontolásokból a kormány törvényi úton is szabályozza, ezenkívül különféle pénzügyi támogatásokat és adópreferenciákat is nyújt számukra. Minden megyében működik tanácsadó szolgálat az egyesületek alapításának, illetve működtetésének támogatására.
Japán a horizontális gazdasági csoportosulások szervezésében komoly hagyományokkal rendelkezik; az elmúlt évek folyamán a közösségi formák széles választéka alakult ki. A kis és középvállalkozások szabadon alakíthatják ki együttműködési formáikat, illetve szabadon csatlakozhatnak a már működő közösségekhez. A társulási formák igen széles skálája alakult ki annak megfelelően, hogy milyen jellegű vállalkozásokról van szó, illetve milyen típusú problémákra keresnek megoldást. Társulások szerveződnek termelőeszközök közös működtetésére, közös beszerzésre és értékesítésre, kutatásra és fejlesztésre, szakemberképzésre, közös adminisztrációra, de hoztak már létre pénzügyi társulásokat is előnyösebb hitelfeltételek elnyerése érdekében.
Beszállítói érdekvédelem. Tekintettel az igen fejlett japán beszállítói rendszerre, szükségesnek találták a beszállítói rendszer körültekintő szabályozását, fejlődésének fokozott támogatását. Ezt célozta többek között a beszállító kis és középvállalatok fejlesztéséről szóló, 1970ben megalkotott törvény. Ez több feladatot jelöl ki: 1. a megrendelők és beszállítók gazdasági kapcsolatainak optimalizálását, ennek érdekében rendelkezik egyrészt a megrendelések egyértelműségéről és stabilitásáról, másrészt a korrekt teljesítésről; 2. a beszállítók termelésének modernizálását, e célból pénzügyi támogatással és adókedvezményekkel segíti a megrendelő vállalatok és beszállítók közösen kidolgozott modernizációs terveit; 3. a beszállítók működési feltételeinek javítását. Ezt szolgálják a beszállítói fejlesztési szövetkezetek, melyek szükség esetén eljárnak vitás kérdésekben, foglalkoznak panaszos ügyekkel, profilváltást segítő hiteleket nyújtanak, tanácsadó szolgálatot tartanak fenn, információt gyűjtenek és terjesztenek fejlesztésekről, kutatási eredményekről.
Tekintettel a beszállító kis és középvállalkozások kiszolgáltatott helyzetére, különös jelentősége van a beszállítói díjak késedelmes fizetésével, illetve a kapcsolódó problémákkal foglalkozó törvénynek. Ez kötelezi az anyavállalatokat a beszállítókkal szembeni korrekt magatartásra; ennek megfelelően tilt egy sor olyan praktikát, mellyel a megrendelő kiaknázhatja az erőfölényéből származó potenciális előnyeit. (A teljesség igénye nélkül néhányat említve: tilos a beszállítói követelés kifizetésének indokolatlan megtagadása, késedelmes teljesítése, egyoldalú csökkentése, vagy indokolatlanul alacsony - a piaci ár alatti - beszállítói díjak megállapítása.)
Finanszírozási hátrányok kiegyenlítése. A kis és középvállalatok hitelellátását Japánban többféle módon is segítik. Kialakították egyrészt a hitelgarancia és a hitelbiztosítási rendszert, mely hivatalos garanciát, illetve biztosítékot nyújt azon kis és középvállalatok részére, amelyek magánintézményektől vesznek fel hiteleket. Emellett három állami intézményt is létrehoztak (Japán Kisvállalkozási Pénzügyi Rt., Általános Pénzügyi Rt., Shoko Chukin Bank) kifejezetten azért, hogy kielégítsék a kis és középvállalatok olyan hiteligényeit, amelyeket a magánbankok nem, vagy csak nehezen fogadnának el. Ezek a hitelek kiegészítik a magánintézmények által nyújtott hiteleket, céljuk pedig a kis és középvállalkozások üzleti aktivitásának élénkítése és a kormány gazdasági politikájába illeszkedő üzleti vállalkozások pénzügyi támogatása.
A hetvenes évek gazdasági változásainak eredményeképpen a kis és középvállalkozások fokozatosan háttérbe szorultak. Megerősítésük érdekében hozták létre 1980ban a kisvállalkozásokat támogató pénzügyi segélyrendszert, mely szintén a kormány gazdaságpolitikáját hivatott szolgálni a magántőke hatékony bevonásával. E rendszer szoros kapcsolatban áll a megyei önkormányzatokkal is, így figyelembe veszi a regionális adottságokat is. A rendszer lényege, hogy a kormány, illetve az önkormányzatok a hitelgaranciatársaságokon keresztül pénzt helyeznek el magánbankokban, melyek saját tőkéjüket hozzáadva nyújtanak hiteleket a kis és középvállalatok számára.
Tekintettel a kis és középvállalatok gazdasági hátrányaira, ezek az adózásban is preferenciákat élveznek. Külön kezeli az adótörvény a családi vállalkozásokat, ezen belül is a foglalkoztatott családtagokat, többféle fix összegű adókedvezményt nyújtva számukra. Gazdasági társaságok esetén a tőkenagysággal, illetve az éves bevétellel egyenes arányban változik a kivetett adó százalékos mértéke. Fentieken felül minden kis és középvállalatnak lehetősége van speciális amortizációs kulcsok alkalmazására; adókedvezményt kaphatnak új technológiák bevezetése, új gépek, berendezések vásárlása, illetve lízingje esetén és kutatásfejlesztés támogatásához. Speciális adókulcsot alkalmaznak a szövetkezetekkel és az új vállalkozásokkal szemben is.
A kisebb méretű vállalkozások a tőkepiacon nem, vagy csak nehezen tudnak alaptőkéjük emeléséhez forrásokat szerezni, ezért a minőségi fejlesztésükhöz szükséges tőkét más forrásból kell előteremteni számukra. Ezt a feladatot a Kisvállalkozási Befektetési Rt. látja el, melyet egy 1963as törvény alapján hoztak létre. Tőkebefektetésen felül a részvénytársaság vezetési és műszaki tanácsokkal is segíti partnereit, míg el nem érik azt a nagyságot, hogy önállóan is megjelenhetnek a tőzsdén.
Állami megrendelések. A nemzetközi kereskedelmi és ipari minisztérium évente egyeztet a többi minisztériummal és más közintézményekkel, hogy milyen kormány, illetve közigazgatási megrendelésekkel kereshetők meg kis és középvállalkozások. Ennek alapján elkészítik és megjelentetik a kis és középvállalatokkal kötendő szerződésekre vonatkozó kormányzati irányelveket.
Iparspecifikus modernizáció. A kis és középvállalkozások modernizációja nemcsak az egyes vállalkozások technikai felszerelésének és menedzsmentjének korszerűsítését foglalja magában, hanem a vállalkozások, valamint a különböző iparágak közötti kapcsolatok új alapokra helyezését is. Mivel az ugyanazon üzletágban működő és egy súlycsoportba tartozó vállalkozások általában hasonló gondokkal küzdenek, ezért célszerű csoportként kezelve fejleszteni ezeket. Ennek érdekében dolgozta ki a kormány az iparspecifikus modernizációs tervet, figyelembe véve a kis és középvállalkozások gazdasági környezetének változásait.
A kis és középvállalkozások modernizálásával foglalkozó 1963as törvény szerint meg kell jelölni azokat az iparágakat, ahol jelentősebb számú kis és középvállalkozás tevékenykedik, és azonnali szerkezeti fejlesztésre van szükség. (Ennek alapján például 1994ben 47 iparágat jelöltek ki.) A kijelölt iparágak szerinti illetékes miniszterek felelősek a fejlesztési terv elkészítéséért, de ennek során egyeztetnek a kis és középvállalkozási modernizációs tanáccsal is. A modernizációs tervnek tartalmaznia kell a modernizáció tárgyévi céljait (a minőség fejlesztése, a termelési költségek csökkentése, a szállítási lehetőségek javítása stb.), a célok elérésének módját (új termékek és technológiák kifejlesztése, a termelőeszközök korszerűsítése, a termelési rendszer optimalizálása, a verseny normalizálása, az üzleti kapcsolatok fejlesztése stb.) és a modernizáció peremfeltételeinek kialakítását (az alkalmazottak életkörülményeinek javítása, környezetvédelem stb.).
A megjelölt célok elérése érdekében modernizációs hiteleket nyújtanak a kijelölt iparágakban a termelőeszközök felújítására vagy újak vásárlására. Hitelekkel támogatják ezenkívül a közös üzleti vállalkozások megindítását, valamint a termelési és vezetési rendszerek modernizálásához szükséges beruházásokat.
Átállási segítség. Ha kis és középvállalkozások elvesztik perspektívájukat valamely tevékenységi területen, akkor a japán filozófia szerint nem kell veszni hagyni ezeket, hanem meg kell keresni számukra azokat az iparágakat, ahol a továbbiakban hatékonyan működhetnek. Az új gazdasági körülményekhez való alkalmazkodást az állam megkönnyíti abban az esetben, ha az érintettnek jelentősen csökkent a termelése vagy a forgalma az előző években. Tervet kell azonban készítenie új termék előállításáról vagy szolgáltatás nyújtásáról. Ha tervét a kormány illetékes szerve jóváhagyja, akkor hozzájárulást kaphat az új termék vagy technológia kifejlesztéséhez, igénybe vehet alacsony kamatozású hiteleket berendezések vásárlásához, adókedvezményeket kaphat, és a normál limit felett részesülhet hitelbiztosítási szolgáltatásban.
Új vállalkozások, társulások támogatása. Részvénytársaság alapítása esetén a Kisvállalkozási Befektetési Rt. kötelezettséget vállal a közönség által le nem jegyzett részvények átvételére (az alapításától számított 5 évig). Azok részére, akik a normál úton nem képesek hitelhez jutni, és kötelezik magukat új üzletágak kifejlesztésére (szigorú ellenőrzés mellett), rendelkezésre áll az új üzletek fejlesztési hitele, melyhez vezetési tanácsadói szolgáltatás is kapcsolódik. Technológiai fejlesztési támogatásban részesülnek azok a kis és középvállalkozások, amelyek fejlesztési erőfeszítései magasabb értékű termékek előállítására, új üzletágba való belépésre, környezetvédelemre és energiamegtakarításra irányulnak.
A gyors technológiai fejlődéssel járó információszervezési és feldolgozási követelményeknek a kis és középvállalkozások önmagukban a legtöbb esetben nem képesek megfelelni. Együttműködésükre emellett új termék vagy szolgáltatás kifejlesztése esetén is szükség lehet. Az ilyen célokból megalakult társulások különféle támogatásokban részesülhetnek, de már a létrejöttük során is segítséget kapnak. A potenciális partnerek összehozása érdekében találkozókat szerveznek, ezeken igény esetén információkkal, tanácsokkal látják el a vállalkozókat az együttműködés kialakításával, regisztrációjával, technológiai kérdésekkel, piaci lehetőségekkel stb. kapcsolatosan. A már elfogadott (a kormány politikájának megfelelően kialakított) társulások pénzügyi hozzájárulást kaphatnak az elkészített terv kivitelezéséhez. Az együttműködő partnerek megválaszthatják a legmegfelelőbb vállalkozási formát, és speciális hitelrendszeren keresztül hozzájuthatnak a termelés beindításához szükséges tőkéhez. Az előállított termékek értékesítését elősegítendő, az új vállalkozás támogatást kap a piackutatáshoz, a kiállításokon és vásárokon való részvételhez is.
Technológiai fejlesztés. A technológiai fejlesztés támogatásában a megyei és városi önkormányzatok játsszák a fő szerepet, de ehhez szinte minden esetben igénybe vesznek központi forrásokat is (jellemzően a költségek 50 százaléka hárul a helyi közigazgatásra). Az önkormányzatok regionális technológiai fejlesztési programokat dolgoznak ki, emellett műszaki alap és továbbképzést szerveznek kis és középvállalkozások tulajdonosai, illetve alkalmazottai számára a helyi kutatóintézetek bevonásával. A továbbképzésben a japán kisvállalkozási társaság tokiói intézete is részt vesz. Elsősorban a megyei műszaki tanácsadók számára indít olyan programokat, melyek specializált technológiai ismeretek átadására irányulnak, s ezért megyei szinten nehezen lennének kivitelezhetők. Az oktatási programok mellett műszaki tanácsadó csoportok a telephelyükön is felkeresik a vállalkozásokat, és tanácsokkal látják el őket konkrét problémáik megoldására. Találkozókat rendeznek a helyi kis és középvállalkozók részére tapasztalatcsere céljából, de a japán kisvállalkozási társaság regionális, illetve országos szinten is szervez ilyen jellegű találkozókat a szélesebb körű információáramlás érdekében.
A technológiai fejlesztéshez a japán kormány nemcsak közvetve, hanem közvetlenül is hozzájárul: a kis és középvállalkozások esetében a technológiai fejlesztés költségeinek 50 százalékát a kormány fedezi. A nemzeti kutatóintézetek is kiveszik részüket a kis és középvállalkozások általánosabb jellegű technológiai problémáinak megoldásából, ezek természetesen a magas szintű műszaki fejlesztéseket, és kutatásokat végzik. A japán kisvállalkozási társaság támogatja olyan berendezések kifejlesztését, melyekre a kis és középvállalkozásoknak szükségük van, és az eredményeket széles körben terjeszti.
A munkaerőellátás javítása. 1987 óta a munkaerőhiány egyre súlyosabban érinti a japán gazdaságot, különös tekintettel a kis és középvállalkozói szektorra. Tekintettel arra, hogy a nagyvállalatok lényegesen jobb körülményeket tudnak nyújtani alkalmazottaik számára, ezért törvényt alkottak a munkakörülmények javítására, a kis és középvállalkozásokra vonatkozóan. Emellett támogatják azokat a vállalkozásokat, melyek saját erőből próbálják javítani alkalmazottaik munkakörülményeit (emelik hitelbiztosításuk limitösszegét, meghosszabbítják modernizációs hitelük törlesztésének türelmi idejét, nyugdíjrendszert vezetnek be a kis és középvállalkozások számára stb.)
A kereskedelmi rendszer hatékonyságának fejlesztése. Nagyon sok vállalkozás vált a kereskedelmi rendszerben bekövetkező változások szenvedő alanyává. A kereskedelem összértéke az elmúlt években meredeken emelkedett ugyan, a modern kereskedelmi módszerek elterjedésével azonban előtérbe kerültek a gyakori, de kisebb mennyiségekben történő szállítások. Ez a szállítási költségek növekedésére vezetett, ami különösen súlyosan érintette a kis és középvállalkozásokat, melyek egyenként nem képesek nagy befektetésre a hatékony kereskedelmi rendszer kifejlesztése érdekében. (Itt emlékeztetünk arra, hogy a japán belkereskedelem 80 százalékát kis és középvállalkozások bonyolítják le.) Egy törvény alapján támogatásban részesítik emiatt azokat a kis és középvállalkozásokat, amelyek tervet dolgoznak ki kereskedelmi rendszerük fejlesztésére, és azt jóváhagyja a helyi önkormányzat és a helyi szállítási hivatal is. Az előzőekben felsorolt támogatási formákhoz hasonlóan lehetséges a hitelbiztosítási limit felemelése, a részvételi feltételek könnyítése a Kisvállalkozási Befektetési Rt. programjaiban, a modernizációs hitel türelmi idejének megemelése ötről hét évre, kamattámogatás, a társasági adó csökkentése vagy kedvezményes hitelek igénybevétele a japán kisvállalkozási társaságtól.
A fenti ösztönzőrendszer helyi programokkal is kiegészül. Az önkormányzatok elősegítik olyan szövetkezeti formák kialakítását, melyek hatékonyabbá teszik a kereskedelmi rendszert; támogatják a kapcsolódó kutatási, tervezési, szoftverfejlesztési és rendszerszervezési tevékenységeket; részt vesznek a kutatási eredmények terjesztésében. A nagykereskedő, kiskereskedő és szolgáltató kis és középvállalkozások hasonló támogatásban részesülnek üzleti terveik jóváhagyása esetén, mint a termelőszektorban tevékenykedők. Az üzleti tervek értékelésénél minden esetben kiemelt jelentősége van a kooperációs törekvéseknek, kutatásoknak, számítógépesítésnek és általában a fejlett technika alkalmazásának.
Külgazdasági kapcsolatok. A japán gazdaság jelenlegi recessziója a kis és középvállalkozásokat is arra ösztönzi, hogy erősítsék külgazdasági kapcsolataikat; gazdasági erejüknél fogva azonban támogatás nélkül erre igen kevés lehetőségük van. Hátrányaik csökkentése céljából a kormány információstanácsadói szolgáltatást nyújt számukra (a külföldi üzleti feltételekről, befektetési és kooperációs lehetőségekről, vásárokról stb.), illetve külföldi befektetési menedzser tanfolyamokat indít. Az import ösztönzésére adatbankokat, információs hálózatokat hoz létre, kiállításokat, vásárokat szervez, hiteleket nyújt importált termékek értékesítéséhez, és adókedvezményeket ad ilyen tevékenységre.
Regionális politika. A nagyvárosoktól távol működő vállalkozások több okból is hátrányos helyzetben vannak. Nehezebben férnek hozzá az információkhoz, magasabbak a szállítási költségeik, kevésbé koncentráltak a piacaik, elvétve találnak képzett munkaerőt, nehezebben, drágábban férnek hozzá a továbbképzési lehetőségekhez stb. A hátrány csökkentése érdekében a kormány támogatja regionális "inkubátorházak" létesítését a kutatásfejlesztés elősegítése érdekében, a helyi munkavállalók megszerzését, illetve továbbképzését célzó programokat, az információcserét és az érintett kis és középvállalkozások minden olyan tevékenységét, mely termék, illetve marketing fejlesztésére irányul.
A 20 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató kisvállalkozások részére tanácsadó szakemberek állnak rendelkezésre (tanácsadó hivatalokban, illetve vannak, akik a helyszínen keresik fel a körzetükbe tartozó kisvállalkozókat). A kisvállalkozások hozzájuk fordulhatnak minden adó és pénzügyi, könyvelési, termelési, illetve kereskedelmi problémájukkal. A programot a központi kormány az önkormányzatokon, illetve a kereskedelmi kamarákon keresztül támogatja.
Egy másik program keretében az ipari és kereskedelmi kamarák, illetve társaságok központi támogatást kaphatnak olyan létesítmények alapítására és működtetésére, amelyeket több kisvállalkozás közösen tud hasznosítani. Ezek lehetnek termelőüzemek, raktárak, kiállítási csarnokok vagy több célú közös helyiségek.
Azok a kisvállalkozások, amelyek a termelőszférában öt főnél, a kereskedelmi és szolgáltató szférában pedig két főnél kevesebbet foglalkoztatnak, részesülhetnek az úgynevezett Marukéihitelből. A hitelkérelem előfeltétele, hogy a vállalkozó legalább hat hónapon keresztül igénybe vegye a menedzsertanácsadói szolgáltatásokat, legalább egy éven át ugyanazon kamarai körzetben működjék, ne legyen semmiféle adóhátraléka, és ne álljon rendelkezésére hitel más forrásból. A hitel felvételéhez nincs szükség garanciára, de be kell szerezni az ipari vagy kereskedelmi kamara ajánlását. A hiteligénylőknek a menedzsertanácsadón keresztül az Általános Pénzügyi Rt.hez kell fordulniuk, amelyik e hiteleket kezeli.
Amennyiben valamely kisvállalkozás saját erőből nem tudja finanszírozni gépei, berendezései korszerűsítését, kamatmentes kölcsönt vehet fel. Ennek összege legfeljebb a beruházás költségeinek felét teheti ki. Hasonló formában támogatják azokat, akik lízingelik termelőeszközeiket.
Felmerül a kérdés, hogy mennyiben járul hozzá Japán gazdasági sikereihez annak fejlett kisvállalkozáspolitikája. Igen nehéz lenne közvetlen összefüggést találni az életbe léptetett intézkedések, illetve az egyes évek gazdasági eredményei között, hiszen az elmúlt években a külgazdasági hatások minden bizonnyal erősebben befolyásolták a gazdasági növekedés mértékét, mint amit egyegy esetleg sikeresebb program eredményezhetett. Ennek ellenére érdemes néhány mutatószámot összevetni egymással. Az egy főre jutó nemzeti jövedelmet tekintve Japán a harmadik helyen állt Svájc és Luxemburg mögött 1992ben, megelőzve többek között Németországot és az Egyesült Államokat is. Annak ismeretében, hogy a gazdasági teljesítmény több mint 50 százalékát a kis és középvállalkozások adták minden szektorban, a japán támogatási politika sikerére lehetne következtetni. Nem szabad ugyanakkor azt sem elhallgatni, hogy a legutóbbi években csökkenő tendenciát mutat a kisvállalkozók részesedése a gazdaságban (teljesítményük növekedése kisebb mértékű, mint a nagyobb vállalkozásoké). Másik figyelemre méltó mutató a munkanélküliség mértéke, mely 1960 és 1993 között sohasem haladta meg a 2,6 százalékot (az összes alkalmazott 79,2 százalékát kis és közepes vállalkozások foglalkoztatták 1991ben).
Jelenleg sajnos nem állnak rendelkezésre megfelelő információk a támogatások hatékonyságáról. Bizonyos problémákra utalnak a legutóbbi időszak gazdasági megtorpanásáról szóló cikkek, mert a rossz hitelkihelyezésekkel kapcsolatban a kisvállalkozói hitelszövetkezeteket is megemlítik. Hasznos információt ad a támogatási politika hatékonyságának megítéléséhez, hogy 1994ben a japán költségvetés a kiadások 0,3 százalékát irányozta elő kis és középvállalkozások támogatására.
A vállalkozásbarát környezet megteremtése Magyarországon egyelőre (igaz ma már egyre kevésbé hangoztatott) jelszó maradt. A gazdaságpolitika csak igen korlátozottan részesíti megkülönböztetett támogatásban a kisvállalkozásokat, így a kis és középvállalkozások többnyire magukra maradnak a kisebb méretből adódó közismert hátrányokkal küzdve. Mivel a kormány gazdaságpolitikáját a fiskális restrikció uralja, lassan kivesznek belőle az ösztönző elemek. A néhány még fellelhető ösztönző pedig nem ad gazdasági iránymutatást, különösen nem kisebb vállalkozások számára. Ha a kormány egyszer felismeri a vállalkozásbarát környezet kialakításának szükségességét, akkor megfontolja majd a kis és középvállalkozások kiemelt támogatását is, akár a nagyobb vállalkozások terhére. Ekkor relevánssá válik a japán példa, amely más fejlett országok gyakorlatához hasonlóan megteremtette a kisvállalkozáspolitika erős jogszabályi hátterét. A japán példa azonban abból a szempontból is tanulságos, hogy a törvények és rendeletek csak úgy lehetnek hatékonyak, ha hozzárendelik a végrehajtásukat szolgáló eszköz és intézményrendszert is. A kisvállalkozási alaptörvény megalkotását követően tehát további törvényekkel specifikálni kell azokat a feladatokat és eszközöket, melyekkel az egyébként igen rugalmas kis és középvállalkozói réteg gazdasági tevékenysége indirekt formában a kormány gazdaságpolitikájának szolgálatába állítható.
A legfontosabb teendőnek az látszik, hogy újrarendezzük a napjainkra - sokszor spontán módon - kialakult kis és középvállalkozásfejlesztési rendszer szerkezetét. Össze kellene hangolni a kis és középvállalkozókkal foglalkozó sokféle szervezet, szerveződés munkáját, igen pontosan meg kellene fogalmazni a feladatukat. Az államnak ebben célszerű koordinációs szerepet vállalnia, ha hozzá akar jutni az irányításhoz szükséges információkhoz, és nyitva akarja hagyni a közvetett befolyásolás csatornáit. Megfelelő szintű koordinációval kialakítható lenne a kisvállalkozások egységesített és összehangolt támogatási rendszere. Ez a rendszer a különféle támogatási formák összekapcsolásával segítené a központi céloknak megfelelő kezdeményezéseket, így erősítve az önmagukban talán kevéssé hatékony eszközök hatását.
Érdekes elemei a japán gazdaságnak a kis és középvállalkozások különféle horizontális és vertikális szerveződései. Ezek persze a magyar vállalkozók előtt sem ismeretlenek, sőt jó példákkal is rendelkezünk alkalmazásukra. Széles körű elterjesztésükhöz azonban törvényes keretekre (valamint megfelelő eszköz és intézményrendszerre) lenne szükség, tekintettel a szóba jövő ösztönző elemek jellegére. Különös figyelmet érdemel az a japán politika is, mely csoportba szervezi a beszállítóként működő kis és középvállalatokat. Ezzel ugyanis bizonyos mértékig egyenrangú partneri kapcsolatok alakíthatók ki az anyavállalatok és a beszállítók között, mely mintául szolgálhatna a külföldi beruházók hazai beszállítói számára is. Az a beszállítói rendszer viszont, amelyben a kisvállalatok erősen kiszolgáltatott helyzetben vannak, illetve amelyben nem jelennek meg decentralizált és autonóm döntéshozói elemek, egyetlen nagyvállalatként kezd működni, ezzel megőrzi a kisvállalkozásból eredő hátrányokat, elveszti viszont annak nemzetgazdasági előnyeit. A vertikális szerveződések előnye pedig az, hogy lehetőséget adnak a hátrányokat tompító közös gazdasági tevékenységre, mindamellett fenntartják az egyes kisvállalatok rugalmasságát, illetve alkalmazottaik sokoldalúbb felkészültségét, mely az innováció egyik legfontosabb feltétele.
A vállalkozói menedzsment képzése szintén fontos feladat. Szerveznek ma már Magyarországon is ilyen tanfolyamokat, azonban ezek kihasználtsága, hatékonysága kétségkívül kívánnivalót hagy maga után. Központi koordinációval, tanácsadó szakértők képzésével, azok elé állított egységes követelményrendszerrel, a vállalkozók közvetlen megkeresésével lényeges javulás lenne elérhető ezen a téren is.
Kezdetben természetesen költségekkel járna a törvényekkel megfelelően szabályozott kis és középvállalkozói gazdasági környezet kialakítása, valamint a kapcsolódó eszköz és intézményrendszer létrehozása. Ez a befektetés azonban igen gyorsan megtérülne, hiszen a kis és középvállalatok a kormány gazdaságpolitikájára lényegesen gyorsabban képesek reagálni, mint a nagyvállalatok (amennyiben az ösztönző eszközöket helyesen választják meg). Célorientált közvetett irányítás, illetve koordináció mellett, alacsonyabb költségekkel válna áthidalhatóvá több, jelenleg megoldhatatlannak tűnő, igen nagy ráfordítást igénylő gazdasági probléma. Ma már nyilvánvaló, hogy csak azok a gazdaságok működnek jól, ahol megvalósul a kis és középvállalatok harmonikus együttélése a nagyvállalatokkal. Tudomásul kell venni azonban, hogy az államnak összehangolt politikával és támogatási rendszerrel kell hozzájárulnia a kisebb vállalkozások eredményességéhez, a számukra kedvezőbb gazdasági környezet megteremtéséhez.
ASAHÍ SHIMBUN [1995]: Japan Almanac.
BARRIE, G. J. [1989]: Trojan Horse. The Ultimate Japanese Challenge to Western Industry. Mercury Business Books.
ERLICH ÉVA [1979]: Japán, a felzárkózás anatómiája. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.
HIROSHI TERAOKA [1995]: A Short History of Public Policy toward Small and Medium Enterprise in Japan. Japan International Cooperation Agency (JICA).
ISAMU MIYAZAKI [1990]: The Japenese Economy. Simul Press Co.
MASAYUKI SUGIURA [1995]: The Outline of Mesures to Promote Subcontractors. Japan International Cooperation Agency (JICA).
MITI [1994a]: Outline of Small and Medium Enterprise Policies of Japanese Government. Small and Medium Enterprise Agency, MITI.
MITI [1994b]: White paper on small and medium enterprises in Japan. Small and Medium Enterprise Agency.
OIC [1995]: Short History of Public Policies toward Small and Medium Enterprises (SMEs) in Japan and the Outline of Major SME Assistance Programs and Institutions. Osaka International Center, Japan International Cooperation Agency.
TATSUO SHIMIZU [1995]: Policies for Organizing Small and Medium Enterprises. Japan International Cooperation Agency (JICA).