Thijs ten Raa: Linear Analysis of Competitive Economies

(Versenygazdaságok lineáris elemzése). LSE Gazdasági Kézkönyvek sorozat. Harvester/Wheatsheef, New York, London, Toronto, Sidney, Tokyo, Singapore. 179 o. + Index.

A kötet rendkívül tömör szerkezetű és egységes felépítésben készült. A feltételes szélső értékek számításából indul ki, felöleli a Leontief inverz, a multiplikátorok, a lineáris programozás, a helyettesítés, a nemzeti számvetés (National Accounting), a technikai együtthatók, a termelési függvények és a hatékonyságszámítás, a nemzetközi kereskedelem, a környezetgazdaság, a technikai változások és a beruházások, valamint a sztochasztikus input­output számítások tárgyköreit.

Az anyag hagyományos mikro­makro felosztásával ma már igen indokoltan szakítva, a szerző könyvét három egymástól eltérő típusú egyetemi kurzus egységes vezérfonalául szánta. A szokásos mikroökonómiai tanmenet általában tárgyalja a műveletelemzés, optimalizálás, a nemzetközi kereskedelem és külsődlegességek (externalities) kérdéseit is. Ezeket a kötet közös és egyöntetű elméleti alapon fejti ki. A szokásos makroökonómiai kurzusok viszont általában elhanyagolják a nemzeti számvetést és a termelési függvényeket. A kötet ezért az eddiginél szorosabbra fűzi kapcsolatukat a gazdaság gyakorlati modelljeivel. Végül harmadik javasolt tárgykörként a sokszektoros elemzés az előbbieknél általánosabb tananyaga mindezen modelleket összeköti az input­output elmélet és a lineáris programozás modern és csiszolt eszközeivel is.

A matematikai szerkezet a Lagrange­szorzók, tehát a feltételes szélsőértékek kiszámításának általános eszméjéből kiindulva a lineáris egyenlőtlenségekre épít (Farkas és Haar tételére), majd a lineárisan független vektorok rendszerének definíciója révén (Halmos véges lineáris tere) rendkívül következetesen és körültekintően fejti ki és építi fel anyagát. Minden fejezet a tárgyára vonatkozó részletesebb irodalom ajánlott műveivel és hasznos ellenőrző kérdésekkel zárul. A modelleket önmagukban is érdekes gyakorlati problémák számítási anyagával illusztrálja.

A kötet bevallott elődje Gale ma már klasszikus műve "A lineáris gazdasági modellek elmélete". Szigora és szabatossága elődjéhez hasonlatos, tárgyköre a közben végbement fejlődésnek megfelelően sokkal szélesebb és eljut a gyakorlatig, az alkalmazott számításmenetek bemutatásához is. Összefoglaló monográfiának is tekinthetjük, amely rendszerezi és egységesen rögzíti a teljes terület elméleti és gyakorlati apparátusát.

A szöveg megértéséhez elegendő az elemi kalkulus (differenciálszámítás) ismerete, mivel a lineáris algebra szükségesnek mutatkozó fogalmait a kötet gondosan és érthetően elmagyarázza. Mégis, ha valaki e modellek használatából és alkalmazásából kívánna megélni, kívánatos lehet a szélesebb tájékozottság a mátrixelmélet, a valószínűségszámítás, valamint a számítógépek és programjaik kezelése terén is, hiszen a terület módszertana éppen a modern elméleti és számítási lehetőségek kialakulásával párhuzamosan fejlődött ki. Az idézett irodalom megadja a lehetőségeket ahhoz, hogy hozzájussunk a megfelelő ismeretekhez.

Nem bírálatként, csak a tartalom pontosabb meghatározásaként említendő, hogy a kötet nem foglalkozik a pénzügyi elemzések és a gazdasági ciklusok tárgyköreivel. Helyesnek mutatkozik ez az önkorlátozás, mivel mindkét terület megkívánná a sztochasztikus folyamatok elméletének kiépítését, ami ma még csak a posztgraduális oktatás keretében történhet meg. Meg kell jegyezni azonban, hogy az alapozás tudatosan és körültekintően úgy történik, hogy a magasabb kurzusok biztosan támaszkodhatnak az előadottakra, sőt a megkívánt kapcsolódási pontok (konvolúció, operátorelmélet, sztochasztikus modell stb.) is már helyükön vannak.

Magyar tudós számára szép és jó öröm látni, hogy Farkas, Haar, Neumann, Halmos, Egerváry ma már közkinccsé vált eredményei mellett (amelyek nélkül e tudományos terület létre sem jöhetett volna) hazája ma élő kutatóinak munkája is sokban hozzájárult e világszerte egyetemi alapfokon, tehát mintegy bevezetésként oktatott matematikai elmélet és modellcsalád, valamint a gyakorlati alkalmazás módszereinek és módszertanának mai alakjához, logikus és zárt rendszerbe foglalható kikristályosodásához.

Bródy András

Technological lag and intellectual background

(Problems of transition in East Central Europe)
(Szerkesztette: Kovács János)
Dartmouth Kiadó, Aldershot, 1995.

A kötet az 1994 januárjában Budapesten ugyanilyen címmel tartott konferencia előadásait tartalmazza. Többségük az Európai Unio COST programja keretében végzett, a Single European Market témakörhöz kapcsolódó kutatásokra épült. A könyv mintegy folytatása a részben azonos kutatói kör tanulmányait magában foglaló, ugyancsak a Dartmouth Kiadó gondozásában 1990­ben megjelent Economic Planning in Transition című kötetnek.

A tanulmányok - mint az alcím is utal rá - a kelet­közép­európai országok problémáival foglalkoznak, némi kitekintéssel a Balti országokra. A volt Szovjetunió utódállamai kívül maradtak a vizsgálódásokon. Zömük a magyar folyamatokat elemzi. Ez nyilván összefügg azzal, hogy a nemzetközi kutatógárda magját magyar közgazdászok alkották. A többi volt szocialista ország helyzetét bemutató tanulmányok arra mutatnak, hogy ha a részletekben jelentősek is az eltérések, az alapvető folyamatok és problémák nagyrészt hasonlóak a térség országaiban. A gazdaságilag magasan fejlett világtól való lemaradás egyik országban sem újkeletű, az mindenütt évszázadokra nyúlik vissza, de az utóbbi fél évszázadban mélyült a szakadék. Egyértelműen kiderült az is, hogy a gazdasági átalakulás folyamata általában nem a politikai rendszerváltással, a szocialista világrendszernek a nyolcvanas­kilencvenes évek fordulóján bekövetkezett összeomlásával kezdődött. Egy tervezéssel kombinált piacgazdaság kiépítésére irányuló reformfolyamat, elsősorban Magyarországon, de más kelet­közép­európai országokban is, már korábban megindult.

A közölt tanulmányok sokfélék, egy kis túlzással szólva, ahány, annyiféle. Ez vonatkozik a téma kiválasztására, a megközelítés módjára, a kutatás és interpretálás módszereire, stb. Mégis az olvasó úgy érzi, hogy valamiféle egységet alkotnak, kapcsolódnak egymáshoz. Ami elsősorban összeköti őket az szemléletük, nézőpontjuk hasonlósága. Minden tanulmányt hosszú távú és ugyanakkor emberközpontú szemlélet hat át. Ez jellemzi azokat is, amelyek túlnyomórészt a számok nyelvén vagy ábrákon, grafikonokon keresztül adják elő mondanivalójukat, és azokat is, amelyek egyetlen szám, ábra, grafikon nélkül közlik gondolataikat, valamint azokat is, amelyek a Kárpát­medence régmúltjában kalandoznak.

Jelenleg napról napra élünk nemcsak gazdaságilag, hanem gondolkodásunkban is. A napi gondok tengerében fulladozva messzebbre ritkán tekintünk. A hosszabb távú szemlélet nem divat. Aki elkezdi olvasni a könyvet, az egy rövid időre elfelejtkezik költségvetési deficitünk legújabb hátborzongató számairól és önkéntelenül is megpróbál távolabbra nézni.

A tanulmányokból kibontakozó jövő valamivel kevésbé sötét, mint amilyennek azt ma látjuk, amikor már nemcsak a felzárkózás hogyanja, hanem olykor a lehetősége maga is kérdésként merül fel. Hosszabb távon könnyebb bizakodónak lenni. Természetesen a kötet szerzői is tisztában vannak azzal, hogy a piacgazdaság kiépítése nem vezet el automatikusan a Nyugathoz viszonyított lemaradásunk jelentős csökkenéséhez, hogy az út hosszú és rögös, de közülük többen mégis látni vélik, vagy vélték azt a bizonyos fényt az alagút végén.

Ez a viszonylagos optimizmus vagy inkább mérsékelt pesszimizmus, szorosan összefügg, azzal a felfogással is, mely szerint a gazdasági felzárkózás esélye mindenekelőtt az emberi tényezőn, ezen belül főképp a munkaerő általános és szakmai képzettségén múlik, márpedig ebben a régió országai nem állnak rosszul. Jelentős részük mélyen gyökerező kulturális tradíciókkal, viszonylag fejlett oktatási­képzési rendszerrel, elismert eredményeket felmutató kutatóbázissal rendelkezik. Sajnos a konferencia óta ezen a téren is sokat romlott a helyzet, és még súlyosabb fenyeget. Ugyanakkor kétségtelenné vált, hogy a magasan fejlett világtól nem különösebben elmaradó képzettség önmagában, az egyéb körülmények kedvezőtlen alakulása esetén, keveset segít.

Mint már szó volt róla, az egyes tanulmányok nagyon különbözőek, de kivétel nélkül valamennyi tudományos igényű, valamennyinek van mondanivalója. A szerkesztőnek sikerült őket úgy egymáshoz igazítani, összerendezni, hogy végül is jól kiegészítik egymást.

A könyv első része a magyar átmenet problémáit tárgyalja. Nyers Rezső indító tanulmánya - Magyarország gazdasági stratégiája az átmenet és a recesszió szorításában címmel - az átmenettel összefonódott általános recesszió kérdéseit vizsgálja, külön súlyt helyezve a vállalatok helyzetére és az Európai Közösség szerepére. Az ezt követő három tanulmány a gazdaság három legfőbb szektorában végbemenő folyamatokkal, és a válságból való kilábalás lehetőségeivel foglalkozik. Bonifert Donát az ipari termelés súlyos visszaesésének az okait kutatja, különösen a tulajdonviszonyok változásának, valamint a privatizációnak a hatását vizsgálva. Sipos Aladárnak a mezőgazdaságra vonatkozó elemzései ahhoz az eredményhez vezettek, hogy a mezőgazdasági termelés tragikus méretű visszaesése Magyarországon nem volt szükségszerű, azt jelentős részben a mezőgazdasági politika hibái okozták. Ehrlich Éva az infrastruktúra és a szolgáltatások alakulásáról ad képet. Megállapítja, hogy a korábbi évtizedek súlyos lemaradása után a telekommunikáció és a kereskedelmi hálózat az utóbbi években viszonylag gyors fejlődésnek indult.

A kötet második része a technológiai színvonal és a versenyképesség, valamint a kutatás és fejlesztés kérdéseit tárgyalja.

Molnár György és Tarján Tamás tanulmánya alátámasztja, hogy hazánkban a Nyugattól való súlyos technológiai lemaradás ellenére viszonylag magasan képzett a munkaerő és fejlett kutató­fejlesztő hálózat jött létre. Ez utóbbi szétesése különösen a vállalati szférában, a felzárkózás jelentős tényezőjétől fosztott meg bennünket. Az Ausztria gazdasági utoléréshez szükséges idő prognosztizálása megdöbbentő, de reálisnak tűnő eredményt produkált.

Geoff Mason és Karin Wagner egy angol­német vállalati összehasonlítás során az ipari versenyképesség meghatározó elemét a technológiai transzferben, illetve a munkaerő innovatív képességében találja meg, mely utóbbi igen szoros kapcsolatot mutat a munkaerő képzettségével. Andrzej Karpinsky a technológiai rés és a szellemi háttér kapcsolatát Lengyelországban, Jana Sereghyova pedig Csehországban vizsgálja. A Nyugat­Európához való felzárkózás esélyeit mindketten - különösen Sereghyova - a magyar közgazdászoknál valamivel kedvezőbbnek ítélik.

A harmadik rész tanulmányai a külkereskedelem szerepét vizsgálják. Majoros Pál a világ és az egységes európai piac irányában történő magyar nyitás, Goldperger István pedig a külkereskedelmi struktúra kérdéseivel foglalkozik, különös tekintettel a munkaerő képzettségére gyakorolt hatására. Mindkét szerző álláspontja, hogy a keleti piacok súlyának a drasztikus csökkenése külkereskedelmünkben súlyos kormányzati hibákkal is összefügg és csak átmeneti lehet. Erik Terk tanulmánya Észtország külkereskedelmének problémáit tárgyalja. Világosan kiderül belőle, hogy a politikai függetlenség nem hozta meg automatikusan a gazdasági függetlenséget a Baltikum országai számára.

A negyedik rész, mely Az oktatási rendszer: a fejlődés kulcsa címet viseli, mintegy kulcsfejezete a kötetnek. A négy tanulmányból három a magyar oktatás kérdéseivel foglalkozik. Kovács János és Virág Ildikó tanulmánya mindenekelőtt a tömeges munkanélküliségből fakadó oktatási követelményeket vizsgálja. Álláspontjuk, hogy bár a magyar oktatási rendszer korábban is színvonalas képzést tudott nyújtani, feltétlenül szükséges az új helyzethez való hozzáigazítása. Kozma Tamás az oktatás terén végbemenő globalizációs folyamatokkal ismertet meg, ezen belül különösen az elitoktatás, a demokratizált oktatás és a tömegoktatás kérdéseivel. Az azonban a benyomásom, hogy a valóban érdekes, fontos gondolatokat talán egyszerűbben is meg lehetett volna fogalmazni.

Timár János tanulmánya a gazdasági struktúra modernizációjának szemszögéből elemzi az oktatás és a szakmai képzés problémáit. Olivier Bertrand a fejlett piacgazdaságokban, elsősorban Franciaországban, Németországban és Nagy­Britanniában, vizsgálja az oktatás és a szakmai képzés helyzetét, az e téren jelentkező kihívásokat és az azokra való reagálást. Kiderül a tanulmányból, hogy a Nyugat oktatási rendszere korántsem egységes, sőt nagyon is heterogén, de az integrálódási folyamat során csökkennek a különbségek.

Az ötödik rész kulturális és jogi szemszögből, valamint a társadalmi tradíciók oldaláról vizsgálja a piacgazdaságba való átmenetet. Bruno Dallago a szovjet típusú társadalmi rendszerek összeomlását és az átmenet nehézségeit elsősorban az állam szerepe szempontjából tárgyalja, ami meglehetősen újszerű megközelítés. Banai Miklós és Lukács Béla évszázadokra, sőt több mint egy évezredre visszamenően eleveníti fel a Kárpát­medence olykor sikeres, de inkább sikertelen felzárkózási kísérleteit. Földesi Tamás a magyar jogrendszernek, különösen az emberi jogokat érintő változásait, az európai jogrendszerhez való közeledését mutatja be. Kiglics István tanulmánya a nyugati termelési és technikai kultúrának a japán gazdaságba való integrálódását kíséri nyomon, számunkra is hasznos tanulságokkal.

A kötet elsősorban a külföld számára készült, az ő számára kíván hírt adni a kelet­közép európai régió problémáiról, megoldásuk, enyhítésük lehetséges útjairól. Nem kétséges azonban, hogy mi is haszonnal forgathatjuk.

Falusné Szikra Katalin