KÁNTÁS BALÁZS
Megverselt
üdvözülés
Kiss Judit Ágnes harmadik
kötete egy viszonylag későn és erősen induló, érett költői pálya folytatása.
Az Üdvtörténeti lexikon verseit olvasva az az érzésünk támadhat,
ezek a szövegek sem maradnak el az Irgalmasvérnő és a Nincs
új üzenet című korábbi Kiss Judit Ágnes-kötetek színvonalától
s valóban, a költőnő ugyanolyan fanyar iróniával és öniróniával, néhol
pesszimizmussal vegyített életigenléssel ír életről, halálról, szerelemről,
hitről, öregedésről, mint korábbi köteteiben.
Nincs
versengés és nem jöhet bukás sem,
Rég
olvasatlan, sárgult lapjainkon A kötet felsorolt erényei mellett persze nem feledkezhetünk el annak esetleges hibáiról sem. E hibák természetesen nem azt jelentik, hogy Kiss Judit kevésbé lenne jó költő, mint korábbi köteteiben, véleményem szerint inkább csak arra utalnak, hogy a szerző mintha tematikusan nem tudott volna megújulni. A remek formaérzékkel megkomponált szövegek némelyikének vége helyenként mintha a banalitásba futna ki, még azt is megkockáztatnám, hogy a költőnő érettségéhez és tehetségéhez mérten olcsó poétikai megoldásokra ragadtatja magát. Ilyenek például az Apage című vers zárlata (Isten jókat röhög rajtunk.), a Búcsúlevél-rap utolsó sorai (és legyek akár áldott, akár megátkozott, / az imélcímem mától megváltozott.), a címadó vers kulcssora (Minden perceden át írja magát a nagy / üdvtörténeti lexikon.), vagy a Boldog békeidők első részének utolsó strófája:
És
mára csönddé lettem, Emellett helyenként öncélúnak, poétikailag indokolatlannak ható, az adott versek alaphangütésétől radikálisan elütő szleng és trágár kifejezések tűnnek fel néhány szövegben (például a Rabnők ostoba dala című költeményben), melyeket talán nem minden esetben indokol a sorok között hullámzó elkeseredés vagy indulat. További gyenge pontja lehet a kötetnek a tematikai szűkösség az olvasó lényegében ugyanazt kapja, mint az Irgalmasvérnőben és a Nincs új üzenetben ízig-vérig női verseket öregedésről, szerelmi csalódásról, halálról, kételyekről, habár helyenként megjelenik a kötetben az istenkeresés, a profánból a szakralitásba való átlépés igénye is, például a kötet utolsó, Zaj című versében:
A
szerelemnek hívott tévelygések,
Nem történik meg azonban az a tematikus megújulás, újat mondás,
amit két erős kötet után az olvasó talán joggal várhatna egy érett költőnő
harmadik kötetétől, ez viszont igencsak aláássa az esetleges olvasói elvárásokat.
Megítélésem szerint az Üdvtörténeti lexikon remek, adott esetben
nagyszabású költői produktum lehetne első vagy második kötetként
ismerve azonban Kiss Judit Ágnes korábbi líráját egyszerűen lehetetlen
nem figyelembe venni a szerző korábbi költői teljesítményeit, harmadik
kötetként az életműbe illesztve semmiképp sem illik bele.
|