EPA - Új Forrás - Tartalomjegyzék - 2010. 5. sz.
 
 
 
 

KIRILLA TERÉZ

 

 

A harag napja 



Meggyszínű muszlin
leng a fehér boltívek
vállán. Egy hattyú
nyakán égő karkötő.
Perzsel s betemet a csend.
                   *
Orchidea. Csend-
fürt. Vaníliás-csészék
fehér szirmokon.
Bánatszárny, tiszta s édes,
mint az Isadora-sál.
                   *
Hóka kelyhekbe
cseresznyét tömsz. A hasadt,
bukott szemekre
kréta-rajzok hálója
feszül. Vérzőn rád hullok.
                   *
Őszirózsát dobj
a fehér sziklaútra!
Kőről-kőre lép
a törtszárnyú daru, mint
szó-karókon a halál.
                   *
Zöld görögdinnye
gurul a parton. Tenger
fekete ölén
vérzek. Leszálló magvak: ők
a mély szeplői. Én is.
                   *

Méz csöpög, eső
a fáról: hulló tükrök
mind, ragadnak a
rőt avarra. Bennük az
ég: gótikus szakadék.
                   *
Az ég eltörött.
A napsugarak: azúr-
kék vízbe merült
nárcisz-szirmok. Szeráfok
hántják rólunk az időt.
                   *
Pipacskoronák,
ti tépett rubin-hártyák,
lüktet, árad a
kalásztenger! Aratónk
eljött, nem hallgat többé!
                   *
Ernyedt asztagok,
hideg gabonatenger,
hársfaméz-habja
sincs, csak égzománca:
jégsziklák körtánca ez.
                   *
Nézd, így szakadnak
ránk a magasságok: bor-
és tömjénillat
száll, délkörök vonulnak,
s földig hajol a Sorsunk.
                   *
A Halál málna-
kupolában gubbaszt, sír.
Pálmáid arany-
füst járja át, míg létünk
némán csorog végig az
öröklét erezetén.