EPA - Új Forrás - Tartalomjegyzék - 2010. 5. sz.
 
 
 
 

KISS JUDIT ÁGNES

 

 

Box paralell


   
(hódolat Lorca előtt) 


   


   Miguel
   Maddalena
   Xavier
   Gabriela
   Megmondóember
   


(A szerzői utasítások tetszés szerint elhangozhatnak, mint a meccs közvetítőjétől, de el is hagyhatóak. A szövegjelenetek szaggatottak, mozgás- vagy táncjelenetek egészítik ki, méltóságteljes vagy groteszk mozdulatok egyformán elképzelhetőek)
   
   Két pár: a piros sarokban Miguel és Maddalena, a kék sarokban Xavier és Gabriela. Hogy mikor ki lép a ringbe, ki marad ott edzőként néha bedobandó törülközővel, egy üveg vízzel, ez csak az utolsó pillanatban derül ki, s egy gongütésre bárki bármikor szerepet cserélhet bárkivel.
   

1. Miguel – Maddalena 


   Összepakoltál?
   Össze.
   Pulóver? Esőkabát?
   Esernyő.
   Ne rúgj be nagyon!
   Csak kicsit.
   ...
   Hiányozni fogok?
   Néha.
   Miért csak néha?
   Ha dolgozom, nem jutsz eszembe.
   Néha eszedbe jutok?
   Néha. Mielőtt lefekszem.
   Miguel.
   Maddalena.

2. Gabriela – Xavier  


   Összepakoltál?
   Össze.
   Pulóver? Esernyő?
   Esőkabát.
   Érezd jól magad.
   Semmi kedvem menni.
   Hát maradj.
   Hiányozni fogsz.
   Kell a pénz.
   Azért megyek.
   Azért mulass is.
   Nem szoktam mulatni.
   Csak kicsit!
   Gabriela
   Xavier.
   


   A búcsúzkodás rutinszerű, a gyengédség csak rá van akasztva, mint a szobainasra a ruhák, csak lifeg rajta, nem tölti ki a szerelem teste.
   A ringbe most Xavier és Maddalena lép. Öntudatlanok és ártatlanok, nem hallják az első menetet kezdő gongütést sem, gondtalanok és gongtalanok, de a Megmondóember, a meccs bírája már sok mindent látott, sok menetet és sok káót, technikait, vagy olyat, ahol az egyik hosszabb-rövidebb ideig a földön maradt.
   

3. Megmondóember  


   Jaj, ajvé és eheu! Mert közelednek, és nem tudják, mert gyanútlanok, mint karambol előtt egy perccel az autós.
   Naiv ifjak, menjetek innen, öntelt erkölcscsőszök, távozzatok innen, nagyszájú prédikátorok, takarodjatok innen, mert nem való ez a ti szemeiteknek. Mert ez a két test most egymásba gravitál, a két lélek egymásba hullik, és az ütközést lehet, hogy egyikük sem éli túl.
   

4. Xavier – Maddalena  


   Xavier.
   Maddalena.
   Maddalena.
   Xavier.
   Sosem láttalak.
   Nem láttál.
   Hallottam rólad.
   Hallottunk egymásról.
   Most már látlak.
   Mert nézel.
   

5. Megmondóember 


   Ami most történik velük, éppolyan, mintha sötét szemüveg nélkül néznének a fogyatkozó napba, a retinájukra ég a másik képe, mindegy, kinyitják vagy behunyják a szemüket, szembefordulnak-e vagy háttal, és senki nem mondhatja meg előre, regenerálódhat-e az ideghártya.
   

6. Maddalena – Xavier  


   rült vagy?
   rült vagyok.
   Mennem kell.
   Maradj még!
   Nem akarom, hogy reggel kerüld a tekintetemet.
   Ha kerülöm is, csak téged látlak.
   Mindkettőnknek haza kell menni.
   Sosem jutunk haza.
   


   Vakon térnek vissza a piros és a kék sarokba, ideghártyájukon a másik képe, minden más alaktalan vibrálás. Rejtőzködni próbálnak, lehunyni szemhéjat, gipszből venni föl álarcot, de plakátarcúak, és lehunyt szemükön is átsüt az ellopott fény.
   

7. Gabriela – Xavier 


   Milyen volt?
   Hoztam pénzt.
   Jól érezted magad?
   Hoztam pénzt.
   Fénylik az arcod.
   Tedd el.
   Te megismertél valakit.
   Költsd a gyerekekre!
   Ki az?
   Költsd rájuk.
   

8. Miguel – Maddalena  


   Milyen volt?
   Nem rúgtam be.
   Kinek a szagát hoztad?
   Megmosakodtam.
   Nem tudod eltüntetni.
   Nem akarom eltüntetni.
   Másnak illatozol, itthon szagtalan vagy, mint az üvegházi virágok.
   Mesterséges a fény, hogy legyen illatom tőle?
   Másutt színesben jársz, itthon feketében.
   Hogy vihetném ki a házból a gyászomat?
   Mit akarsz elgyászolni?
   Hazajöttem, ne kérdezz többet!
   

9. Miguel – Gabriela – Megmondóember  


   Másnak illatozik.
   Fénylik az arca.
   Hazajött, ne kérdezz többet! Költsd a gyerekekre a pénzt!
   Színesbe öltözik.
   Megismert valakit.
   Baleset volt, azt mondtam, baleset, vis major, senki nem tehet se róla       se ellene!
   Illatozik!
   Fénylik!
   Menjetek haza! Nem segíthetek! Menjetek haza!
   


   Mert az első gondolat még csak a madár, ami elszáll a fejed fölött, de a második már a fészekrakás a hajadban. Mert az első találkozás még ártatlan és bocsánatos, a második súlyát már viselitek, viseljétek, legyen rajtatok fog- és herevédő, vagy legyetek védtelenek, szól a gong a második menetre!
   

10. Xavier – Maddalena  


   Szükségszerű.
   Csoda.
   Véletlenek.
   Gondviselés.
   Nézni akarlak.
   Fogd meg a kezem.
   Álom.
   Valóság vagyok.
   Az álmom vagy.
   Ébredj fel, itt leszek akkor is.
   Álom vagy.
   Azt akarod?
   Téged.
   És ha mégsem vagyok álom?
   Ott vagy az oltáron.
   Vegyél le, az oltárokat lerombolják.
   Szent maradsz.
   Nem akarom, hogy leromboljanak!
   Az arcod az oltárképen.
   Fogd meg a kezem!
   ...
   ...
   Szabad ezt nekünk?
   Most már ne kérdezz!
   Akarod?
   Kérdezed?
   Akarom.
   Vedd el.
   ....
   ...
   Anyám meghalt.
   Odaadom az enyémet...
   Apám is meghalt.
   Az apámat is.
   Nem lehetsz a testvérem.
   Semmid nem lehetek.
   Semmit sem tehetek.
   Tudom.
   Feleségem van.
   Tudom.
   Gyerekeim vannak.
   Nem vagyok tolvaj!
   Nem akarom, hogy meglássanak!
   Csukd be a szemed!
   Téged se lássanak!
   Én is becsukom.
   ...
   ...
   Nem akarok felébredni.
   Nem akarom, hogy felébredj.
   Félek, hogy felébredek.
   Félek, hogy felébredsz.
   

11. Megmondóember  


   Egy, kettő, három, négy, öt...
   


   Még fölkelnek, még visszatámolyognak a sarokba, még van erejük a szájukhoz emelni az üveget, hogy igyanak. Még nem dobják be értük a törülközőt... Ki nyer ma? Lehet fogadni, hölgyeim és uraim! Melyikük hány menetet áll ki?
   

12. Xavier – Gabriela  


   Xavier!
   ...
   Xavier!
   ...
   Xavier!
   Mit szólongatsz?
   Sosem válaszolsz.
   Te sem válaszolsz.
   Sosem szólongatsz.
   A tested nem válaszol.
   Gyerekeket szültem neked.
   Hogy közénk álljanak.
   Fiút szültem neked!
   Közénk fekteted, hogy ne érjelek el.
   Miért csak azt akarod?
   Semmit sem akarok.
   Beteg vagyok.
   Orvoshoz vittelek.
   Beteg vagyok.
   Gyógyszert hoztam neked!
   Egy életen át szedhetem.
   Beteg vagy.
   Beteg vagy.
   

13. Maddalena – Miguel  


   Miguel...
   ...
   Miguel!
   ...
   Miért nem szólsz hozzám?
   Nekem nincs mit mondanom.
   Miguel...
   Gyakorlod a nevemet?
   Miért gúnyolódsz?
   Nincs semmi, amit el kéne mondanod?
   Ha volna, se mondanám el.
   Rosszul titkolod.
   Mit akarsz tudni?
   Talán jobb, ha semmit.
   Biztosan jobb.
   Nem ezt beszéltük meg.
   Ezt beszéltük meg.
   Mit akar tőled?
   Te csak dolgozz tovább.
   


   A kék sarokban hideg van, a piros sarokban hideg van. Senki nem tudja más, milyen izzasztó a hőség, hogy a verejték befolyik a szemhéj alá, csak aki a szorítóba lép.
   

14. Xavier – Maddalena 


   Nem valóság. Egy történet.
   Nem álom. Egy történet.
   Ki írja?
   Mi írjuk?
   Minket írnak.
   Fércmű.
   Dilettáns.
   Nem akarom tovább írni!
   Eddig sem te írtad.
   Nem akarom tovább olvasni!
   olvas téged és engem.
   Nem akarok hinni benne.
   Semmi nem rajtunk múlik.
   Hanem?
   A regényírón.
   Aki minket ír?
   Téged és engem.
   

15. Megmondóember 


   Mert az Isten minden szerelem cinkosa, de a bűnös nem ő, hiába tesszük rá a kezünket, hiába kergetjük ki a sivatagba, mint bűnbakot. Mert az Isten báránya magára vette ugyan minden bűnünket, de a szerelmet nem. Mert magunk esszük az egrest, és a mi fogunk vásik bele, és bár a mennyei cinkos velünk nevet és velünk sír, de a sebeket mi ejtjük, mi nyalogatjuk, és mi vakarjuk el. Bizony ám, hosszú nyelvű és hosszú karmú harcosaim!
   


   A szorítóban mindenki ellenfél. Akivel találkozol, ütnöd kell. Számít-e, hogy melyik súlycsoport, ha egyszer védened kell magadat vagy csak a rangodat akár?
   

16. Miguel – Xavier 


   Mi ismerjük egymást?
   Nem.
   Sosem találkoztunk?
   Futólag.
   Már láttalak.
   Csak fényképen.
   Én fotóztam.
   Én vagyok rajta.
   Voltál a házamban?
   ...
   Hiába várod, hogy megkérdezzem.
   Mit akarsz tudni?
   Nem érdekel, együtt voltál-e a feleségemmel.
   Ittam a borodból.
   Nem érdekel, együtt voltál-e a feleségemmel.
   A szőnyegedre hamuztam.
   Ez Maddalena dolga és a tiéd.
   Melyikünk nem érdekel?
   Nem tartalak semmire.
   

17. Maddalena – Gabriela  


   Hogy találtál rám?
   A szemében láttalak.
   Mindig lehunyta.
   Téged védett.
   Téged védett.
   Szeret téged.
   Veled él.
   Egy dugásért nem menne el tőlem.
   Veled él.
   Éljen veled?
   Nekem nincsenek gyerekeim.
   Akarod őt?
   Nem akarom.
   Akkor mit akarsz?
   ...
   Meg ne próbálj bocsánatot kérni!
   Nem fogok bocsánatot kérni.
   

18. Xavier – Megmondóember 


   Minket összeköt a szegénység, amin évtizedek alatt együtt küzdöttünk át.
   Maddalenával?
   Gabrielával.
   Téged összeköt vele a csoda, amiben eddig csak hittél, de most színről színre látod.
   Gabrielával?
   Maddalenával.
   Minket összeköt a testünk, ami egymásba zuhant, összeköt a vágy, amit nem mi lobbantottunk.
   Gabrielával?
   Maddalenával.
   Titeket összeköt a test, ami belőletek formálódott, össze a fájdalom, amit egymástól kaptatok.
   Maddalenával?
   Gabrielával.
   Lehet egyenes ütést kapni az állcsúcsra akkor is, ha nincs ellenfél? Vagy önmagunknak csak orvul bevitt jobbhorog jár?
   

18. Maddalena – Megmondóember 


   Megint érzek. Mintha üvegbura alatt lettem volna eddig. Most újra van szél. Újra napfény.
   Mindig volt.
   Színeket látok, és színes vagyok. Illatokat érzek, és illatozom. Ízek ömlenek el a nyelvemen, és megízesültem újra!
   Semmit nem változtál.
   Kivirágzott a világ! Ezt Xavier adta nekem!
   Semmi nem változott.
   


   Xavier Gabrielához, Miguel Maddalenához tér még vissza, még mellé fekszik le, de a testek sem simulnak már egymáshoz, a gondolatok pedig fényévekre.
   

19. Megmondóember 


   Jaj, ajvé és eheu! Mert a zuhanás után földön kúszás következik. Mert csak az lebeghet, aki könnyű, de akit más érző lények húznak le magukhoz a földre, az már súlytalanul nem tud megmaradni.
   Jaj, ajvé és eheu! Mert a csoda terhét nem bírja viselni a hétköznapokhoz szokott ember, és az ünneplőruhában feszeng a lélek, hát ledobja magáról, és kifingott mackógatyában elterül az otthoni ágyon.
   


   Ha a gong megszólal, senki nem tudja, az utolsó menetre szól-e. Győzelemre hív vagy mészárszékre? Vagy lehet a kettő ugyanaz?
   

20. Xavier – Maddalena  


   Itt vagyok
   Vártalak.
   Nem tudtam jönni.
   Most itt vagy.
   Már nem vagyok.
   Miről beszélsz?
   Egy életem és egy halálom van.
   Nekem is.
   Ketté akarsz szakítani?
   Nincs hozzá eszközöm.
   Engedj el!
   Már rég nem tartalak.
   ...
   ...
   Szükségszerű.
   Anyád.
   Anyám meghalt.
   Anyád!
   Szükségszerű, mint az ébredés.
   Hát aludj.
   Akkor az halál.
   Dögölj meg!
   Jó volna.
   ...
   ...
   Hagytam, hogy rágalmazzanak!
   Én rágalmaztalak?
   Védtelek.
   Ki kért rá?
   Minden este tisztára súroltam a becsületedet.
   Most megköszönjem?
   Eldobtál érte, olyan fényesen csillogott.
   Nincs más, csak a becsületem.
   Most már nincs más.
   Sosem volt pénzem, amit a gyerekeimre hagyhatnék.
   Te magad voltál az oltáron.
   Sosem volt más, csak a becsületem.
   , senor Don Quijote!
   Nem kérem, hogy megérts.
   Szeretlek.
   Ne csináld ezt velem.
   Ne nézz így rám!
   ...
   ...
   Harangoznak.
   Harangoznak.
   A feltámadás harangjai.
   Van feltámadás?
   Csak a halottaknak.
   Az eltemetetteknek.
   Van feltámadás?
   Ha akarod, lesz.
   

21. Megmondóember 


   Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc...
   


   A piros sarokban törülköző lendül, de csak a verejtéket felitatni, nem feladni. A kék sarokban víz és izzadtság.
   

22. Miguel – Xavier  


   Te szőke vagy, én fekete.
   Én magas vagyok, te alacsony.
   Te gyáva vagy, én élek.
   Te gyáva vagy, én gondolkozom.
   Mert rettegsz élni.
   Én férfi vagyok, te gyerek.
   Én férfi vagyok, te vénember.
   ...
   Mi nem ismerjük egymást.
   Sosem találkoztunk.
   Sosem beszéltünk.
   Most sem beszélünk.
   Akkor ez most álom?
   Mi nem álmodunk egymásról.
   Akkor képzelet?
   Virtuális szükségszerűség.
   Ne használj idegen szavakat.
   Idegen vagyok.
   Maddalenának is?
   Önmagamnak is.
   

23. Gabriela – Maddalena 


   Sosem láttalak.
   Nem láttuk egymást.
   Nem hallottam rólad.
   Rettegett, hogy kimondja a nevem.
   Nem léteztél.
   Álom voltam.
   Most létezel.
   Álom vagyok, amiből felébredtek.
   Most azt várod, hogy sajnáljalak?
   Ne harcolj velem.
   Három gyereket szültem neki.
   Nem felel neki a tested.
   Erősebb vagyok nálad.
   Erősebb vagy nálam.
   

24. Xavier – Maddalena – Megmondóember 


   Hogy rakhatnék neki hazugságból fészket?
   Nem látja, milyen hazugságokból ácsolt várat önmagának?
   Adjak egy tükröt?
   Nem látja, hogy nem tehettem mást?
   Nem hiszi, hogy újat teremthetünk?
   Fölköpni, aláállni!
   Önző!
   Önző!
   Önző!
   


   A szorítóban folyton váltakoznak az öklöző párok. Mert egyet nem elég legyőzni. Az összeset kell.
   

25. Miguel – Maddalena 


   Elmegyek innét.
   Nem, én megyek.
   Fáradt vagyok naponta újraépíteni, amit lerombolsz.
   Elhagyhatsz. Én nem hagyhatom el magam, nem érted?
   Értelek. Csak nem érdekel.
   Sosem érdekeltelek.
   Naponta raktalak össze önmagamból.
   A tökéletességből kovácsolsz fegyvert?
   Az önsajnálatból kalapálsz pajzsot?
   Tisztellek. Örülsz?
   Szánlak. Jólesik?
   Más nem tudna ilyen mosolyogva gyűlölni.
   Tessék, vágd belém a kést!
   Sosem sírtál előttem.
   Önmagam előtt nem fogok.

 

26. Xavier – Gabriela 


   Nézz a szemembe, Gabriela.
   Már láttam, akit hordasz benne.
   Senki nincs már benne.
   Élet sincsen.
   Segítesz nekem?
   Igen, elmegyek.
   Hazajöttem.
   Már nem egy csecsemő fekszik köztünk.
   Ne feküdjön, ne álljon többet senki!
   Nem kell az áldozatod.
   Én magam vagyok az áldozat.
   Te voltál a világ közepe!
   És ti?
   A négy sarok a három gyerekkel, arccal a fal felé, kukoricán térdepelve.
   Mire mennél velük nélkülem?
   Három lábam lesznek, biztosan megállok.
   Mire mégy magaddal?
   Hármas kötél lesznek, fölakasztom magam rájuk.
   Gabriela!
   Ne gyere utánam!
   

27. Miguel – Megmondóember 


   Nézz rám. Megszürkültem mellette.
   is a színeit siratta.
   Az ő életét éltem.
   a tiednek hitte.
   Elhagyott miatta mindenki.
   Most te hagyod el őt mindenki miatt.
   Magam vagyok, a pusztába megyek, tarkára éget a nap, sárból tapasztok tornyokat magamnak.
   Porból lettél, porrá leszel? Hamuból lettél, főnix leszel? Ó, szent együgyűség!
   

28. Gabriela – Megmondóember 


   Nyolc kiló, meg harminc kiló, meg negyvenöt kiló, az nyolcvanhárom kiló.
   A gyerekeid súlya a hátadon?
   A bokámra kötve.
   Told őket bevásárlókocsiban, mint eddig.
   Csak pénzt adott, én váltottam melegségre.
   Múúúúú-múúúúú, igavonó barom.
   Lábujjhegyen lépkedtem, hogy meg ne zavarjam.
   Állóvíz, holtág – hordozható desztilláló berendezéssel.
   


   A körmérkőzés túl könnyű volna. Mindenkinek össze kell csapnia mindenkivel. Lehet, hogy bundázzák azt is, kit kivel sorsolnak össze?
   

29. Miguel – Gabriela  


   Láttalak már.
   Nem szeretek emlékezni rá.
   Mikor találkoztunk, kevésbé voltam magányos.
   Akkor még gyenge voltam.
   Mi erősített meg?
   A reménytelenség.
   Menni könnyebb, mint várakozni.
   Ezért nem maradtam.
   Visszatért, hogy felmelegítse az ágyat?
   Nincs az a hőfok.
   Csillog a szemed.
   Jót tesz neki a harag.
   Az enyémben mit látsz?
   Fölszedett horgonyt, hosszú utat.
   Neked ott vannak a gyerekeid.
   Tőkesúlynak, nehezéknek.
   Egyedül könnyebb volna?
   Fiatal vagy.
   Ketten könnyebb volna?
   Fiatal vagy.
   

30. Maddalena – Megmondóember 


   Azt hiszi, bármit megtehet velem.
   És nincs igaza?
   Ez a meccs még nincs lejátszva.
   Folytatni akarod? A levegőt csépelnéd.
   Kilenc után elhagyta a térdem a földet.
   Azt hiszed, győzhetsz még?
   Beleszaladtam az ütésbe. De én fogom kifárasztani.
   Mit gondolsz, miben rejlik az erőd?
   A hazugság őt gyengíti.
   

31. Xavier – Megmondóember  


   A képét hordom magamban.
   Biztos, hogy hasonlít rá?
   Az oltárt senki nem rombolhatja le.
   Jól kilapítottad rajta festménynek.
   csak elhagyott volna. A fájdalom sosem hagy el.
   Öleld is jól magadhoz.
   Győztem.
   Egy csatában vagy egy háborúban?
   Felemelem a fejem. Senki nem köphet ki a hátam mögött.
   


   Van olyan meccs, ahol senki sem nyer? Van olyan mérkőzés, ahol csak az győzhet, aki arra képes, hogy önmagát kiüsse?
   

32. Gabriela – Xavier – Maddalena – Miguel – Megmondóember 


   Szolgálok tovább, mert a vérembe ivódott, ahogy a vérembe ivódott a szenvedés, a gyermekeim születésének fájdalmai. Hármat kihordtam és megszültem, de a férfit, akit hordoztam, elvetéltem. Most elrejtőzöm egy barlang mélyére, és a csöndben, a sötétségben, a méhemben megformálom önmagam. Megszülöm vagy kikakilom, ugyanaz lesz. Nem válok kővé, acéllá válok, nem tompulok el, megélesedem. Kilökdösöm a fészekből a fiókáimat, hogy megtanuljanak repülni, és ne váljanak senki szolgájává. És ha meg elbírnak a szárnyaim, felrepülök, hogy megnézzem, miként aszott, hogy száradt el a férfi, elvetélt magzatom.
   

   Nyakig merülök a tóba, úszom kiemelt fejjel, át ne csapjon rajtam a hullám. Úszom a felszínre dobott lábbal, le ne húzzon a hínár. Körbefutom a tavat, hogy a verejtékkel elpárologjon belőlem vágy és férfierő. Száraz fehér borokat iszom, hogy kimarják a számból az ő ízét, hogy kimossák a gyomromból az ő remegését. Okádásig iszom, hogy elhiggyem, nincs bennem már semmi őbelőle. Behunyom a szemem, bármerre járok, és arcra esem inkább, csak meg ne lássam többet soha, mert elfolynának a csontjaim.
   
   De este magamra húzom az emlékét, hogy felmelegítsen, vagy magam alá gyűröm és elmerülök benne, hogy fájjon és hajszoljon az élvezetig.
   
   Kitárom a karom, hátha belerepül egy elhagyott madárfióka, akit felnevelhetek. Hátha beletéved egy kóbor macska, akit kövérre simogathatok. Lemeztelenítem a karom vállig és a lábam combig, hogy elférjenek rajta az érintések, amikről nem akarom tudni, honnan jönnek és hová tartanak. Kifeszítem a hálót, kifeszülök benne én is, mert muszáj erre repülnie még egyszer, hogy beleragadjon a könnyeimbe, hogy ne tudjon menekülni, hogy betekerhessem önmagammal, és ne kérdezzek semmit sem. Csak addig emeljen fel, akinek erős a karja, ringasson, akinek megbír a térde. És én rezzenéstelen arccal nézek a tükörbe.


   Felszedem a horgonyt. Messzi vizeket akarok. Városokat, amiket még nem láttam. Idegen kikötőket, olcsó lányokat, akik csak a pénzembe kerülnek. Jó borokat akarok és részeg éjszakákat vidám cimborákkal a kocsmákban. Trágár szavakat akarok kiabálni. Ordítozni és verekedni, hogy megismerjem a hangomat és az izmaim erejét. Átkarolni a csapos vállát, mikor meghívom egy körre, és a pultoslány derekát, mikor meghívom egy menetre. És ha elhajóztam, simuljon el mögöttem a víztükör.
   
   Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc... tíz!