EPA - Új Forrás - Tartalomjegyzék - 2010. 3. sz.
 
 
 
 

SZABÓ ÁGNES

 

Árnyfürdő
Egy kiállítás topográfiája

 

talált hely

               
„Der Künstler schafft durch Wahl, Verteilung und Entformung der Materialien.”1
(Kurt Schwitters)

                                    
                                                                                 

„A terület talajrétegződése a geológiai szakirodalom és a helyszínen végzett fúrások alapján: felső-triász kori karbonátos kőzetekre rakódott alsó-oligocén törmelékes kifejlődésű hárshegyi homokkő, agyag, agyagmárga formációval. A földtörténeti újidő negyedidőszakát a Duna közelségében homokos kavicsüledék, valamint ártéri, sokszor szerves iszap képviseli.2
    A fent meghatározott ingoványon, a Kis-Duna-part égig érő platánfái, az árnyas, régi termálfürdő és a Malom utca által határolt kis szeglet egyik kertjében volt Kaposi Endre kronogrammáinak kiállítása 2009 őszén (Szimbiózis – avagy Kronogrammák a kertben)
3.
    A kiállítás címében szereplő szimbiózis szó az elsődleges asszociáción túl (kertben elhelyezett műalkotás), elsősorban a tárlatnak otthont adó házra kívánt utalni. A múlt század harmincas éveiben készült régi épület ugyanis minden részletében tökéletes párhuzama Kaposi Endre ócskavas-alapú objektjeinek. Rézkilincses, gerébtokos ablakaival, fagerendás kis verandájával, párhuzamos síkokat nem ismerő belső tereivel, ósdi reteszekkel felszerelt kapujával ma már sok tekintetben elavult, átalakításra váró alapanyag. Sorsa kizárólag emberi választás és formálás függvénye.
    A kiállított tárgyak és a Czuczor utcai ház szimbiózisa Tandori Dezső Kronogrammákhoz fűzött verseivel sajátos együttállást képezett ezen az őszön. Véletlen egybeeséseket és évtizedek alatt felgyülemlett súlyos tartalmakat rejtő összefüggésrendszer jött létre, amelyre csakis az alkotószellem képes.
    Jelen írás kísérlet arra, hogy a Kaposi életmű utolsó három évtizedében jelenlévő – de a művészről szóló írásokban a festészeti munkásság mellett lapszélre kerülő – Kronogrammák megtalálják helyüket ebben az összefüggésrendszerben, és az életműben.

talált tárgy 

    

„Talált fürdőkben tárgyakul
 tanulnak...”
(Tandori Dezső)4

             
               

„...XII-XV. századi fazekak perem- és faltöredékei, XVI-XVII. századi török edénydarabok, [...] török cseréppipa,  török rézkancsó kiöntőcsöve [...], törökkori lópatkók és egyéb vastárgyak, [...] a Malom utcában előkerült ágyúgolyó, a terület közép- és törökkori lakottságára utalnak.”5
    A Czuczor Gergely utca és környéke a középkorban a meleg vizű tó partján létrejött Hévíz település és az érseki Víziváros közti peremterület volt, amiről a 17. században Evlia Cselebi is csak annyit ír: „...sorompós kis külváros, [...] melyben a szegények laknak”6, majd így folytatja: „E városkában egy tér van, azon a téren egészséges vizű sáfi medence, melynek vízvezető csöveinél az imádkozó népek mosdásukat végezvén, az istentiszteletet teljesítik.”7
    E tóparti külváros mind a mai napig hőforrásokban igen gazdag.
    Az említett Hévíz település, mondhatni kőhajításnyira innen, az egykori meleg vizű (vagy hévvizű8) tó partján helyezkedett el. Esztergom legújabb kori történelmében egyedül a Hévíz utca őrizte a középkori suburbium nevét egészen a hatvanas évekig, amikor végleg eltörölték a föld színéről. Erre a jellegzetes kanyargós kis utcára azonban sokan emlékeznek még, így Kaposi Endre is. (A művész egyébként – a középkori topográfia léptéke szerint –, maga is a hajdan volt meleg vizű tó partján lakik, épp átellenben a középkorban alapított közfürdővel.)9 „A Hévíz utcát nagyon szerettem. Nagy macskakövekből kirakott utca volt, ahol a járda és az úttest nem különült el egymástól.[...] Ezeknek az utcáknak az volt a különlegessége számomra, hogy lámpa nagyon kevés volt benne. Ahol a lámpát nem lehetett látni csak a fényt, nagyon érdekes árnyékokat vetett. Szóval az egésznek kicsit olyan misztikus, mesebeli hangulata volt....”10
     Ez a sejtelmes hangulat rögzült az 1961-ben készült Sétáló című festményen, amely Kaposi korai városi veduta képeinek egyik legelső darabja. A város falai közt megbúvó, föld alatt is lélegző, évezredes történelme nagy hatással volt a fiatalon Esztergomba költöző művészre. „Ha végigmegyünk egy esztergomi utcán, ahol az öreg falak és esti fények szűrődése között bandukolunk, akkor óhatatlanul azok a gondolatok és hangulatok kerítenek hatalmukba, hogy valamikor kik jártak ezeken az utcákon, kik fordultak itt meg, miféle emberek éltek itt előttünk, milyen emlékeket őriznek ezek az utcák, és ezek a helyszínek.”11
    A hely történelme csak egy momentum az emlékek által inspirált Kaposi művészetben, alkotásaiban az emlékezés motívuma ugyanis a kezdetektől eredőként van jelen. Művészetében a valóságos, a reális egy darabja emlékképként archiválódik és válik az adott pillanatban a képalkotó logika eszközévé. Az emlékezet talált tárgyai ezek, az időtengelyen elszórt fragmentumok: Kaposi számára ember, utcarészlet vagy tárgy esendőségben, elmúlásban ugyanúgy osztozik.
    Műfajra való tekintet nélkül tetten érhető sajátosság ez alkotásaiban. Az emlékezés e belső törvényszerűsége átjárja az egész Kaposi életművet, legyen az olajfestmény (Régi ház, 1964, Régi malom, 1969, Régi műhely, 1973, Szepességi emlék, 1979), fotómontázs (Történelem, 1965, Szomorú emlék, 1967, Ifjúságom, 1972, Múlandóság, 1975, Egy mese emléke, 1984), vagy kollázs (Ajtók az emlékek szekrényéről I-II., 2001, Eroico, 2002, Visszapillantás, 2007). Ugyanaz a mozdulat imitál építő–romboló gesztussal időmúlást a kép felületén, mint ami kivágott képekből, saját fotókból, gyermekrajzokból ragasztott képsíkot komponál.
    A montírozás – vagy, ahogy Bálint Endre nevezte, ’montálás’ – gesztusa hozza létre a nyolcvanas évek elejétől készülő objektjeit (tárgymontázsait) is, a Kronogrammákat. A korábbi időszakkal ellentétben, a nyolcvanas évek Kaposi Endre művészetében elsősorban a (fotó)montázsok és tárgykollázsok időszaka. Ready-made alapú kollázsai, és néhány combine painting szellemében született alkotás új technikai szemléletmódot jelez művészetében. A tárgyakat képbe illesztő mechanizmus azonban koherens része az emlékező, archiváló Kaposi-grammatikának.
    A festészettől való hirtelen és éles elfordulás hátterében több kudarcot vallott országos megmérettetés és a kortárs piktúra értékeivel szembeni meghasonlottság áll.12 Ekkor kezd kidobott, senkinek nem kellő, funkciójától megfosztott ipari hulladékok gyűjtésébe is. Az ócskavas telepen, útépítéskor, lomtalanításkor fellelt fém tárgyak Kaposi szemében egy letűnt kor mementói. Ezek az öntöttvas kerekek, mezőgazdasági szerszámok, fogaskerekek, alátétek, csavarok sok esetben még hordozzák az emberi kéz nyomát, a sorozatgyártás végső fázisaként elvégzett utolsó simításokat. Kaposi talált tárgyai utalások, emlékfoszlányok abból az időből, amikor ember és ember, ember és tárgy kapcsolatát nem a fogyasztói társadalom fölösleg elvű szemlélete, hanem a kölcsönös tisztelet és megbecsülés jellemezte. Amint Bárdosi rámutat: „A műtárggyá varázslás azonban nemcsak esztétizálás, hanem átmentés és tárgyarcheológia is, mivel 30-50, mi több 80-100 éves darabokról is szó van.”13
    A visszatérő elemként olykor szimbólummá erősödő motívumok (kapu, hold) vagy – ritkábban – szándékolt szimbólumok alkalmazása (pl. a fa) nem idegen a Kaposi nyelvezettől. Itt kell megemlíteni, hogy a művész többször utalt – többek között – a szentendrei festészet, Barcsay Jenő, Bálint Endre, Vajda Lajos, Ámos Imre, saját művészetére gyakorolt hatására. Tény, hogy munkáin erőteljes impulzusok ismerhetők fel az említett művészek bizonyos korszakaiból. A Kronogrammák szempontjából kiemelendő Vajda Lajos és Bálint Endre emlékképeket, a valóság motívumait vizionált jelekké alakító, önálló jelrendszerrel dolgozó gondolkodásmódja. A lírai szürrealizmus szorosabb vagy tágabb asszociációkat megengedő, sajátos szimbólumrendszerben gondolkodó alkotásaival szemben azonban Kaposi festményein egy-egy motívumra koncentrálva hangsúlyozza jelképeit (Fák, 1975, Régi műhely, 1975, Kapu, 1989). A hetvenes évek közepén keletkeztek azon tájábrázolásai, ahol a korábbi konstruktív képszerkesztés egyszerűsége szimbolizáló tartalmú, erősen stilizált, dekoratív felületekre vált (Repcés táj, 1975, Három fa, 1975). A Kaposi-grammatikában ez a szűkszavú szimbolizmus gyakran visszatér (Madár, 2000, Fiatal fák, 2006), ahogyan ez a törekvés érvényesül a Kronogrammák rozsdás alkatrészeinek kiválasztásakor is. A kidobott fémtárgyak pusztán létezésükkel válnak jelképpé, csakúgy, mint a visszatérő elemként alkalmazott kerék, vagy a forgástestek bármilyen változata, hűen az egyszerűségre törekvő, kevés motívummal dolgozó Kaposi szókészlethez. Az eredeti funkciónak nyoma sincs, a művészi szándék kiiktatja a mozgást: a kerék nem forog. (Az alkotásaival újra és újra az idő lényegiségére kérdező művész ezzel a gesztussal, mintegy attribútummal ruházza fel szobrait.) Mégis elmondható, hogy Kaposi objektjeinél csupán a művészi választásban jelentkezik tudatosság, a tárgyak metamorfózisában nincs koncepció.14
    Egyetlen cél az egymás lét-elemeivé válás.
    Sajátos szimbiózisuk elhelyezés és (de)formálás tekintetében a Merz- képek szerveződésével rokon. (Kaposi Endre is gyakran fest rá, rajzol egyszerű jeleket tárgykollázsaira, mindez azonban csak technikai párhuzam marad, nincs direkt utaló szándék Schwitters munkáira.)
    Kurt Schwitterstől egyébkénként is távol áll az alapanyag értelmezése, a Merz létrejötténél minden alkotóelem ugyanakkora értékkel bír.15 „...a kifejezésre való törekvés is ártalmas lehet a művészetre. A művészet maga a gondolat, az istenséghez hasonlóan szublimálódik, megmagyarázhatatlan, mint az élet, meghatározhatatlan és cél nélküli.”16 

talált nyelv 


   

”’Aber an den angetanen.’
Ich bedaure, aber der Vers ist nicht von mir.”
17
(Kurt Schwitters)

   

Kaposi Endre a metafora logikáját használja tárgyainak nevesítésekor (Kronogrammák).18 Ennek nyomán a Kaposi nyelvhasználatban az egésztől megfosztott, lecsupaszított ócskavas – minden előzetes szándék nélkül – párhuzamává válik a schwittersi következetes költészet-felfogás alapegységnek, a betűnek. „A következetes költészet betűkből áll. A betűk nem ismernek semmilyen gondolatiságot. A betűknek önmagukban nincs hangzásuk. Csak amikor megszólaltatják őket, akkor kezdenek hangot ölteni magukra. A következetes költemény értékkel ruházza fel a betűket és amennyiben csoportosan fordulnak elő, egyiket a másikkal szembefordítja.”19
   
A schwittersi elmélet szerint, a tovább nem redukálható alkotóelem a következetes alkotófolyamat részeként válik műalkotássá. A következetesség nála a tudatosság, és a kifejezés konzekvens kizárását jelenti.

                      Betű a következő sor elejé
                      n.
                      Vagy**
                      *______
                      *bármelyik betű
                      **bármelyik betűre végződő szó20 

Kaposinál a tudatosság egyedül a már említett „igazi anyag” esztétikumában érhető tetten, de felismerhető ebben az alapanyag megtisztításának igénye, hogy aztán a re-konstrukció gesztusa által létezzen tovább. Ez a redukció és re-konstrukció működik a képzőművészettel párhuzamosan Tandori lírájában is.21

                                            Í
                                            gy is, ú
                                            gy is
                                            bbfleképp
                                            rténik,
                                            hát nem
                                            mind
                                            gy,
                                            mfleképp tö
                                            rténik22

Schwiters (képző)művészeti írásainak közös vonása alapvetően pozitív, építő jellege. Nála nem a tagadás motiválja az alkotás létrejöttét, hanem egy „őshangra” komponált módszeres építkezés. Ezért a redukcióban is elsősorban egy folyamat kezdetét kell látnunk, nem pedig a destrukció végét. Kurt Schwitters a dadaizmusról szólva – leszögezve, ő nem dadaista – többször hangsúlyozza, a dada művészet nem forradalom, sokkal inkább evolúció.23 (Schwitters is tisztában volt azzal, hogy a dada egyes ágai kultúra- és művészetellenes megnyilvánulással élnek, így Hülsenbeck is. „Toleráns vagyok és hagyok mindenkit a maga világnézetében, még ha azt is kell mondanom, az efféle magatartás nagyon távol áll a Merz-től”24– írta Schwitters 1921-ben.) Szemléletében a konvenció kiiktatása sem egyszerű ellenkezés, hanem fegyelmezett munkafolyamat: „A Merz követeli, hogy a művészi alkotás szabaduljon fel a kötöttségek alól. A szabadság nem szemtelenséget jelent, hanem egy szigorú művészeti diszciplína eredményét.”25
    A konvenció, a kötöttség valójában olyan szellemi gát, amely értelmezéseivel keretek közé szorítja a műalkotást. Ezért írja Schwitters a Következetes költészetben: „Az absztrakt költészet nagy érdeme, hogy feloldozta a szót a hozzá kötődő asszociációktól.”26 

                      elül, elvonul (vihar, zaj)
                      elsimul (zavar)
                      lezajlik (valami), elalszik (ügy)27 

„Az értelem kizárólag akkor lényegi, ha azt is tényezőnek tekintjük. Elismerem az értelem fontosságát az értelem-nélkülihez képest, de mégis jobb szeretem az értelem nélküli dolgokat – bár ez már az én személyes ügyem”28 mondja Kurt Schwitters. Az értelmezés felszabadításáról beszél Kabdebó Lóránt is Az egy talált tárgy megtisztítása kapcsán. Ezek szerint Tandori Dezső a szavak „jelentéstani pozíciójának megváltoztatásával”, szétválasztásával, a hagyományos jelentéstani funkción túlmutató kontextust képez.29 Tandori 1973-as kötetével kapcsolatosan többen megállapítják: „...lekicsinylés, az eljelentéktelenítés iróniája uralkodik a kötetben”30, „...verbális mikrokozmoszokból építkező ’szövegek’”31, „...legközhelyesebb faviccek felelevenítésével, bárgyú szójátékok merész vállalásával [...] a jelentések olyan asszociációját szabadítja fel, amely azután túlmutat minden esetleges viszonyításon”32.

                                            Lesz vigasz
                                            Lösz vögösz
                                            Lasz vagasz
                                            Lisz vigisz
                                            Lusz vugusz33 

A fent említett közhelyek is tökéletes szinkronban állnak a Schwitters munkáiban is gyakran alkalmazott banalitás-elmélettel. „Közhelyes dolgokból Merz-et készítettem: műalkotást hoztam létre az önmagukban banális mondatok értékelése és ütköztetése által”34 – írja a Merz 1923-as számában. Az elcsépelt mondatok, üres frázisok, középszerű toposzok, és a mindennapok viccei valójában a köznyelv ready-made-jei, egészben beilleszthető alkatrészek. Montírozásuk az alkotás belső logikáját követi a hagyományos törvényszerűségekkel ellentétben.
    Kurt Schwitters sokat idézett 1919-es Merz festészet című írását munkáinak fogadtatásával zárja. Ezen megközelítéseknek meg kellene könnyítenie munkáimhoz való közelkerülést mindazoknak, akik követni akarnak. Nem lesznek sokan. Új munkáimat a többség ugyanúgy fogadja majd, mint eddig, megvetéssel és gúnyolódással.35
    Schwitters életművében elválaszthatatlanul kapcsolódik össze költészet és képzőművészet. Művészetelméleti írásai munkamódszerének valóban következetes beszámolói, amelyek egyszerre vonatkoznak irodalmi és festészeti munkáira. A Merz festészetről és a költészetről vallott elképzelései egybefüggő és komplex egységet alkotnak, a nyelvhez hasonló integratív módon.
    Ezért is volt sajátos együttállás az őszi szimbiózis találkozó. 

   Az alkotás iránti elkötelezett alázat hozta létre azon a szeptemberi éjjelen Tandori Dezső Kronogrammákhoz írottt verseit is.36„Rettenetes adagokat tudok ma is teljesíteni: 7-et a 9 Schwittersből szept. 4-én rajzoltam, este 6 és fél 9 közt”37– mondja Tandori. Képet alkotni vagy leképezni ugyanaz a motívum hajtja: a műalkotás belső logikája. Így történhetett, hogy a Fürdőző árnyak asszociációs lehetőségeiben – a véletlen törvényszerűségeképpen – létező, nagyon is valóságos összefüggések sejlenek fel. Tandori kivételes intelligenciával figyeli Kaposi tárgyait, szemlélődésében különleges érzékenységgel kapcsolódik össze a képzőművészeti és költészeti technika, emlékezés és vízió, illetve az alkotó(k) személye és a tárgy maga.

                      Képzeletünk égi terén
                      A talált tárgy nem ő, te, én,

                      És alkonyán a tovafürdő napnak
                      Forgásuk tűntét keresve kongatnak...38 

„1866-ban Városház köz, 1891-ben Városház utca. A 19. század végén népi elnevezésével, a Kecskeméthy közzel is gyakran találkozunk. Az utca a városházától Kecskeméthy János könyv- és papírüzletéhez vezetett.
   
1905-től Czuczor Gergely utca.”39
 
Festészet és ’tárgy-montálás’ a nyolcvanas évektől kezdve szorosan összetartozó, szimultán létező tevékenység Kaposi Endre művészetében is. A Kronogrammák szerves részei az életműnek, nyelvhasználat tekintetében sok szállal kapcsolódnak a művész festészeti munkásságához, de szellemi rokonságban állnak Schwitters Merz festészetével is. Kaposi Endre művészetében a „festészetből való kihátrálásként”40 is értelmezett tárgykollázsok valójában nem művészi pótcselekvés, és mentegetőzés következményei, sokkal inkább a megtalált poézis teremtményei.

1
„A művész az anyagok választása, elhelyezése és átformálása által alkot.” Schwitters, Kurt: Die Merzmalerei. In: Ich ist Stil. Stedelijk Museum Amsterdam, NAI Publishers, 2000. 90. (ford. Lami Szabolcs)
2
Talajmechanikai szakvélemény Esztergom, Czuczor Gergely utca 6., 19772 helyrajzi számú házához. Máté-Terv, 09014. 2009. május 11. 
3
Kaposi Endre kiállítása Esztergomban. (Czuczor Gergely utca 6.) 2009. szeptember 18. – 2009. október 29. rendezte:Szabó Ágnes 
4
Tandori Dezső: Fürdőző árnyak. Új Forrás 2010/3.
5
Horváth István: Komárom megye régészeti topográfiája. Esztergomi és a Dorogi járás. 1979. 159.
6
Karácsony Imre: Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660–1664. Budapest, 1904. 275.
7
Karácsony, 1904. 275-276.
8
Balogh Albin: Esztergom Árpád kori helyrajzáról. In: Esztergom Évlapjai V. évf. (1930.) 1-2. sz. 31. 
9
A fürdőt (balnea communia) III.Béla király felesége, az antióchiai származású királyné, Anna (Ágnes) alapította a 12. század második felében (1184-ben halt meg).ld. Horváth, 1979.160. és Zsoldos Attila: Az Árpádok és asszonyaik a középkorban. A királynéi intézmény az Árpádok korában. MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 2005. 176. és 189.
10
10 Kaposi Endre–Szabó Ágnes: Beszélgetések. Kézirat. 2009. április 
11
Virág Jenő: Önarckép a széttört óraszámlapon. Beszélgetés Kaposi Endrével. In: Művészeti Műhely 1990/1. 15.
12
Erről az időszakról lsd. Wehner Tibor: Kaposi Endre-1989. In: Wehner Tibor: A hetvenes-nyolcvanas évek. Vonások Komárom-Esztergom megyei művészek arcképeihez. Tatabánya. 1991. 28.
13
Bárdosi József: Kronosz halott. In: Bárdosi József: Tulajdonságok nélküli művészet. Orpheusz, 2005. 179.
14
A junk arttal való rokonítás, illetve a Kronogrammákról szóló irodalomban és köznyelvben előforduló szemétszobor kifejezés figyelmen kívül hagyja e tudatos művészi választást, ezért nem helytálló. Az alapanyag kiválasztásában nagy szerepe van az „igazi anyagnak”: „ A vasat, a rezet IGAZI ANYAG-nak tekintem, kisipari megmunkálásukat IGAZI EMBERI MUNKÁNAK. [...] Ezek még romjaikban is hordozzák a tökéletes megoldások keresése érdekében kifejtett szellemi és fizikai erőfeszítés heroizmusát. Ez jelenti szépségük forrását.” In: Kaposi Endre levele Szabó Ágneshez. 2010. január. Kézirat. 
15
Schwitters, 2000. 90.
16
Schwitters, Kurt: Merz. In:Grazioli, Elio:Kurt Schwitters. Riga/ 29. Monza, 2009.28.(ford. Szabó Ágnes)
17
„De csak azoknak, akik érintettek. Sajnálom, ezt a verset nem én írtam.” Schwitters, Kurt: Banalitäten. In: Kurt Schwitters. Grazioli, Elio. Riga/29, Monza, 2009. 39. 
18
Ebben az összefüggésben a tárgyak alkatrészei és a kronogramma betűi megfeleltethetők egymásnak. 
19
Schwitters, Kurt: Poesia consequenziale. In: Grazioli, 2009. 42. (ford.Veres Ágnes) 
20
Tandori Dezső: Salon; Évszám (részlet) In: Tandori Dezső: Egy talált tárgy megtisztítása. Budapest, Magvető, 1973.37.
21
Radnóti Sándor: Talált tárgyak költészete. In: Új Írás 1974/4. 125.
22
Tandori Dezső: A. Rimbaud a sivatagban forgat (A panaszfal vigasza). In: Tandori,1973.102. 
23
Schwitters, Kurt: Il dadaismo. In: Grazioli, 2009. 44. (ford. Szabó Ágnes) 
24
Schwitters, Kurt: Merz. In: Grazioli, 2009. 29. (ford. Szabó Ágnes) 
25
Schwitters, 2009. 29. (ford. Szabó Ágnes) 
26
Schwitters, Kurt: Poesia consequenzionale. In: Grazioli, 2009. 42.(ford. Szabó Ágnes)
27

Tandori Dezső: Egy szó alibije (Az Országh szótárból)(részlet). In: Tandori, 1973. 81.

28
Schwitters, Kurt: Merz. In: Grazioli, 2009. 33. (ford. Veres Ágnes) 
29
Kabdebó Lóránt: Megközelítések egy talált tárgy megtisztítására. In: Kabdebó Lóránt: Versek között. Tanulmányok, kritikák. Magvető, Budapest, 1980. 525. 
30
Radnóti, 1974. 124.
31
Aczél Géza: Talált tárgy – elveszett poézis. In: Alföld 1974/5.72.
32
Kabdebó, 1980. 525.
33
Tandori Dezső: Hogy ki ne jöjjünk a gyakorlatból. In: Tandori, 1973, 45.
34
Grazioli, 2009.38. (ford. Szabó Ágnes)
35
Schwitters, Kurt: La pittura Merz. In: Kurt Schwitters. Grazioli, Elio. Riga/29. Monza, 2009.23. (ford. Szabó Ágnes)
36
2009 szeptemberében (8-án?). 
37
Valószínűleg egy évvel korábban, 2008 szeptemberében. Tandori Dezső: Kurt Schwitters nyolc és fél. In: Forrás 41.évf. 2009/3. 58. 
38
Tandori Dezső: Fürdőző árnyak Új Forrás 2010/3.
39 Pifkó Péter: Esztergomi utcák 1700–1990. Esztergom, 1990. 47.
40
Miltényi Tibor: Három nemzedék. In: SzellemKép, 1997/2-3.