EPA - Új Forrás - Tartalomjegyzék - 2010. 1. sz.
 
 
 
 

 

WEHNER TIBOR

 

Levelek Szent Vareczához 2008-2009

  A vers felszabadítási kísérlete a sor kötelme (rendszere) alól

 

 

 

 

Költők!
   
Szabadítsátok fel a verset a sor rendszere (kötelme) alól!
    Mint (a konvencióktól való megszabadulási igyekezet érvényesítése során) a sakkban
    (› térsakk) itt is egyetlen megoldási lehetőség nyílik meg: kilépni a szabad, tágas, korlátozásoktól mentes térbe.
    A térvers azonban – ne tagadjuk – meglehetősen bonyolult, összetett alkotói és befogadói problémákat vet fel: a térben lebegő-sodrodó szavak között nyoma sincs a megszokott rendnek – mert hát végső soron a rend megszüntetése volt a célunk –, a vers feloldódott önnön korlátlan szabadságában.
    Az összefüggések megszűntek összefüggések lenni a régi értelemben, és új, az összefüggéstelenségek összefüggéseivé alakultak. (A látszatok valóságossá válásának pszeudo-folyamata.)
    De ugyanakkor felmerül a kérdés: lehetett volna ennél nemesebb célunk?
    A térvers új alkotói és befogadói (értelmezői) logikájának megteremtése azonban már nem a mi gondunk és feladatunk: itt a térvers öntörvényeinek kell érvényesülnie, mert máskülönben ismét belekerülünk abba a hibarendszerbe (a sor kötelme helyett most a tér kötelmébe), amelyből eredendően szabadulni vágytunk.
    Egyszersmind szerény javaslattal élünk: a „költő” megnevezés helyett ezentúl a „térköltő” fogalmi jelzését javasoljuk érvényesíteni.
   

Térköltők!

Most már megnyitottuk előttetek, tietek a szabad költészeti tér. Felejtsétek el az egyhangú síkok szimpla rendjét. Próbáljátok meg benépesíteni (hiú ábránd) verseitekkel ezt a határtalan univerzumot és ne habozzatok, ha szembe jön a gonosz. De még akkor se hódoljatok be a szédítő távlatok csábításának. ®?©đ

Buda, 8008. október 21.

®?©đ
Szigorúan, visszavonhatatlanul, hatványozottan és sokszorosan írás-, másolás-, idézés-, memorizálás- és reprodukálásvédett, szerzőtlenített, anonimizált apokrif szöveg, amelyre viszont értelemszerűen a szerzői jogvédelem általánosan elfogadott előírásai teljesen érvénytelenek (74 év). Címként, mottóként vagy lábjegyzetként való alkalmazás magától értetődően fokozottan tiltott. Gyűjteményes és post humusz variációk is kizárva, természetesen. Hivatkozás-jegyzékekből törlendő. Olvasásvédettségi oltalom alá helyezési eljárás azonban sürgősségi fokozattal, kedvező elbírálási reményekkel folyamatban. Létezésvédelmi eljárás kidolgozás alatt, kedvező fázisban, kivételekkel (szólás-mondás, szleng, városi folklór, szamizdat, graffiti, médiaszemét). Mindenfajta hatalomgyakorlási és kisajátítási kísérlet, fennhatóság, birtoklásvágy, előzetes vagy utólagos reklamáció határozottan elutasítva. A szellemi autonómia határok nélküli kiterjesztése megfellebbezhetetlen. A korlátozatlan korlátozások elve is folyamatosan érvénytelen. ®©?ð Ez is szigorúan és sokszorosan védett. ®?©ð Ez is és így tovább. (A korlátozások megszegői ellen az utókor határozott fellépése és a lelkiismeret-lázadás prognosztizálható, lásd titkos beszédek utólagos nyilvánosságra kerülése. Soha el nem múló érvénnyel és egyszersmind teljesen hiábavalón. Néha azért – és ez szoros összefüggésben áll a jövőbe vetett hittel – elnézőek vagyunk, máskor meg felszedjük az utcakövet. És visszavonulót fújva kinyilvánítjuk megvetésünket, megértésünket és megilletődöttségünket teljessé és visszafordíthatatlanná vált tehetetlenségünkben. Végre méltóvá válunk önszánalmunkra és kétségbeesésünkre. Támadunk. Tudni illik a sík-költészet korszaka egyszer s mindenkorra lezárult és a térköltészet szabad káosza vette át felettünk az uralmat.) 

 


 

 

Lábjegyzet egy Szent Varecza-vershez
   

Ha a Varecza azonos Vareczával és semmi mással sem azonos,
akkor az azonos mivel azonos?
   
Buda, 9009. március 22.
   


A dolgok állása
(térsakkjátszma fejben)
   

csupán árnyalatnyi (és nem csupán egy nem szócska) a különbség: aki nem mindig tévedett és aki mindig tévedett

nem csupán árnyalatnyi (és nem csupán egy csupán szócska) a  hasonlóság: aki mindig tévedett és aki (csupán) mindig tévedett

a különbség és a hasonlóság így válhat megközelítő azonossággá

csak (csupán) türelmeseknek kell lennünk és feltétlen kudarcra ítélt bizalmunk kiteljesedhet a mindent átható kiegyenlítődésben

(a megengedő és a kötelező beszédmód pontosan megvilágítja eredendő kiszolgáltatottságunk és öndiktatórikus hajlamaink egyidejűen eszeveszett jelenvalóságát)

mentőötlet: próbáljunk időszakonként pihentető vakaró(d)zásszüneteket tartani a próbálkozás szándékának szigorú betartásával és megjelöletlen határainak öntudatlan áthágásával

rádöbbenhetünk az önkorlátozás felemelő szükségességének átélésére és jó előre gondoskodhatunk nem különben felemelő élőhalottkénti pszeudoelhantolásunkról

(s miközben – az „s” kötőszócska alkalmazásával mintegy logikai láncolat meglétét sugallva – a „nem különben” kifejezés jelentésének felfejtésével vesződünk végső elkeseredésünkben) öntelt kapitulációnkat tárt karokkal fogadja a tévedés meghurcolt szabadsága
 


Buda, 8008. december.
   


(Hát ez az.) 



A közelmúltban felvetett...
   


A közelmúltban felvetett, tízezer forintos kérdésre a helyes válasz:

azonos semmivel sem azonos.

Ebben az esetben természetesen felmerül a Varecza azonos Varecza tétel igazságtartalma illetve tarthatatlansága is, ezért a kiinduló tétel módosítási javaslata így hangzik:

miután azonos semmivel sem azonos, Varecza (az azonos fogalom kiiktatásával) Varecza.

Ám ha azonos nem egyenlő azonos és Varecza Varecza (vagyis végső soron Varecza azonos Varecza az „azonos” fogalom kiiktatásával) akkor tulajdonképpen az azonos fogalom helyettesíthető önnön hiányával, és felmerül a kérdés, hogy esetleg az azonos nem lehet-e egyenlő a hiányával? És ha azonos egyenlő lehet a hiányával akkor viszont magát a tétel-megoldási javaslatot – azonos semmivel sem azonos – vontuk kétségbe.

És ha e probléma felett könnyedén elsiklunk, vagy besöpörjük a szőnyeg alá a kommunizmus többi bűne közé, akkor ott ágaskodik a kérdés, hogy hogyan létezhet valami egyáltalán, ami semmivel (önmagával sem), vagy esetleg csak a hiányával (nemlétezőségével) azonos?

Ám a filozófiai vagy ideológiai síkon megfogalmazni kísérelt válaszok sorozatos cáfolata (porrá zúzása) mellett marad egy biztosnak és kétségbevonhatatlannak ítélhető tételünk, amely így hangzik:

Varecza Varecza.

És ebben rejlik a költészet eredendő küldetése és ereje.

(Próbáljunk meg időnként kissé eltávolodni önmagunktól.) W 


Buda, 9009. április 5.
   

WSemmire sem hivatkozhatunk. 



Nem
   


Nem.
Nem először.
Nem először fordul elő.
Nem először fordul elő hogy ugyanazon vers.
Nem először fordul elő hogy ugyanazon vers ugyanabban a könyvben.
Nem először fordul elő hogy ugyanazon vers ugyanabban a könyvben kétszer is.
Nem először fordul elő hogy ugyanazon vers ugyanabban a könyvben kétszer is szerepel.
Mint.
Mint most.
Mint most a Lábjegyzet egy Szent Varecza-vershez.
Mint most a Lábjegyzet egy Szent Varecza-vershez című alapmű.
Mint most a Lábjegyzet egy Szent Varecza-vershez című alapmű, amely az Utolsó utáni 4.
Mint most a Lábjegyzet egy Szent Varecza-vershez című alapmű, amely az Utolsó utáni 4. című kötet.
Című kötet 108-111.
Című kötet 108-111. oldalán.
Című kötet 108-111. oldalán és lapszámozás nélküli.
Című kötet 108-111. oldalán és lapszámozás nélküli mellékletében.
Című kötet 108-111. oldalán és lapszámozás nélküli mellékletében is szerepel amely.
Című kötet 108-111. oldalán és lapszámozás nélküli mellékletében is szerepel amely egyébként A világirodalom legjobb verse címet kapta.
Na ez.
Na ez aztán.
Na ez aztán az elgondolkodtató.
Hogy ha már a világirodalom legjobb verse, akkor miért nem szerepel legalább háromszor.
Hogy ha már a világirodalom legjobb verse, akkor miért nem szerepel.
Hogy ha már a világirodalom legjobb verse, akkor.
Hogy ha már a világirodalom legjobb.
Hogy ha már.
Na ez itt a bökkenő.
   
Ha én Szent Varecza lennék, illetve ha én lennék Szent Varecza – és ez a két fordulat korántsem fedi egymást – bizony nem közölnék egy verset kétszer ugyanabban a kötetben.
    Mert ez a trouvaille – vagy ez maga a költői túlzás – már megesett a korábbi Szent Varecza-kötetekben, de sajnos mindig elmaradt a szép szőke szerkesztőnő figyelmeztetése a figyelmetlenségre. Lehet-e bármi hatása a figyelmeztetésnek a figyelmetlenségre? A helyzet tehát aggasztó – lehet, hogy vészesen közeledik az a végtelenné táguló idő, amikor már mindig ugyanaz a vers fog ismétlődni?
    Bizony, ezért sem tudom, hogy mi lenne, ha én Szent Varecza lennék, illetve ha én lennék Szent Varecza.
   
Buda, az évi rendes szabadságolások utáni 9009. augusztus 13.
  

 

Olvasás, írás és halálvédett.
   


Szegény Szent Varecza élete és halála 


apeh bírság/bírósági idézés/robbantási fenyegetés/
robbantási fenyegetés/apeh bírság/bírósági idézés/
bírósági idézés/apeh bírság/robbantási fenyegetés/
apeh bírság/robbantási fenyegetés/bírósági idézés/
éteri költészet
bírósági fenyegetés/apeh idézés/robbantási bírság/
apeh idézés/robbantási bírság/bírósági fenyegetés/
robbantási bírság/bírósági fenyegetés/apeh idézés/
apeh idézés/bírósági fenyegetés/robbantási bírság/
a rablógyilkosok lírai epekedése
bírósági bírság/apeh fenyegetés/robbantási idézés/
apeh fenyegetés/robbantási idézés/bírósági bírság/
robbantási idézés/bírósági bírság/apeh fenyegetés/
bírósági bírság/apeh fenyegetés/robbantási idézés/
egyre megy
bapeh írság/írósági bidézés/fobbantási renyegetés/
fapeh enyegetés/obbantási ridézés/írósági írság/
ipeh adézés/bobbantási rírság/fírósági benyegetés/
arság bipeh/bírózés idéság/robbangetés fenyetás/
szegény Szent Varecza
   
élete és halála is olyan monoton
   
akár egy börtönpedikűrösé
   

Buda, 9009. szeptember 19. 


 

Olvasás, írás és halálvédett.