Új Forrás - Tartalomjegyzék - 2009. 9. sz.
 
 
 
 

 

POLGÁR ANIKÓ

 

Niobé késői terhessége 


Fekszik az anyakirálynő a szőrrel töltött matracon,
egy szépfaragású zsámolyon nyugtatva
megduzzadt lábait. Előbb legyezőt hozat,
aztán vizet, nyüzsögnek a szolgák, a heverő alól
az egyik elefántcsont berakású asztalt húz elő,
s hordja a roskadozó gyümölcsöstálakat.
Tizenháromszor szült már Niobé –
s a vajúdó nő kiáltozásait
mindannyiszor Amphión lantjának hangja nyomta el.
Most lelassult minden. Kivár.
Nagy kő a gyomra, nem mozdul benne semmi étel,
csak a méhe él már,
csak erre koncentrál a teste megfeszítve.
Nehéz, mozdíthatatlan edénye friss gyümölcsnek.

 



xxx 


Megduzzadt lábakkal fekszik
a pezsgőfürdő mellett, a szálloda teraszán.
Legyezőt hozat, szalmakalapot, aloe verás energiaitalt,
s fanyalogva turkálja a gyümölcsöstálakat.
Tizenháromszor szült már Niobé –
kipróbált mindent: illóolajat,
zeneterápiát (a vajúdószobában kiáltozásait
Amphión lantjának hangja nyomta el).
Most lelassult minden. Kivár.
Eszi a rostdús ételeket, szedi a homeopathicumot,
mégsem mozdul a gyomra,
csak a méhe él már, erre koncentrál a teste megfeszítve.
A kőkerítés mellett apró barna békák:
az egyik a nyugágy alatti nedves strandpapucsba ugrik.

 

 

 

Oidipusz 


Mintha nem is élt volna sosem.
Csecsemőkorában verték át bokáját,
vasszeggel, a rúgkapáló lábacskákat összefogva,
mint a kereszten függő felnőtt Krisztusét.
Nem sírt érte az anyja, csak feküdt
reszketve a gyermekágyi lázban,
nem vágyott látni a Küthairón hegyének
szurdokait. Hatalmas volt a hitvesi ágy,
erős tölgyfából faragott, mozdíthatatlan:
a szolgálók lemosták róla a vért,
elvitték a lenvászon lepedőt,
a királyi magtól foltosat,
sóval dörzsölték a kádat, a bölcsőt
a pince legrejtettebb zugába cipelték,
meredek lépcsőn, fáklyával kezükben.
Nem mertek sírni ők sem.
Tél volt, havas eső hullott a hegyen.
Dideregtek a pásztorok.