Új Forrás - Tartalomjegyzék - 2009. 8. sz.
 
 
 
 

 

BALÁZS TIBOR

 

Neveink szétszóratva a poliszokban 



Róma ideája
benne él-e Rómában,

kívül van-e
Rómán,

és ki hazudja,
és ki hazudtolja:
patria ubi bene,

a poliszok önmaguk
ideái-e,
az ideák maguk
lehetnek-e
poliszok,

vagy csak a poéta tudja
ráolvasni a poliszra
az ő örök nevét,
az ő szava veti-e szét
a polisz lényegét,

az ő szaván áll-e össze
a széteső világ
képzeteivel,
üzeneteivel,
kodifikált
törvényeivel,
ex lex
állapotaival
s az egeket
széthabzsoló
istenekkel, 

az ő szavában
ébred-e a rabszolga, a
patrícius, a novícius,
a gésa,
a sámán,
az enciklopédista,
az egzisztencialista,
a gnosztikus,
a rétor,

s az ő szavába süllyed-e
atlantisz, trianon,
a poéta ad-e
a poliszoknak
nevet, és ő hívja-e
vissza a kényszerből
a képzetet,

van-e a szavain túl
való és valóság,
ami innen van,
s ami nevet kapott,
az-e az aquincumi
metafizika,
a balázstibori
hermenetika,

mit névvel ölelt,
névvel fertőzött,
mit névvel bejárt,
mit névvel elkendőzött,
mit névvel legyőzött,
mit nevében lakott,
az-e a lét?

És ő mondja-e ki
önnön
vae victis-ét?