|
SZŰCS
RÉKA
Égigérő
Fogalmam sincs, hogy jut eszembe, hogy fölmegyek hozzád. A Várból nyargalok
épp lefele, zsebemben két adag marihuána talán ezért. (Nem mintha
két embernek egyszerre két dózist kellene elszívnia, csak olyan duális
az ügy.)
Ködös,
szürke délelőtt. Nem sokat gondolkozom, elindulok feléd. Mégis úgy rémlik,
végül az éjszaka közepén törhetek rád.
Látom, ahogy
sárgán felgyullad a fény a kis előszobában, látom a döbbent arcod, ahogy
a nyitott ajtóban állsz. Bevezetsz a sötét, meleg lakásba. (Mégse kapcsoltál
villanyt?!... Látom, ahogy sárgán felgyullad a fény a kis
előszobában)
Emlékszem,
te leheveredsz, én törökülésben helyezkedek el az alighanem pokrócokkal
teli ágyon. Csak aztán veszem le a kabátom, a cipőm. Még mindig nincs
sötétítőfüggönyöd, az ablakon bevirít a Hold. Egyetlen fényforrás. Inkább
kék, mint sárga.
Félszavakban
beszélsz, elfolyóan kacarászol. Fűvel kínálsz. Kutatok, üres a zsebem.
Lassan, kimérten szívjuk el. Olykor beszélünk is, de csak egész röviden.
Nem létező kifejezéseket mormolunk egymásnak. Biztosan, nyugodtan mozgunk,
mintha egy régi szertartást elevenítenénk fel.
Motívum
Döntésre
jutottam. Felkapcsolom a lámpát a kisszobában. Papírt veszek elő, tollat.
Leülök az íróasztalhoz. Fogalmazni kezdek. Többé nem magamról írok.
Akkor felkapcsolod a kislámpát a szobában. Papírt veszel és tollat
elő. Leülsz az asztalhoz, írni kezdesz. Elhatározásra jutottál. Nem írsz
magadról többé. Biztosan fogalmazod a mondatokat: A lámpát felkapcsolja
a kisszobában. Papírt, tollat vesz elő. Leül az asztalhoz. Döntött.
|
|