Új Forrás - Tartalomjegyzék - 2009. 7. sz.
 
 
 
 

 

SZŰCS RÉKA

 

Égigérő 


Fogalmam sincs, hogy jut eszembe, hogy fölmegyek hozzád. A Várból nyargalok épp lefele, zsebemben két adag marihuána – talán ezért. (Nem mintha két embernek egyszerre két dózist kellene elszívnia, csak olyan duális az ügy.)
Ködös, szürke délelőtt. Nem sokat gondolkozom, elindulok feléd. Mégis úgy rémlik, végül az éjszaka közepén törhetek rád.
Látom, ahogy sárgán felgyullad a fény a kis előszobában, látom a döbbent arcod, ahogy a nyitott ajtóban állsz. Bevezetsz a sötét, meleg lakásba. (Mégse kapcsoltál villanyt?!... Látom, ahogy sárgán felgyullad a fény a kis előszobában)
Emlékszem, te leheveredsz, én törökülésben helyezkedek el az alighanem pokrócokkal teli ágyon. Csak aztán veszem le a kabátom, a cipőm. Még mindig nincs sötétítőfüggönyöd, az ablakon bevirít a Hold. Egyetlen fényforrás. Inkább kék, mint sárga.
Félszavakban beszélsz, elfolyóan kacarászol. Fűvel kínálsz. Kutatok, üres a zsebem. Lassan, kimérten szívjuk el. Olykor beszélünk is, de csak egész röviden. Nem létező kifejezéseket mormolunk egymásnak. Biztosan, nyugodtan mozgunk, mintha egy régi szertartást elevenítenénk fel. 



Motívum 


Döntésre jutottam. Felkapcsolom a lámpát a kisszobában. Papírt veszek elő, tollat. Leülök az íróasztalhoz. Fogalmazni kezdek. Többé nem magamról írok. Akkor felkapcsolod a kislámpát a szobában. Papírt veszel és tollat elő. Leülsz az asztalhoz, írni kezdesz. Elhatározásra jutottál. Nem írsz magadról többé. Biztosan fogalmazod a mondatokat: A lámpát felkapcsolja a kisszobában. Papírt, tollat vesz elő. Leül az asztalhoz. Döntött.