mintha
vártam,
hogy felszállj a buszra
majd ott az utcán a jéghideg
januári nap alatt sütött ki
és bújt el újra meg a bennem
derengő rengeteg munka
hogy elfeledjük semminek
higgyük aztán összeölelkezve
újra felderítsük rejtett kis
zugaimat benépesítsük
mintha hó zöld ragyog
és mögötte a sejtelem
hogy itt az időben jó helyen
s aztán napra nap évre év
fogtam a gyermekeim kezét
te még mindig ott álltál
fémes hangon hozzám szóltál
rideg voltál én csak reszkettem
de tudtam hogyha rendetlenlenség
támad te mindent helyreteszel bennem
Akt
lomb
fakó határ
széles hát
rajta egy csík
szürkület