tandori
dezső: joseph beuys:
hogyan magyarázzunk el verseket...
tandori
dezső joseph beuys: hogyan magyarázzunk el verseket...[!]
című versének elején a szerző egy képet mutat,
beuys akciójának fényképét,
melyen ott látható maga joseph beuys egy halott nyúllal,
és ez így maga egy kép mondja tandori;
és ez így maga a kép, melyet a szerző mutat,
s melyben, magától értetődően, benne áll maga tandori dezső is.
mit magyaráz ez a kép és kinek,
a joseph beuyst és a nyulat ábrázoló képet
felmutató tandori jelenléte által?
maga a megjelenítő, tandori dezső soha nem jelenne meg
előttünk
beuys halottas zsír-maszkjában,
valószínűleg nem jelenne meg sehogy sem
a maga fizikai mivoltában,
de hol van ő maga, amikor felteszi a kérdést:
de hol vagyunk mi?
miféle semmibe néz el
a nyúl gyengéden tartott teteme fölött beuys?
mi az, amit igazából csak a halott nyúl
történetesen egy nyúl
ért meg... miből?
ez a kérdés, a miből is!
nyilván az együttlét az, amit érteni kell ebből a jelenetből.
nemcsak joseph beuysét, a nyúlét,
tandoriét és a képek képzetét
(materializálódjanak ezek akár versként),
nemcsak a fizikai lehetetlent, és nem csak a szellemit.
hanem hogy a képek, éppúgy, mint a versek, megértésre vágynak.
hogy a halott nyúl oly közelségbe került hozzánk
történetesen egy nyúl, holtan ,
hogy mostmár ledőltek a korlátok.
most már a megmagyarázhatatlant elmondhatjuk, el annak,
aki azt se tudta volna különben,
hogy van (»van«) valami megmagyarázandó.
de hogy azt a nyúl tudta, hogy van valami
nyúlság fölötti,
biztosra vehető, mondja tandori, biztosra vehető,
s folytatja,
ahogyan mi is tudjuk, hogy van valami fölöttünk,
a képeink fölött, a vers fölött,
túl ezen (és ezen is), meg ami mondható róla.
és még valamit: a halott nyúllal most már kapcsolatunk van,
és csak mert képzőművészek, költők vagyunk,
ezért jön be a kép, a vers.
hogyan magyarázzunk el egy halott nyúlnak... mit is?
ez az, nem volna mit mondani, nem lenne a neve,
a végső kapcsolatnak persze, a kapcsolat túlján,
ha nem neveznénk el képnek vagy versnek,
vagy ha nem volna épp az vagy amaz ez
végül kép vagy vers.
míg ezt írtam,
macskáink, wittgenstein és kosztolányi, a büdös és a radírpók
egymást kergették körbe-körbe a lakásban.
egyszer jó lenne elmagyarázni nekik,
miről is volt (van) itt szó ezzel.
egyszer el fogom magyarázni nekik, biztosan, ezt a verset.
addig meg például most megyek és megetetem őket,
hogy ezzel is tovább tolódjon mindenféle magyarázat.
az etetéssel azt próbálom elmagyarázni magamnak
és persze nekik, illetve mindazoknak, akik ezt olvassák
,
hogy erre az írásra itt most igazából nincs is szükség.
és tandorira gondolok, a beuysra gondoló tandorira
(ahogy mintha beuys imádkozott volna érte),
hogy nem volt semmi szó, egy hang se azon a képen,
én is láthatatlan maradok
gondolja, pedig mégiscsak látható,
hiába nincs semmi szóban semmi kép ott (itt),
mintha legalább a szóban nem forogna a világ.
koan
tandori
dezsőnek
és
kemény istvánnak
néma
h a hang helyett.
de a néma h mi helyett?
részlet-töredék
a véletlenszám-táblázatból
45
51
77
81
39
egy
tiszta tárgy megtalálása
(töredék td-nek)
hogy egyáltalán szólhassunk
hosszúra nyúlt sz.-i tartózkodásáról,
hogy érkezését, távozását
(ugyan?)oda, (ugyan?)onnan ,
rengeteg izgága mászkálását és helyben maradását (közben),
e mozgások és mozdulatlanságok (látszólag?) céltalan ismétlődését
egyáltalán valahogyan elképzelhessük,
mintha egy kihalt városban bolyongana egyhelyben,
szólnunk kell
[...]