A
tükörből apám
Húzom
le a borostát,
ismerős ez a szájállás:
kissé jobb oldalra fölbiggyesztett ajkak,
összenőtt vastag szemöldök,
az orr ferdesége
és a mi apró szemünk,
de a vonzódás kifeszített szálán
oly lassan száradnak
könnyes összetartozásaink.
Csak
még egyszer
ott
a kút mentén
a szépen vágott sövények mellett
még éppen elférsz apám
ott
közelíts
ahol a tűhegyes kegyelem
a tested még átkarcolja
mutasd meg
faragott dobozkád
hadd forgassam a kezemben
megdagadt ujjaimmal simítván
csak még egyszer
a kés-vájta göröngyös rózsákat.