Új Forrás - Tartalomjegyzék - 2008. 7. sz.
 
 

SZABÓ MÁTÉ MIHÁLY

 

Szorongásod


szorongásod furcsa
(mondod)
s olyan, mintha nő volna
ki válladra hajtja
szépre sminkelt arcát
halkan igéző dalát dúdolja
füledbe, énekli: valóságod
az ő gyermeke

s bár kérdezed
ha te is övé vagy
ha uralkodik rajtad
ha egyedül élni többé nem hagy
minek szólítsad
de választ nem ad

csak dúdol halkan
míg akaratod elernyed
míg izmaid akkor feszülnek
ha kedve tartja, s hited lesz
mit ő hisz – ezt kéjesen várja

s ha a dal már nem szól
(mondod) hiába szeretnéd
hiába vinnéd ágyadba
teste, mint a bakfisé
ölelése éretlen

énekelni tud csak szépen
(mondod) egyébként olyan nő
kiben a vágyak korán értek
de elfut, ha feleségül kéred
(mosoly ül arcodon: fanyar-édes)