Új Forrás - Tartalomjegyzék - 2008. 5. sz.
   
 
 

CZAPÁRY VERONIKA

 

Milyen szép, jó, csábító és kegyetlen

 


Ilyen kitárulkozós egekkel nem tudunk mit kezdeni, arra gondolunk, az anyánk a hibás, vagy az apánk, néztük a társadalom szélére leszakadt gyerekeket, nem lehet szólni, a verseny véget ér, most jön a gyógyulás, hangtalan léptekkel, mikor semmit se gondolsz, mikor mindent gondolsz, nem tudni merre hány lépés, határozott felhők jönnek, leszakadnak, megmondják, mint az éden, tele szeretettel, és felelősséggel.
    A számítógép tíz percenként kikapcsol, nem néz ránk senki, minden menthető, miért nem szeretik egymást, nonszensz, kihívásaira nem kell hallgatni, mi a helyes, minden lesz simán elfogadható, leélte az életét, szép, jó, csábító, és kegyetlen.
    A kislány seprűkkel jön, baromi unalmas, nem ragaszkodsz a hazugságaidhoz, összedőlt a föld, ragaszkodni kell, a könyvtáros nénik a legkegyetlenebbek, mindet vissza kell vinni, annyit tudni van, válaszok kellenek ide, valami szép fehér köd, nem tudok szeretni, álom, ragaszkodás, artikulálatlanság, egy nyelven, nem lehet tévét nézni, nincsenek illúzióink a beszélgetésekkel kapcsolatban, felfoghatatlan semmi, olvastam tőletek, miért is nem elég, nem jön ide, nem értem meg, soha nem elég, az egyetlen hitem, befejezhetetlen, elvisz bárhova, akárhova, akarom, tágulni kell, nem túlélni, az utolsó, mindent bele lehet vinni, megőrült, magyarázza, fogalmuk sem volt, nem szép, nem jó, hiába akarunk, ketten, ekkor gondolom, kiszedegetem, miért is ne, hiszen vagyok.
    A kastélyokból kijöttünk, kivettük a ruhákat, befolyni a rendszerekbe, maga az igazság, te rohantál, az érthetőség, naphosszat, beleőrülök, semmilyen kastély, szél, problémái nincsenek, gyerekszülés, mint egy isten, volt idő, a visszaút, elfelejtettük, nem kell simogatni, lakatok, semmi kommersz kép, kitermeltük, a mondatok lettek szerelmesek, az asszony vidám, gyerekszülés, anélkül minden, elszárad a kép is, síp, kevés gyűlölet, néha egy kis só, meg kell hogy nyugtassam, víz.
    Kitermeltük, pedig nonszensz egyszerű, furcsa látomás, szeretlek, nem vagyunk egyek, ez az álom, elviselhető, letölthető, összekenhető, bármi, nem vagyok otthon, sima szárnycsapások, kérdés az utolsó pillanatban, hozzámsimulnak a falak, csupa kérdőjelekből összerakott valóság, elkezdődött, csattogó ütem, hiába akarnak, ekkor gondolkozom, kérdezgetem, miért is, az inak, nincs mitől félnünk, elveszed tőlem, visszateszed, az egyedüli, mindenkivel beszélgetni.
    Aztán jön valami megnyugtató, álmodjunk, elhittük, hirtelen már nem unalmas, időigényes, pontosan oda kell érni, különben is mit üvöltene, őszinte kert, kristály, hallgatagság, őszinte kert, kristály, szép társaink, úgy döntöttünk nem írunk többet.
    A problémákból álló kristályos háló, ismerem minden porszemkéjét, jók voltak, egyszerű, szépen áll az ajtóban: na most, a kislány mindig seprűkkel jön, baromi unalmas, nehogy ragaszkodjon, akkor összeomlik a föld, az legyen, mégse, problematikusan összerakva, érti, szép, jó, csábító, csendes, hallgatag, sivár és kiábrándító, nem kellenek ide a mondatok, a semmi, nem reflektált, körülnézett, hallgatagság, bele kell nézni, semmilyen művészeti valóság, mellesleg sokan, valami hasonlók, a reggel, például az idő, végig kell vinni, szép, jó, és csábító.
    Az lenne jó, ha az éden, a kezdetek, a gyógyulás, nem gondolod hány lépés, szép, jó és csábító és kegyetlen, egyszerű, mászkál, nem kell rá odafigyelni, úgy tűnik viszontagságosak a hóivadékok, aztán a sorozatcsontváz, csak az írás, minimális cselekedet és kiugrásszerű ábrázat, mintha már semmi, a hallgatag furcsa érzés, ugye te is tudod?, érthető, világ selyme, a hús üteme, elhagyott lombok, a konfliktusok.
    Ki van interpretálva, gondolkodik, érthetővé válik, eldobja, fölöslegesség, összerakott tekintet, arról beszélgetünk, milyen lenne, ha mindenről beszélgetnénk, milyen bonyolult, hogy jutok el oda, a szeretet, mert azt szeretjük, végtére is az üggyel kapcsolatban, a nyelv rendszere, jó fürdeni, nem tudunk elszámolni, előttünk az írás, viselkedési formák, az se, érzékeny állat, bár jó, de a pillanat, társadalomból van összerakva, baja van az idővel, minimum lekésik, rá van hangolódva, idegesítő, akkor is bocsánatot kér, végtére is a vágyódás, testben összefutó barátság, a sejtek, állandóan hagyja, mint egy madár, kihűlt forma, elmondja, szép, jó, csábító és kegyetlen.
    Már nem teszi lehetővé, viszonyok között, az anyag, megbeszéljük, végtelen, végképp nem, el lehet küldeni, megtanította magát élni, különböző rendszerek, belevisz, az egybeolvadásról, egyáltalán nem volt, honnan jöttél, láttam mindenét, szép, jó, csábító.