Képzelt versek
Képzelt
versek szálldosnak
fejem körül, mint lámpafény
bűverejét megtörni
gyenge pillék és bogarak.
Pedig ó, hogy mennének,
törve a gravitáció
értelmetlen szerelmét,
csak erejük volna hozzá...
És ha sikerül néha
egynek-egynek szakítani,
végignyúlva egy cetlin
gúnyolódik, átkozódik.
Átsuhannak felette
a szépre és bölcsességre
vágyó mohó nézések:
Sosem tudni, mit keresnek.
Alétheia
Őszi,
sötét hajnalon siettem
saját utamon a messzi
város felöl fújó hűvös szél
sebzett felhőket vert.
Míg zártam a kertkaput,
elnéztem a szántás felé,
ahol együgyű, ismerős
őzek szimatoltak az ég felé.
Ősi rémület nyúlt fel értük
és kapta el csánkjukat;
várnák meg, ahogy a kelő
Nap fénye láthatóvá festi
ama űzött vándorok bőrén
a felhőkarcolók vágta, már
sosem gyógyuló sebeket.
Összeértek pillantásaink
és bokámon éreztem
közös végzetünk szorítását
Meleg, sós cseppekben
vér kezdett szemerkélni.