Új Forrás - Tartalomjegyzék - 2008. 5. sz.
   
 
 

NAGYATÁDI H. TAMÁS

 

Képzelt versek 


Képzelt versek szálldosnak
fejem körül, mint lámpafény
bűverejét megtörni
gyenge pillék és bogarak.

Pedig ó, hogy mennének,
törve a gravitáció
értelmetlen szerelmét,
csak erejük volna hozzá...

És ha sikerül néha
egynek-egynek szakítani,
végignyúlva egy cetlin
gúnyolódik, átkozódik.

Átsuhannak felette
a szépre és bölcsességre
vágyó mohó nézések:
Sosem tudni, mit keresnek.

 

 

Alétheia 


Őszi, sötét hajnalon siettem
saját utamon – a messzi
város felöl fújó hűvös szél
sebzett felhőket vert.

Míg zártam a kertkaput,
elnéztem a szántás felé,
ahol együgyű, ismerős
őzek szimatoltak az ég felé.

Ősi rémület nyúlt fel értük
és kapta el csánkjukat;
várnák meg, ahogy a kelő
Nap fénye láthatóvá festi

ama űzött vándorok bőrén
a felhőkarcolók vágta, már
sosem gyógyuló sebeket.
Összeértek pillantásaink

és bokámon éreztem
közös végzetünk szorítását –
Meleg, sós cseppekben
vér kezdett szemerkélni.