Új Forrás - Tartalomjegyzék - 2008. 3. sz.
 
 
 

PRÁGAI TAMÁS

 

Fertőd

 

Elszabadult ruhaujjak,
nehéz, tömött huzat
jár át a hálószobán,
a tárgyak közeit kitölti,

egyre több
réteget öltözik magára,
sűrű, nehéz gyolcs.
Végül kiszalad,

a ragyogó test
maga marad bent, mint
egy baldachinoktól fosztott,
aranyos menyasszony.

 

 

Most vagy soha 


Átszívódni
egy eleven homokórán:
éppen itt, éppen most van
az a perc,

minden születés
szükségképp szoros,
pereg a felismerés: soha perc
nem lesz még ilyen,

itt az idő,
terjed észrevétlen,
– nedvesség a falban –,
lassan eszméletlenre

itatja az épületet,
önkívült összeomlás –
különválik a téglák
és a mestergerendák
,

külön ablakkeretek
és ajtótokok ideje,
a falakon
ujjnyi széles repedések;

semmi sem egyezik, nem is azonos
semmi, inog, kibillen a tető...
A sűrű omlás
közepén végre megállsz –

kiemelkedsz a romokból,
mint egy látomás,
végre itt s most vagy,
most vagy soha.