|
SZITA
SZILVIA*
Lakótelep
A
lakótelepen egy szál bugyiban játszottunk
a szőnyegporoló alatt. (Már akkor
rozsdás volt, amikor felállították.)
A nyitott konyhaablakokon át
ki-be szűrődött szó, szag, gőz, a légzés
kitüntetett viszonyok nélküli egyensúlya.
Ma már kétszer is meggondolom, ki előtt
vonulok végig ruhátlan, megkerülhetetlen
összetartozásban a hanyatló természettel.
Olyan is van, hogy előtted. Reggel
a szekrényajtón matricák helyett
remegő fényfoltok, levetett ruhád
a karfán átdobva, mintha poroló karján.
*
Az alábbi versek a Nem csuda: poéta vagy elnevezésű,
dunaalmási Csokonai-pályázat díjazott művei. (A Szerk.)
|
|