Új Forrás - Tartalomjegyzék - 2007. 8. sz.
   
 
 

BUDA ATTILA

 

Egy legendás szerkesztő könyvtára

 

Domokos Mátyás könyvtára lakásában, a Közraktár és a Bakáts utca találkozásánál lévő sarki épület legfelső emeletén volt. Az itt kialakított helyiségek közül a három szoba szolgált a teljes könyvállomány elhelyezésére. Közülük a legnagyobb nyilvánvalóan a munka, a másik kettő, kisebb pedig a pihenés, kikapcsolódás tereként funkcionált. Mivel maga a ház még a második világháború előtt épült, a szobák belmagassága meghaladja a három métert, ami azt jelentette, hogy az ablakok és ajtók kivételével a plafontól a padlóig tartó könyvespolcok akár kilenc egymás alatti sort is kitehettek. De a könyvek néhány helyen több egymás mögé rakott sort is képeztek, illetve a tematika szerint egy helyre sorolandó, ám ott már betelt sorokban az újabb beszerzések a többi könyv tetejére voltak becsúsztatva. Az elrendezést illetően világos rendszerben kerültek a polcokra a könyvek, amit azonban néha felülírt a rendelkezésre álló hely szűkössége. A Domokos Mátyás által alkalmazott szisztéma a betűrendet követte, ám ezt néhány helyen megszakította egy-egy tematikus egység. A legfontosabb, központi szerepre a magyar irodalom alkotói és a velük kapcsolatos recepciós irodalom jutott, elkezdődve Ady Endrével az egyik kisebb szoba sarokpolcain, befejeződve ugyanott az igen nagyszámú Illyés-kiadással. Ez a szerzői betűrend folytatódott a legnagyobb szoba ablak melletti polcsorán, ahol többek között Móricz Zsigmond és Németh László sorozatos munkái nyertek elhelyezést, de ide került néhány kiemelt szerző munkássága is, például Juhász Ferencé. Nyilván nem véletlen, hogy míg a sommásan népi íróknak nevezett alkotók 1945 előtti kiadásait is tartalmazta a könyvtár, addig az összes többi 20. századi irodalmi irányzat képviselői jobbára csak 1945, de inkább 1956 utáni kötetekben voltak jelen. A magyar szerzők egyébként ebben a szobában három falat betöltve fejeződtek be, az újkori szerzők közé beosztva a régebbiek is, s minden vegyítve olyan sorozatokkal, mint például a „Magyar Tallózó” / „Magyar Hírmondó” /, „Magyar Remekírók”. Ezt az egybefüggő tematikai egységet itt csak a bölcseleti és vallásos irodalom tömbje szakította meg, ami nyilvánvalóan a (könyvekhez mért) helykényszer következménye volt. Ebben a szobában az ablak melletti másik falfelület polcaira a világirodalom alkotóinak magyarra fordított művei kerültek, valamint a viszonylag kis számú recepció. (A könyvtárnak egyébként elenyésző részét adták az idegen nyelvű könyvek.) A világirodalmi szerzőkön lehet lemérni, hogy Domokos Mátyáshoz olvasóként milyen próza állt közel: inkább a hagyományosabb esztétikájú, realista alkotókhoz vonzódott: Dickenshez, Csehovhoz, Dosztojevszkijhez, Graham Greene-hez, Hemingway-hez, Goethe-hez, Victor Hugohoz, Gorkijhoz, Thomas Mannhoz, Bernard Malamudhoz, Puskinhoz, Lev Tolsztojhoz, Updike-hoz és másokhoz; náluk sokkal kevesebb szerző- és műszámmal találhatók meg a romantikusok, illetve egyéb, a hagyományos mimetikus szemlélettől távolodó prózaírók, mint például Novalis, E. T. A. Hoffmann, misztikusak pedig – Angelus Silesius, Jakob Böhme, Avilai Szent Teréz, Keresztes Szent János és mások – egyáltalán nem, még a teológiai könyvek között sem. És itt voltak két, a földön álló alacsonyabb polcon az alkotói, szerkesztői munkához szükséges kézikönyvek: lexikonok, enciklopédiák, szótárak is. 
    Abban a kisebb szobában, amelyben a magyar irodalom kezdődött, még két nagyobb tematikai egység volt. Az egyik a hazai és világtörténelem Domokos Mátyást érdeklő, foglalkoztató korszakait, eseményeit, személyeit tárgyalta, de, mondhatni, csak 1945 májusáig. A másik polcsoron pedig több rendben egymás mögé helyezve vegyes témájú könyvek voltak: néprajz, szociológia, zenei tárgyú művek, utazási irodalom és főképpen az 1945 utáni magyar költészet válogatott gyűjteménye. 
    A harmadik, legkisebb szobába – úgy tűnik a külső szemlélő számára – a folyamatos töprengési kiváltó, nem mindig és egyértelműen „szeretett” kötetek kerültek: a kevés számú, ám elkerülhetetlen direkt művészetpolitikai irodalom, illetve a történelmi irodalom folytatásaként a kommunizmus időszakát eltérő szempontokból tárgyaló emlékezések, elemzések, tanulmánykötetek, monográfiák; a gondolkodástörténeti és a politikai mozgalmak ismertetései. Láthatóan a közelmúlt történelmével foglalkozó kötetek bizonyos, korábban tiltott művek hazai megjelenésével 1989 után jelentősen gyarapodtak, tanúként és résztvevőként Domokos Mátyást nyilvánvalóan érdekelte, mi is történt Magyarországon az elmúlt negyven évben. Itt voltak egyébként Borisz Paszternak, Alekszandr Szolzsenyicin, George Orwell és Arthur Koestler művei is, mellettük pedig a kommunista hatalomgyakorlás évtizedeit vizsgáló munkák. De itt kapott helyet a szűkebb hazájával (Makó, Gyula, Hódmezővásárhely) kapcsolatos helytörténeti irodalom, ezenkívül a nyilván máshová már nem férő szépirodalom, pl. Határ Győző, Karinthy Ferenc, Szabó Magda sorozatos művei; ezoterika, csillagjóslás, grafológia, mítoszok stb. 
    Kiadványműfaji szempontból a könyvtárnak a legnagyobb részét a könyvek tették ki. Ezekben azonban igen szép számmal fordultak elő az adott könyv kritikáját tartalmazó lapkivágatok, vagy avval más módon összefüggő kéz- és gépiratok. Nem nagyszámú, de részben válogatott, ámde csupán egy-egy számból álló, több helyen található folyóiratokat is tartalmazott a könyvtár, ezek közül kiemelkedő részgyűjteményt alkotott az Illyés Gyulára vonatkozó, vele kapcsolatos szakirodalom. Végül a könyvtárban megvoltak a Holmi kezdettől teljes évfolyamai is.

*

Bármely intézményi vagy magánkönyvtár állományának tartalmi felmérésére legkézenfekvőbben két alapvető szempont adódik. Az egyik beszerzési (és esetleg: a könyvtárból való kikerülési) idejük szerint regisztrálja a dokumentumokat, ebből következően egy folyamatosan változó képet örökít meg: mely dokumentumok tekinthetők a kezdeti magnak, ami köré gyűltek a későbbi beszerzések, s amelyből leváltak az őrzésre alkalmatlannak találtak, míg a tulajdonos életében végleges kollekció ki nem alakult. A másik ezzel szemben csak a felmérés/vizsgálat idején létező tematikai egységeket és tételeket veszi számba műfajok, nyelvek, kiadványfajták és más szempontok szerint. Ez utóbbi az előző dinamikájával szemben a végső állapot statikus képének megörökítésére ad lehetőséget.

*

  Domokos Mátyás könyvtárának feldolgozása közben a jelenlegi ismeretek már alkalmasak annak megállapítására, hogy gyűjteménye három felhasználói igényt elégített ki: a művelt olvasóét, a kialakult értékvilágú szerkesztőét, és az összefoglaló-lezáró esszéistáét. Mindennek részletes bemutatása s bizonyítása az állomány alapján összeállított katalógus feladata lesz, annak elkészültéig azonban már most is fel lehet hívni a figyelmet néhány érdekességre és összefüggésre. 
    Ha például a könyvtár állományának poentírozó leírására törekedne az elemző, szinte jelképi erejűvé növelhetné azt a tényt, hogy a kiadás ideje szerinti legkorábbi mű Petőfi Sándor összes költeményeinek 1848- ban, Emich Gusztávnál megjelent első kötete, az 1842 és 1844 között keletkezett versekkel. Ez a gyűjteményes kiadás még az életmű lezárulása előtt született meg, s csak az 1846-ig írt verseket tartalmazta. A nagyvilág előtt is legismertebb magyar költő jelenléte azonnal rámutat a könyvtár egy igen jellemző karakterjegyére, mégpedig arra, hogy a tulajdonos, az érdeklődésének középpontjában álló szerzők életművét a lehető legjobb, vagy a tudomány fejlődése szempontjából a legutolsó érvényes változatban kívánta megszerezni, mindezt kiegészítve a vonatkozó legfontosabb recepciós irodalommal, amit persze részben befolyásolnak a szortiment és antikvár kereskedés körülményei. Erre utal, hogy Petőfi életműve Kerényi Ferenc sajtó alá rendezésében egy válogatott és egy összes gyűjteményben is megtalálható, Martinkó András, Fekete Sándor, Dienes András, Hatvany Lajos, Horváth János, Margócsy István, Mezősi Károly és még mások róla szóló könyvei mellett, ami kiegészül a Petőfi-adattár köteteivel, illetve a (vélt) szibériai túlélést és száműzetést tárgyaló írásokkal. 
    Az 1800-as évek utolsó évtizedeitől 1928-ig, Domokos Mátyás születéséig megjelent könyvek, bizonyos tematikai egyezések következtében azt mutatják, hogy valamely más gyűjtemény részeként, esetleg annak felbomlása után kerülhettek a könyvtárba, hiszen ezeket neki darabonként nem állt lehetőségében megvásárolni. Így található például ezek között filozófiai, bölcseleti gyűjtemény, amely Nietzsche Also sprach Zarathustra 1897-es, hetedik kiadását, Sebestyén Károlynak a görög gondolkodás kezdeteiről szóló monográfiáját, Kant, Leibnitz, Hume, Berkeley, Schopenhauer egy-egy művét tartalmazza, amelyek a Franklin kiadó Filozófiai Írók Tára, és a Kultúra és Tudomány című sorozataiban jelentek meg. Erre utal az is, hogy Hume Vizsgálódás az emberi értelemről című kötetében a M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar Gazdaságpolitikai Intézet Könyvtára körbélyegzőjének a lenyomata található. Ez az 1881-es alapítású egyetem Kolozsvárott működött, könyvtára jelentős értékekkel büszkélkedett, többek között az Erdélyi Múzeum Egyesület könyvtárát is magában foglalta. Működése azonban az első világháború után törést szenvedett, könyvtárának állománya is sérült, egy része az anyaországban jutott új tulajdonosaihoz. E korai megjelenésű kötetek között van még néhány történeti mű Márki Sándor Dózsa Györgyről és Alfred Rambaud Oroszország történetéről szóló könyve, Aiszkhülosz, Kármán József és Berzsenyi Dániel, Gyulai Pál művei, illetve Jászai Mari emlékezései, olyan kötetek, amelyek kimondottan a kései, válogató beszerzést mutatják. (Közöttük Gyulai Pál Vörösmarty-életrajzának címoldalán a korábbi tulajdonos, Nagy Károly neve olvasható.) Erre utalnak más szépirodalmi művek is, első kiadású Krúdy-regények, Török Gyula 1919-es opusa (Ikrek című kötetét 1957- ben rendezte sajtó alá Domokos Mátyás), Molnár Ferenc színdarabjai, Szabó Lőrinc versei – megtalálható a könyvtárban mind a Kalibán (1923), mind a Föld, erdő, isten (1922) is. Vélhetően szintén antikváriumi beszerzésre utal Ady Lajosnak testvéréről szóló könyve, amelynek előző tulajdonosa Ágoston Mihály volt, legalábbis 1935-ben. Megjelenés szempontjából ezen időszakból származik az egész állományhoz képest elenyésző számú, idegen nyelvű könyvek egy része is. köztük Rainer Maria Rilke és Gottfried Keller művei. De nyoma van a húszas éveit taposó egyetemista beszerzéseinek is, mivel az 1925-ös kiadású Kleist- kötetben 1949-es tulajdonosbejegyzés olvasható, s más, ebből az időből megmaradt bejegyzések is arra utalnak, hogy ekkor már – nyilván anyagi lehetőségei, valamint a megjelent művek függvényében – saját könyvtár kialakítására törekedett. Szintén az egyéni érdeklődést mutató könyvvásárlásra utalnak Füst Milán válogatott verseinek 1934-es kiadása, Prohászka Lajos A vándor s a bújdosó, Ortega y Gasset Korunk feladata, Hubay Miklós Nemzeti színjátszás, drámai magyarság, Illyés Gyula Mint a darvak és Rónay György Új francia költők, valamint Rilke Levelek egy fiatal költőhöz című kötetei. Ezek között akad olyan is, amelynek a címoldalára a neve mellé bejegyezte a dátumot: 1947. Feltételezhető, hogy a többit is ez év körüli időpontban szerezte be.

*

Domokos Mátyás könyvtárának, a könyvek önértékén túlmutató érdekessége az egyes művekben olvasható dedikációk emberi kapcsolatokra utaló szövege. Ez a megállapítás természetesen más, hasonló keletkezésű gyűjtemények esetében is fennáll, de ebben az esetben különösképpen érvényes, tekintettel az évtizedeket átívelő kiadói munkára, amit néhány példával a legegyszerűbb alátámasztani. Könyvtárának voltak például olyan ritkaságai, amelyek megjelenési idejüktől függetlenül, később kerültek tulajdonába, egy-egy közeli barát, szerkesztő- vagy írótárs ajándékozását követően. Mint például Babits Mihály 1917-es Irodalmi problémák című kötete, amelyben ezek a sorok olvashatók: „Domokos Mátyásnak, tanulmánykötete, az »Ugyanarról – másképpen« nagy élményéért, igaz barátsággal Illés Endre 1976 őszén (A kötés Livia posztumusz ajándéka).” Az említett, esszéket és tanulmányokat tartalmazó kötet ugyan 1977-es kiadású az impresszuma szerint, de megjelenhetett az előző év végén, bár akkor inkább 1976 telén szerepelne a dedikációban, esetleg Illés Endre tévedhetett az évben – ez azonban nem valószínű, mert az év végén már mindenkibe rögzül az év száma –, úgyhogy inkább a kéziratban való olvasást kell feltételezni, ami, tekintve, hogy Illés Endre a Szépirodalmi egyik vezetője volt, joggal valószínűsíthető. Az utókor legfeljebb azon töprenghet el, hogy miért Babits említett művét ajándékozta Domokos Mátyásnak; ezt majd a könyvtár katalógusa alapján talán a kapcsolattörténet kutatói kikutathatják. 
    Ugyancsak érdekes ajánlást rejt Illyés Gyula Nehéz föld című, a Nyugat kiadásában 1928-ban megjelent verseskötete is, amely így szól: „Balás Imrének és hugainak, őszinte barátsággal, Illyés Gyula Budapest, 1929. január 7.” Az alapkérdés itt az, hogyan, mi módon, kinek az ajándékaként került a könyvtárba ez a kötet, van azonban egy evvel egyenrangú kérdés is: ki a dedikáció címzettje, és milyen kapcsolata volt Illyés Gyulával? 
    A harmadik, említésre érdemes bejegyzés Rilke 1920-as kiadású, Geschichten vom lieben Gott című kötetében olvasható: „A fél évszázados Domokos Matyinak, boldogabb évtizedeket kíván, baráti szívvel Jékely Zoltán »Aki megáll, az megtartatik.« (Máté Ev.).” Az 1978-as (bár dátummal nem jelzett) dedikáció érdekessége, a felekezeti különbségek értelmetlenségein túl, hogy a katolikus költő verseit a református Jékely Zoltán egy evangéliumi és nem zsoltáridézettel nyomatékosítja, ahogy ez talán a vallási beidegződések és konvenciók alapján várható lenne. 
    És itt kell említést tenni Domokos Mátyás azon hobbijáról, amelyről talán a vele hosszú időn át ismeretségben lévők sem tudtak mind, a sakkjáték iránti elkötelezettségéről. A lakásban, az egyik kisasztalon félbehagyott játszma nyomai voltak, s az első két sakk-könyv is az 1925-ös és az 1926-os évből való. Ezt még több hasonló kiadvány követte, Bilek István, Bán Jenő, Alföldy László szakkönyvei, s bizony a dedikációk egy része sem hagyta szó nélkül e szenvedélyt. Például Bella István a mindkettőjük emlékében létező dunaújvárosi szép napok felidézésével, és a sakknak közös szenvedélyként való megnevezésével dedikálta Arccal a földnek című kötetét, míg az Ábel a sivatagban ajánlása az elmaradt román-magyar sakkmeccset emlegette. Márkus Béla Sarkadi Imréről szóló, Átdolgozások kora című kötetét bocsátotta Domokos Mátyás ítélőszéke elé, noha – szándéka szerint – inkább sakktábla mellett találkozott volna vele. Hogy köztük valóságos sakkjátékok is folytak, azt Tények és képzetek című kötetének ajánlása is megerősíti, amelyben Domokos Mátyást elfeledett és elhanyagolt sakk- és munkatársnak aposztrofálta. Sors- és sakktársi barátsággal dedikálta Benyhe János is A kommunizmus fekete könyvét, valamint saját, Dohogó című kötetét, ahogyan Temesi Ferenc szintén említette a közös játékot. E dedikációk egy részében a sakk metaforikus értelmet is nyert, a találkozás, illetve a nyerés (a kötet megjelenése) lehetőségére utalva.

*

A könyvtár állománya mindezeken túl még számtalan olyan érdekességet rejt, amelyeknek irodalomtörténeti vonatkozása is van. Ismét csak felvillantásra van lehetőség. Nemes Nagy Ágnes Kettős világban című első kötete 1946-ban jelent meg, a tulajdonosi bejegyzés 1949-ből való, ekkor került hát a könyvtár állományába, nyilvánvalóan vásárlás útján. A szerző azonban 1975-ben maga is dedikálta a kötetet, megjegyezve: „Hát még ez is megvan?” E mondat egyfelől arra utal, hogy Nemes Nagy Ágnes nyilvánvalóan túlhaladottnak gondolta 1975-ben e korai verseit, másfelől Domokos Mátyás könyvtárában valóban megtalálható ma is az 1975 előtti két önálló Nemes Nagy Ágnes-kötet, a Szárazvillám és a Napforduló. A lovak és az angyalok viszont, amely 1969-ben jelent meg, nem. Talán azért, mert ez gyűjteményes kötet volt, talán azért, mert valamikor kikerült a könyvtár állományából. Érdekesség továbbá, hogy a költőnő esszéírói tevékenysége teljesen hiányzik, sem a dedikáció évében megjelent 64 hattyú, sem a további prózai munkái nem találhatók meg, sőt az Osiris Kiadó összegyűjtött prózakötete sem. De még a Babits Mihály életművét tárgyaló A hegyi költő című kötet sincs meg, pedig a Babits-recepció amúgy szépszámú kötettel bír. A verseskötetnek azonban az igazi érdekessége az, hogy az egyes versek alatt Domokos Mátyás kézírásával ott szerepelnek a keletkezések dátumai, ami, tekintve, hogy sem az eredeti, sem a gyűjteményes kötetekben nem találhatók, irodalomtörténeti segédanyag, s eredetük feltételezhetően maga Nemes Nagy Ágnes volt, amit az utókornak természetesen kritikailag kell figyelembe vennie. 
    Talán érzékeltetésül fel lehet villantani még néhány, a feldolgozás elején észlelt körülményt. A könyvtár állományának irodalomközpontúságához képest szegényesebb a művészeti anyag, ami van, az is inkább életrajzi vonatkozású. A személyes és a sorsként kapott életútra is jellemző, hogy az elméletalkotó hazai irodalomtörténészek munkái igen elenyésző számban találhatók meg: Németh G. Béla és Szegedy-Maszák Mihály egy-két, nem jellemző művén kívül csupán sajtó alá rendezőként van jelen, Kulcsár Szabó Ernő is csupán emblematikus művének (A magyar irodalom története 1945-1991) második kiadása szerint; ellenben Király István és Szabolcsi Miklós több kötetét is tartalmazza a könyvtár.

*

Általános jellemzésként és összefoglalásul elmondható tehát, hogy Domokos Mátyás könyvtára nem történeti szempontokat érvényesítő, tudósi gyűjtés eredményeként állt elő, hanem kimondottan gyakorlati célú, a szerkesztői munkát segítő, a személyes irodalmi és legfőképpen történelmi ismereteket elmélyítő tevékenységre utal. A fennmaradt gyűjteményből az látszik, hogy nem törekedett pl. rendszeres antikváriumi vásárlásokkal a neki valamiért fontos, halott szerzőknek az állami könyvkiadásban nem kapható teljes életművét, esetleg a teljes recepcióját összegyűjteni, vagyis nem volt benne bibliofil szenvedély, hanem az állami, s csak az utóbbi években a magántulajdonú könyvkiadás által biztosított szerzők munkáiból válogatott. Szűkebb szakmáján belül sok- sok ajándékkönyvvel, a rokontémakörökben (pl. történelem, bölcselet) több, az egyéni érdeklődést mutató kiadvánnyal. Fő érdeklődési területe a 20. század szerzőire terjedt, korábbi korok alkotóinak munkáit a művelt olvasó igényeivel gyűjtötte.