Új Forrás - Tartalomjegyzék - 2007. 8. sz.
   
 
 

WEINER SENNYEY TIBOR

 

A tulajdonról 
   

Csak a fák és néhány mosoly
Amit szobák sarkából
És csak a derű csak a fény
Ez minden ami a tiéd
A többit kezd el szépen
Visszaadni csak a sarok
Ahol a mosoly figyeli
A térre nyíló tág szobát 

   

   

Az anyagi síkról 
   

Minták, minták, spirálok,
Spirálok és formák.
Látod? Ez még mindig
Csak a testetöltés. 

   

   

Az írásról 
   

Volt hogy már csak azért
Írt le sorra sort
És szóra szót
És csak azért élt
Percre percet
Napra napot
Mert szerette
A ritmust
Ahogy a toll
A papírra fog
Ahogy a Nap
Újra felkel
És ragyog 

   

   

Az egységről 
   

Leszűkíteni és visszaadni
Visszaszűkíteni és leadni
Hogy végül ne maradjon
Nekünk se más se több
Csak a nagy nagyon nagy
Kék égbolt 

 

A végsőről 
   

Végül nem marad meg
Még az írás sem
Még a gesztusok szent
Sora sem. Nem fogad
Ott téged senki más
Csak a kegyelem