Új Forrás - Tartalomjegyzék - 2007. 3. sz.
   
 
 

CZAPÁRY VERONIKA


Tulajdonságok nélkül szeress


A történeteid meztelenek.
Halott tüdődre emlékszem, nagy volt, és sárga.
Aztán ahogyan az ágyban feküdtél és köhögtél, szívem majd megszakadt
utánad.
Betegesek vagyunk, határozottan betegesek.
Nem baj.
Minden nap, amikor üvöltünk, nem találunk ott senkit.
Simán belekerülhetsz egy kiúttalan, nagy, sárga gömbbe.
Magába ebbe.
Sikíts.
Olvadt pohár az arcomon.
Tulajdonságok nélkül szeress.

Fáradt, mosolygós és kihűlt reggel

A gesztusokon túl.
A világ utolsó lármái.
Utolsó mintapéldányait, maradék képeivel,
emlékével él, hogy ott voltál.
Hosszú, mosolygós, fáradt reggel.
Megint újra fel kell kelnem.
A világ utolsó maradéka lelkünkben él, tehetetlenül ott ragyog.
Egy önvédő reflex.
Durva.
Megbeszélni vele az órák számát.
A mondatok súlyát.
És a megnyugtató pillantások.
Egyszer megtudod miért volt ez.
Egy vizuális világ sorscsapásai.
Pörögni, pörögni újra.
Megkeresni a betűkön az arcát.
Fáradt, mosolygós és kihűlt reggel.
Próbáld meg újra.