Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 2006. 3. sz.
 
 
DOBOS KRISZTINA


Már megint madarat
 

– anyu van valamim!
Trappolt sebes térdekkel
fel a lépcsőn, maszatos arcán
összefolyt a sírás.
– gyere nézd meg!
Megnyílt a két összezárt tenyér,
s a tíz ujjacska rózsaszín koporsójából
kicsiny halott került elő.
– már megint madarat hoztál nekem
szóltam halkan és néztem mennyire
laza már a tollkabát
s a csőr ha reggel még énekelt is
most szigorú. Végérvényesen bezárt.
S a gombostűfejnyi szemeken
feszesre húzott kendő a parányi szemhéj

Ő meg csak egyre hüppögött
a szárnytollak miatt, hogy neki kell
a sárga, kék, piros.
Én nem akartam madarat holtában gyalázni.
Sem kitépni belőle ezt vagy azt
aminek valaha úgy általában a repüléshez volt köze
a madárság lényegéhez
a szabadsághoz
Azért csak bólogattam.
– jól van, de neked kell csinálnod.
Hajtsd el a macskát és majd jól kezet mosunk!