Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 2005. 10. sz.
 
 
Dupla fekete
 

Színtelen és szomorú reggeleken megiszom
kávémat, keserű kávémat. Keserűbb
kávé nincs. Komolyan gondolom. Íze a nap
kezdete, illata ígéret. Koffeines
gömb lesz az álmos agyam, már működni fogok,
mint a robot. Robotok közt egy női robot.
Máris öreg. Kimarad néhány mozdulatom,
néhány jó szavam, és nem veszem észre, hibám
géphiba rég. – Kevesen jönnek szembe velem.
Szóvá tenni a halk, véletlen köszönést
mégsem kellene; mindenki siet s az időt
méri, kiméri magának, mese nincs. Mese sincs.
Hírek vannak, aládúcolt hírpagodák.
Járatlan vagyok. Érint, ha megérint a világ.